MOPEN METAL
ALBUM LIBRARYSZABADON OLVASHATÓ ARCHÍVUM
← Vissza az archívumhoz
Hírlevél – új ismertetőkFeliratkozás a hírlevélre
RSS
HUENDE

FEJEZETEK · 9

001A víz felől002A szóló helyén003Kézről kézre004Az óceán túlsó oldalán005A fej körül006Az álom belső útjai007A megjelenés tavasza008Más hallgatások ideje009Ami a szalagon maradt

Disincarnate — Dreams of the Carrion Kind

DEEN
A böngésző telepített hangjaival működik.
DISINCARNATE · 1993 · SOURCE-INDEXED ALBUM STORY

Dreams of the Carrion Kind

Megjelenés: 1993. március 23.
Elérhető nyelvek:
HUENDE
Olvasás kezdése ↓

A teljes kilencfejezetes magyar, forrásindexált albumelbeszélés.

Disincarnate — Dreams of the Carrion Kind (1993), cover art by Dave McKean

Borítóillusztráció és tervezés: Dave McKean.

Az album adatai

Dallista · az eredeti 1993-as album (11 dal)

  1. 01.De Profundis (Intro)0:45
  2. 02.Stench of Paradise Burning4:50
  3. 03.Beyond the Flesh4:48
  4. 04.In Sufferance4:56
  5. 05.Monarch of the Sleeping Marches5:02
  6. 06.Soul Erosion4:40
  7. 07.Entranced5:51
  8. 08.Confine of Shadows5:04
  9. 09.Deadspawn4:28
  10. 10.Sea of Tears5:01
  11. 11.Immemorial Dream (Outro)2:15

47:40 · eredeti kiadás · Metal Archives szerinti összidő

Zenekari tagok

  • Bryan Cegon — ének
  • James Murphy — szóló-, ritmus- és akusztikus gitár; basszusgitár
  • Jason Carman — ritmusgitár
  • Tommy Viator († 2024) — dob

Vendégzenészek

  • Aaron Stainthorpe — ének (5. dal)
  • John Walker — háttérének (3. dal)
  • Pete “Pee Wee” Coleman — billentyűs minták

Felvétel és kiadás

Eredeti kiadó: Roadrunner Records (RR 9102-2). Megjelenés: 1993. március 23. Felvétel: The Windings (Észak-Wales); keverés: Amazon Studios (Liverpool); maszterelés: The Hit Factory DMS (New York). Producer és keverés: Colin Richardson; hangmérnök: Pete Coleman; maszterelés: Chris Gehringer. Borítóillusztráció és tervezés: Dave McKean; art direction: Sarah McKenzie; fotók: Joe Giron és Tim Hubbard.

Hivatalos zenei szolgáltatások

BandcampSpotifyApple MusicDeezerQobuz

Bandcamp: 2019-es fizikai újrakiadás (nincs digitális értékesítés). Spotify, Apple Music, Deezer, Qobuz: bővített, 14 dalos kiadás.

◉ Fizikai kiadások · elérhetőség

◉LP / CDListenable Records · 2018–2019 reissueElfogyott · termékoldal◉2×LPListenable Records · red vinyl (B-stock)Nem rendelhető · termékoldal◉CDjpc · Roadrunner expanded editionNem rendelhető · termékoldal

A felsorolt oldalakon a kiadás jelenleg nem rendelhető igazoltan.

Zenekari elérhetőségek

Azonosított zenekari csatornák és független diszkográfia

BandcampMAMetal Archives
A cikk megosztása
FacebookXWhatsAppTelegramRedditE-mail
01 / 09

A víz felől

A város neve előtt ott volt az öböl. A partvidék őslakos települései a vízhez igazították életüket: az élelemforrások és a közlekedés útjai ugyanahhoz a tájhoz kötötték a közösségeket. A Tocobaga örökségét őrző emlékhelyeken ebből a régi világból maradtak fenn nyomok. Jóval később katonai állomás, vasút és kikötő rajzolta át a partot. A különböző korok másként használták a vizet, de az öböl megmaradt a terjeszkedő települések közös földrajzi keretének. T01

Fort Brooke 1823–1824 körül meginduló történetében a katonai jelenlét és a település növekedése összekapcsolódott. Az 1849-es falusi szerveződést az 1855-ös városi alapítólevél követte; 1887 újabb önkormányzati átalakulást hozott. A Hillsborough-folyó és a kikötő útvonalai eközben egyre messzebbre értek. Tampa fokozatosan a délkeleti országrész kereskedelmi rendszerébe illeszkedett. Amikor Henry Plant vasútja 1884-ben ideért, a szárazföld és a tenger kapcsolata új erőt adott a városnak: a foszfát, az áruk és az emberek mozgása egyszerre gyorsult fel. T01

A tizenkilencedik század végén Ybor City gyárai egy másik történetet kezdtek írni ugyanebben a növekvő városban. Kuba, Spanyolország és Olaszország felől érkező munkások dolgoztak a szivariparban. A gyár mellé egyesület, segélyegylet, szórakozóhely és több nyelven élő közösségi kultúra épült. A munka idejébe a felolvasók hangja vitt híreket és irodalmat; a közös hallgatásnak megvolt a maga helye a termelés rendjében. A kerület életét később az ipar átalakulása és visszaesése változtatta meg. Az épületek és a közösségek sorsa így ugyanannak a gazdasági történetnek két oldala maradt. T02

A következő évszázadban a kikötői város ismét más ritmust vett fel. A Channel District raktárainak és rakodóterületeinek régi munkáját az 1970-es évektől a konténeres szállítás terjedése rendezte át. A korábbi épületek új használatra vártak, miközben a szolgáltatások, a lakónegyedek és a szórakoztatás egyre nagyobb teret foglaltak el. Ybor City 1988 júniusában meginduló rehabilitációja ugyancsak az új szerepek kereséséről szólt. Az 1990-es népszámlálás mintegy 280 ezer embert talált Tampa városhatárain belül; az öböl körüli, egymásba kapcsolódó települések világa ennél jóval tágabb volt. T03

A hangoknak is volt múltjuk ezen a vidéken. A Central Avenue afroamerikai közösségei a huszadik század első felében jazznek, szórakoztatóéletnek, helyi és turnézó muzsikusok találkozásainak adtak teret. Ray Charles és Cannonball Adderley neve is hozzátartozik Tampa zenei emlékezetéhez. A város kulturális életében a jazz, a blues és a latin közösségek zenéi már régen jelen voltak, amikor egy újabb nemzedék torzított gitárral kezdte keresni a maga hangját. T04

Az 1979. szeptember 14-én induló WMNF 88.5 a kereskedelmi rádiók mellett nyitott másféle lehetőséget. Az önkéntes műsorkészítés és a műfaji sokféleség helyi közösségeknek adott megszólalási teret. A lemezboltok, a rádió és a klubok között a zene több úton haladhatott tovább: egy műsorban felbukkanó felvétel később kazettán, koncerten vagy egy másik hallgató gyűjteményében folytatta életét. A közvetítésnek nem volt egyetlen központja. T04

A No Clubs köré szerveződő koncertélet 1985 és 1995 közötti emlékezetében punk, hardcore és alternatív zenekarok is helyet kaptak. A terem, a plakát, a technika és a szervező munkája különböző műfajokat tartott mozgásban. Az 1992-es Pearl Jam-fellépést is megőrző történet azt a széles gitárzenei világot idézi, amelyben az együttesek alkalmakat és közönséget kerestek. A híres nevekhez vezető út mellett kisebb zenekarok próbáltak megkapaszkodni, sokszor ugyanazokért a lehetőségekért versengve. T05

Amikor James Murphy a Disincarnate első albumára készült, a floridai death metalnak már nemzetközi híre volt. Ő a felvétel előtti fanzininterjúban mégis kevés fellépőhelyről beszélt, és arról, hogy a nézők könnyebben mozdulnak meg a nagyobb együttesek kedvéért. A helyi nézeteltérések helyett a gyakorlást és az önfejlesztést akarta előtérbe állítani. A lemez megjelenése ekkor még jövő időben szerepelt a válaszaiban. A készülő Disincarnate-nak ugyanebben a sokféle hangot befogadó, mégis szűk lehetőségeket kínáló környezetben kellett zenekarrá válnia. T06

Murphy számára a hangok tanulmányozása jóval korábban kezdődött. Gyerekként már a használható hangszer megszerzése előtt figyelte a lemezek részleteit: egy hajlítás útját, egy dallam szerkezetét, a riff és a teljes dal viszonyát. Tony Iommi nevét később különösen fontos szerzői példaként idézte fel. A gitár így nem egyszerűen gyors mozdulatok lehetőségét jelentette számára. Azt kereste benne, hogyan rendezhető egyetlen kifejezéssé a sok különböző zenei részlet. T13

Az amerikai katonacsaládban felnövő fiú egy időben a nyugatnémet Gießen amerikai iskolai közegében élt. A 2014-es visszaemlékezés nyári segédmunkát és fűnyírást említett: így gyűlt össze a pénz a hangszerre. Egy későbbi, 2025-ös beszélgetés fekete, sárga villámos Aria Pro II XX Deluxe Flying V gitárt idézett fel. A sokszor végighallgatott zenei mozdulatokat ekkor már a saját kézzel kellett megtalálni. A lemezből ismert hang és a hangszerből előhívható hang közötti távolságot a gyakorlás tölthette ki. T13, T14

