Anarhia – Nici o vină (1998)
Az Anarhia 1998-as Nici o vină albumjának története: 11 fejezet és 61 teljes forrásjegyzet.

Albumadatok és eredeti közreműködők
Dallista (1998)
- Nu vreau
- O știi
- Săracă inima mea
- Ploi și noroi
- Tot ce-mi spui
- Progres
- Instrumentală
- Nici o vină
- Somn ușor
- Doar eu am mai rămas
- Anarhie (live Muscel ’97)
Az eredeti felvétel résztvevői
- Mihai Moroz (Moritz) – vocals
- Adrian Blaj – guitar
- Otty Babics – guitar
- Adrian Neagoe (OQ) – keyboards
- Fane Livadariu – bass
- Marius Bosneac – drums
Glas Transilvan (Cluj) · Pro Music Production · Nelu Brândușan
Eredeti formátum: kazetta (1998, Pro Music Production). Az aktuális rendelhetőség nem igazolt.
Zenekari és kiadványarchívumok
Ezek történeti adatlapok, nem a zenekar igazolt hivatalos közösségi profiljai.
A hét vizsgált streamingfelületen nem igazoltunk közvetlen, hiteles albumoldalt; ellenőrizetlen lejátszási vagy vásárlási gombot nem jelenítünk meg.
SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS · ELSŐDLEGES FORRÁSOK
Első kézből származó források – a történet mögött
Fane Livadariu · Anarhia
Fane Livadariu, az Anarhia basszusgitárosa az Open Metal Album Library kérdéseire részletesen felidézte az Alisa előzményzenekart, a Satania demókat, a tagságváltozásokat, a Posada Rock fesztivált, a Pro Music Productionnel való kapcsolatot, a Glas Transilvan stúdiót és a későbbi újrakezdéseket. Az anyag történeti tanúvallomás; az albumkönyv vonatkozó fejezetei és eredeti forrásjegyzetei megőrzendők.
Fane Livadariu fényképes archívuma
Fane Livadariu az Anarhia történetéhez 27 archív képet bocsátott az Open Metal Album Library rendelkezésére: zenekari és koncertfelvételeket, kazetta- és dokumentumképeket, valamint plakátokat. Köszönjük a zenekar történetének vizuális megőrzéséhez nyújtott közreműködését.
Képarchívum és copyright: © Fane Livadariu. Az eredeti képeken szereplő jelöléseket és fotóskrediteket megőriztük.
A kis képekre kattintva megnyitható a nagyobb változat.
A név a papíron
A câmpulung-musceli oklevélen külön sor jutott a névnek, a városnak és az első helynek. A rendezők a power/hardcore mezőnyben díjazták a lugosi Anarhiát. Az oklevél három szeptemberi napot fog össze 1997-ből. A következő évben megjelent kazettán már Kolozsvár neve áll a felvétel mellett, az utolsó számnál pedig megint Muscel. A stúdiószámok után még egyszer színpadra lép a zenekar. A lugosi név az oklevélen közben egy sokkal régebbi történethez tartozott.3

Lugos és a Temes vidéke
Az utak a Temes két partjáról vezettek ki. A sík Bánság itt már a dombok és a hegyi átjárók felé nyílik. Karánsebes, a Cserna völgye és Erdély felé lehetett továbbmenni, de az átkelőhelynek már önmagában is volt ereje. Magához vonzotta a piacot és a mesterségeket. A környéken újkőkori és bronzkori nyomok is előkerültek, az írott nevek azonban évszázadokkal későbbi történetet kezdtek. Az 1334-es tizedjegyzék Blasiut, a lugosi papot őrizte meg, 1369-ben Lugas néven szerepelt a birtok, 1439-re már erődített mezővárosról beszélt az irat. A vár első említését az egyik várostörténeti forrás 1376-ra, a másik 1386-ra helyezi. Az eltérés ma is ott van a két történet között, a vár történetének elején.4
Mohács után fölértékelődött a Lugos–Karánsebesi Bánság védelmi szerepe. Izabella királyné 1551-ben címert engedélyezett Lugosnak. Gromo és Evliya Çelebi leírásában még a védművek jelölték ki a hely jelentőségét. Az 1658-as hatalomváltás, az 1695-ös lugosi ütközet és az 1700 körüli várrombolás után az erőd köré szerveződő világ lassan eltűnt. Az 1716-os Habsburg térnyerést és az 1718-as rendezést követő igazgatás idején már a malmok, vásárok és műhelyek húzták egymáshoz a két part lakóit. A szőlő, az állatok és a feldolgozott áru eljutott a környék falvaiba, és onnan is érkezett portéka az 1752-ben engedélyezett heti vásárra, majd az 1796-tól tartott nagyvásárra.5
A német ajkú telepesek a tizennyolcadik században saját városrészt építettek ki. Külön igazgatással és egyházi intézményekkel éltek a román városrész mellett. Az 1786-os adatok az egyik oldalon 5130, a másikon 1446 lakost tartanak számon. Az 1782-es mesterség-összeírásban a román oldalra 101 és 110 is fennmaradt, a két szám közül egyik sem tudta végleg kiszorítani a másikat. Az igazgatás 1795-ben egyesült, a nyelvek és a felekezeti intézmények továbbra is többfelé húzták a városi életet. A zsinagóga 1842-ben épült. A görögkatolikus püspöki központ 1850-től működött, a székesegyház építése 1843-tól 1868-ig tartott. Közben Eftimie Murgu 1848 júniusában nagygyűlést tartott. A román nyelv hivatalos elismerését, egyházi önállóságot és önszerveződő fegyveres erőt követeltek. A gyűlés napját a fennmaradt források június 15/27-ként vagy június 27-ként adják meg.5
A város zenei és kulturális élete
Az újság, az egylet és a dalárda is helyet adott a nyelvnek. A lugosi Drapelul 1898 és 1912 közti számai a városi nyilvánosság egyik sorozatát őrizték meg. A román kórushagyomány egy intézményi elbeszélésben 1810-ig nyúlik vissza: 1841-ből nyilvános fellépést, 1869-ből szervezeti elismerést jegyeztek fel, egy másik intézményi szöveg mégis 1910-et nevezi az alapítás évének. Az eltérő évszámok között egész városi nemzedékek éneke húzódik. Ion Vidu 1898-tól meghatározó karnagya lett az együttesnek, amely 1931-ben felvette a nevét. A város más nyelvű és másféle zenei közösségei közül a német ének- és zeneegyesület és a magyar dalárda 1851-ben indult, a kamarazenei egyesület 1869-ben, a német iparoskórus 1871-ben. A Lira 1878-tól, a Progresul férfikar 1920-tól működött; mindkettejük történetében 1948 húzta meg a határt. Közben 1926-ban a városi filharmonikus zenekar is elindult. Tiberiu Brediceanu és Filaret Barbu neve megmaradt Lugos zenei emlékezetében. A próbákat hol egy felekezet, hol egy egylet, hol egy iskola tartotta össze.6
A vasút 1876-ban összekötötte Lugost Karánsebessel. Az 1899-ben létesített villamosmű és az 1901-es vashíd már a növekvő üzemek városához tartozott. 1864-től szeszgyár és őrlőüzem is működött, J. Muschong vállalkozása 1888-tól téglát gyártott, később a selyem, a cipőkaptafa, a hús- és tejfeldolgozás is saját telepet kapott. A nagy textilgyár két különböző napon kezdődik a helyi emlékezetben. A statútum Wilhelm Auspitz cégéhez és 1907. március 21-éhez köti, Cristian Ghinea vállalati monográfiát idéző története ugyanazon év január 3-ához. 1908 körül a műhelyek mellé már víztorony, szállás, lakások és étkezde épült. A húszas években fürdő és új lakóhelyiségek következtek. Közben Lugos 1926-ban Severin megye székhelye lett, 1929-ben vámhivatalt kapott.7
Államosítás és iparosítás
1948. június 11-én az állam átvette az üzemeket és a bankokat. A városi statútum tíz textilüzemet említ az érintett építőanyag-, fém-, fa-, élelmiszer- és bőripari egységek mellett. December elsején a görögkatolikus egyház felszámolása elérte a lugosi püspökséget és a templomok használatát is. A határ mentén a Tito és Sztálin közti szakítás után már a lakóhely is politikai kérdéssé vált. 1951. június 17-ről 18-ra virradóan Timiș, Caraș-Severin és Mehedinți megyéből embereket vittek Bărăganba. A sigheti múzeum mintegy 44 ezer kitelepítettet, tizennyolc új települést és körülbelül 1700 halálesetet köt a teljes akcióhoz. A tehervagonban megtett út akár két hétig is tarthatott. A pusztán vályogból, nádból és szalmából kellett lakóhelyet emelni. A bánsági kronológia néhány év múlva az 1956. októberi temesvári diáktiltakozásokat, 1968-ban pedig az új megyei rendet jegyzi föl.8
A szocialista évtizedek Lugoson kitágították az ipar terét. A Mondial kerámiaüzeme mellett 1976 és 1980 között a gépipar bővült, a nyolcvanas években öntödei és gépgyári telepek épültek. A textilipar új szövőgépekkel és exporttal nőtt. Az 1974-ben alapított textilipari iskolából munkások kerülhettek a gyárba, ahol a munkásszállás, a klub, a mozi, az óvoda és a bölcsőde a műszakon kívüli időt is körülfogta. Ghinea az 1980-as évek közepén mintegy ötezer textilgyári dolgozóról beszél, köztük sok nőről. A statútum 1989-re közölt adatai a Textila elődjénél körülbelül 4400, a Lugometnél 2600 alkalmazottat említenek. A gyárak műszakváltása mellett más ritmusban működtek a zenés közösségek. A Lugojana folklóregyüttesben 1963-tól diákok, amatőrök és gyári munkások is játszottak. Măguri környékéről érkeztek hangszeresek. Az együtteshez Ion Cojocaru, Miroslav Tatarici, Socol Ianculovici és Achim Penda munkája kötődik.9
A Filaret Barbu iskola elődje 1968 és 1979 között önálló művészeti iskolaként működött, utána tagozatként, 1990-től ismét önálló iskolaként. A hegedű, a zongora és a fúvósok mellett a gitárnak és a dobnak is volt helye a zeneoktatásban. Egy 1987-es fényképfelirat az Ion Vidu-kórust a bukaresti Atheneumban, a George Enescu Filharmónia mellett örökíti meg. Egy évvel később egy másik lugosi társaság már a saját számait próbálta. Két gitárral, basszussal, dobbal, billentyűvel és külön énekessel álltak össze. Alisának nevezték magukat.10
A próbaterem ajtaja
Fane Livadariu az Alisától számítja az Anarhia történetét. 1988-ban középiskolások voltak. Attila Babics és Ovidiu Takacs gitározott, Robert Vizi dobolt, Nelu Todor játszott a billentyűkön, Dani Pitica énekelt, Fane basszusgitározott. Saját darabokat írtak. Costinești diákfesztiváljai Fane emlékezetében már ezekhez a korai hard rockos évekhez tartoznak. A billentyűnek az Alisában is saját gazdája volt. Az 1998-as album felállásában újra lett, bár a köztes években a gitárok egészen más irányt vettek.11

