…și voi ucide timpul
A román Cronos …și voi ucide timpul (1998) című kazettájának teljes, kilencfejezetes, forrásjegyzetekkel ellátott története.

Az album adatai
Dallista · eredeti hét számos kazetta
A oldal · 01–04 / B oldal · 05–07
- 01. Intro~00:54
- 02. Loc blestemat~05:22
- 03. Spre apus~03:23
- 04. Nimic~04:11
- 05. Toamna~05:44
- 06. …și voi ucide timpul~05:11
- 07. End~00:58
Teljes játékidő: körülbelül 25:43
Zenekari tagok · eredeti felvétel
- Mihai Drăgan — ének
- Andrei Gângă — gitár
- Vlad Bușcă — basszusgitár
- Adrian Ungureanu — billentyűs hangszerek
- Dan „Raţă” Petrescu — dob
Felvétel és kiadás
Felvétel: Migas Real Compact (a felvétel évéről eltérő forrásadatok vannak). Keverés: Adi Ordean közreműködésével. Eredeti kiadó: Promusic, 1998, PM 002; kazetta. A pontos megjelenési nap nem igazolt.
Hivatalos zenei platformok
Ehhez a konkrét 1998-as kiadáshoz jelenleg nincs igazolt, közvetlen hivatalos albumlink.
Fizikai kiadás
Eredeti Promusic PM 002 kazetta (1998). Történetileg igazolt kiadás; ellenőrzött, jelenleg rendelhető termékoldal nem ismert.
Zenekari elérhetőségek
Független diszkográfiai adatlap; nem a zenekar hivatalos közösségi oldala.
01. A város, amelynek már volt hangja
Bukarest alatt két folyó vonalai rajzolnak régebbi térképet, mint az utcák és a tömbházak. A Dâmbovița és a Colentina alacsony árterei fölé helyenként két–négy, másutt nyolc–tizenkét méteres teraszok emelkednek. A majdnem sík tájban ez a kevés magasság is számított: befolyásolta az utak, a piacok és a lakóhelyek helyét. A vízjárás, a talaj és a folyó menti térszínek a mezőgazdaságot, a közlekedést és a beépítést is alakították. A csatornázott medrek és a visszaszoruló Vlăsiei-erdőség fölött évszázadok alatt nőtt össze a főváros. A XIII. század második felétől már városiasodó térséget lehet követni itt; Bukarest neve Vlad Țepeș egyik, 1459. szeptember 20-án kelt oklevelében jelenik meg. A fejedelmi rezidencia köré közigazgatási és kereskedelmi jelentőség szerveződött. Az 1459 és 1625 közötti bő másfél évszázad kancelláriai irataiban több tucat olyan település szerepel, amelyet később magába fogadott a nagyváros.37 38 39 40
A város sűrűségét az udvar mellett a munka adta. Kovácsok, fazekasok, tímárok és szabók kötődtek egy-egy környékhez; a folyó vizét használó foglalkozások a Dâmbovița mellé telepedtek. Az áruszállító, a kézműves és a megrendelő útja a kereskedők világában találkozott. A mai Lipscani előzményét 1589-ben már kereskedelmi főutcaként említették. Piaca egyszerre mozgatta az árut és az embereket, körülötte olyan társadalmi tér növekedett, amelyet a későbbi korszakok újra meg újra a maguk életéhez igazítottak.38
A XIX. század elejének Bukarestje egyre több intézménnyel próbálta rendezni ezt a növekedést. Az 1830 körüli tanácsi és közigazgatási reformokat 1846-ban az első kataszteri terv követte: utak, telkek és épületek kerültek szabályosabb nyilvántartásba. Piacok, hitelintézetek, kézművesműhelyek és üzemek kapcsolódtak a fővárosi hivatalokhoz. A Filaret pályaudvar 1869-es megnyitásával Giurgiu felé indult vasúti összeköttetés, 1870 körül az északkeleti kapcsolatok is bővültek. A malmok és más ipari üzemek 1878-as adatai már összetett termelővárost mutatnak. A Dâmbovița szabályozása, a későbbi villamoshálózat, az új bankok, szerkesztőségek és előadótermek nemcsak a város képét változtatták meg: másként lehetett mozogni, dolgozni, találkozni benne.39 40
A város zenei intézményei
Ugyanebben a városi világban a zene is új intézményeket talált magának. A XIX. században külföldi társulatok, vándoroperák és zenés színházi előadások érkeztek Havasalföldre és Moldvába; a külföldön tanuló fiatalok új műfajokat hoztak haza. A bizánci-egyházi, népi, lăutari, oszmán és görög udvari rétegek mellett helyet kértek a nyugati operai és kamarazenei formák. A helyi dallamkincs és az új formaszerkezet összekapcsolása a kórusokban különösen termékenynek bizonyult. Az 1863-ban alapított bukaresti konzervatórium 1864. október 6-án nyitotta meg kapuit. A századfordulón tovább szélesedett a képzés: 1900-ban kamarazenével, 1905-ben zeneszerzéssel bővült. Az 1931-es átszervezés akadémiai rangot adott az intézménynek; az államszocialista korszak később új neveket és szervezeti kereteket hozott.66 68
A muzsikusok között a hagyomány másféle folytonossága is élt. George Enescu körül a Dinicu család előadói, Cristache Ciolac, Nicolae Buică és Lică Ștefănescu is megjelennek a levelekben, fényképeken és koncertprogramokon. Ciolactól dallamokat gyűjtött; 1921-es és 1928-as megszólalásaiban a hivatásos népzenészek nemzedékeken át őrzött tudását méltatta. A kottás műzene és a városi hangszeres gyakorlat közötti átjárás konkrét emberek közös munkájában létezett. Enescu 1910 körül kiteljesedő zenéjében későromantika, európai modernizmus és román hagyomány kapcsolódott össze. Mellette Dimitrie Georgescu-Kiriac a nemzeti különállást hangsúlyozta, Alfonso Castaldi a francia és más európai minták felé nyitott, s a bukaresti konzervatóriumban zeneszerzést tanított. Az 1918 utáni Románia kompozíciós gondolkodásában erdélyi, német, osztrák–magyar és francia kapcsolatok találkoztak; 1945 után az alkotók és pedagógusok munkája új politikai korlátok közé került.66 67
A XX. század a város mindennapi léptékét is átírta. Két háború és államformaváltozások után az 1948-as államosítás a munkát és a lakhatást egy központilag irányított gazdaságba rendezte. A régi könnyű- és élelmiszeripar mellé vegyipari, gépgyártási és szerelő-építő kapacitások épültek; az építő- és szerelőipar dolgozóinak száma 1950 és 1983 között jóval több mint kétszeresére nőtt. Az új munkahelyekhez új lakónegyedek tartoztak: sokaknak korszerűbb lakást és foglalkoztatást adtak, az autoriter rendszer és a tervgazdasági függések keretei között. A főváros történeti összesítése 1965 és 1984 között több mint négyszázezer megépült lakást tart számon. Titan–Balta Albă, Drumul Taberei, Berceni és Militari neve a tömbházak, a közlekedés és az ipari munka világát is jelentette. Balta Albă az 1970-es évek elejére több százezer lakosú városrésszé vált. A későbbi városkutatás 2011-es adatai a főváros lakásállományának mintegy négyötödét kötötték a szocializmus alatt épült telepekhez. Az 1990 utáni gyors privatizációban a fenntartás és a felújítás sokszor a tulajdonosokra hárult, de a fűtés, a közlekedés, a kereskedelem és a közösségi terek továbbra is együtt szervezték a lakótelepi életet.40 41