A majdani album történetének egyik tartós kérdése már ebben a korai figyelemben ott volt: mi különbözteti meg az erős riffet, a jó szólót és az egészében emlékezetes dalt? Murphy pályájának következő állomásain e feladatok más-más arányban jutottak neki. Volt, ahol egy kész repertoárt kellett megtanulnia; másutt a szerzemények építésébe kapcsolódhatott be. A saját zenekarhoz vezető út ezek között a különböző alkotói helyzetek között haladt. T13, T15

02 / 09

A szóló helyén

1987-ben az Agent Steel európai és brit fellépésein Murphy egy turnéra szerződtetett gitárosként dolgozott. A korai fanzinban később gondosan elválasztotta ezt az időszakot az állandó zenekari tagságtól. Zenei érdeklődése akkor már a death metal és a szélsőségesebb thrash felé vitte. Az Agent Steelhez fűződő fenntartását másik interjúban az énekhanghoz kapcsolta; közben saját hallgatói világában Celtic Frost, Bathory, Slayer és az első Death-lemez is helyet kapott. T06, T50

1989-ben az út Atlantába, az Atlanta Institute of Music falai közé vezetett. A Hallows Eve zenészeivel való szobatársi ismeretségből alkalmi közös zenélés is lett; egy későbbi sajtóanyag ezt már korábbi zenekari tagságként tüntette fel. Murphy vitatta ezt az értelmezést, és a Deathet nevezte első valódi, állandó zenekarának. A zenész addigi útján egymástól különböző kötelékek követték egymást: közös gyakorlás, turnéfeladat, vendégszóló, majd tartós zenekari részvétel, mindegyik más munkával és felelősséggel. T06

A Death Spiritual Healing körüli munkája lehetőséget adott arra is, hogy a témákat együtt alakítsák. Murphy az Into the Combine adásában négy már létező és négy közösen formálódó szám különbségéről beszélt. Chuck Schuldiner és a társak ötleteire reagálva új részek születhettek. Ula Gehretnek saját hozzájárulását később körülbelül a zene negyedére becsülte, riffeket, ritmusokat és vezető szólamokat egyaránt említve. A becslésben azt a munkát foglalta össze, amelyet ő maga alkotó részvételként élt meg. T15, T50

A közös zenekari időszakot személyes és alkotói feszültségek kísérték. A korai fanzin kérdezője provokatívan közelített Schuldiner és Murphy viszonyához, Murphy azonban nem akarta tovább táplálni a pletykákat. A történtekről az érintetteket kellett volna megkérdezni, mondta. A Human lemez dalait és zenészi teljesítményét közben elismeréssel említette. A nézetkülönbség és a másik munkájának megbecsülése ugyanabban a válaszban fért meg. T06

Az Obituary Cause of Death anyagánál már más feladat várt rá. A 2014-es és 2021-es elbeszélések szerint a dalok nagy része készen állt, amikor belépett a munkába. Scott Burns felvételvezetése mellett a szólók helyén nyílt tér számára. A hangszeres hang felismerhetővé vált, miközben a teljes kompozíció alaprajzát többnyire mások alakították ki. Murphy saját témái ebben az időszakban egy másik irányba kezdtek nőni. T13, T16

A saját együttes ötletét már az Obituary idejéhez kötötte. A Death-turnék utáni, 1990 vége körül formálódó zenékről az Into the Combine-ban beszélt. Később, Ville Krannila 2021-es interjújában határozottan cáfolta, hogy a Disincarnate dalait eredetileg az Obituarynak írta, majd elutasítás után vitte volna tovább. Elbeszélése szerint eleve saját célra komponált; Trevor Peresnek is így mutatta meg a témákat, aki azokat az Obituary világától eltérőnek érezte. T06, T15, T16

A távozás emléke eltérő hangsúlyokkal maradt fenn. Murphy már a korai fanzinban Allen West várható visszatérésének tudatáról beszélt, és 2021-ben is ezt az átmeneti helyzetet hangsúlyozta. Carl Stokes 2018-ban eltávolításként fogalmazott. A két megszólalásból a történet különböző résztvevői helyzetei látszanak; azonos szavakkal elmondott, közös emlékezet nem alakult ki róla. T06, T16, T17

Murphy hangszeres érdeklődése közben szélesebb maradt a róla kialakult műfaji képnél. Gehret beszélgetésében Stevie Ray Vaughan, Allan Holdsworth és Frank Gambale saját hatásként jelent meg. Jazz, blues, industrial, alternatív és progresszív rock iránti nyitottságát is megnevezte. Másfajta, kísérletezőbb zenék lehetőségét is elképzelte, és nem tekintette ellentmondásnak a vendégmunkát meg a saját csapat fenntartását. A Disincarnate a death metalon belül született meg, de alapítójának gitáros nyelve többfelől kapott ösztönzést. T50

A Cancer Death Shall Rise albumán eredetileg vendégszólóval kapcsolódott a felvételbe. Az együttműködés további szólókkal és élő szereplésekkel bővült; a Milwaukee Metal Fest és európai koncertek is részei lettek a kapcsolatnak. A promóciós fényképek azonban rendes zenekari tag benyomását keltették. A fanzin kérdezője már az első Disincarnate-album előtt ezt a félreértést tudakolta. Murphy szerint az állandó tagság ajánlatára nemet mondott, mert saját floridai együttest akart. T06, T16

Stokes később ugyanezt a szerepkülönbséget erősítette meg. A Cancer dobosa a közös munka emberi oldaláról is beszélt: saját társaságát könnyedebbnek, Murphyt komolyabbnak és feszültebbnek idézte fel. Az ő emlékezetében ilyen eltérő munkastílusok találkoztak. Murphy számára a Cancerrel vállalt segítség az eredetileg tervezettnél hosszabbra nyúlt, miközben a Disincarnate zenéje már formálódott. T17, T50

Más lehetőségek is nyitva látszottak. A Bolt Thrower részéről Gavin esetleges távozása esetére merült fel Murphy neve; a zenész végül maradt. A Solstice első nagylemezéhez Murphy ekkor már négy szólót befejezett. A korai nyilatkozat az SPV európai és a Century Media amerikai terjesztését még a várható megjelenés részeként említette. A gitáros munkáját tehát különböző zenekarok igényelték, miközben ő a maga dalainak akart állandó helyet teremteni. T06

Gehretnek a zenekarvezetésről is beszélt. A próbákat és a koncerteket komolyan vevő társaságban az emberi súrlódást önmagában kevésnek tartotta ahhoz, hogy valakit lecseréljenek. A működő csapatot nem akarta a népszerűség kedvéért újra meg újra átrendezni. Akkor még a saját együttese jövőbeli működésének elveit fogalmazta meg: azt, hogy milyen zenekart szeretne vezetni, miközben a Disincarnate későbbi sorsa még előtte állt. T50

A hírnév mindehhez készen adott várakozásokat. A Death és az Obituary neve a közönség egy része számára elegendő ajánlásnak tűnt. Murphy viszont ellenséges előítéletektől is tartott a korábbi viták miatt. A fanzinban azt kérte, magát a zenét hallgassák meg. A saját dalok így már elkészülésük előtt egyszerre ígértek lehetőséget és önálló megméretést: ugyanaz a név nyitotta ki előttük az ajtót, amelyhez később a legszigorúbb elvárásokat kötötték. T06

03 / 09

Kézről kézre

Egy demókazetta kis helyen elfért, de hosszú utat tehetett meg. A nyolcvanas években próbatermekből indultak felvételek más zenekarokhoz, fanzinszerkesztőkhöz és kiadókhoz. A thrash, a punk és a hardcore köreiben a személyes ismeretség és a postai kazettacsere egymásra épült. A Tampa–Orlando térség death metaljának 1984–1994 közötti történetében is e kapcsolatok, a helyi feltételek és a hangrögzítés lehetőségei tartották mozgásban a zenét. T07

A Morrisound Jim és Tom Morris munkájával 1981-ben mobil nyolcsávos rendszerből indult. A huszonnégy sávra történő továbblépés és az 1985 őszén megnyitott, külön erre a célra kialakított nagyobb telephely a helyi zenekarok számára is új lehetőségeket jelentett. A műszaki fejlődés mögött közös munkák sora állt: a hangmérnökök a zenészek igényeire kerestek megoldást, a zenészek pedig megtanulták, mire használhatók a rendelkezésre álló eszközök. Temple Terrace neve ezen a munkán keresztül jutott messzire. T08

Scott Burns később dobfelvételekről, triggerek használatáról, MIDI- és Cakewalk-alapú megoldásokról, TC 2290 késleltetőről beszélt. Donald Tardy az Obituary korai Executioner-demóinak világát idézte fel. A próbatermi ötletet stúdióban újra fel kellett építeni; a zene szélsőségessége a hangszerek rögzítéséhez is saját feladatokat adott. A felvételi tudás és a helyi együttesek tapasztalata egymást növelte. T09

Murphy Lakelandből Tampába költözve kezdte saját zenekari elképzelését tartósabb együttműködéssé alakítani. 1992-re a Disincarnate körül már nevek és feladatok rendeződtek. Bryan Cegon és Jason Carman az INFERNUS nevű tampai együttesből érkezett; Tommy Viator az ASTAROTHban dobolt korábban. A korai fanzin Brian alakban nyomtatta az énekes nevét, az albumon később Bryan szerepelt. Az Astaroth kapcsolatát a SHISM 1994-es szövege is megőrizte. T06, T18, T19