A temesvári zenei közeg
Temesváron addigra egy egész nemzedék hallhatott a Phoenixről, a Pro Musica, a Progresiv TM, a Celelalte Cuvinte és a Cargo zenéjéről vagy a Bega Blues Bandről. Ilie Stepan Pro Musica együttese 1973. január 15-én a temesvári pedagógiai líceumban játszotta első koncertjét. A bukaresti Club A versenyeinek 1981-ig tartó időszaka után a TimRock 1982 és 1990 között Temesváron biztosított visszatérő helyet a rocknak. Az állami diákrendezvények, a Cenaclul Flacăra és a Cântarea României mellett nehezebben hozzáférhető zenei élet húzódott. Egy megszerzett nyugati felvételből másolatok készültek, a hiányzó erősítőt vagy szintetizátort olykor saját kézzel kellett pótolni. Doru Ionescu később a tévé munkatársainak is tulajdonított szerepet abban, hogy egyes rockfelvételek túlélték a hivatalos érdektelenséget.12
A forradalom és következményei
A Pro Musica történetében a „Timișoara” című dal 1989 decemberéhez kapcsolódik. A forradalom temesvári eseményei december 16-án kezdődtek. December 20-ra megszerveződött a Frontul Democratic Român, aznap este pedig a lugosi intézményi visszatekintés szerint már a városháza és a helyi pártbizottság épülete is égett. A következő napra a helyi visszatekintés több mint tízezer tiltakozót említ. Az archívum december 21-ről városházi jeleneteket, 22-ről tüntetést őriz. December 25-én a Drapelul különkiadásának fejlécén már a nemzeti megmentési front helyi bizottsága állt.13

Januárban másféle tömeg vonult végig a városon. A görögkatolikus székesegyházat 1990. január 20-án formálisan visszaadták. A visszaadást Nicolae Corneanu metropolita támogatta, az előkészületekről Damșa ortodox plébános szólt Dumitru Sălăgean vikáriusnak. A Drapelul nyolcadik száma már a másnapi liturgiát hirdette. A római katolikus templomtól induló menethez a tudósítás szerint több mint kétezren csatlakoztak. Ioan Ploscaru püspök szertartása idejére megállt a forgalom. Más felekezetek képviselői is eljöttek. A televízió ott volt, az utcán énekeltek. A város egyik régi épülete négy évtized után megint annak a közösségnek adott nyilvános helyet, amelynek a használatából kikerült.14
Az Alisától az Anarhiáig
Az Alisa neve közben eltűnt a zenekar történetéből. Livadariu és Babics keményebb zenét akart játszani. Todor, Takacs és Pitica távozott, a tizennégy éves Adrian Blaj gitárosként érkezett. Fane úgy emlékezett, a többiek a próbákon kívül is figyeltek a legfiatalabb tagra. A thrash felé fordulást és az Anarhia nevet 1990 körülre teszi. Ghinea a korai négyest már 1989-ben Anarhiának nevezi. Babics nála a gitár mellett az éneket is viszi, Vizi, Blaj és Livadariu a másik három tag. A korai riffek gyorsaságát és a román nyelvű szövegek közvetlenségét emeli ki. Az 1989-es kezdet a Metal Archives adatlapján és a későbbi ProTV-előzetesben is megjelenik. Fane emlékében az első, hard rockot játszó iskolai csapat, a névváltás és a keményebb megszólalás külön állomás.15
Színpad a kultúrházban
1992-ben Lugoson 51 827 embert számoltak össze a későbbi várostörténeti vizsgálat szerint. A város gazdaságát még az üzemek vitték. A vizsgálat 20 659 foglalkoztatottról és 11 407 ipari dolgozóról beszél, utóbbiak arányaként 55,46 százalékot közöl. A két létszámból számolva 55,22 százalék adódik. Mindkét adat olyan várost mutat, ahol a foglalkoztatottak több mint fele az iparban dolgozott. A textilüzemnél az 1991-es négy elbocsátás után a következő évben 392-t, 1993-ban 908-at jegyeztek föl. A munkahelyekkel a bölcsőde, az étkezde vagy a munkásszállás által összefogott élet is változott.16