A városnak közben új hangja lett. A román rock a hatvanas évektől saját előadókat, közönséget és színpadi nyelvet alakított ki. Temesváron 1962-ben elindult a Phoenix; a beat után pszichedelikus és progresszív rockon át jutott a hetvenes évek helyi népzenei örökséget használó etnorockjához. A külföldi hangzás megszerzése még hosszú, személyes út volt. Szabad Európa, Radio Luxembourg, Radio Monte Carlo; behozott bakelitek, kölcsönkért lemezek, magnetofonszalagra másolt felvételek közvetítették az új zenét. A ritkábban megszerzett anyaghoz újra és újra visszatértek, a másolat pedig ismerősök kezén jutott tovább. A szövegek ellenőrzése külön határt szabott az előadóknak. Klasszikus versek és folklórszövegek megzenésítése is utat nyitott a kifejezésnek; a Phoenix és a Sfinx munkáiban irodalmi és zenei hagyományok fonódtak össze.69 70 71 85
A hangfelvételek korszaka
A hangok tárggyá alakításának országos műhelye az Electrecord volt. Az 1932-ben indult vállalat 1937-től saját stúdióra is támaszkodott, 1948 után állami üzemként növekedett tovább. A vinil, a sztereó hanghordozó és a kazetta egymást követő terjedése újabb hallgatói helyekre vitte a felvételeket. A cég története 1980 körül évi hat–hét millió példányos termelést említ. A gyártás, az állami kiadás és a magánszalagok cseréje ugyanannak a zenehallgatói világnak eltérő útvonalai voltak: a sokszorosított hanghordozó mellett tovább élt a személyes közvetítés.85
A találkozásoknak saját címe is lett a Blănari utcában. Emil Barbu („Mac”) külföldi diákköröket megismerve tért haza a klub gondolatával; az építészhallgatók 1967-es kezdeményezése után 1968-ban találtak megfelelő pincét, 1969-ben pedig megnyitották a Club A-t. A helyet maguk alakították ki, munkájukkal és befizetéseikkel szerezték meg a berendezést. Nyolcszáz alapító tagja egy közösséghez csatlakozott. A hét estéit színház, politikai és diplomáciai beszélgetés, irodalom, jazz, film és tánczene osztotta meg. A Preoteasa kultúrházban tartott 1969-es fesztivál után 1971, 1979, 1981, majd 1990 és 1999 rendezvényei is nyomot hagytak az archívumban. Phoenix és Roșu și Negru mellett újabb előadók kaptak színpadot; a rock, a jazz és a folk közönsége is helyet talált itt. A hetvenes évek szigorodó politikai felügyelete a működést is korlátozta. Évtizedekkel később Emil Ionescu az Iris, a Sfinx és más előadók zenéjében a hivatalos kultúrától való elkülönülés és a tiltakozás lehetőségét idézte fel.73 72 69
A fővároson túl szintén összeállt a fellépések hálózata. A diákműsorokból az 1968-as iași-i és az 1969-es Club A-versenyeken át vezetett az út az ifjúsági házak rendezvényeihez. Buzăuban a Casa Tineretului 1983-ban még helyi rock- és folkzenekarokat fogadott a Top T-n; 1985-re országos lett a verseny, 1986-tól elmaradt a külön folk-szekció. Câmpulungban ugyanabban az évben indult a többnapos Posada Rock. A regionális találkozókhoz közönség, intézmény és szervezői tapasztalat társult. Anyagi hátterük sérülékeny maradt: a Top T szervezői 2011-ben is új szponzorokat kerestek a folytatáshoz. Az ország rocktérképén régi és új találkozóhelyek kapcsolódtak össze, mire az 1980-as évek végének fiataljai saját zenekarok felé indultak.81 82 84
02. Nyitott ajtók, nyugtalan utcák
Vlad Bușcă számára az Arenele Romane még 1985-ben, néptáncosként vált ismert hellyé. Néhány évvel később már a Sala Polivalentă koncertjein hallgatta az Irist, a Compactot és a Holografot. A későbbi, 2018-as interjúban a farmer és a khaki ing megszerzését is felidézte: szomszédjával együtt kereste a rockos öltözék darabjait. A külföldi rádióadásokról készített felvételek mellé idővel saját koncertfelvételek kerültek. Az Arhiva Mea évtizedekkel későbbi anyagaiban ennek a gyűjtésnek a története folytatódott. A zenész a Tornadót, az Abigailt és a Cronost is ugyanannak a személyes útnak az állomásaként nevezte meg.35
1989 decemberében összeomlott a Ceaușescu-diktatúra, és átalakult a nyilvános megszólalás tere. A következő hónapok azonban nem egy befejezett fordulat nyugalmát hozták. Bukarestben 1990. január 7-én megalakult az egyetemi diákszövetség; tüntetések és ellentüntetések vitatták az új politikai berendezkedést. Január 29-én az első bányászbeavatkozás következett, február 18-án újabb erőszakos konfliktus. A pártok, a frissen szerveződő intézmények és a civil közösségek ugyanazokban a hónapokban keresték helyüket, amikor új újságok és kulturális kezdeményezések is nyilvánossá váltak.43 44 55
A márciusban felolvasott temesvári kiáltvány után április 22-én folyamatos tiltakozás kezdődött az Egyetem téren. Április 29-én szimbolikusan „neokommunizmustól szabad övezetnek” nyilvánították a teret. A kommunista rendszer öröksége és az új hatalom gyakorlata körüli vita a május 20-i parlamenti és elnökválasztással sem ért véget. Június 13-án rendőri fellépés és letartóztatások után súlyosbodtak az összecsapások. Június 14–15-én a Zsil-völgyből érkező bányászok tüntetőkre, egyetemi épületekre, ellenzéki pártszékházakra és független sajtóintézményekre támadtak. Az akkori események, politikai megszólalások és a jóval későbbi vizsgálatok, vádiratok az átmenet különböző időrétegeit őrzik. Az utca és a sajtó szabadságának kérdése a demokratikus intézmények hitelességével fonódott össze.43 45
Társadalmi háttér és ipari városok
A Bukarestbe vonuló munkásközösségek mögött másfél évszázados ipari múlt állt. A Zsil-völgy széntermelése a XIX. századtól erősödött meg; 1948 után a tervgazdaság kiemelt jelentőséget adott az energiahordozónak és a bányavidék foglalkoztatásának. A nagyüzemi közösségek veszélyes munkája és kiszolgáltatottsága az 1929-es lupényi, majd az 1977-es sztrájkban is megmutatkozott. Ez az örökség találkozott 1990-ben a fővárosi tiltakozással és a hatalmi küzdelemmel. A társadalmi háttér és a júniusi erőszak súlyos következményei együtt maradtak a korszak történetében.44
A Club A ajtaján eközben másféle újrakezdés története lépett be. Adrian Șoaită 1990 februárjában csatlakozott a működtetőkhöz. A 2024-ben elmondott emlékeiben a hely fenntartása önkéntes munkából, a helyiség rendben tartásából, a bár működtetéséből és az italok beszerzéséből állt. A közönség élő találkozásokat keresett; a koncertestet meg kellett szervezni, a teret működésben kellett tartani. A kezdeti lendület mellé hamar odakerültek az új gazdasági feladatok: vállalkozási formát választani, adózást tanulni, fenntartani azt, ami korábban más intézményi rendben létezett. A zene mögött emberek napi munkája tette lehetővé az együttlétet.83
Laurențiu „Lenți” Chiriac a rádióban talált új teret a zenének. 1987-ben ismerkedett meg a stúdiótechnikusi munkával; 1990 februárjában elindult a Studio Rock. Az adás eleinte előre rögzített hangszalagról jelentkezett, majd egyre tágabb zenei és közösségi feladatot kapott. Lemezújdonság, interjú, hazai hír és hallgatói kapcsolat került egymás mellé. A külföldi kiadókkal váltott levelek és a tőlük érkező felvételek a rádió körül új tájékozódási hálózatot építettek. A koncerthely és a kazettapult mellé belépett az a műsor is, amely ismeretlen együttesneveket vihetett el az ország különböző pontjaira.86 87