Egy lemezbolti kazetta Viator útjában is szerepet kapott. Murphy később úgy emlékezett, a dobos az Aces Recordsban adott át neki felvételt, amely után meghallgatást szervezett. Ugyanez a bolt más helyi zenészek történetében is közvetítőhelyként tért vissza. Tony Teegarden 2020-ban egy másik lehetséges út emlékét mondta el: Murphy egyszer az Epitaph zenészeivel próbált, és a saját tervével való összekapcsolás lehetőségét vetette fel. A társaság ezt nem fogadta el. A próba pontos ideje nem ismert, a Disincarnate pedig végül más felállásban állt össze. T36, T51

Az 1992-es Soul Erosion demón még Alex Marquez dobolt. A későbbi nagylemezhez már Viator ült a hangszer mögé. Marquez a 2009-es visszaemlékezésben a Solstice melletti elfoglaltságát és Murphy teljes zenekarra vonatkozó elképzelését említette; utólag sajnálta, hogy az egész albumon nem játszhatott. Azt nem határozta meg, korábbi dobötleteiből mennyi élt tovább a végleges anyagban. A demó rögzítése és az album állandó szereposztása két külön lépés maradt. T21

A basszusgitár körül sem zárult le minden korán. Az Into the Combine-ban Murphy egy távozó korai basszusgitárosra emlékezett, a felvétel előtti fanzin pedig még betöltetlen posztról beszélt. A nagylemezen végül maga játszotta fel a basszust. A turnékon később más zenész segített, akinek teljes személyazonosságát az erre vonatkozó beszélgetés nem rögzítette megbízhatóan. A stúdióban dolgozó kvartett és az élő megszólalás feltételei így nem estek teljesen egybe. T06, T15, T19

Murphy nem ismert zenészekből akart szupercsapatot szervezni. A 2014-es elbeszélésben sok meghallgatott jelentkező közül választott fiatalabb, nyitottnak érzett társakról beszélt. A dalok és az egész lemez hangulata köré keresett együttest. A nyomtatott kreditek később megmutatták, hogy a vezetői elképzelésben másoknak is alkotói helyük lett: Carman öt énekes szám zenéjét jegyezte vele együtt, Cegon pedig a legtöbb dalszövegben társszerzőként szerepelt. T20, T19

A kiadó figyelme már a kész demó előtt a zenészre irányult. Murphy a fanzinban úgy fogalmazott, az Obituaryból való kilépése óta érdeklődött iránta a Roadrunner, de a tényleges ajánlat a befejezett anyag után érkezett. A demóra több mint egy évet várt. Restless és Peaceville is szóba került, a Roadrunnert azonban a legkezdeményezőbbnek tartotta. 2021-ben programozott dobbal, több gitársávval kidolgozott saját felvételekről és a végleges tagság kialakulása előtti megállapodásról beszélt. A dal, a bemutatófelvétel és a csapat különböző sebességgel vált véglegessé. T06, T16

A Roadrunner mögött a demófigyelésből, A&R-munkából, importkapcsolatokból és nemzetközi terjesztésből felépülő rendszer állt. Monte Conner a nyolcvanas évek végétől lett ennek fontos szereplője. Más úton érkezett az Earache: Digby Pearson a punk és grindcore közegéből épített hálózatot, amelyen Carcass, Bolt Thrower és Entombed lemezei jutottak távoli hallgatókhoz. A személyes underground csatornák mellé mindkét esetben szervezett terjesztés nőtt. T11

Közben Svédországban a Sunlight és Tomas Skogsberg más hangzási világot tett felismerhetővé. A Nihilistből kialakuló Entombed, a Dismember és a Grave körül a Boss HM-2 fűrészszerű torzítása a korai stúdió lehetőségeivel találkozott. Az 1994-es műszaki beszélgetés és a későbbi emlékek egy olyan munkafolyamatot őriznek, amelyben a berendezés korlátjából is arculat születhetett. A különböző régiók felvételei ugyanazon nemzetközi közönség előtt kezdtek egymás mellé kerülni. T10

A műfaj terjedésében a fanzin és a lemezbolt mellett rádió, televízió és válogatáslemez is részt vett. John Peel brit műsorainak örökségéhez a Napalm Death 1987-es felvételei tartoztak; az MTV Headbangers Ball a képernyő felől adott új lehetőséget a kemény zenének. Murphy kedvezően beszélt az At Death’s Door II-ről, amelyre a Disincarnate egyik száma is felkerült. A teljes demót még nem ismerő hallgató így egyetlen tételen keresztül találkozhatott az együttessel. T12, T06

A sok megjelenés között a hely megtalálása egyre nehezebbnek látszott. Murphy a kis underground kiadók megszűnése helyett válogatósabb munkát szeretett volna; úgy vélte, a gyengébb zenék áradata a jó együttesek esélyét is rontja. A saját szerződés lehetősége mellett már a telítődő műfaj kérdését is érzékelte. A Billboard 1992. október 10-i ajánlójában ugyanakkor tampai díjszereplést jelző Disincarnate-cím mutatott a 17. oldalra. A díjak részletei nem ismertek, a zenekarnév azonban a nagylemez előtt eljutott a nemzetközi szaklapig. T06, T22

A Disincarnate szervezésének 1992-es esztendejében az Egyesült Államok még az 1990 júliusától 1991 márciusáig tartó recesszió utáni talpra állás időszakát élte; a fordulópontokat a NBER csak december 22-én rögzítette hivatalosan. Az Atlanti-óceán túlsó oldalán február 7-én Maastrichtban írták alá a szorosabb európai együttműködés szerződését. Júniusban a riói ENSZ-konferencia a környezet és a fejlődés összefüggéseit vitte a világpolitika középpontjába. Ugyanezekben a hónapokban a délszláv háborúk, különösen a boszniai erőszak, egyre súlyosabb humanitárius válságot teremtettek. A gazdasági újrakezdés, az európai intézményépítés és a háborúból érkező hírek egymástól távoli, mégis egyidejű történései adták az év történelmi ritmusát. T23, T24, T25

Murphy a felvétel előtti beszélgetésben már november 20-i stúdiókezdést említett. Ezt a válasz pillanatától tizenhat napra tette, ezért a nyilatkozat 1992 novemberének elejére utal; a fanzin megjelenési napja nem ismert. Az albumot feltételesen februárra vagy márciusra várta az új évben. A demó után most teljes nagylemez következhetett. A tényleges munkakezdés napját a terv nem rögzíti, de az út következő földrajzi állomása hamarosan Észak-Wales lett. T06

04 / 09

Az óceán túlsó oldalán

Nagy-Britanniában 1992. szeptember 16-án a font kilépése az európai árfolyam-mechanizmusból gazdaságpolitikai fordulatot hozott. A Bank of England decemberi beszámolója már az új monetáris helyzetet rögzítette. A Disincarnate brit munkájának helyszínei eközben egy hosszabb átalakulás vidékén feküdtek: a régi ipar visszahúzódása települések és közösségek életét rendezte át. T24

Wrexham térségében a szén és a fém évszázadokon keresztül adott munkát. A tizennyolcadik és tizenkilencedik század bányái, kohói és közlekedési útjai egymást tartották fenn. A Bersham környéki örökség ennek a munkáskultúrának emléke; a Brymbo acélmű 1990-es bezárása már a felvételt közvetlenül megelőző évek törései közé tartozott. A vidéknek új szerepeket kellett találnia a régi gazdasági rend után. T26

A közösségi kultúra régi hangja a férfikaroké volt. A Rhos Male Voice Choir története 1891-ig nyúlik vissza. A kórushagyomány és a bányászközösségek múltja ugyanannak a térségnek adott kulturális emlékezetet, ahol később egy lakóház és hangstúdió másféle zenék számára nyitott munkateret. A The Windings a Cefn-y-Bedd és Ffrwd-völgy környékéhez kapcsolt High Meadow House-ban működött. A ház és a stúdió együttes rendeltetése távolról érkező együtteseknek kínált összpontosított munkát. T26, T27

Murphy 1993-ban éppen ezt az elvonulást emelte ki. Colin Richardson ajánlotta a The Windingset; szakmai viszonyítási pont volt a Napalm Death ott felvett Utopia Banished anyaga is. A floridai hétköznapoktól távol a készülő lemezre lehetett fordítani a figyelmet. A Scott Burns-féle demó után a producer választása tudatos változtatásnak számított. T28

A döntésnek később más részletei is előkerültek. Murphy 2014-ben azt idézte fel, hogy Monte Conner a Carcass Necroticism lemezének hangzásával érvelt Richardson mellett. Burns a választást Murphy emlékezete szerint személyesen rosszul fogadta. A jól ismert floridai műhelytől való eltérés a szakmai lehetőség mellett emberi feszültséget is hordozott. Az új album mégis a brit producerrel indult el a maga útján. T20

A kívánt hang nem került rögtön a szalagra. A megjelenés környékén Murphy körülbelül négy napnyi erősítő- és gitárhangzás-keresést mondott el. Különféle megoldásokat próbáltak, a Carcass és a My Dying Bride felszerelése is felmerült; az alkalmas berendezésért végül Manchesterig jutottak. Az elképzelt zene rögzítését ilyen nagyon tárgyi feladatok késleltethették. A riff addig nem volt kész stúdióhang, amíg a hangszer, az erősítő és a felvételi munka nem találkozott megfelelő arányban. T35