A választási névjegyzékek és bizottságok ugyanebben az időben kaptak új feladatot. Az 1991-es alkotmány után 1992 februárjában helyi, szeptember 27-én országos választást tartottak. Az IFES a választói tájékoztatás, a szavazókártyák és a megfigyelők felkészítésének gyakorlati problémáit is feljegyezte, az 1990-es választások körül pedig erőszakról és megfélemlítésről számolt be. Délnyugaton a háború átrendezte a bánsági határ túloldalát. Románia 1992 júniusától korlátozta a kereskedelmet a Szerbiából és Montenegróból álló jugoszláv állammal. Egészségügyi szállítmányokra, a Vaskapu erőműveire és a Pančevo–Temesvár ipari kapcsolatra külön kivételek vonatkoztak.17
A Satania demó és az első videó
Az Anarhia első demóját abban az évben azok az ismerősök segítettek elkészíteni, akik maguk is kapcsolódtak Lugos zenei életéhez. Fane saját vállalkozásként emlékezik a Sataniára. A demó előtti fellépéseket Ghinea Lugoshoz, Temesvárhoz, Costinești-hez és Constanțához köti. A kazetta feliratai között egymás mellett áll az „E timpul să mori”, a „Satania”, a „Foamea de cadavre” és az „Anarhie”. Az utolsó cím még egyszer megjelenik majd a Nici o vină hátlapján, egy másik felvétel mellett. A demóbemutatót az Anarhia a lugosi szakszervezeti művelődési házban tartotta. A hely addig a város üzemi és egyesületi kultúrájának is otthont adott. Fane szerint a bemutató felvétele fennmaradt.18

Az „E timpul să mori” a kazettáról a tévéig jutott. Fane és Ghinea egyaránt Petre Magdin Întâlnirea de la miezul nopții című TVR1-műsorához köti a klipet. Livadariu a helyi bemutatót és az országos adást ugyanannak az évnek két külön állomásaként idézi föl. Az adatbázisok egy 1993 körüli másik Satania-tételt is megőriztek, amelynek viszonya az 1992-es demóhoz tisztázatlan. A korai Anarhia másik lehetséges nyoma egy lapba került fotó vagy tudósítás. Livadariu emlékezetében a Rocker és a Metalfan neve merül föl. Az eredeti lapszám és a közlés formája bizonytalan.19
Egy tévében lejátszott klip akkor is nagy utat tehetett meg, ha utána nem lehetett egyszerűen visszakeresni. Lenti Chiriac 2002-ben arról beszélt, milyen sok munkába került megőrizni a rádióban és a tévében a metalnak jutó helyet. Ionescu életútjában a Rocker első korszaka 1990-től 1994-ig tartott. 1993-tól rádióban, 1994-től tévében dolgozott, a lap pedig 1999-ben kapott újabb szakaszt. Chiriac 1994-ben indította a Heavy Metal Magazine-t. Ugyanerre az évre teszi a Century Media romániai promóciójának általa ismert kezdetét. A másolható kazetta, a lap és az adás másként jutott el a közönséghez. Mindegyiknek volt olyan pillanata, amikor egy lugosi zenekar nevét már a városon kívül is meg lehetett jegyezni.20
A kenyérszállító furgon
A csíkszeredai úton drót tartotta össze a kenyérszállító furgon ajtaját. Moritz a hidegre, a takarónak használt nejlonzsákokra és a koncert előtt ivott forralt borra emlékezett. Blaj ugyanabból az estéből azt őrizte meg, ami akkor történt, amikor elhallgattak a hangszerek. A nézők magyarul kiáltották, hogy vissza. A zenészek fenyegetésnek értették, és a színpad mögé húzódtak. A szervező mondta el nekik, hogy a közönség ráadást kér. Visszamentek. Blaj szerint még két vagy három számot játszottak. A kazettákról addigra olyanok is ismerték a dalokat, akikkel a színpad szélén még egy kiáltást is félre lehetett érteni.21
Lugoson a PNL-épületnél próbáltak. Moritz négyórás napokra emlékezett. A próbát a svájci szomszéd, Schmidt is hallotta. Ő volt Moritz főnöke is. Másnap a munkahelyen újra találkoztak, és a hangerő szóba került. A közös zenélés másféle gondjai az 1993–94 körüli, katonai szolgálatot követő tagcserékben látszottak. Fane utólag tréfával idézte fel, hogy Robert Vizi dobot venni ment Magyarországra, és az együttesbe már nem tért vissza. Adrian „OQ” Neagoe billentyűkkel érkezett, Marius Bosneac az ütőhangszerekhez. Fane már előtte is különleges helyi tehetségnek tartotta. Simi Jebelean egy időszakban dobolt, az éneket Moroz vette át. A hangzás Fane emlékezetében fokozatosan mozdult el a thrash felől a hardcore felé.22

Az országot átszelő koncertek
A koncertutak neveiből lassan kirajzolódott Románia. A temesvári StudentFest és a șecui AltRock Fest mellett ott volt Piatra Neamț, ahol Fane a Young Rock for Youngs második helyére emlékezett. Buzăuban a Top T, Szatmárnémetiben a SamRock meghívott koncertet adott az Anarhiának. Ghinea a korábbi Sam Rock harmadik helyét és egy bukaresti Metal Fan-különdíjat is feljegyzett. Voltak utak Dévára, Kolozsvárra, Csíkszeredába, Nagyszentmiklósra, Karánsebesre, Bukarestbe és Constanțába. A temesvári StudentFest a Punctul 8-hoz kapcsolt, 1992-es, cenzúra elleni diákkezdeményezésből nőtt ki. A Semenic-hegységben a Gărâna Jazz 1997-ben egy fogadó udvarán, barátok improvizációjával indult. Az egyik helyen a dalok erejét egy verseny mérte, máshol egy újszerű műsor vagy egyszerűen a találkozás tartotta ott a zenészeket.23
Costinești egy másik bánsági együttes történetében is állomás lett. Az Implant pentru Refuz tagjai az 1995-ös nyári találkozást követően októberben próbáltak először; első három koncertjüket még Toxic Taboo néven játszották. A Rocka Rolla köréből érkező Emil Biebel a próbákon hallott zenét és a szövegeket egyaránt fontosnak találta, 1996-ban pedig megjelent a lemezük. A kemény zene másik vonalán a Taine formálódott: korai felállásában Andy és Ștefan Aldea mellett a tizenhárom éves Adrian Tăbăcaru játszott, és maga a zenekar a Megadeth hatását említette. Hangjuknak a Destin 1994-ben, a Cealaltă Parte 1996-ban adott továbbadható alakot. A közeg sokszínűségét az Underground Romania kazettaválogatások őrizték meg. Egyes összeállításokon Walhalla, Cuibul, Ultimatum és Psycho Symphony szerepelt, másokon Interitus, Grimegod, Abigail, Cronos és Negură Bunget is helyet kapott. Az 1995 és 1997 között összeállított három ismert listán az Anarhia neve nem látható; saját felvételei eközben a koncertek, a baráti másolatok és a zenekari megjelenések útján jártak.24
A változó város és korszak
Lugoson 1992-től az Ana Lugojana és a FestteamArt is helyet kapott az új városi rendezvények között. Ugyanezekben az években a textilüzem egyre több dolgozótól vált meg: 1994-ben 354, 1995-ben 133, 1996-ban 378 embert bocsátott el. A város gazdasági változásai az ország intézményi átrendeződésével egy időben zajlottak. Románia 1993-ban aláírta, majd 1995-ben hatályba léptette európai társulási egyezményét; 1994 januárjában belépett a NATO békepartnerségébe. Nyugatabbra 1993 elején megindult az egységes piac, ugyanazon év novemberében hatályba lépett a maastrichti szerződés, 1994-ben pedig megnyílt az Európai Gazdasági Térség. 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország az unió tagja lett, és megkezdődött a schengeni belső határellenőrzések felszámolásának első nagyobb szakasza. Románia közben a választási intézményeket is formálta: az IFES 1995-ben külön vizsgálta az előkészületeket, a nyilvántartást, a megfigyelők felkészítését és a központi bizottság szervezését. Az 1996. november 3-i és 17-i választásokon már az OSCE/ODIHR megfigyelői is jelen voltak.25
A következő nyáron, július 15-én az Európai Bizottság véleményt adott a román csatlakozási kérelemről. Két héttel korábban, 1997. július 2-án a thai baht leértékelése elindította az ázsiai pénzügyi válságot. A rövid lejáratú hitelek, a felügyelet gyengeségei és a tőkekivonás egészen másféle függéseket tettek láthatóvá. Lugos textilüzeménél abban az évben újabb 124 ember veszítette el az állását. Szeptemberben az Anarhia a Déli-Kárpátok másik oldalán játszott. Câmpulung Muscelben az egyik kategória első helyezettjének felvételi lehetőség nyílhatott. A próbatermi évek és az országot bejáró utak után a kazetta elkészítéséhez szükséges ajtó ott kezdett nyílni.26
Az első hely
Câmpulung Muscel a déli hegyvidék és Havasalföld átjáróinak városa. Jidava erődje a római határvédelem útvonalára vigyázott. Századokkal később a mesterségek és az átmenő kereskedelem formálták a helyet, ahol a helytörténet szerint a tizenharmadik században szászok is megtelepedtek. A Bărăția-templom sírfelirata 1300-ból Laurencius de Longo Campo nevét őrzi. A huszadik század végének egyik másfajta városi emléke a Tudor Mușatescu Művelődési Ház neve a Posada Rock oklevelén. A művelődési intézmény és a helyi rendezők olyan színpadot tudtak fenntartani, ahová a hegyeken túlról is megérte elutazni.27