Bușcă saját zenei időszámításában 1991. augusztus 13. külön dátum maradt. A 2019 augusztusában közölt emlék szerint ezen a napon kapta meg a Metallica új albumának kazettáját, egy nappal a megjelenés után. Újra meg újra meghallgatta az anyagokat, a szövegeket követve; később a szinte korlátlan kínálatot és a kevés időt állította szembe ezzel a lassabb befogadással. A felidézett évben a Sepultura Arise és a Death Human mellett a Nirvana Nevermind, a Soundgarden Badmotorfinger és a Queen Innuendo is helyet kapott a hallgatói világában. Sepulturához a Lipscani környékének rockdiszkós emlékei is társultak. A kazetta megszerzésének pillanata és a hozzá való visszatérés egyaránt része lett a zenész későbbi önéletrajzi emlékezetének.23
Az első zenekari kötelékek
1991 őszén megalakult a Tornado, amelyet Bușcă első zenekarának nevezett. A gitáros-énekes Andrei Gângă mellett ő basszusgitározott, Adi Pop gitáron, Radu Rogoveanu dobon játszott; Dan Radu hangtechnikusként dolgozott velük. Első fellépésüket 1992 őszén egy gimnáziumi gólyabálon tartották, aztán újabb középiskolai és ifjúsági helyszínek következtek. A próbatermi zenélésből előbb előadás, majd felvétel lett. 1994 májusában a Vank próbaterméhez kötődő Trash Corporation helyiségében elkészült a The Calm Before the Storm, amelyet az Apocalypse Recordsnál kevertek. A nevek és műhelyek később más zenekarok történetében is újra találkoztak.5
A szabadabb kulturális élet alatt lassabban mozdult a gazdaság. Az IMF 1997. július 16-i visszatekintő ismertetője az évtized első felének vontatott átalakulását írta le. Egy rövid 1993-as kezdeményezéstől eltekintve csak 1995 körül gyorsult az átfogó privatizáció és a veszteséges vállalatok átszervezése; 1996 végén még jelentős állami tulajdon, árkorlátozás és veszteségtámogatás működött. A vállalkozások megnyíló lehetőségei bizonytalan finanszírozási viszonyok között alakultak. A szabadság új intézményeit nem kész gazdasági alap fogadta: azokat a mindennapi működés során kellett felépíteni.55
A fiatal közösségek egyszerre több zenei nyelven kerestek megszólalást. A techno, a house, a trance és az eurodance az 1989 utáni klubokban és közösségi rendezvényeken terjedt. Román előzményeik az elektroakusztikus kísérletekig is visszanyúltak, Corneliu Cezar és Octavian Nemescu hetvenes évekbeli munkáiig; a nemzetközileg ismert rominimal arculata majd főként a kétezres években alakult ki. Más úton járt a hiphop. Az 1992–2008 közötti román történetét vizsgálva Michaela Praisler, Isabela Merilă és Daniela Șorcaru a posztkommunista társadalom ifjúsági szubkultúráját mutatta meg: strukturált interjúk, kérdőívek, dalszövegek és filmanyag segítségével rajzolták ki azt a világot, amelyben a társadalmi irónia, a szegénység és a munkanélküliség is hangot kapott. Rockklub, tánczenei közösség és hiphop külön utakat nyitott ugyanannak az átmenetnek a fiataljai előtt.92 93
03. A próbatermekből kifelé
1993-ra Bukarestben megjelent a Cronos első demója. A korai felállásban Bart énekelt, Adrian Ungureanu gitáron és billentyűs hangszereken dolgozott, Bogdan Vișan basszusgitárt, dobot és énekesi feladatokat is vállalt, mellettük „Mielu” neve szerepel. Az induló műhelyben egyetlen embernél több szerep is összefutott. A bukaresti alapítás éve fennmaradt, az első próba helye, az alapítás napja és a névválasztás története viszont nem tisztázott; a tagok származási települései sem azonosíthatók mindannyian. A következő évek zenekara a fennmaradt felvételek és névsorok ritmusában válik követhetővé.6 11
Európa közben új intézményi időbe lépett. Az egységes piac 1993. január 1-jén kezdett működni; az 1992. február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés pedig 1993. november 1-jén lépett hatályba, létrehozva az Európai Uniót. Románia már 1993. február 1-jén aláírta társulási megállapodását, ám az csak 1995. február 1-jétől volt hatályos. Addigra a kontinens térképe újra változott: 1995 januárjában Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott az Unióhoz, március 26-án pedig hét országban megkezdődött a schengeni szabályok alkalmazása. Románia júniusban adta be tagsági kérelmét. A társulás, a kérelem és a tényleges tagság különböző állomások voltak egy eltérő sebességekkel alakuló kontinensen.60 61 65
A Cronosnál 1994 februárjában az Apropierea sfârșitului következett. Adrian Ungureanu billentyűihez Bogdan Vișan basszusgitárja és éneke, Cristian Eftimie dobja és Felix Fuerea gitárja társult. Fuerea később BB Hanneman néven vált ismertté; ugyanannak a zenésznek a neve más alakban kíséri tovább a történetet. Az ugyanabban az évben elkészült Coșmarnál már Adrian billentyűs és énekesi, Bogdan basszusgitáros-énekesi, Bebe Hanneman gitáros-énekesi szerepe mellett Dan Petrescu dobolása szerepel. A szövegeket Adi Ungureanu, a különleges effektusokat Dan Petrescu jegyezte. A zene, a borítókoncepció és a felvétel létrehozása a Cronos közös munkájaként maradt fenn. A névsorok változása a műhely változását is végigkíséri.6
A korai felvételek visszhangja
A demó a próbatermen túl is utat talált. Bușcă későbbi archívumi visszatekintése szerint a Tornado egyik anyaga 1994-ben a Vox Pop Rock rangsorában a Grimegod és a Cronos mögött harmadikként állt. A The Calm Before the Storm mellett a 7 Days of Heaven and Hell is a Tornado felvételei közé tartozott. A zenekar sorsában végül egy hely elvesztése lett meghatározó: megszűnt a próbatermük. Andrei Gângă a Cronos, Vlad Bușcă az Abigail felé indult. A személyi kapcsolatok ettől nem váltak véglegesen külön: az 1998-as Cronos-betét később mindkettejük felvételi részvételét őrizte meg.5
A Cronos 1995-ben már külföldi színtérbeszámolóban is feltűnt. A Nightmare néven említett, közel egyórás koncepcionális demó a doom, a death és a thrash különös találkozásaként, szokatlan billentyűs kitérőkkel jelent meg az értékelésben. A román Coșmar, „Rémálom” angol címváltozata egy fiatal bukaresti együttes kísérletezését vitte a román undergroundról olvasók elé. Ugyanazon színtérképben Tectonic, Altar, Neurotica, Grimegod, Ultimatum, Gothic és Taine neve állt egymás mellett. A műfaji eltérések közös nyilvánosságot kaptak. Sok év múlva Mihai „Coro” Caravețeanu az Apropierea sfârșitului és a Coșmar 1994-es demóját személyes kedvencként idézte fel. 2018 júliusában a kazettacserék, a külföldi zenékkel való találkozások és az első saját próbák világából emelte ki a Cronost, a Tectonic, a Pansament és az Altar mellett. Arra is emlékezett, hogy az extrém műfajokban kevés helyi együttes vállalta az anyanyelvű éneket.1 16 89 90