Az albumot a The Windingsben vették fel, majd a liverpooli Amazon Studiosban keverték. Richardson producerként és keverőként, Pete Coleman hangmérnökként szerepel az eredeti kreditekben. A következő állomás tehát egy másik, ugyancsak régi gazdasági és kulturális rétegeket őrző város lett. Az Amazon korábban Kirkbyben működött, 1992-ben a Parr Streetre költözött. T19, T29

Liverpool dokkjai a tizennyolcadik századtól a világkereskedelemhez kötötték a várost. A kikötő gazdagságának történetéhez a transzatlanti rabszolga-kereskedelem súlyos öröksége is hozzátartozott; később az áruforgalom és a kivándorlás útvonalai tették még tágabbá kapcsolatait. Az 1846-ban megnyitott Albert Dock raktárai egy olyan kereskedelmi rendszer épített formái voltak, amelyben a távoli partok mindennapi közelségbe kerültek. T30

A huszadik század második felében a kikötői és ipari szerepek térvesztése után ezeknek az épületeknek is más rendeltetésük lett. Az 1980-as évek rehabilitációja kulturális, múzeumi és szabadidős életet vitt a régi raktárak közé. A tengerészeti múzeum 1986-os és a komplexum újjáéledésének 1988-as állomásai ezt az átmenetet jelzik. A professzionális stúdiómunka egy önmagát újraszervező városban folyt. T30

Liverpool zenei emlékezete szintén több korszakból épült. A Cavern Club 1957-es jazzindulásából később beatközpont lett. Az 1976-ban megnyitott Eric’s már a punk és postpunk nemzedékének adott helyet. A Probe lemezboltja körül kialakuló élet, az Inevitable és más független vállalkozások más-más módon segítették tovább a helyi zenét. A Parr Street stúdiója e sokféle intézmény mellé egy professzionális felvételi szálat tett. T31

A hang végső előkészítése ismét átvitte az anyagot az óceánon. Chris Gehringer a New York-i Hit Factory DMS-ben végezte a masteringet. A lenape közösségek földjéből, majd a tizenhetedik századi holland kereskedelmi kikötőből kinövő világváros a huszadik század végére ipari és kikötői szerkezetének átalakulását élte. A pénzügy, a szolgáltatások és a stúdióipar nagyvárosi rendszerei új arányokba rendeződtek. A Hit Factory 1987–1993 közötti változásai e szakmai infrastruktúra mozgását őrzik. T32

A város más léptékű zenei hálózataiban a CBGB és az A7 körüli hardcore, valamint a Revelation Records független munkája teremtett közösséget. A klub, a kislemez és a személyes kapcsolat itt is messzire érő terjesztést épített. Az amerikai helyi demótól a walesi felvételen és a liverpooli keverésen át New Yorkig jutó Disincarnate-anyag közben a nagyobb hangipari műhelyek útvonalán haladt. T33, T19

1993 elején Európában és Amerikában egyaránt új korszakot jelölő dátumok követték egymást. Január 1-jén működésbe lépett az európai egységes piac, január 20-án Bill Clinton beiktatásával új amerikai politikai ciklus kezdődött. Ezt a reménnyel teli intézményi időrendet február 26-án a World Trade Center elleni robbantás szakította meg; a délszláv háborúk tovább folytatódtak. Március 12–13-án a Storm of the Century néven emlegetett rendkívüli vihar Florida nyugati partjára, köztük a Tampa Bay térségére is lecsapott. A tavaszt egyszerre jellemezte az új rendszerek építése és a váratlan pusztítás: az a világ, amelyben a Disincarnate lemeze néhány héten belül megérkezett a boltokba. T34

A lemez anyagának középpontjában négy zenész munkája állt. Bryan Cegon énekelt, Jason Carman ritmusgitározott, Tommy Viator dobolt. Murphy szóló-, ritmus- és akusztikus gitárt, valamint basszusgitárt rögzített. A stúdióbasszust az eredeti CD külön is az ő neve alá rendelte. A De Profundis és az Immemorial Dream instrumentális zenéjét egyedül jegyezte, Carman öt énekes szerzemény zeneszerzőtársa lett, Cegon pedig a szövegek nagy részén dolgozott vele. T19

A vendégek ugyancsak konkrét dalokhoz tartoztak. A Cancerből John Walker a Beyond the Flesh háttérvokáljába kapcsolódott be. A My Dying Bride énekese, Aaron Stainthorpe a Monarch of the Sleeping Marches váltott énekszerepét vállalta. Pete „Pee Wee” Coleman billentyűs mintahangjai is bekerültek a nyomtatott köszönetbe. Monte Conner A&R-kreditje a kiadói oldalt kötötte a munkához. A felvétel így az alapító elképzelése köré szervezett, többféle hozzájárulást őrző együttműködéssé vált. T19

Murphy a korabeli Metal Hammerben a zene mintegy nyolcvan százalékát saját munkájának nevezte. A vezetői szerep mellett a booklet részletes daladatai megőrizték a társak közreműködését is. A hangszeres játékhoz az Ibanez, a Gibson U.S.A., az Armadillo Cases és a Marshall neve társult az együttes által használt márkák között. A hanghordozó jogjelzése The All Blacks B.V., 1993; a dalszerzői kiadás Roadcrew Music és Destructive Music megnevezéséhez kötődött. Chris Qualmann jogi képviselete és Mitch Kando T.C.I.-hez kapcsolódó koncertszervezése a zenekar mögött kialakuló szakmai keretet jelezte. T28, T19

A hangzás feletti későbbi töprengés nem szűnt meg az album kiadásával. Egy podcast kérdezője a demót erőteljesebbnek és tömörebbnek hallotta. Murphy elmondta, régóta nem vetette egymás mellé a két anyagot, de a nagylemezben maga is érzett olyan arányokat, amelyek lehettek volna feszesebbek, tisztábbak vagy közvetlenebbek. Richardsonra nem akarta ráterhelni a kifogásokat. Saját beleszólását és akkor még fejlődő stúdiós döntéseit is a végeredmény részének tartotta. T15

A kompozíció célját azonban következetesen sötét élményként írta le. Gyors, technikás, súlyos, lassú és doom jellegű részeknek ugyanazt a rémálomszerű világot kellett szolgálniuk. A műfaji falat sem érezte teljesen zártnak: 1993-ban más metalt hallgatók megszólítását is remélte. A bonyolultságot később elfogadható hallgatói benyomásnak tartotta, de saját szándékát nem a zenészeknek szóló technikai feladványban kereste. Ehhez az elképzelt világhoz most képet is választott. T15, T20, T28

05 / 09

A fej körül

A Dreams of the Carrion Kind borítójának középpontjából tátott száj nyílik a néző felé. A sárgászöld koponyaszerű alak egyik irányban állati csontformába nyúlik át; fekete szemürege és mélykékbe forduló szájürege a test egyszerre ismerős és idegenné tett maradványát idézi. A fej nem áll össze természetrajzi pontosságú lénnyé. Inkább olyan kép, amelyben a különböző testek emlékei egymásra csúsztak. T19

Körülötte rozsdabarna, okker és narancs felületek, fa-, fém- és papírszerű rétegek kapcsolódnak. A spirálok és körformák a központi alak mellett másfajta anyagi rendet sejtetnek. Kisebb anatómiai kivágások és képtöredékek szakítják meg a felületet. A név fehér betűi felül vízszintes irányt adnak a kompozíciónak, alattuk a megnyúló csontforma mintha továbbfeszítené ugyanezt a tengelyt. Az albumcím ritkított betűi sötét mezőn haladnak át, a peremeken pedig újabb részletek nyílnak. T19

A különböző anyagok egymás mellé kerüléséből sérült emléktér hatása keletkezik. A koponya mellett a mechanikusnak tűnő elemek az élő, a holt és a mesterséges határát teszik bizonytalanná. A nyitott száj kiáltásként is olvasható, miközben a kép mozdulatlan marad. Az álom itt nem elszakad a tárgyaktól: csontból, felületből, fémből és képkivágásból kap testet. A motívumok külön-külön alkotói jelentése nem ismert, a montázsszerű szerkesztés azonban összetartja idegenségüket. T19

Dave McKean neve a borítóillusztráció, a design és az elrendezés mellett is ott áll az eredeti kreditekben. Murphy a Sandman-borítók révén ismerte meg munkáját, és tudatosan őt kérte fel. 1993-ban megjegyezte, hogy a My Dying Bride valamivel korábban már használt McKean-képet. A képregényekből megismert látvány így a saját album elképzelt sötétségéhez vezetett át. T28

Évtizedekkel később a borító ugyanezen az úton tudott új hallgatót elérni. Egy 2013-as visszatekintésben a képregények és McKean iránti érdeklődés lett a felvételhez vezető személyes kapu. A nézőből hallgató lett; az összetartozónak érzett képi és hangulati világ végigkísérte számára az albumot. A tátott száj körül elrendezett töredékek így a recepcióban is tovább dolgoztak. K03

06 / 09

Az álom belső útjai

A felvételsor a De Profundisszal kezdődik. A negyvenöt másodperces, Murphy által írt hangszeres nyitány a mélységből megszólalás képzetét viselő címmel különíti el a belépést. A kilenc énekes szerzemény még előtte áll; a rövid bevezető és a jóval hosszabb instrumentális zárás közé kerül az egész álomvilág. A későbbi hallgatói emlékezet is innen indította a borító és a zene közös útját, vagy egyszerűen az album további mozgását előkészítő térként érzékelte. T19, K03, K12