A Posada fesztivál és az Anarhia
A Posada 1986 óta működött. A verseny és a meghívott zenekarok koncertje külön helyet kapott a programban. 1997 májusában, 22-én és 23-án gálát tartottak. Az Anarhia oklevele az őszi, tizenkettedik fesztivál szeptember 17–19-i dátumát viseli. A lugosiak a power/hardcore kategóriában lettek elsők, a Taine másik kategóriában kapott díjat. Livadariu innen vezeti le a kolozsvári megállapodást. Nelu Brândușan a maga részéről az Anarhiát azok közé sorolta, akik fesztiváleredmény után jutottak felvételhez és kiadáshoz. Ghinea két lemezre szóló egyezséget említ. A szerződés részletei homályban maradtak, a díj és a stúdió közötti út két oldalról is követhető.28

A következő szeptemberben, 23-a és 25-e között már meghívottként szerepeltek a Posada programjában. Augusztusban Déván is kinyomtatták az Anarhia nevét. A Cuvântul liber 1998. augusztus 27-i száma másnap estére ígérte az első East West Heaven Festivalt, a Hunedoara melletti Boșba. A Radio COLOR Hunedoara és a német B-YOND harminc jelentkezőből tizenkét együttest választott. A Dirty Shirt, a Kogaion, a Defect és a Biodome mellett az Ipse, a Defender, az Another Sad, a Celest, a Forma, az Invers, a Clones és a Realism került a meghirdetett mezőnybe. Florin Silviu Ursulescut, Doru Ionescut és Paul Ciucit várták a zsűribe. A díj kazetta és hangszer lehetett, a belépést és a Hunedoara és Boș közti kisbuszt ingyenesnek hirdették; a járatot a Hotel Rusca elől 16 órától indították volna.59 Az Anarhiának a verseny utáni koncertet szánták. A fennmaradt lap előzetes, a műsor megvalósulása bizonytalan. Egy évvel a musceli díj után a nyomtatott programban már a lugosiak kapták volna az esti záróhelyet.29
Három sor a kazettán
A Szamos völgyébe érve megint több nyelven nevezték ugyanazt a várost. Az egykori római Napoca és az 1173-ban említett Clus mellett a Kolozsvár és Klausenburg név is megmaradt. A jezsuita kollégium 1581-től adott formát a helyi felsőoktatásnak, a modern egyetem 1872-ben jött létre, 1919-ben román nyelvű intézményi átszervezés következett. Az 1974 óta hivatalos Cluj-Napoca név mögött gép- és feldolgozóiparral kibővült egyetemváros állt. A kilencvenes években a nagyipar visszaesése és a növekvő munkanélküliség alakította a várost. Az Anarhia útja a városnak abba a kisebb körébe vezetett, ahol egy zenekar neve mellé végre nyomtatott stúdiókredit kerülhetett.30
A ProMusic indulása
Brândușan emlékeiben a ProMusic gondolata 1996-ban született, a kiadói munka pedig 1998-ban, a Romanian Metal Underground válogatással indult el. Utána tizenhét további kiadványról beszélt, köztük a Cronos, a Protest, a Dirty Shirt és az Anarhia anyagáról. A fesztiválok olyan együtteseknek nyitottak produkciós lehetőséget, mint a Defect, a Voices of Silence, az Indian Fall vagy a Dirty Shirt. Hétfőnként a kolozsvári Club MAX rockestjén olyan zenekarok is felléphettek, amelyek nem álltak a kiadó szerződésében. A hálózatnak voltak belföldi boltjai és külföldi partnerei. Egyes címek Spanyolországtól Oroszországig, Belgiumtól Bulgáriáig, Németországtól Ausztriáig, sőt Japánba, Kanadába, Indonéziába vagy Mexikóba is eljuthattak. A Nici o vină egyes útvonalai és példányszáma ismeretlenek. A kazettás megjelenés viszont ott szerepel a korai román színtérről szóló külföldi beszámolóban.311