Az olvasóhoz és a hallgatóhoz vezető utat külön emberek szervezték. Lenți Chiriacnak saját emléke szerint 1994-re gyűlt össze annyi személyes szakmai kapcsolata és saját interjúja, hogy ne külföldi lapok fordítására építse magazinját. A Heavy Metal Magazine augusztusi próbaszámát a kölni Popkommra is magával vitte, ahol kiadókat és terjesztőket keresett. Szeptemberben elindult az első rendes szám. A lap romániai zeneboltokba, könyvesboltokba, kazettaárusokhoz és a személyes kapcsolatok hálózatába került. A pult, amelyen kazettát adtak el, információt is továbbított. Magyar Metal Hammer lapszámok is eljutottak román hallgatókhoz; az angolul felsorolt lemezek és a középső poszter annak is használhatóvá tették őket, aki a magyar cikkeket nem értette. A zene és a róla szóló hír nem azonos nyelvi határok között mozgott.87
A próbateremtől a koncertig
A zenekari nevek mögött közben továbbmozdultak az emberek. A Taine korai basszusgitárosai között Bogdan Tufeanu szerepelt; 1995-ben a Cronosból érkező Bogdan Vișan csatlakozott hozzájuk. Vișan a 2020-ban felidézett Taine-években az állandó próbatermet emelte ki, amelyből később stúdió lett. A közönség kialakulását az Altar és a Neurotica példáján a megjelenések előtti koncertekhez kötötte: emlékei szerint a népes hallgatóságot nem lehetett pusztán a felvételek technikai színvonalából megérteni. A Cronos 1995-ös Sala Polivalentă-programjához tartozó archív névsorban BB Hanneman, Bogdan Vișan, Andrei Gângă, Cristina Petru, Adrian Ungureanu és Dan Petrescu osztozott az énekes és hangszeres szerepeken. Egy adott színpadi alkalom szereplői állnak itt együtt, a későbbi kazettától eltérő pillanatban.12 15 24
A koncert sokféle zenét tudott a maga oldalára fordítani. A Rockmania Live ’95 Timpuri Noi-fellépéséről szóló korabeli beszámoló a jó hangosításban, az oldott színpadi játékban és a közönséggel létrejött kapcsolatban látta az előadás erejét. A new wave-ből alternatív, funkos-fusion megoldások felé jutó együttesnek külön múltja volt. Az 1982-es indulás után az 1985-ös dalszövegcenzúrával összefüggő konfliktus és az ideiglenes fellépési korlátozás következett; a rendszerváltás új menedzsment-, lemezkiadási és televíziós lehetőségeket nyitott. A korabeli cikk az 1990-es TVR-klip nemzetközi bemutatásáról is beszámolt. A tiltott megszólalástól az új nyilvánosságig vezető út egy konkrét román rockzenekar pályáján is végigkövethetővé vált.76
A metal nyelve Európa más részein is mozgásban volt. A Paradise Lost korai death/doom súlyossága mind több dallamot és gótikus hangszínt fogadott be, miközben a lemezek egymást követő állomásokat jelöltek: 1990-ben a Lost Paradise, 1991-ben a Gothic, 1992-ben a Shades of God, 1993-ban az Icon, 1995-ben pedig a Draconian Times jelent meg. A My Dying Bride a death metal másik átalakulását mutatta meg lassú, elegikus építkezésével. Az 1993-as Turn Loose the Swans után 1995-ben a The Angel and the Dark River, 1996-ban a Like Gods of the Sun következett; az utóbbi már a gótikus hangkép felé táguló korszak részeként. A gitár és az ének mellett a hegedű és a billentyűs hangszer is a hangulati ellentétek eszközévé vált, a Turn Loose the Swans 2006-os kritikai visszatekintésében pedig különösen a lassú tempók és az erős kontrasztok kerültek előtérbe. Romániában eközben a Taine technikásabb thrashháttere és a Gothic doom/death/gothic iránya saját hallgatói és koncertútját járta. A kolozsvári Altar 1991-es indulásához még korai death metal, későbbi szakaszaihoz thrash és hardcore kapcsolódott. Temesváron a Wiccan Rede 1994–1995-ös előzménye után 1995-ben megjelent a Negură Bunget név, amelynek pályája a black metalból később atmoszférikus és progresszív megoldások felé tágult. 89 90 12 75 95 98 99 97
04. Utak a fővároson túl
A Coșmar a Cronos közvetlen körén túlra is eljutott. Az East & Art Underground Romania-sorozatának második részében hetedikként szerepel az Interitus, a Taine, az Abigail és a Grimegod dalai között. Bușcă 2015-ben közzétett listája 1996-osként őrzi a válogatást, a későbbi Metal Archives-adatlap 1995-öt közöl. A két évadat ugyanahhoz a továbbélő dalhoz tapad. A sorozat 1997-es műsorában a Negură Bunget, a Dies Irae és a Zdob și Zdub is feltűnik. A közös kazettákhoz közös színpadok társultak. A Club Hard’n’Heavyben 1996. május 11–14. között tartott harmadik Metalfan-verseny nagydíját a Taine kapta; a doom/death kategóriát a Gothic nyerte a Grimegod előtt, miközben hard’n’heavy, progresszív és power irányokat is elkülönítettek. A Cronos külön 1996-os klubanyagának archív leírásai az Intro/Coșmar és a Toamna/Loc blestemat részleteket nevezik meg, BB Hanneman, Bogdan Vișan, Bogdan Tufeanu, Adrian Ungureanu és Dan Petrescu közreműködésével. A későbbi kazetta két dalcíme már itt jelen van a színpadi előtörténetben.31 11 75 25 26
Piatra Neamț felé az út egy másféle városi múltba vezetett. A Bistrița és a Cuejdiu találkozásánál a moldvai kereskedelmi útvonalak régi központot formáltak. A helytörténet 1387-ben Kamena néven említett települést, 1431-ben adománylevélben szereplő helyi házat, 1453-ban fejedelmi vásárvárosi rangot tart számon. A XX. század elejének kisebb tartományi városában a kertművelés és az állattartás a megélhetés része maradt, mások a Bistrița faipari telepein, fűrészüzemeiben és papírgyáraiban dolgoztak. A folyón úsztatott rönkfa a hegyvidéki erdőgazdálkodást kötötte az ipari feldolgozáshoz. Iskolák, köztük a Petru Rareș líceum, helyi újságok, múzeumok és később színházi intézmények építették a kulturális életet.46 48
Az ipar a városrészek arcát is átírta. A papírgyártás története az 1841-es Asachi-féle üzemig nyúlt vissza; a textil-, fa-, fűrész-, élelmiszer- és vegyipar később egymást kiegészítő munkavilágot hozott létre. Az 1885-ös Piatra Neamț–Bacău vasút új szállítási kapcsolatot nyitott. Az 1950-es évektől az Izvorul Muntelui víztározó és a Săvinești ipari platform gyorsította az iparosodást. Precista, Mărăței és Dărmănești környékén tömbházak, iskolák, középületek jelentek meg; 1972-ben új megyei könyvtárat adtak át. A helyi emlékezet a régi utcák és gyárak eltűnését is őrzi. 1989 után több üzem termelése visszaesett vagy megszűnt, a kereskedelem és a szolgáltatás nagyobb szerepet kapott. Az állami turizmus mellett magánszállásadók és panziók nyitottak. A város régi ipari öröksége és új vállalkozási lehetőségei egymás mellett maradtak.48 47
Koncertek és történelmi emlékek