A Stench of Paradise Burning négy perc ötven másodperce az első teljes dal. Zenéje és szövege Murphy önálló munkája. A paradicsom képe a kegyetlenség, az erkölcsi romlás és a mindent elnyelő tűz között fordul ki önmagából. A megtisztulás ígéretének helyén pusztulás marad, az idill képe lángba borul. Az album egyik visszatérő kérdése már itt megjelenik: a romlás a külső világot és a tudatot egyaránt képes átformálni. T19

Murphy 1993-ban a dal pszichológiai hangsúlyáról beszélt, 2014-ben a Föld pusztulását és környezeti kérdéseket emelt ki. A későbbi magyarázat új nézőpontot tett a korai mellé. A pusztuló paradicsom egyszerre őrizte egy belső állapot és egy lerombolt környezet olvashatóságát. A szerző elmondásaiban nem minden hangsúly maradt változatlan az évek során. T28, T20

A megjelenéskor az albumváltozatot a válogatásról ismert demó fölé helyező dicséret érkezett. A későbbi méltatások a gyors és lassú részek, a mély ének és a technikai pontosság együttállását hallották benne. Más elemzés a sűrű riff- és tempóváltások példájaként emelte ki. A nyitódal az egész anyag megítélésének eszközeit is megmutatta: súly, váltás, virtuozitás és dalforma kerültek egymás mellé. T35, K05, K09, K12

A Beyond the Fleshben a testtől elszakadó tudat nem talál nyugalmat. Murphy és Carman zenéjéhez Cegon és Murphy írta a szöveget; a négy perc negyvennyolc másodperces tétel a testi enyészetet a fennmaradó emlékezettel ütközteti. Az egykori élethez való ragaszkodás kínzó magánnyá lesz. A túlélő tudatnak éppen a test hiánya jelent fogságot, a halál utáni fennmaradás ígérete pedig egyre elviselhetetlenebb alakot ölt. T19

John Walker háttérvokálja ehhez a konkrét szerzeményhez tartozik. A Cancerrel kialakult szakmai kapcsolat így a lemez egyik történetében is megszólaló együttműködéssé vált. A későbbi kritikák súlyos, doom hangulatú indításról, szólóról és középső lelassulásról írtak; a riffek és tempók váltásait hangsúlyozó olvasat ugyancsak fontos példát talált itt. Más hallgató számára egyszerűen a legerősebb dalok közé került. T19, K02, K05, K09, K12

Ennek a számnak külön útja lett egy későbbi genovai vásárlásban. Egy hallgató már ismerte Roadrunner-válogatásról, amikor használtlemez-boltban találkozott a teljes albummal. A korábbi dalélmény és a Death–Obituary-előzményeket hirdető felirat együtt vezette a CD-hez. A válogatáson elhelyezett zene így évekkel később egy egész felvételsorhoz nyitott vissza. K12

Az In Sufferance világában a test megmarad, de a félelem belülről emészti. A négy perc ötvenhat másodperces dal zeneszerzői Murphy és Carman, szövegírói Murphy és Cegon. A halál bizonyos, a túlvilágról való tudás bizonytalan; a rítus megnyugvást ígér, a hit mégis önbüntetéssé és béklyóvá válhat. Az öregedő test és a közelgő vég képei mögött a meg nem élt élet bánata növekszik. T19

A bosszútól való szorongás, az önvád és a végzet kérdése ugyanabban a tudatban talál helyet. A szöveg külső szörnyalak nélkül is képes szorítást teremteni: a fenyegetés a saját gondolkodás rendjében működik. A dalról szóló kedvező kritikák más-más oldalát emelték ki ennek a kifejezésnek. Volt, aki a lassú, melankolikus szakaszt, más a szólót és hangszeres alátámasztását méltatta; a riffek sűrűsége és az egész szám ereje is visszatérő dicséret lett. K02, K05, K06, K12

A Monarch of the Sleeping Marches öt perc két másodperce az álomnak már külön birodalmat ad. Murphy és Carman zenéjéhez Murphy és Cegon írta a szöveget. Oneirosz világa, Hüpnosz fia, Morpheusz, az elrablás és a fogságból való visszatérés, valamint a pokol uralmának terhe kapcsolódik össze benne. Murphy 1993-ban Neil Gaiman Sandman-univerzumát nevezte meg ihletként. A Dreams of the Carrion Kind szavai itt a szövegben is visszatérnek; a borítótól és a címtől induló képzeleti rend egy dalban sűrűsödik össze. T19, T28

Aaron Stainthorpe váltott énekszerepe az eredeti bookletben külön helyet kap. A My Dying Bride felől érkező hang, a Sandmanhez vezető alkotói érdeklődés és McKean művészete ugyanannak az albumvilágnak többféle kapcsolódását teszi érzékelhetővé. Az irodalmi történet egyszerre ad neveket és mozgást annak a félelemnek, amely az előző dalban még a saját tudat bizonytalansága volt. T19

A Monarch már a korabeli fenntartások között is képes volt kivétel maradni. Egy 1993-as, a többi dal emlékezetességében kételkedő kritika ezt külön kiemelte. A későbbi dicséretek a nyitó témákat, az első rész dallamát, groove-ját és változatosságát hallották különösen meggyőzőnek; másnál az egész lemez kedvence lett. A különböző ítéletek itt közös figyelmi pontot találtak. K06, K07, K12, K14

A Soul Erosion négy perc negyven másodpercében az álom birodalmából ismét a sérülő személyiség felé fordul a történet. A zene Murphyé, a szöveg Cegon és Murphy közös munkája. A tragédiák emléke, a félelem és a közöny lassan koptatja el az együttérzést. Az érzelmek megmerevednek, az érzékelés eltompul, az emberi vonások fokozatosan elveszítik erejüket. A címben szereplő erózió itt időt kap: a pusztulás egymásra rakódó sérülések sorává válik. T19

Murphy 1993-ban és 2014-ben is lélektani irányból magyarázta a dalt. A Confine of Shadows mellé állítva a tudat romlásának két mozgása rajzolódik ki: az egyikben elkopik az érzelem, a másikban erőre kap az elrejtett indulat. A Soul Erosion egyúttal az 1992-es demó címét viszi tovább. A korai anyag neve így a nagylemez belsejében maradt. T28, T20, T19

A dal az ellenvélemények között is talált elismerést. Egy 2023-as, az egész albumot fáradtnak és személytelennek halló kritika a szólóban mégis egyéni erőt érzett. Az Obituaryt felidéző gitárhangokra és a sűrű váltásokra figyelő olvasatok másfelől közelítettek hozzá. Murphy gitáros kifejezése ebben a darabban olyan hallgatót is megszólított, aki a teljes kompozíciós világot nem fogadta el. K01, K09, K12

A korabeli kazetta A oldala ezzel a dallal zárult. A B oldalra fordítva az Entranced nyitotta újra az anyagot. Az öt perc ötvenegy másodperces tétel a leghosszabb szerzemény; zenéjét Murphy és Carman, szövegét Cegon és Murphy jegyzi. Az ősi ház, az elődök maradványai és a családi múlt hívása egyre közelebb vonja a beszélőt ahhoz, amitől a józan tapasztalat elválasztaná. Az otthon és a sír képe egymásba fordul. T19

Murphy 2014-ben Lovecraftot nevezte meg e történet mögött. A szövegben az öröklött romlás és a múlt tudásának visszatérése átjárja a jelent; a sötét bejárat vonzása ismerőssé teszi a pusztulást. A személyiség mintha olyan emlékezetbe süllyedne, amely régebbi a saját életénél. A dal doom elemeit hangsúlyozó későbbi kritika ezt a súlyt az album egyik erős pontjának érezte. Murphy szándéka szerint a lassabb és súlyosabb megoldások is ugyanabban a sötét zenei térben kaphattak helyet. T20, K02, T15

A Confine of Shadows öt perc négy másodperce a rejtekből előlépő gyűlöletet követi. Murphy zenéjére Murphy és Cegon írt szöveget. A betegség és a fertőzés nyelve a tudat átalakulását írja le: ami sokáig lappangott, az most uralomra jut. Az árnyék nem puszta hiány, hanem belül növekvő erő rejtekhelye. A szöveg végére az átváltozás saját rendje teljesedik be. T19

A Soul Erosionnel való rokonságot Murphy későbbi magyarázata is megőrizte. A két dal egymás mellett az elpusztuló és az eltorzuló belső világ felé nyit. A Confine harmóniáit, a Deathre emlékeztető szólószakaszt, a szerkesztés és a megjegyezhető témák erejét különböző kritikák emelték ki. A dicséret itt sem csak a kéz gyorsaságának szólt: a hangszeres részlet és a teljes szám összetartását hallották meggyőzőnek. T20, K02, K03, K06, K09, K12

A Deadspawnban már a halottak tudása válik átjárhatóvá. A négy perc huszonnyolc másodperces szám zenéjét Murphy és Carman, szövegét Murphy és Cegon szerezte. A holtakkal kapcsolatba lépő lény emlékezetet és erőt nyer az elmúlásból; a testi végesség és az idő elveszíti korábbi zártságát. A Beyond the Flesh magányosan fennmaradó tudata után itt a halottak gondolatai másféle cselekvő lehetőséghez jutnak. T19