Felvételek a Glas Transilvanban
A kolozsvári hátlapon három rövid sorból látszik, hogyan oszlott meg a munka. A felvétel a kolozsvári Glas Transilvanban készült, Oly és az Anarhia együtt kapta a keverés kreditjét, a producer Nelu Brândușan volt. Livadariu Olyt a stúdióhoz köti. A teljes név és a felvételi napok száma tisztázatlan maradt, ahogy a maszterelés, az egyes dalok szerzői bontása, a külön hangmérnöki kredit, valamint a katalógusszám is. A kazetta belső lapja viszont Adrian Dumitrescut név szerint jelöli meg a fényképek készítőjeként. Mihai „Moritz” Moroz énekelt, Attila „Otty” Babics és Adrian Blaj gitározott, Adrian „OQ” Neagoe billentyűzött, Fane Livadariu basszusozott, Marius Bosneac dobolt. A zenekar neve a keverésnél ismét megjelent. A Taine is ehhez a stúdióhoz, kiadóhoz és producerhez kapcsolta a Cealaltă Parte 1998–99-es munkáját. A két együttes útja egy ponton ugyanahhoz a helyhez vezetett, miközben másfajta zenét vittek oda.3255
A kazettakiadás háttere
Egy kazettához a felvétel után is pénz kellett. Adi Mihailov a Bestial Records példáján mutatta meg, mit vitt el egy-egy eladott példányból a sokszorosítás, a borító, a promóció és az adó. A 2002. februári, 35 000 régi lejes árnál ezek 25 000 lejt emésztettek fel. A közepes vagy jó stúdió 400–500 dolláros költségének megtérüléséhez mintegy 1200 példánnyal számolt. Egy apró, kedvezményes hirdetés a Heavy Metal Magazine-ban egész országból hozhatott leveleket. Mihailovhoz 1996 őszén Negru, a Negură Bunget dobosa fordult demóval. A korábbi Wiccan Rede-anyag már megfordult a terjesztésükben. A Zîrnindu-să 1996 decemberében a bukaresti Magic Soundban készült Oliver Vegh közreműködésével. 1997 januárjában jelent meg a Bestial első saját kiadványaként. A kiadót a Bestial Music Shop tágabb kínálata, a hírlevél és a saját fanzin is megtartotta. Mihailov 2002-ben mintegy 1400 hírlevélolvasóról és a 700 példányban készült fanzin három számáról beszélt. A budapesti koncertutakat is ehhez a munkához számította. Emlékei szerint négy év alatt több mint harminc koncertre szervezett ilyen utat. Brândușan egyszerre tekintett rájuk versenytársként és szakmai partnerként. Saját oldalán a gyenge demóhang, a szűk nyilvánosság és a könnyen másolható MP3 nehezítette a megtérülést. A ProMusic hírlevéllel próbálta fenntartani a kapcsolatot a hallgatóival.33
Amikor Adrian Ilie és Chiriac egy marosvásárhelyi Annihilator-koncert környékén a lapalapítást fontolgatta, a nyomtatott magazin még kézenfekvőnek látszott. Ilie végül 30–40 ezer dolláros kezdőtőkével és havi körülbelül hatezer eladott példánnyal számolt. A hmm.ro kevesebből elindulhatott, ám az utánvét iránti bizalom, az olvasók fizetőképessége és a szerzők díjazása továbbra is kérdés maradt. A Century Media, a Dream Catcher és a Spinefarm romániai terjesztéséről beszélve Ilie ragaszkodott a céges szerződésekhez. Chiriac ugyanebben a beszélgetéssorozatban az interjúkat és a rádióműsorokat idézte fel. Ian Gillan és az Uriah Heep már a korai évekből a példái között szerepelt. Azt tapasztalta, hogy az országos nyilvánosságot legalább olyan nehéz felépíteni, mint a külföldi szakmai kapcsolatokat. Az 1998-as kazetta történetéből már előre lehet látni, miért számított egy felvételhez vezető fesztiváldíj, egy stúdió, egy kis kiadó és egy hely a sajtóban egyszerre.34
1998. augusztus 17-én Oroszországban bejelentették a rubel árfolyamsávjának kitágítását, a lejáró állampapírok átütemezését és a magánszektor egyes külföldi fizetéseire vonatkozó kilencvennapos moratóriumot. A döntés után a következő hetekben világszerte megrendült a befektetői bizalom, és nagyobb kilengések jelentek meg a pénzügyi piacokon.60 Az IMF 1998. október 6-i közleménye az előző évi közel hétszázalékos román GDP-visszaesés után újabb, mintegy négyszázalékos csökkenést vetített előre. Augusztusra egy százalék alá lassult a havi infláció, a kamat és a költségvetés feszültsége azonban megmaradt. A lugosi Industria Textilă abban az évben 508 állást veszített. A következő évre további 405 elbocsátást közölt Ghinea a vállalati monográfia alapján. A kilenc év alatt 3206 embert küldtek el. Az 1999. április 21-i bírósági átszervezés idején a közölt gyári létszám már 91 volt. A 2020-ban megjelent városkutatás egykori dolgozóktól és környékbeli lakóktól hallotta, hogyan szakadtak szét a munka, a lakóhely és a gyári szolgáltatások kapcsolatai, és több elhagyott telepet azonosított. A kazettán közben ott maradt a saját megjelenési éve, 1998, pontos nap nélkül. Az ország ekkor társult az Európai Unióhoz és részt vett a NATO békepartnerségében. A tagság még későbbi állomás volt. Nyugaton az 1997-ben aláírt amszterdami szerződés hatálybalépése és az euró számlapénzként való bevezetése is 1999-re esett. A román lemezeket terjesztő kis vállalkozásoknak eközben már a saját stúdió- és bolthálózatukat kellett működtetniük.35
Borítókredit, szövegek és zenészek
A kazetta kihajtható lapján a szűkszavú stúdiókredit mögül előlépnek az alkotói nevek. Adrian Dumitrescu a fotóké, Miță a borítóé és a szövegeké. A „Săracă inima mea” mellé népi forrást írtak, az „Anarhie” mellé pedig a Sex Pistols nevét. OQ a billentyűk mellett énekhanggal is ott szerepel. A következő évek interjúiban a zenekar sokféle, egymástól eltérő hangzási címkét kapott, de ez az 1998-as apró betűs felsorolás már akkor jelezte: a lemezben többféle szerep, örökölt dallam és saját nyelvű szó találkozott. Az „Oly” névvel jelölt keverőt egy későbbi másodlagos albumadat-összeállítás Oliver Veghként azonosítja, az eredeti kazettán azonban csak az Oly név áll.5557
A hátoldal öt számot ad az A oldalnak és hatot a B oldalnak. A belső oldal hat önálló portréján a zenészek nem egyszerűen munkaadatokat hagytak az utókorra. Barátokat, családtagokat, egykori társakat és a koncertek körüli segítőket köszöntötték. Atty sorai között a korábbi dobos, Robert Vizi neve is áll. A kazetta nyomtatott belseje ezért a stúdiómunkán túl a lugosi közösség emlékét is őrzi; a köszönetek nem új zenész- vagy hangmérnökkreditek, hanem a felvétel köré szerveződött élet nyomai.55
Arc a sötétből
A kazetta előlapján olyan közel van az arc, hogy a homlok és az áll nagy része a kereten túl marad. A szemgödrök mély barnásfeketéjében egy-egy fehér pont világít. Az orr sárgás fényből bukkan elő, a széleken a festék rózsaszínbe és vörösbarnába vált. A szemek alatti sávokban gyorsabban jár a világos és a sötét. Ettől az arc egyszerre mutat eleven bőrt és mozdulatlan maszkot. A vörös ANARHIA felirat széles és kemény, alul a Nici o vină halványabb betűit szinte elnyeli a fekete. A tekintet előbb ér el az emberhez, mint a cím. Mire az is olvashatóvá válik, a vétlenség szavai lehetnek védekezés vagy számonkérés. Háttér alig marad, amely megmondaná, ki néz kire. A kazetta belső lapja Mițát nevezi meg a borító alkotójaként; a kép eredeti koncepciója és az ábrázolt személy kiléte továbbra sem ismert.3655