Ioan Clopoțel fényképész másfajta, egészen közeli emléket vitt tovább 1989 decemberéből. Előbb a román televízió képei mellett a Szabad Európát és az Amerika Hangját figyelte, aztán maga ment az utcai eseményeket fényképezni. Megmérgezett vízről és Bacău felől érkező fegyveresekről terjedtek rémhírek. December 22-én a gyülekezésről készített képeit otthon előhívta, majd a helyi újsághoz vitte. A szerkesztőség akadozva dolgozott, másnap nem jelent meg a lap. A szabaddá váló tájékoztatás legalapvetőbb gyakorlati feltételeit is újra kellett szervezni. A 2018-ban újraközölt emlékezésben Clopoțel arra is visszatért, hogy a félelem az emberek viszonyaiból lassabban távozott, mint a formális tilalmak.53
1996 nyarán itt készítették elő a Young Rock for Youngs harmadik rendezvényét. A június 18-i helyi tudósítás július 21–28. közé tervezett rocktábort, versenyt és társadalmi programokat sorolt fel. Rhythm & blues, hard’n’heavy és metal kategóriák vártak a zenekarokra; környezetvédelem, AIDS-megelőzés, emberi jogok, xenofóbia és háborús kérdések foglalkoztatták a tábor más eseményeit. A becsült költség mintegy 62 millió lej volt, a teljes fedezet még hiányzott. Szponzorokat kellett találni hangra, fényre, szállásra és a program egészére. A júniusi tervezésből fennmaradt újsághír mellett a későbbi koncertarchívum már a Cronost, az Abigailt és az Interitus Deit őrzi a fellépők között. A kazetta és a fővárosi klub után a vidéki ifjúsági rendezvény új találkozási helyet adott a zenének.78 77
Râmnicu Vâlceában ismét más rétegek nyíltak meg. A középkori püspöki és nyomdászati központ később helyi sajtó, egyesületek és közművelődési csoportok városa lett. 1919-ben országos kulturális egyesületi kongresszust tartottak itt; a két világháború között újabb közösségek működtek. A XX. század második felében művelődési ház, amatőr színház és zeneoktatás bővítette a találkozások tereit. 1961-től operetteket mutattak be, egyes előadói közösségekből később fél-szimfonikus zenekar alakult, 1976-ban nyári zenei kurzusok indultak. A hetvenes–nyolcvanas években Lotus, Antract és Paradox nevű rockzenekarok tűntek fel, a Constelații Rock országos ismertséget szerzett. A város 2011-es kulturális stratégiája már megőrzendő örökségként beszélt a fesztivál újjáélesztéséről.49 80
A Cronos 1996 decemberében az Abigail, a Dies Irae és a God mellett szerepelt a Constelații Rockon. A Toamnához rendelt archív koncertleírás Vlad Bușcăt, Răzvan Alexandrut, Adrian Ungureanut és Dan Petrescut nevezi meg. A nevek ehhez az alkalomhoz tartoznak. George Robu 2022-ben felidézett szervezői emlékeiben Adrian Ordean állt az 1996-os fesztivál hangpultjánál. A jelentkezők gyarapodó demókazettái, a támogatók hiánya, az önkormányzattal fenntartott kapcsolat és a technikai feladatok mind hozzátartoztak az eseményhez. A színpad mögött a hangosító és a szervező munkája ugyanúgy feltétele volt a zenekar megmutatkozásának, mint a próbatermi felkészülés.22 28 79
05. A felvétel és a kazetta között
Adi Ordean neve mögött hosszú hangszeres pálya állt. Adrian Ordean 1955. március 10-én született Nagyszebenben, hatévesen hegedülni, hétévesen zongorázni tanult, tizenöt éves korától magától kezdett gitározni. A hetvenes években a Stereo és a Riff, később a Roșu și Negru tagja volt; 1988 és 1996 között a Compactban játszott. Gheorghe Beleanúval 1990 végén hozta létre a Migas Real Compact fény- és hangtechnikai vállalkozást és stúdiót. A zenész és a hangtechnikai szakember munkája ugyanazon pályán találkozott: a regionális fesztivál hangpultjánál és az underground felvétel keverési kreditjében egyaránt felbukkant a neve.52 79 105
A Cronos felvételi történetében az 1996-os év ehhez a műhelyhez kötődik. Vlad Bușcă 2012-es interjújának megőrzött közlése a Migas Real Compactban végzett stúdiómunkát és Adi Ordean közreműködését erre az évre tette. A fizikai kazettán 1998 áll. A felvétel és a kiadás közötti várakozás részletei, a munka pontos eseménysora nem tisztázottak. Az egyik év zenészi visszaemlékezésből, a másik magáról a hanghordozóról kíséri tovább az anyagot.4 105 107
1996 őszén az ország másféle fordulatra készült. A szeptember elején induló kampányban több mint tizenhétmillió választó részvételével számoltak. Az állami televízió mellett már magánadók is versenyeztek a figyelemért, bár a vidéki magánadók elérhetősége korlátozott maradt. A nemzetközi megfigyelők a képernyős egyensúlyt, a politikai hirdetéseket és a telefonos közvélemény-kutatások gyakorlatát is bírálták; az országos információforrások szerepe és a nyilvános vita stílusa átalakulóban volt. November 3-án, az első elnökválasztási fordulóban a több mint 17,2 millió nyilvántartott választóból valamivel több mint 13 millióan szavaztak. Ion Iliescu 4 081 093, Emil Constantinescu 3 569 941, Petre Roman 2 598 545 érvényes szavazatot kapott. Iliescu 32,5 és Constantinescu 28,21 százaléka mellett nem született első fordulós többség. Az eredményt a román Alkotmánybíróság november 8-i, 74. határozata hitelesítette. A november 17-i második fordulót Constantinescu nyerte 54,41 százalékkal; a választók több mint háromnegyede részt vett rajta. A december 17-én lezárt ODIHR-jelentés elfogadta a fő eredményt, miközben súlyos problémának tartotta a pontatlan névjegyzékeket és a hazai megfigyelők korlátozott jogosítványait. A politikai váltással a nyilvánosság és az intézmények működése körüli vita is új szakaszba került.58 57
A felvétel szereplői
A felvétel személyi történetét az eredeti betét nem egyetlen, minden későbbi névsorral egyező sorban mondja el. Mihai énekesként szerepel rajta; Adi a billentyűs hangszereknél, Edy a gitárnál, Nick a basszusgitárnál, Dan a doboknál. Külön közlés nevezi meg Vlad Bușcăt és Andrei Gângăt mint a felvételen részt vevő közreműködőket. A 2012-es archív diszkográfia viszont Mihai Drăgan, Andrei Gângă, Vlad Bușcă, Adrian Ungureanu és Dan Petrescu ötösét sorolja az EP-hez. Edy és Nick teljes azonosítása, a szerepek két lista közötti megoszlása nem bizonyított. A zenét a betét a Cronosnak, a szöveget Adinak tulajdonítja; nem osztja szét dalonként a zeneszerzői és hangszerelési munkát. A Migas Real Compact a rögzítés helye, Adi Ordean a keverésben közreműködő szakember. A producer, a mastering, a grafika és a fotók alkotójának neve nem állapítható meg biztosan. Bogdan Vișan és Bebe Hanneman köszönetként kap helyet a betétben, a Taine- és Abigail-munkájukhoz fűzött jókívánsággal. Az egykori társak kapcsolata ebben a gesztusban is tovább él.103 105 6 52
1997 nyarán a Cronos útja Buzăuhoz ért. A vásárváros történetében az 1525-ös püspökségi malomadomány, az 1575-ös piacnyom és az 1589-ben leírt faházas kereskedőváros mind a régiót összekötő mozgás nyomát őrzi. Az 1778-as dokumentum a Drăgaica-vásár közelebbre helyezett működéséről tudósít. Az évszázados piaci találkozások mellé később kulturális és ifjúsági intézmények épültek. A Casa Tineretului színpadán a Top T az ország rockéletének visszatérő találkozóhelye lett.50 81