Az irodalmi háttér két időben más megnevezést kapott. Murphy 1993-ban Lovecraftot említette, 2014-ben Brian Lumley Necroscope-világához kapcsolta a Deadspawnt. A szöveg maga is használja a necroscope fogalmát. A későbbi nyilatkozat ezért konkrét kapaszkodót ad, a korai megszólalás pedig megőrzi, hogyan beszélt a szerző az albumról annak saját idejében. A természetfeletti motívum a Confine belső átalakulása után ismét nagyobb teret kap. T28, T20

A részletek sűrűségét hangsúlyozó kritikai olvasat ezt a számot is a riff- és tempóváltások példái közé sorolta. A külső és belső világ átjárása a lemez témáiban ugyanúgy mozgást teremtett, ahogyan e kritika szerint a hangszeres szerkesztés a dalon belül. Az álom különböző alakjai közül most a halál utáni tudás került előtérbe, mielőtt az utolsó énekes tétel ismét magára a testre irányította a figyelmet. K09

A Sea of Tears öt perc egy másodperce Murphy zenéjére és Murphy–Cegon szövegre épül. A fájdalomnak átadott, új alakba kényszerített hús képei a gyönyört és a büntetést kötik egymáshoz. A tisztulás ígérete idegenszerű renddé válik, a test elveszíti korábbi formáját. Murphy 2014-ben Clive Barker Hellraiser-világát nevezte meg forrásként; a labirintus, a konfiguráció és a megmunkált test ennek fényében is összetartozó képsort ad. T19, T20

A gyakori váltásokra figyelő olasz kritika e dal formájában is az album mozgalmasságát hallotta. A 2021-es interjú kérdezője külön a végső szólót dicsérte, hosszú hallgatói kötődésének egyik emlékeként. Az énekes történetek lezárása tehát ismét olyan hangszeres pillanatot hagyott maga után, amely az emlékezetben önállóan is tovább élhetett. K12, T16

Utána a hang szöveg nélkül vonul vissza. Az Immemorial Dream két perc tizennégy másodperce Murphy önálló kompozíciója, címe az emlékezet előtti távoli álom felé nyit. Több mint kétszer annyi idő jut a lezárásra, mint a bevezetőre. A kilenc énekes dal testet elhagyó, félelemben élő vagy átváltozó alakjai után a keret másik hangszeres darabja marad. T19

A 2005-ös méltatás a torzított és akusztikus gitár együttállását emelte ki; más hallgató fenyegető nyugalmat érzett, a teljes képi-hangulati egységet dicsérő visszatekintés pedig az album útjának végpontját látta benne. A lemez tehát nem még egy énekes csúcsponttal fejeződik be. A dalrend külön teret ad az eltávolodásnak. K03, K08, K12

A tizenegy tétel nyomtatott játékideje együtt 47:39. A rövid kezdés és az instrumentális vég között a gyorsabb, súlyosabb, dallamosabb és elmélyülő részek egy közös sötétség különböző alakjait keresik. A hallgatók később éppen arról vitatkoztak, összeáll-e ebből maradandó dalvilág. Egyikük a részletek és az atmoszféra egységét hallotta, másikuk a formulák ismétlődését vagy a túlzsúfolt szerkesztést. Murphy szándéka és az elkészült zene befogadása között már az első tavaszon megnyílt ez a különbség. T19, T15

Összesített kritikai forráshivatkozások (13 tétel): K01, K02, K03, K04, K05, K06, K07, K08, K09, K10, K11, K12, K13

07 / 09

A megjelenés tavasza

A februárra vagy márciusra várt album kiadási naptára fokozatosan módosult. A tavaszi előzetesekben március 23. szerepelt, a HITS április 19-i Roadrunner-bejegyzése már április 27-ét adta meg bolti napként. Húsz évvel később az eredeti kiadó ugyanezt a dátumot idézte vissza. A Dreams of the Carrion Kind amerikai megjelenésének legjobban alátámasztott napja így 1993. április 27. lett. Az előtte közölt időpontok a várakozás változó menetrendjét őrzik. T06, T36

A március 1-jét vagy januárt feltüntető későbbi adatlapok más történeti súllyal állnak e közlések mellett. A március 23-i tervnek korabeli promóciós nyoma van, az április 27-i időpontot a bolti dátumként megfogalmazott szakmai hír és a kiadó visszatekintése együtt erősíti. A PA0000628934 számú szerzői jogi rekord nyilvános másolatában szintén április 27. publikációs nap olvasható; a regisztráció később, szeptember 21-én történt. A lemez életének különböző adminisztratív pillanatai nem ugyanarra a napra estek. T36, T37

A hang közben már a rádiókat kereste. A The Hard Report április 16-i közlése április 19-i add date-tel számolt. Április 26-án a HITS Top Five Most Added rovatában a Disincarnate a negyedik sorban jelent meg, a Foundations Most Added Albums listáján második lett. A bolti indulás előtt közvetlenül a szakmai műsorok figyelme is az anyagra irányult. T38

Az április 27-i dátumhoz Tampa történetének egy másik, számszerűen megőrzött rétege is társul. Az 1993-as városi időjárási összesítés aznap 58 Fahrenheit-fokos napi minimumot és 83 fokos maximumot közöl – mintegy 14 és 28 Celsius-fokot –, kimutatott napi csapadék nélkül. A helyi adatsor a floridai város tavaszi napját őrizte meg. Tampa ekkorra a death metal egyik nemzetközileg ismert kiindulópontja volt, a Disincarnate új felvétele azonban walesi stúdiómunkán, liverpooli keverésen és New York-i hangvéglegesítésen át jutott a nyilvánosság elé. E több városon áthúzódó munka a lemez terjesztésének napján találkozott a tampai zenekar történetével. T55

A Roadrunner CD-je RR 9102-2, az LP RR 9102-1, a kazetta RR 9102-4 jelzéssel vitte tovább az albumot. A kazetta két oldalra osztott dalrendje az Entrancednél nyitotta újra a programot; a CD egyben vezette végig a tizenegy tételt. A hanghordozók tárgyi rendje most egy olyan zenét tett hozzáférhetővé, amelynek alapítója mások felvételein már ismert név volt. A Death- és Obituary-múltat kiemelő matrica ezt a nevet a lemezboltban is ajánlássá változtatta. Az eredeti zenekari fotók Tim Hubbard kreditjével kerültek a csomagolásba. T19

A sajtó azonban nem ugyanazt hallotta ki az új felvételből. Április 10-én a brit fogadtatás egyik hangja a gitáros képességeit elismerte, a dalok emlékezetességében viszont kételkedett. A Monarch kivétel maradt számára. Ugyanabban a hónapban másik értékelés ugyancsak a technikai felkészültség és az eredetiség közötti különbséget hangsúlyozta. A kérdés már a megjelenéskor az volt, hogy a jól ismert hangszeres tudás mennyire vált önálló kompozíciós világgá. K14, K15

1993 áprilisában a death metal több országban, egymástól eltérő kiadói és zenei utakon élt tovább. A brit Necrosanct Desolate című nagylemezét a Black Mark Production jegyezte; a mű a brit underground egyik ágából érkezett. A svéd Therion Symphony Masses – Ho Drakon Ho Megas című lemeze a Megarock Records kiadásában a death metal szerkezetét progresszívebb megoldások felé feszítette. Mindkét megjelenés áprilisra keltezhető, a napjuk azonban a fennmaradt adatokból nem rögzíthető olyan pontosan, mint a Disincarnate április 27-i amerikai bolti dátuma. A technikai képesség és az önálló kompozíciós hang körül ekkor zajló vita ezért több ország különböző zenéit érintette, miközben a lemezek saját útjukon jutottak a hallgatókhoz. T56, T57

Az április 15-i amerikai A&A-értékelés a kidolgozást és a produkciót dicsérte, a death/doom erejét ismerte fel, de a virtuozitás határát és a műfaj továbbmozdulásának igényét is felvetette. A későbbi szeptemberi dobos szaklap másfelől közelített: Viator gyors duplázásai és harmincketted futamai a Beyond the Fleshben, valamint az Entranced és az In Sufferance összetett váltásai kerültek előtérbe. A gitáros hírével belépő lemez a dobjáték felől is önálló figyelmet kapott. K17, K32

Május 3-án a The Anchor lelkesebb képet rajzolt. Murphy szólói mellett az egész csapat munkája kapott dicséretet: Cegon mély, érthető éneke, Carman ritmusgitárja, Viator feszes váltásai és Richardson produkciója. A Stench albumváltozata ebben az olvasatban felülmúlta a korábban ismert demót. Ugyanebben az írásban Murphy az erősítők körüli többnapos keresést és a turnétervek bizonytalanságát is elmondta. A kész felvétel elismerése mellett a zenekar következő feladatai még nyitva álltak. T35

A Rock Hard 6,5 pontos, tartózkodó ítéletének csak rövid nyoma maradt fenn; a teljes érvelés hiányában további kifogásokat nem lehet hozzákapcsolni. A részletesebben hozzáférhető kortárs véleményekben már élesen kirajzolódott, hogy a hangszeres tudás elismeréséből mennyire különböző következtetések születhettek. K16