A hátoldalon a sötét arc helyét kék mező, rózsaszín dallista és fehér stúdiókredit veszi át. A rend nyugodtabb, a címadó dal köré írt sötétség viszont közelebb van az előlaphoz. Egy datálatlan ismertetőben gótikus árnyalatot kapott ez a darab. A szem alatti fekete és a sárga festék feszültsége rokon azzal a váltással, amelyet a lemez ismertetései a sötétebb atmoszféra és a riffek közvetlen súlya között érzékeltek. A képen a világos sávok újra és újra megtörik a sötétet. A kazetta sorrendjében még hét címnek kell elhangzania, mielőtt az elsőként megpillantott mondat a zenében is a helyére kerül.372
Az arcnak a kazetta belsejében neve is van: a borítónál Miță szerepel, aki a felvételen Mihai Morozként énekel. A megnevezés az alkotói kreditre vonatkozik; nem mondja el, miként született a portré festői megoldása, vagy kit ábrázol. A felvételhez kapcsolódó fényképek Adrian Dumitrescu nevét viselik. A booklet belső oldalán a zenészek arcképei már másképp néznek a hallgatóra, mint a szembeszegezett borítóarc: névvel és személyes köszönetnyilvánítással. A kazetta ezzel a kétféle közelséggel dolgozik: az előlapon egyetlen sűrített tekintet, belül hat tag külön hangja.55
A szalag két vége
„Nu vreau.” Az első cím már beszédhelyzetet teremt. Valaki nemet mond. Az album nyitányában az egyik fennmaradt olvasat hangulatot és atmoszférát emelt ki, és innen közelített a többi szám szemlélődőbb pillanataihoz is. A következő címben, az „O știi”-ben már ott a második személy, akinek ezt mondani lehet. A harmadikban, a „Săracă inima mea”-ban az első személy saját szívére mutat. Az utóbbi dalhoz crossover-jelleget társítottak. Az egymás után olvasott címek a megszólítás közelségét adják, a kritikai emlék pedig egy hangulati kezdéstől egy másként mozgó szerzeményig vezet. Az „O știi” önálló hangszereléséről nem maradt ugyanilyen részletes leírás.372
A „Ploi și noroi”-ban már eső és sár ad nevet a súlynak. Az ismertető nagy, ütő riffeket emelt ki. Ez az első öt perc fölötti tétel, öt perc tizenhat másodperccel. Utána a „Tot ce-mi spui” visszahozza a másik hangját. A mozgékony ritmus mellett itt a vokált is kedvezőbbnek találták az album néhány más pontjánál. Moroz félig beszédszerű előadásának változó hatása e két, egymás mellé kerülő megfigyelésben hallatszik át a leíráson. A sor közepén álló „Progres” a személyes megszólalások után egyszerűen a haladás szavát teszi a borítóra. A dal szövegéről és ritmikai felépítéséről kevesebbet tudunk, mint a dallista közepén elfoglalt helyéről. A cím a sorrendben a „Tot ce-mi spui” és az „Instrumentală” között áll.382
Az „Instrumentală” két perc negyven másodperce a legrövidebb tétel. Közvetlenül utána érkezik a „Nici o vină”, amelyhez a sötét, gótikus jelző tapadt. A lemezcím későn találja meg a helyét. A „Somn ușor” jó éjszakát kívánó címe mellől aztán kemény thrash lendületét hallotta ki ugyanaz az ismertető. Az öt perc tizennégy másodperces darab az album másik öt perc fölötti száma. A címadó sötétsége után a nyugalmat ígérő címhez az ismertetőben keményebb zenei mozgás társul.382
A „Doar eu am mai rămas” már a stúdiótételek végén mondja ki, hogy csak én maradtam. A cím eredeti alakját a hátlap őrzi. Utána a Satania idejéből ismerős „Anarhie” következik, ezen a kazettán Live Muscel ’97 megjelöléssel. Az utolsó előtti tétel egyedüllétet nevez meg, a záródal pedig egy régi színpadi felvételt őriz. Muscel neve visszatér a kazetta végén, a pontos koncertnap bizonytalan. 2021-ben Livadariu már arra gondolt, hogy a visszatéréskor a közönség megint velük kiálthatja a dal végét. A szalagon ugyanennek a számnak egy korábbi koncertváltozata maradt meg.39
A Spirit of Metal időadatai a befelé forduló nyitánynak négy perc harmincnégy másodpercet adnak. Az utána következő „O știi” három perc negyvenháromig, a „Săracă inima mea” két perc ötvennyolcig tart; így halad tovább a kazetta a megszólítástól a saját szív felé. A „Tot ce-mi spui” négy perc tizenegy, a „Progres” négy perc, a címadó három perc harminchat másodperc alatt bontakozik ki. A két utolsó tételre két perc ötvenhét, majd két perc negyvenkét másodperc jut. Az egész sorrend negyvenegy perc ötvenegy másodperc: ebben fér el a gitár súlya, a billentyűk jelenléte, a sötétebb második fél és végül a visszatérés egy korábbi színpadhoz. A címek nemet mondása, megszólítása, vétlensége és egyedülléte közben nyelvi ívvé rendeződik, miközben a teljes dalszövegek története továbbra is nyitva marad.3812
A dalszövegek világa
A dalszövegek kinyitják azt, amit a címek addig csak sejtettek. A „Nu vreau” fejre állított világról, felcserélt évszakokról és megfordult emberi kapcsolatokról beszél; a tagadás a bizonytalan erkölcsi renddel szembeni tiltakozás. Az „O știi” két egymás mellé kényszerített élet között feszül: az egyikben végzettség és biztonság, a másikban szegénység és utcai kiszolgáltatottság áll. A „Săracă inima mea” szövegét a kazetta népi eredetű átvételnek nevezi; pontos hagyománybeli változata a fennmaradt szövegforrások alapján nem határozható meg teljes bizonyossággal.5556
Az eső és a sár után már nem csupán a riffek súlya marad a szöveg mellett. A „Ploi și noroi” a távozás vagy maradás kényszerét, a nyomort, a tehetetlenséget és a remény megrendült lehetőségét sorolja. A „Tot ce-mi spui”-ban a beszélő egy szakítás sértettségét durva gúnnyal és fenyegetéssel mondja el. Ez nem egyszerűen fájdalmas szerelmi vallomás, és az elbeszélő szólam agressziója nem tehető egyenlővé a zenészek személyes véleményével. A „Progres” a haladás ígéretét fordítja vissza: a mások által kijelölt szabadság, az önáltatás és a sír fölé képzelt koszorúk között a biztató szó ironikusnak hallatszik a leírt mondatokból.56
A szöveg nélküli „Instrumentală” után a címadó közvetlenül az anyához fordul, majd országának állapotát, a kormányzatot, a fizetést és a boldogságot hirdető kijelentéseket szembesíti a megélt tapasztalattal. A „Nici o vină” itt nem nyugodt felmentés, inkább keserű kérdés: ki mondhatja magát ártatlannak? A „Somn ușor” lágy altatófordulatát a hétköznapi munka és a kicsiny haszonszerzés groteszk, erkölcsileg kiüresedő képei veszik körül. A kétszeres irónia mögött nem két külön album szólal meg: ugyanaz a zenekar képes a család, a munka és a társadalom szavait egyszerre közel engedni és kifordítani.56
A „Doar eu am mai rămas” alvó, megöregedett uralkodója magára marad tanácsadók és őrök nélkül. Az utolsó fordulatban maga a beszélő válik azzá a magányos alakká, akit addig figyelt. A kazettát záró élő „Anarhie” ehhez képest újra emberek között hangzik el. A booklet nyomtatott sorai azonban egy másik kötődést is megőriznek: a zenét itt Sex Pistols-átvételként jelölik. A korai Satania és az 1997-es színpad így nem kizárólag saját szerzeményeket köti össze, hanem egy nemzetközi punkörökség román zenekari továbbélését is. A román szöveg és a punkelőzmény pontos szövegi viszonya a fennmaradt dokumentumok alapján nem határozható meg minden részletében.5556
A tizenegy dal fennmaradt digitális változatának együttes játékideje mintegy negyvenegy perc harminchét másodperc. A Spirit of Metal ettől eltérő, negyvenegy perc ötvenegy másodperces összidőt közöl. Az eltérő játékidőadatok önmagukban nem tisztázzák a felvételen megszólaló hangszerek pontos szerepét.58
A hang, amelyre nevet kerestek
A név punkot vagy hardcore-t ígért azoknak, akik a román lemezipar útját követték a régi importkorlátoktól a ProMusic kazettáiig. A gitárokban súlyt találtak, amelyhez a Machine Head adott hasonlatot. A kiszámíthatatlanabb fordulatokhoz a Faith No More neve kínálkozott. A bekiabálások és a billentyűk atmoszférája ugyanazon a lemezen elfért. A román nyelv az énekben külön figyelmet kapott. Az eklektikát értéknek tekintették, a kész zenét a vártnál szélesebbnek. Egy másik, keltezés nélkül fennmaradt olvasat a groove, a post-thrash és a progresszív színek felől közelített. Szemlélődőbbnek hallotta az albumot, és Moroz félig beszélt énekét helyenként kevésbé karakteresnek találta. Két számnál ugyanez a megoldás kedvezőbben hatott rá. Az egyik nézőpont a különböző elemek együttélésére figyelt, a másik arra, melyik dalban mennyire jutnak egymás mellett érvényre.12
A hasonlatok akkoriban sokfelé vezettek. Az 1980-ban független európai importőrként indult Roadrunner 1986-tól az Egyesült Államokban is jelen volt. A nyolcvanas és kilencvenes évek során olyan eltérő hangú előadók jelentek meg nála, mint a Sepultura, a Type O Negative, a Machine Head és a King Diamond. A Nevermind 1992 januárjában az amerikai lista tetejére ért, és az addig szubkulturálisnak tekintett hangzások szélesebb hallgatóságot kaptak. Brazíliából a Sepultura Chaos A.D. albuma mutatott példát arra, hogyan lehet a thrash súlyát hardcore-ral és más ritmikai hangsúlyokkal összekapcsolni. A Beneath the Remains és az Arise után a Chaos A.D. nyitódalában már messzire jutott ez a mozgás. Max Cavalera a „Refuse/Resist” hátterében egy New York-i metróban látott tiltakozó feliratot idézett fel. A szám elején a fia, Zyon születése előtt rögzített szívhang hallatszik Cavalera emlékezete szerint. A produkcióban Andy Wallace is közreműködött. A dal 1994 februárjában kislemezen is megjelent. A Roadrunner 1998-as kínálatában a Vision of Disorder Imprint és az Earth Crisis Breed the Killers című albuma is megjelent. A két amerikai együttes a metál és a hardcore határvidékének más-más oldaláról szólalt meg.61 A román kazettának közben a saját nyelve és a saját városa maradt. A külföldi nevek a kritikában szókincset adtak ahhoz, hogy a hallgató elmondja, mit talált rajta ismerősnek vagy váratlannak.401
Műfaji megnevezések és értelmezések
Ghinea a lugosi történet felől a power/hardcore-t és a román szavak közvetlenségét hangsúlyozta. A Spirit of Metal adatlapján death thrash állt, Doru Ionescu 2025-ben techno-thrash néven idézte föl az együttest. Fane a változást a tagcserék és a közös munka felől beszélte el. A címkék egyikén egy versenykategória, a másikon egy adatlap vagy egy hallgatói élmény rendje látszik. Az 1998-as kazetta közben egyre távolabb került a stúdiótól, ahogy az újabb és újabb hallgatók nevet kerestek a rajta megőrzött zenének.41
A megmaradt dalszövegek a műfaji címkéktől függetlenül is összeállnak egy nyugtalan, de nem egynemű beszédmóddá. Ott van bennük a visszájára fordult világ, a társadalmi különbségek, a pénz és a tisztesség ellentmondása, a közéletben kimondott és elhallgatott szavak, a személyes indulat és az öregedés allegóriája. Az anyanyelvi megszólalást a külföldi kritikusok a hangzás egyik sajátosságaként vették észre; a kazetta szövegei most megmutatják, mennyi különböző tapasztalat került ugyanabba a román beszédbe. E különböző hangok együtt erős képet rajzolnak az albumban megszólaló világról, miközben egységes, közösen megfogalmazott eszmei programjukra nincs megbízható bizonyíték.56
A próbák után
Fane úgy emlékezett, egy évvel az első album után a zenekar már az újabb műsorból játszott a televízióban. 1999-re teszi a ProTV-s szereplést Florin Călinescu Chestiunea zilei című műsorában. A „Nu mai sunt români” a készülő Criza de nervi korszakához tartozott. Ghinea is említi az adást, pontos napja és a teljes műsorkópia azonosítatlan. A Nici o vină utolsó számán ott maradt az 1997-es színpad. A tévében eljátszott szám közben már a következő lemezhez tartozott, amelynek jóval több idő kellett ahhoz, hogy saját kiadása legyen.42
Livadariu két ajánlatra emlékezett, a MediaProéra és a Zone Recordséra. A zenekar a Zone-t választotta. Fane szerint a kiadó később túlságosan undergroundnak tartotta az anyagot, és visszalépett. Ghinea 2000 tájára teszi a Zone tervét, néhány cikk ugyanerre az évre már a megjelenést helyezi. Livadariu viszont a dalok elkészülte és a kiadás között nagyjából négy évre emlékszik. A megjelenést 2003-hoz és a ProMusichoz kötötte. A 2025-ös ProTV-előzetes a megjelenést 2000-re, az aktív működés végét 2001-re tette. A dalok elkészülte, az ajánlat és a kiadás külön időpont lehetett. A közlésekből a megjelenés éve továbbra sem dönthető el.43