Az 1997. július 3–5-i fesztiválról szóló, július 7-én közölt Mediafax-hír a Cronos billentyűsének különdíját említette, „Marian Ungureanu (Cronos)” néven. Az archívum Adrian Ungureanut, az eredeti kazetta „Adi”-t közöl: a névkülönbség feloldatlan marad a sajtó és a betét között. A fesztivál környezetében God, Taine és Negură Bunget is szerepelt. A díjak között felvételi és kiadói promóciós lehetőségek jelentek meg. A színpadi megmérettetés így újabb utakra nyílhatott: a fellépés elismerése a rögzítés és a közönséghez jutás lehetőségével is összekapcsolódott.32 6 81 103
A kontinens intézményei ugyanebben az időben egymástól eltérő határnapokat jelöltek ki. Románia CEFTA-csatlakozását 1997. április 12-én írták alá; a megállapodás július 1-jén lépett hatályba, a WTO nyilvántartásába kerülő értesítés pedig 1998. január 8-i. A biztonságpolitikai közeledés más ütemben haladt. A NATO július 8-i madridi nyilatkozata Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot hívta csatlakozási tárgyalásra, Románia és Szlovénia reformjait ugyanakkor méltatta, meghívást azonban nem kaptak. Az Európai Bizottság júliusban, az Agenda 2000 keretében mondott véleményt a román tagsági kérelemről. Október 2-án aláírták az Amszterdami Szerződést, amely csak 1999. május 1-jén lett hatályos; az első román országjelentés 1998 novemberében készült el. A kereskedelmi megállapodás, a társulás és a biztonságpolitikai közeledés eltérő üteme továbbra is különböző helyzetben tartotta az európai országokat.64 62 60 65
A kazetta kiadásának körülményei
A kulturális vállalkozásoknak közben saját helyüket kellett megtalálniuk az átalakuló gazdaságban. Az Electrecord története 1996-ra már súlyos gyártási visszaesést őriz, a CD terjedésével és az új versenytársakkal összefüggésben. A régi nagyüzem mellett kis stúdiók és független kiadók nyitottak más utakat. Az 1996 utáni politikai váltás reformtörekvései, a privatizáció nehézségei és a társadalmi lehetőségek egyenetlen alakulása között a kazetta használható, fontos formátum maradt. A stúdiótól a hallgatóig vezető utat sok apró döntésből és szervezési feladatból kellett összerakni.85 55 57 3 102 105 106 107
Miközben a független kiadók az új piac feltételeihez igazodtak, 1998 tavaszán az államvezetés is újabb válságon ment keresztül. Victor Ciorbea március 30-án lemondott, és április 15-én a parlament bizalmat szavazott Radu Vasile kormányának.109110 A sokat ígért gazdasági átalakulás ekkor még mindennapi viták, elhúzódó tárgyalások és bizonytalan beruházási feltételek közepette zajlott. A távközlési szolgáltatás átalakulása is egy hosszabb folyamat része volt: a Romtelecom állami többséget megőrző részleges privatizációs szerződését november 12-én kötötték meg.111 Ugyanebben az évben a bukaresti GAUDEAMUS könyvvásár a Radio épületének már szűknek bizonyuló előteréből november 25–29-re a Romexpo B pavilonjába költözött.112 A könyvkiadók, a hanghordozó-kiadók és az új vállalkozások nem ugyanazon a piacon mozogtak, de mindegyiküknek egy átrendeződő ország közönségéhez kellett utat találnia.
A Cronos anyaga 1998-ban a Promusic kazettáján jelent meg. A PM 002 katalógusszám, a Made in Romania jelzés és a ©/℗ mellett álló 1998-as év a betéten és a kazettatesten együtt azonosítja a kiadást. Hét tétel került a két oldalra, hozzávetőleg huszonöt perc negyvenkét másodpercnyi műsor; a pontos megjelenési hónap és nap nem ismert. EP-ként és full-lengthként is említették, ugyanannak a kazettának eltérő besorolásaként. Nelu Brândușan a Kogaionon 2002. július 30-i beszélgetésében 1996-ra tette a Promusic alapítását, 1998-ra a tényleges hanghordozó-kiadás kezdetét. Az első Romanian Metal Underground válogatást követő tizenhét tétel között név szerint a …și voi ucide timpul is szerepelt. A kiadó visszatekintésében a Cronos az induló katalógus része maradt.102 106 107 3 11 108
Brândușan munkája kiadást, koncertet, bolti hálózatot és külföldi kapcsolatokat fogott össze. A rosszul rögzített otthoni demókat nehezebb volt népszerűsíteni; saját választásaiban egyetlen metalstílus helyett az érdekesnek és jónak tartott zene vezette. 2002-ben úgy beszélt a vállalkozásról, mint amelynek befektetése még nem térült meg. A Club MAX hétfői rockestjei és a kiadói hírlevél újabb csatornák voltak a közönség felé. Az országos és külföldi terjesztés a cég egészének történetét rajzolja ki; a Cronos szerződésének részletei, a kazetta példányszáma és az egyes országokba eljutó mennyiség nem ismert. Az eredeti hanghordozó mégis kézbe foghatóvá tette a stúdió és a kiskiadó találkozását.3
A román kiadói környezet
A Promusic körül közben más zenekarok is felvételhez jutottak, és a közös szereplők a román színtér különböző történeteit kötötték össze. A Taine zenészei 1998-ban Kolozsváron, a Glas Transilvan stúdióban dolgoztak a Cealaltă parte anyagán.113 Andrei „Andy” Ionescu egy 2019-es visszaemlékezésben a Brândușan által támogatott munka anyagi nehézségeiről és a hosszú stúdióban töltött időről beszélt; Bogdan Vișan is a felvételen részt vevő zenészek között szerepelt.114 A kazetta végül 1999 áprilisában jelent meg. Két külön felvétel története rajzolódik ki: a Cronosé a bukaresti Migas Real Compact felől, a Taine-é a kolozsvári stúdióból, miközben a Promusic és a zenészek kapcsolatrendszere mindkét úton felismerhető.
A megjelenés éveit a metalban nyelvi és hangzásbeli kísérletek kísérték. A Paradise Lost 1997-es One Secondjén már elektronikus megoldások is szerepet kaptak: a korai death/doom után a gótikus világ újabb átalakulása következett. A régióban a nyelvválasztás másféle útját járta a moldovai Zdob și Zdub. Az 1994-ben alakult zenekar 1996-os első albumán a szövegek többsége orosz volt, egy évvel később tíz dalt románul is rögzítettek a romániai közönség eléréséhez. A Cronos a saját román címeivel és énekével jutott a kazetta hallgatói elé. A kazetta címe már azelőtt az időről beszélt, hogy a dalok sorra következtek volna: …și voi ucide timpul.95 98 91
A nemzetközi metalban 1998-ban több irányba is tovább nyílt a sötétebb hangzások világa. A Moonspell január 26-án adta ki Sin/Pecado című lemezét;115 a Katatonia április 27-i Discouraged Ones című albuma az egykori súlyosabb gyökerekből csendesebb, melankolikusabb nyelv felé mozdult.116 Június 22-én az Anathema Alternative 4 című lemeze,117 a My Dying Bride kísérletező 34.788%... Complete albuma pedig a Nuclear Blast kiadói adata szerint október 6-án jelent meg.118 Az eltérő hangszerelési és énekesi utak mellett a súly, az atmoszféra és a dallam viszonyát sok zenekar másként formálta meg. A Cronos román nyelvű, kazettára rögzített műsora ebben a változatos nemzetközi évben képviselt egy külön bukaresti történetet.