A bolti megjelenést hónapokon át kísérte a rádiós szakmai figyelem. A HITS Top Thirty Radio május 3-án a 24. helyen, június 28-án a 22.-en, augusztus 7-én a 30.-on jelezte az albumot. A The Hard Report Hard Hitters listáján május 7-én a korábbi 39.-ről a 28. helyre lépett, június 11-én pedig az előző heti 13. után a 17.-en állt. A számok változó rádiós figyelmet jeleztek, nem lemezeladást: a szakmai promóció újra és újra eljuttatta a zenekar nevét a műsorszerkesztők elé. T38

A közönség élő eléréséhez azonban újabb utat kellett bejárni. A Billboard április 17-i Popular Uprisings rovata a Roadrunner aktívan turnézó előadói közé sorolta a Disincarnate-ot. A korábbi The Hard Report és a Metal Hammer szövegei Bolt Thrower és Benediction társaságában számoltak fellépésekkel. Murphy a május eleji beszélgetésben már a Bolt Thrower lemondásával felborult tervről beszélt, és Hadley környékének lehetőségét említette. A stúdióban lezárt munka után a következő hetek szervezése jóval bizonytalanabb maradt. T39, T40, T28, T35

A tavaszi turné terve már az album bolti dátuma körül földrajzi alakot öltött. Az április 26-i montreali Backstreet és az április 30-i detroiti Marquee a három együttes nevével maradt az archívumokban; május 2-ára a cincinnati Bogart’s, május 4-ére a River Grove-i Thirsty Whale hirdetése került elő. Montréal és River Grove gyűjteménye több plakátot is őriz. Innen nyugatra vezet az utólagos koncertlisták nyoma: május 13-án az oaklandi The Omni, május 14-én a fullertoni The Ice House tűnik fel. A hirdetések, plakátok és későbbi listák együtt egy lehetséges útvonalat rajzolnak ki; egy-egy állomás tényleges megvalósulását nem mindegyik bizonyítja azonos erővel. T41

A nyári szervezés ismét három zenekar – Cancer, Morgoth és Disincarnate – közös útját körvonalazta. A Foundations július 19-i rovata a július 31-i milwaukee-i Central Park Ballroomot és az augusztus 1-jei cincinnati Bogart’sot jelölte meg. Ugyanazon a napon a Pollstar ennél hosszabb tervet közölt: a két kezdő város után Columbus, River Grove, Cleveland és Detroit, majd Buffalo, New Britain és Hadley, végül Newark, Huntington és augusztus 13-án Brooklyn, a L’Amour következett. A városnevek között a turné mindennapi feltételei húzódtak: jármű, utazási pénz és állomásról állomásra új közönség. A szaklapban közölt útvonal azonban továbbra is tervezett fellépések sora volt. T42

A későbbi koncertarchívumok a tervezett útvonalhoz további nyomokat adnak. Augusztus 2-án Columbus Newport Music Hallja, augusztus 5-én Detroit Marquee-ja szerepel bennük; augusztus 30-án az albuquerque-i Wool Warehouse, szeptember 3-án az oaklandi The Omni tűnik fel. A szeptember 10-i lawrence-i, kansasi The Outhouse szórólapjegyzéke a Cancer, Morgoth és Disincarnate mellé Order From Chaost és Nosferatut is felsorolja. A különböző eredetű bejegyzésekből a szervezett koncertélet széles földrajza látható, miközben az egyes dátumok bizonyító ereje változó marad. T41

A Cancer dobosa, Carl Stokes 2018-ban a közös amerikai útról beszélt, Demolition Hammert is említve. Az út végére szállítási gondokra emlékezett, Kaliforniáról pedig bizonytalanul fogalmazott: talán odáig sem jutottak el. Murphy egy másik visszatekintésben már Floridába visszaérkezett együttesről beszélt, amelynek a szervező két távoli kaliforniai dátumot hagyott a végére megfelelő garanciák nélkül. A jármű és az út költsége a várható bevételhez képest vállalhatatlannak tűnt számára. T17, T20

A 2022-es elbeszélés átiratában három ilyen dátum szerepel. A számadat eltér, a történet közös terhe azonban az utazás és a pénzügyi bizonytalanság. Murphy szerint a booking agenttel való vita után megszakadt a kapcsolat. A lemez rádiós jelenléte mellett a koncertező csapat működéséhez szükséges biztonság nem alakult ki ugyanilyen tartósan. A hangfelvétel és a zenekar megélhetése külön időben mutatta meg erejét. T43, T20

Az Aces Recordsban dolgozva Murphy közvetlenül látta az érdeklődés elmozdulását az alternatív rock és a grunge felé. A kilencvenes évek eleji bolti tapasztalatot több későbbi beszélgetésben felidézte. A Roadrunner történetében eközben a Type O Negative, a Sepultura és a Life of Agony növekvő jelentősége más irányok súlyát is mutatta. A Disincarnate következetesen extrém, sötét zenei terve ebben a változó piacban kereste a következő lehetőséget. T15, T43, T44

Murphy elmondása szerint a kiadó a második album előtt új demót kért, és a vokális irány megváltoztatását is felvetette. A fiatal társak a turné után tanulási, családi és megélhetési utakat mérlegeltek. Ő maga munkahelyvesztést, a családhoz való visszaköltözést és személyes válságot idézett fel. A későbbi emlék Lakelandet, raktári munkát és olyan próbákat említ, amelyeken már csak a dobos és az énekes tartott vele; Carman részvétele bizonytalanná vált. T16, T20, T43

Ebben a helyzetben érkezett a Testament lehetősége. Murphy 2025-ös beszélgetésében Mike Gitter neve kapcsolta össze a történet két részét: a korábban zenei újságíróként ismert szakember az Atlantic A&R-munkatársaként hozta kapcsolatba Eric Petersonnal. A Disincarnate egyetlen lemeze elkészült, a folytatáshoz szükséges csapat és infrastruktúra viszont meggyengült. Az első korszak lezárását Murphy később 1994 elejéhez kötötte. A dalok ettől kezdve hosszabb életet éltek, mint az eredeti együttműködés. T14, T45

08 / 09

Más hallgatások ideje

A felvételnek megvolt a maga lezárt sorrendje, a hallgatásnak azonban nem lett egyetlen végleges eredménye. Az újra hozzáférhető lemez a következő években más elvárások közé került. Volt, aki a kilencvenes évek death metaljának erejét kereste benne, más éppen azt várta, hogy Murphy önálló zenekara eltávolodjon az ismert mintáktól. A régi hírnév újra és újra megérkezett a zene elé.

A 2004-es újrakiadás körüli méltatásban a riffstruktúrák összetettsége, az ellenritmusok és a dallamos, doom felé nyíló részek kaptak új figyelmet. A Disincarnate ebben az olvasatban nem egyetlen szólógitáros bemutatkozása volt: az egész zenekar játéka adott súlyt a daloknak. Az idő távolából az aprólékos hangszeres szerkesztés olyan erényként hallatszott, amelyet a megjelenéskori előítéletek könnyen elfedhettek. K18

2005 tavaszára már százszázalékos rajongói ítélet is született. A Spiritual Healingnél súlyosabbnak, a Cause of Deathnél összetettebbnek hallott lemezben a majdnem doom jellegű lassúság és a gyors kitörés, a pontos váltások és a dallamos szólók egy önálló Murphy-hang felé mutattak. A visszafogott dobolás precizitásnak, az Immemorial Dream akusztikus és torzított gitárja tudatos végpontnak hatott. 2006 végén egy 9/10-es értékelés ismét a tempóváltásokat és a nehéz részeket méltatta: két különböző lelkes hallgatás kapcsolta a dalok erejét a megszerkesztettségükhöz. K08, K19

A 2007-es visszatekintés a technikai death metal és a doom közelsége mellett a befejezetlennek maradt történet érzését is megőrizte. Más méltatás a három demóbónusz, az átdolgozott booklet és a régi hangszeres színvonal értékét kapcsolta össze. Az album ekkor már a hozzá visszatérő tárgyi emlékekkel együtt érkezett: a korai felvételek és az új csomagolás újabb módot kínáltak a megismerésére. K20, K21

A dalok megjegyezhetősége lett a következő vita tárgya. A 2009-es, százszázalékos értékelés egymástól jól elkülöníthető darabokat és könnyen felidézhető motívumokat hallott. Murphy mellett Bryan Cegon intenzitása és Colin Richardson produkciója is elismerést kapott; a Monarch első felében a dallam, a groove és a változatosság különösen meggyőző találkozását érezte. Ami a korabeli hallgatók egy részének kevéssé egyéni dalformának tűnt, itt már az emlékezetesség bizonyítéka lett. K07

2010 tavaszán egy 99 százalékos értékelés a riffek felidézhetőségét és a szólók dalba épülő dallami munkáját emelte ki. A basszust kevésbé dominánsnak, de hallhatónak, a dobokat pontosnak, az éneket váratlanul meggyőzőnek érezte. A produkció tisztasága és nehézsége számára még a későbbi mércével is megállt. A gyors játék értékét az adta, hogy a témákat erősítette. K06

Másik 2010-es, százszázalékos méltatás az 1993 körüli túlkínálat emléke felől érkezett. Nem az Atheist vagy a Cynic módján kísérleti zenét kért a Disincarnate-tól, hanem az agresszív riff, a dallamos szóló és az atmoszférikus lassítás egyensúlyát értékelte. A Stench pontossága, a Beyond the Flesh súlya, az In Sufferance melankóliája és a Monarch energiája egyenletesen erős anyaggá rendeződött számára. A demó nyersebbnek érzett pillanatai megfértek a nagylemez teljes elfogadásával. K05