Megélhetés, stúdió és irányváltás
Blaj számára mindennek az egyik mértéke egy gitárhúr ára volt. Úgy emlékezett, egy évtized közös munka után még erre is az apjától kellett pénzt kérnie. A zenekari és promóciós munkát közelebb szerette volna vinni a megélhetéshez, és úgy érezte, a többieket nem sikerült megnyernie. Livadariu utólag a zenélés örömét tette előre. Két különböző tapasztalat maradt abból, hogy a próbát, a felszerelést és az utazást évről évre meg kellett oldani. Babics Németországba költözése után a közös próbáknak a távolság is megszabta a határát. Moritz a régi felállás végét ehhez köti.44
Flavius Buda emlékeiben ugyanebben az átmenetben még munkát adott a lugosi stúdió. Az ApocalipS 2001 őszén ott rögzítette kazettáját, mondta egy 2019-es interjúban. A második Apocaliptic Festen az Anarhia, a Makrothumia, az Argus és a Grimegod is részt vett szerinte. Az 1999-es első alkalomhoz képest az újabb rendezvény már utazást, étkezést és fellépést is finanszírozhatott. A zenekari adatlap 2001-re egy Live at Deva kazettát tart nyilván. A Posada programkronológiája 2002. október 3-án is említi az Anarhiát. Ghinea 2001 körülre helyezte a megszakadást, Fane inkább 2003 utánra tette a hosszú szünetet. A dátumok eltérhetnek aszerint, hogy a felállásról, a fellépésekről vagy a második lemezről beszéltek. A régi felállás szétszóródott, a név még megjelent programokban, a második lemez idejéről pedig külön emlékek maradtak.45
Moritz Babics nélkül, több Anarhia-taggal elindította a Lunaticot. Az új számok a progresszív, a bluesos és az industrial elemekből is merítő alternatív rock felé fordultak. Fane nyugodtabb és dallamosabb zenére emlékezett, helyenként a The Tea Party atmoszférájához közelítette. Kevés koncertjük volt, hivatalos albumuk nem jelent meg, Moritz 2004–2005 köré tette a legutolsó fellépéseket. Fane szerint az énekes inkább ezen az úton ment volna tovább, Moritz viszont az új anyag önállóságáról és az Anarhiában megmaradt barátságról is beszélt. Közben Fane Belgiumba költözött, Moritz képzőművészettel foglalkozott, Blaj rádiózni kezdett. A Radio Prahova 2007-es és a Radio 21 2008–2010-es évei után is dolgozott rádióban és tévében. Az Anarhia régi lehetőségeire az internetes promóció hiánya felől nézett vissza.46
Vissza a színpadra
Lugoson 2013-ban a Road Patrol motoros közössége adta az alkalmat az újabb találkozásra. A Rock pe 2 roți beharangozója augusztus 2–4-ét ír, az utólagos cikk egyik dátumsora július 3-át. A fellépés az augusztusi rendezvény körül maradt meg az emlékezetben. Az Anarhia mellett a Gothic, a Dirty Shirt, a Pandora, a Black Flang, a Grave for Sale, az Addiction, a Vespera, a Harmony és a Reversed neve szerepelt, Magyarországról az AC/DC-dalokat játszó AB/CD érkezett. Babicsnak Németországban egy vendéglátóhely nyitásán kellett jelen lennie. A résztvevők OQ jelenlétére is emlékeztek, Lunatic-dalok is elhangzottak. A régi Anarhia és az utána következő Lunatic dalai ugyanazon az estén szólaltak meg.47
Két évvel később egy másik rendezvényen már a kilencvenes évekbeli román színtérre emlékeztek. A Rock-ul anilor ’90 2015-ös estje a Taine és az Abigail mellett Doru Ionescut, Nelu Stratonét, Lemi Blacket és Gabi Gomboșt kapcsolta az 1994–1998 közötti időszakhoz. A Vox Pop Rock, a Heavy Metal Magazine, a Top T és a Posada története Gomboș szervezői és szerkesztői munkáját is megőrizte. A régi fellépések mellett így azok az emberek is láthatóvá váltak, akik a korábbi koncertnek helyet, a zenekarnak nyomtatott nevet adtak.51