06. Fény a mozdulatlan alak fölött
Sötét, függőleges tér emelkedik a Cronos frontborítóján. A zenekar nevét fent narancsvörös betűk tartják, lent zöldes feliratként húzódik a …și voi ucide timpul. Közöttük szürkéslila felhőzet és egy zöldre hangolt, szoborszerű tömeg találkozik. Jobbra, a kép felső részén fehér fényű égitest vagy fényforrás nyílik az égen; a felhők közül érkező világosság a központi alakzat élesebb széleit emeli ki a fekete előtérből. A kompozíció hideg színeit a név meleg narancsvöröse ellenpontozza.101
Az alakzat tömör, monumentális: lovas vagy harcias szoborcsoport benyomását kelti. Kerekded és íves alsó elemei fölött csúcsokba törő formák rendeződnek, a bal felső irányba futó vékony vonal pedig megbontja a zárt tömeget. Merevnek látszó anyag áll a mozgást sugalló felhők alatt. Fény és árnyék, zöld és lila különbsége egyszerre teszi keménnyé és bizonytalanná a jelenetet. Sem a konkrét szobor, sem az ábrázolt alak, sem a grafikus személye nem azonosítható biztosan; a látható kép a maga alakzataival marad előttünk.101
A cím mellé helyezve a borító a megdermedés és az áramlás ellentétét kínálja. Lent mintha megállna az anyag, odafent a fény és a felhő változást jelez. Az idő megölését megnevező mondat ezzel különös képi párt kap. Ez a szemlélői olvasat az atmoszférikus karaktert hangsúlyozó későbbi kritikával is összecseng, de az eredeti alkotói szándék pontos története nem tárul fel. A sötét kép után a kazetta műsorrendje már névvel és sorrenddel vezeti tovább ugyanazt a címet.101 2
07. Az idő két oldala
Az A oldal egyetlen rövid szóval kezdődik: Intro. Mintegy ötvennégy másodpercet foglal el, mielőtt az első hosszabb szerzeményhez ér a program. A másik végén az End áll; köztük öt román című dal következik. A rövid kezdés és befejezés a műsorrend két külön kerete. Az előjátékhoz nem maradt fenn külön megnevezett hangszeres motívum a kritikákban, a cím és a helye azonban világosan nyitó egységgé teszi. Az Intro után az A oldalon a Loc blestemat, a Spre apus és a Nimic következik, a másik oldal a Toamnán és a címadó dalon át jut a végéhez.102 103 106 107 108
Az Intro után a Loc blestemat kap helyet. Címe közelítő magyar jelentésében „Átkozott hely”, a körülbelül öt perc huszonkét másodperces időtartam pedig már a hosszabb szerzemények léptékét adja. A megnevezett hely minősítést kap, de teljes dalszöveg híján nem rajzolható köré biztos történet. A dal színpadi előtörténete viszont fennmaradt: a Club Hard’n’Heavy 1996-os archív anyagában a Toamnával együtt szerepel. A későbbi lemezkritika a kazetta dallamait és dalszerkesztését méltatja, ebből a számból azonban nem emel ki külön részletet. A cím, az időtartam, a műsor második helye és a színpadi előtörténet együtt őrzik meg a dal nyomait.102 103 26 2 108
A mintegy három perc huszonhárom másodperces Spre apus viszi tovább az A oldalt. A román apus a napnyugta és a nyugat felé tartás képzetét egyaránt megnyitja: „Napnyugta felé” vagy „Nyugat felé” lehet a magyar olvasat. A Loc blestemat után, a Nimic előtt ez a kettős irány jelenik meg a műsorrendben. A teljes dalszöveg hiányában egyik jelentés sem válhat kizárólagos magyarázattá. Külön keletkezéstörténet vagy önálló tételkritika sem kíséri; a fennmaradt tudás a címet és a sorrendet őrzi.102 103 108
Az A oldal végére érve a Nimic egyetlen elvont fogalmat mond ki: „Semmi”. A nagyjából négy perc tizenegy másodperces dal az előző két román cím hely- és irányképzete után szólal meg a sorrendben. A szó tömörsége nem pótolhatja a hiányzó szöveg filozófiai vagy személyes történetét. Itt azonban maga a kazetta is alakítja a hallgatás rendjét: a Nimic után oldalt kell váltani. A műsor negyedik helye így fizikai határ is, amelyet egy későbbi, folyamatos digitális lista már nem ugyanígy tesz érzékelhetővé.102 103 106 108
A kazetta B oldala
A kazetta B oldalát a Toamna (Ősz) nyitja. Mintegy öt perc negyvennégy másodpercével ez a hét tétel leghosszabbika; az évszak neve az időről és elmúlásról beszélő címekhez társul. A dal már 1996-os koncertnyomokon is szerepel. A Hard’n’Heavy Toamna/Loc blestemat bejegyzése mellett a Constelații Rock külön leírása is megőrzi a címét; az utóbbi Vlad Bușcăt, Răzvan Alexandrut, Adrian Ungureanut és Dan Petrescut nevezi meg az alkalomhoz kapcsolódva. Ugyanaz a dalnév több színpadi állomáson át jut el a B oldal első helyére.102 107 26 28 108
A Toamna után a címadó szerzemény következik. A …și voi ucide timpul a B oldal második, a teljes műsor hatodik tétele, körülbelül öt perc tizenegy másodperces játékidővel. „…és megölöm az időt” – a mondat nyitott előzménnyel kezdődik; a három pont után az „és” folytatást ígér. Így a cím nem önmagába zárt leírásként hat, hanem egy már elindult megszólalás újabb tagjaként. Az eredeti betét a zenét a Cronosnak, a szöveget Adinak tulajdonítja. Hiteles teljes szövegközlés nélkül a cím nyelvi ereje a biztosan értelmezhető rész, nem egy helyette megalkotott lírai történet.101 103 107 108
A címadó dal után a program az Enddel ér véget, nagyjából ötvennyolc másodperc alatt. Az Introhoz hasonlóan ez is rövid, külön megnevezett egység. A kettő együtt még két percet sem tesz ki, miközben a köztük elhelyezkedő öt hosszabb szerzemény mintegy huszonnégy percet alkot. Az arány és a sorrend így a kazetta szervezőelveként válik érzékelhetővé. A két keret konkrét hangszerelése vagy közös motivikus kapcsolata nincs külön dokumentálva. A hely, az alkony vagy irány, a hiány, az évszak és az idő megnevezései a hét cím rendjében érnek a befejezésig.103 107 108
A felvétel fogadtatása
A felvétel külső fogadtatása ezt a sötét címvilágot nem egyetlen zenei dobozba helyezte. A 2000-es német értékelés atmoszférikus, kissé gothic felé hajló metálként írta le, amelynek nehéz egyetlen műfaji nevet adni. Dallamait és dalszerkesztését dicsérte, a román éneket a karaktert erősítő sajátosságnak hallotta. A kategorizálás nehézsége itt az önállóság kedvező jele lett. A Promusic kínálatában a Cronos a Protest és az Anarhia kazettái mellé került, az öttagú román együttes nevét pedig külön elválasztották a Venom énekesének azonos nevű projektjétől. A színtérképen az Electrecord korábbi túlsúlya után a Bestial, a Promusic és a Vivo eltérő magánkiadói útjai is kirajzolódtak. Egy rövid, bizonytalan idejű angol EP-értékelés inkább a doom és a thrash találkozását emelte ki. Az egész kazettáról mondott vélemények más hangot ütnek meg, mint az 1995-ös, a Nightmare/Coșmar demót tárgyaló beszámoló koncepcionális doom/death/thrash képe és billentyűs kitérői. E különbségek a fogadtatás több nézőpontját őrzik, a maguk eltérő idejével és zenei tárgyával.2 10 1