A visszatérés a Gugulan Rockra
2021-ben Leo és Cosmin a régi barátságra építve hívta meg a csapatot a karánsebesi Gugulan Rockra. A fesztivál augusztus 13. és 15. között zajlott. Az Anarhia a Valea Cenchii környékén már az első este játszott, többek között a Bucovina mellett. Előtte a lugosi Road Patrol helyet adott a próbáknak és egy közönség előtti fellépésnek. Babics ezt nyilvános próbának tekintette. Neki nagyjából 1999 óta ez volt az első közös Anarhia-koncertje. A régi érdekellentétek felbukkantak a próbákon, de szerinte barátok közt fel lehetett oldani őket. A távol élő tagok miatt digitális együttműködés is szóba jött. Az öt zenész külön-külön beszélt a készülő fellépésről a Hub Media Lugoj augusztus 11-i riportjában. OQ Hollandiában volt, a járvány a személyes találkozást is megnehezítette. Babics és Livadariu akár más nevet vagy korszerűbb zenei irányt is el tudott képzelni.48
Moritznak a nehéz dalok jó megszólalása volt fontos. A régi versenyek és utazások után az újraegyesülésre is minőségi mércét állított. Anarhia- és Lunatic-dalokból tervezett műsort, a távolság miatt a további közös munka kérdéses maradt számára. Bosneac a húsz évvel korábbi dobszólamokat a kezén és a karján érezte. Valaha napi négy-öt órán át gyakoroltak, most vízhólyagokat és bőrkeményedést hozott a visszatanulás. Mégis meglepte, milyen hamar ismerős lett a közös megszólalás. Folytatni akarta, a helyben elérhető Miță Subotával is számolt. Livadariu másként tapasztalta ugyanezt. A basszusmenetek szinte visszataláltak az ujjaihoz. Ha legalább húsz néző velük együtt kiáltaná az „Anarhie” végét, már megérné neki az este. A színpadon ő maga is a közönség részének érezte magát.49

Subota a hangosítás és a próbák technikai oldalán kezdett segíteni. Távol lévő gitárosok helyett előre rögzített sávok is szóltak, aztán megkérték, hogy élőben játsszon. A régi darabok megszületésekor még gyermek volt. Neki a zene a 2021-es próbán vált saját tapasztalattá. Az intenzív közös munkát építőnek tartotta, rendszeres próbákat, koncerteket és új dalokat is szeretett volna. Közben kevés fiatal hangszerest és új közönséget látott Lugoson. A koncert után a zenekar új számokkal kezdett dolgozni. Fane szerint Moritz és a többiek eltérő irányt képzeltek el, az énekes végül kivált. Bogdan „Biggie” Gaspar érkezett, Subota gitárral és háttérénekkel maradt, Babics írta az új számokat. Az első műsorokban négy-öt új dal állt a régiek mellett.50
Újabb színpadok és új tervek
2024. augusztus 16-án az Anarhia ismét a Gugulan Rock színpadára lépett. Fane emlékezetében a fellépés a Fittonia és a Reverse The Moment után, a Dor De Duh és az Equilibrium előtt kapott helyet. Ugyanabban az évben, Fane időrendje szerint, a lugosi Road Patrol klubház szeptember 28-i plakátja jelölt újabb állomást. A következő január 10-én és 11-én a bukaresti Quantic We Are The Underground fesztiválján több kilencvenes évekbeli név találkozott újra. A pénteki est sorrendjét az Actualitatea Muzicală műsorábrája őrizte meg: 19:30-kor Anarhia, 20:50-kor God, 22:30-kor Taine. A ProTV korábbi előzetesében az Anarhia kezdése még 20:00 volt. A szombati színpadra Cronos, L.O.S.T., Grimegod és Gothic került. Ionescu e két est történetét a buzăui, szatmárnémeti, câmpulung-musceli és Râmnicu Vâlcea-i fesztiválokhoz kapcsolta. Babiccsal és Livadariuval interjút készített, két TVR Cultural Remix adást helyezett kilátásba, és felidézte a régi Rocker kapcsolatot is.52

A petrozsényi The Station második, beltéri Rock The Valley fesztiválján a Crumble, a Gri és az Imund mellé került a zenekar a második este. Lugoson a 2025-ös River Partyt ingyenes, Temes-parti rendezvényként hirdették meg Biggie és az Anarhia részvételével. A következő tavasszal Luci Avramescu, a Mist és az Architect of Chaos énekese váltotta Gaspart, akinek Fane a zenekar nevében megköszönte a közös munkát. A River Party második kiadásának nyitóestjén, 2026. július 10-én az Apocalips mellett játszottak. Az augusztus 7–8-i vulcani NoRock Bun második napján Fane a Mannou, a Monday Shadows és a Compact mellé sorolja őket. Október 16-án a temesvári Nemesis Art Clubban régi és új számok szóltak egymás mellett. Livadariu több mint három évtizedes kihagyás utáni temesvári visszatérésnek tekintette az estét.53
2026 novemberében Babics gitározott, Livadariu basszusozott, Bosneac dobolt, Subota gitározott és háttérénekelt, Avramescu énekelt. Fane a következő tavaszra Trăiește címmel új albumot tervezett Babics szerzeményeiből. A hozzá készült első vázlaton megint sötétből nézett ki egy arc. Akkor még csak terv volt. Fane a barátságról és arról beszélt, hogy olyan zenét akarnak játszani, amelyet magukénak éreznek. A régi kazetta végén a Muscelben élőben játszott „Anarhie” vezet vissza a történet egyik kiindulópontjához. Az oklevél a helyezést őrizte meg, a szalag az élő felvételt.54
Forrásjegyzetek és hivatkozások 61
A végleges EPUB-ból átvett 61 teljes forrásjegyzet, két külön forráskategóriában. A szövegközi felső indexek pontosan a saját jegyzetükre mutatnak.