08. A nevek visszatalálnak
A kazetta kiadása után a román underground nyilvánossága is változott. Lenți Chiriac 2002-ben a sajtó, a rádió és a különféle metalstílusok rajongói vitáiról beszélt, a korábbi erős érdeklődést a később érzékelt közönségváltozással állítva szembe. A szakmai emlékezésben a lapot, a koncertet és a hanghordozót összetartó lendület már időbeli távolságot kapott. A Cronos neve közben nem tűnt el végleg a fellépések világából.3 86
2006. április 25-én egy bukaresti koncertszervezői fórumon április 28-ára hirdettek közös estét: Legacy of Hate, Hathor, Cronos és Tiarra az Old Schoolban. A Metalheadhez kapcsolt előzetes este kilencórás kezdést és nyolclejes belépőt közölt. Több év szünet után visszatérő zenekarként mutatta be a Cronost, külön megemlítve a L.O.S.T.-hoz kötött Bebét és a korábban Taine-ban játszó Bogdant. A hely a Calea Plevnei 61. alatti Grigore Preoteasa diákkultúrház emeletén működött. Az előzetes a visszatérés tervét és az akkor vállalt zenekari identitást őrzi; az este tényleges műsora és az 1998-as dalok előadása nem állapítható meg belőle. Ugyanazon év április 28-án már a május 11–14-re hirdetett, huszonkettedik Top T-ről is megjelent előzetes. A május 11-i programba a Cronos a Deviant, Rising Shadow, Avskild, Magica és Trooper mellé került. Koncertek, hangszer- és fényképkiállítás, beszélgetések, jam sessionök és lemezbemutatók szerepeltek a tervekben. A cikk 1990-es fesztiválkezdetet közölt, a szervezői emlékezés 1983-at őriz: az eredettörténet eltérése megmarad. A későbbi, 2006-os Top T-archív leírás BB Hannemant, Andrei Gângăt, Bogdan Vișant és Dan Petrescut sorolja a Cronoshoz; a részletes dalrend nem ismert.33 94 81 29
Új találkozások és emlékek
Másként tért vissza a név Costin Chioreanu emlékeiben. A képzőművész 2013-ban a fiatalkorában rendszeresen hallgatott felvételek között idézte fel a régi Cronos-demókat és a …și voi ucide timpul kazettát. Későbbi grafikusi munkái a L.O.S.T.-hoz is kapcsolták. A korai zenéhez a saját hallgatói élete kötötte: a felvétel hosszú időn át visszatérő része maradt annak, amit hallgatott. A kazettakatalógusban álló cím így egy későbbi underground alkotó személyes történetében kapott új jelentőséget.9
Vlad Bușcă és BB Hanneman 2016-ban már a L.O.S.T. felől beszélt a román nyelvű dalokról és a közösségi munka terheiről. Vlad számára a nyelvválasztás azon múlt, miként érzik kifejezhetőnek az adott dal mondandóját. A zenekar, a közönség, a szervező és a média kölcsönös támogatását sürgette. BB a régi iskolás metalhoz való kötődését és a megélhetés nehézségeit hangsúlyozta; első fellépéseit a Magmához, körülbelül 1993-hoz kapcsolta. A korai próbatermek után más együttesben is megmaradt az önszervezés és a saját nyelvű megszólalás kérdése. Az évtizedekre szétnyíló zenészutak ugyanazokat az embereket új meg új közösségekben vitték tovább.17
09. A régi dalok ideje
A következő nagy találkozás Bukarestben, a Quanticban kapott időpontot. A We Are the Underground plakátja 2025. január 10–11-re két estét fogott össze: pénteken Anarhia, God és Taine, szombaton Cronos, L.O.S.T., Grimegod és Gothic. A Cronoshoz 19:45-ös tervezett kezdés tartozott, az előzetes tizenkilenc év utáni visszatérésről beszélt. A program rendje a meghirdetett estét rajzolja ki; a tényleges színpadra lépés perce nem ismert. A nevekkel együtt azonban egy régi színtér különböző irányai kerültek újra egymás mellé.8 36
A márciusi beszámoló már megtörtént koncertként idézte fel a Cronos fellépését. BB Hanneman gitárja és éneke, Bogdan Vișan basszusgitárja és éneke kapott külön hangsúlyt; az előadást az este kiemelkedően kedvező meglepetései közé emelte az értékelés. A korai felvételek és az új színpadi élmény közötti különbség a régi anyag másféle befogadását tette lehetővé. A Grimegod Godless Cry című száma, a Taine Cealaltă parte-anyaga és a Gothic Touch of Eternity korszakának zenéje szintén az egykori hálózatot idézte. Rádiósok és újságírók neve kapcsolódott az emlékezéshez: Florin-Silviu Ursulescu, Gabi Gomboș, Petre Magdin és Nelu Stratone. A cikk televíziós interjúmunkáról és későbbre tervezett Remix-adásokról is szólt, amelyek tényleges sugárzása nem tisztázott. A koncert, az emlékező sajtó és a zenészek személyes útja ugyanazon találkozás körül került ismét közel egymáshoz.19
A történet továbbélése
Bogdan Vișan munkája a visszatérés után is új irányba ment tovább. 2026 januárjában a Goban Born to Die Rich című klipjéről beszélt: a dal ötlete 2009–2010 táján született, a forgatás egyetlen fagyos, havas napon zajlott. Elmondása szerint a képi világban bezártsággal, rettegésekkel és megszállottságokkal küzdő alakokat kívánt megjeleníteni. A korai Cronos, a Taine-évek és az új színpadi találkozás mellett ott állt az önálló alkotói munka is. A zenészpályát nem zárta le az egykori kazetta.21
A …și voi ucide timpul körül mégis továbbra is összeérnek ezek az utak. A régi műhelyek névsorai változtak, a próbatermek elveszhettek, a felvételek későbbi archívumokban és személyes emlékekben kaptak helyet. A román nyelvű megszólalás és a műfaji határok között mozgó zene a Promusic 1998-as kazettáján maradt meg, majd más időből érkező hallgatók és újra találkozó zenészek vitték tovább. Az Intro és az End közé rendezett dalok egy korabeli kazettán sorakoznak, történetük azonban már nem mérhető egyetlen kazettaoldal hosszával.2 9 16 19 101 102
Források és hivatkozások
Az eredeti EPUB mind a 99 forrásjegyzete, változatlan tartalommal · 184 ↗
Kritikai és ismertetői forrásjegyzetek · 6
Történeti és dokumentációs forrásjegyzetek · 93
Zenekari elérhetőségek
Független diszkográfiai adatlap; nem a zenekar hivatalos közösségi oldala.