A 2010-es lelkesedés sem fedte le valamennyi hallgatói tapasztalatot. Októberben egy 5/5-ös kritika a dalok egyéniségét, a riffek állandó erejét és a szólók szerepét hangsúlyozta. Ugyanebben az évben egy másik szerző 3/5 pontot adott: a játékot és a produkciót tisztességesnek, a szerzemények saját arculatát viszont kevésbé meggyőzőnek tartotta. A különbség már nem a technikai képesség puszta megítélésében, hanem abban mutatkozott meg, hogy a technika teremtett-e önálló dalvilágot. K22, K23

Egy legkésőbb 2011 augusztusában már elérhető olasz méltatás a progresszív-technikai irányt és a gitárszólókat emelte ki. A lelkes szövegben ugyanakkor felcserélődött az énekes és a ritmusgitáros neve, a basszusnál pedig más személy szerepelt, mint az album eredeti kreditjében. Cegon énekét, Carman ritmusgitárját és Murphy stúdióbasszusát a nyomtatott lemezadat világosan különítette el. A hallgatói dicséret és a személyi adatok pontossága nem minden visszatekintésben járt együtt. K24, T19

2013 júliusában ez a kérdés jóval szigorúbb műfaji mércénél tért vissza. Egy kritika a rockosabb, általa túlságosan populárisnak érzett minták miatt utasította el az album nagy részét, bár a Monarchot részben kivételnek hallotta. A dallam és a groove itt nem a kifejezés gazdagodását, hanem az elvárt death metal-veszély feloldódását jelentette. Ugyanaz a nyitottság, amelyet mások az együttes javára írtak, ebben az ítéletben a műfaji szigor elvesztésének jele lett. K25

Szeptemberben a kifogás a kompozíció belsejéig hatolt: egy nulla százalékos kritika elismerte az előadás professzionalizmusát, a dobjátékot, az ének technikai megfelelőségét, a szövegek írásbeli színvonalát és néhány téma érdekességét is. Mindez mégsem mentette meg számára az albumot. A ciklikus riffismétlést fejlődés nélkülinek, a szólókat a dalokat továbbépítő eszközök helyett inkább díszítésnek hallotta. Így vált le egymásról a hangszeres teljesítmény elismerése és a kompozíció teljes elutasítása. K04

Az Obituary és a Cancer ismert lemezei felől többet várt, a Brutalityval érzett rokonságot is felvetette. A szövegek intellektuális igénye és a zenében hallott ismétlődés között feszültséget érzett; a groove és az egyszerűség, amelyet mások működő erőnek tartottak, itt korláttá vált. A végletes pontszám mögött ilyen részletesen különválasztott elismerések és fenntartások álltak. K04

Novemberben a McKean és a képregények felől közelítő visszatekintés 96 százalékot adott. Az album teljes útja a De Profundistól a Monarch és a Soul Erosion belső súlypontjain át az Immemorial Dreamig sötét egységgé állt össze. A szerző elfogadta, hogy Cegon hangját más egyhangúnak érezheti, és a versszak–refrén minták sem mindenütt úttörők. A tartós hangulat azonban számára erősebb maradt ezeknél a fenntartásoknál. K03

A két szeptemberi és novemberi szélső értékelés között nem a hangszerek pontosságáról folyt a vita. Az előbbi kritikus a nagyformákban várt fejlődést és meglepetést, az utóbbi a McKean-képpel is összekapcsolódó atmoszféra következetességében, a biztos szerkesztésben találta meg az album erejét. Ami az egyik fülnek önmagába visszatérő szerkezet volt, a másiknak a tizenegy tételen át hordozott sötét egység. K03, K04

A szerkesztői AllMusic-értékelés éppen a sűrűség felől fogalmazott. A virtuóz szólók mellett nehezen befogadhatónak, olykor túlburjánzónak érezte a formákat. A Stench, a Beyond the Flesh, a Soul Erosion és a Deadspawn váltásai, a Confine harmóniái, Carman szerzői hozzájárulása és Viator ereje együtt szerepeltek benne. Murphy basszusát mélyre kevertnek, Cegon hangját megfelelőnek, de átlagosnak hallotta; a szövegeket sötétnek és didaktikusnak minősítette. Az anyagot egyszerre látta túlzottan kidolgozottnak és a műfajon belül korszerűnek. K09

Az AllMusic sűrűséget kifogásoló olvasata a vitához új szempontot adott. A dalokon belüli számtalan riffváltás egyszerre tudott gazdagságnak és túlburjánzásnak hatni, miközben a nagyobb szerkezeti alakzatok egyes hallgatóknak éppen ismétlődtek. Az egyszerűség és a zsúfoltság látszólag ellentétes kritikái így a kompozíció két külön szintjén találkoztak, és egyik sem tette semmissé a másik konkrét kifogását. K04, K09

A következő években az önálló arculat körüli kétség tovább élt. Egy 2016. augusztusi AllMusic-felhasználó a My Dying Bride és a Gorguts kevéssé újító keverékét hallotta, a komplexitást látszólagosnak, a dallamokat felejthetőnek, a zenésztársakat pedig Murphy mögé szorítottnak tartotta. 2019 júniusában egy másik hallgató szintén ismerős műfaji kliséket vélt felismerni, mégis megőrzött értéknek nevezte az energiát és az intenzitást. Murphy pályájának megértéséhez ezért az albumot továbbra is hallgatható állomásnak látta. K10, K11

Az olasz, 90/100-as lemezbolti visszatekintés más kapcsolatokat épített. A walesi felvételt a floridai sémától való távolodásként hallotta, a dalokban a váltásokat, a súlyt és a szólók kifejezését méltatta. A Monarch álomvilága kedvenccé tette a számot, a Beyond the Flesh korábbi válogatásélménye pedig a vásárlás történetében maradt meg. A zene nem pusztán pontszámként, hanem egy tárgy újbóli megtalálásaként élt tovább. K12

A közös játék kérdését az újabb internetes értékelések a lemez részletein keresztül tették ismét mérlegre. A Metal Academy 2019-es szövege a rendkívüli pontosságot, a dallamos szólókat és az egységes, hagyományos death metal szerkezetet dicsérte, bár a riffismétlést és az ének csekély változatosságát is szóvá tette; legerősebb számnak a Stench-et tartotta. Ugyanott 2024-ben egy másik szerző fiatalkori élményéből indulva a walesi produkciót, a brutalitás és dallam arányát, mindenekelőtt a teljes kvartett összjátékát emelte ki. Ebben az emlékezetben a társak nem kísérői, hanem alkotói voltak a híres gitáros munkájának. K26, K27

Az album visszatérése nem mindig pusztán új esztétikai mérleget jelentett. 2020 októberében egy 4,5/5-ös értékelés a technika, a groove, a dallam és a doomhoz közeli lassúság egyensúlyát dicsérte, külön megállva az Entranced és a Sea of Tears mélyebb tempóinál. Két nappal később egy személyes blogemlék már a sokáig nélkülözött lemez újbóli megszerzését idézte fel; 2022-ben egy másik visszatekintés a szerző saját zenei pályájának felfedezéséhez kapcsolta az egyetlen Disincarnate-nagylemezt. Az újrahallgatás így emlékezet és zene közös eseményévé vált. K28, K29, K30

A hangzás rendezettsége körül ugyanakkor megmaradt a régebbi nézeteltérés. A dátum nélkül fennmaradt Soul Killer-kritika felismerte a középtempók és lassabb részek működését, az alsó regiszterű tremolót, az arpeggiós díszítéseket és a tiszta, vastag produkciót. A nyers agressziót mégis hiányolta: a pontos megszólalásból számára nem született meg az a veszélyérzet, amelyet a death metaltól várt. Az elismert technikai tulajdonságok ebben az ítéletben ezért nem váltak esztétikai felmentéssé. K31

2023 áprilisában egy 84 százalékos, alapvetően kedvező kritika szintén egyszerre tartotta meg az elismerést és a kételyt. A Brutality és a korai Gorguts felé mutató rokonság, a visszafogottabb tempó és a dallamos szólók tetszettek a szerzőnek, akárcsak a hangszerelés, a hangzás és az ének. A teljes művet mégis hosszúnak, saját arculatában kevéssé egyéninek hallotta. A biztos megvalósítás és az elmaradt szerzői többlet ezúttal egyetlen, mérsékelten pozitív ítéletben fért meg. K02

Az év decemberére a mérleg élesen átbillent. Egy 25 százalékot adó szerző az Obituary és a Cancer korábbi munkái iránti lelkesedéssel közelített az albumhoz, de több újrahallgatás után is egyformának, személytelennek és fáradtnak érezte. A floridai formulák halmozását, a tagolást és a dinamika kezelését bírálta; a Monstrosity Imperial Doomját is összehasonlítási alapnak tekintette. Egyetlen kivétel még ebben a szigorú ítéletben is megszólalt: a Soul Erosion szólóját egyéni erejűnek találta. K01

A korábbi ítélet változására különösen beszédes példa 2026. október 22-e. Az a szerző, aki 2010-ben 3/5-re értékelte a lemezt, ekkor 3,5/5 pontot adott. A korai Gorguts mellett már a Malevolent Creation és a Monstrosity is megjelent a hangzás viszonyítási pontjai között; a technikás, ötletes szólókat és a súlyos produkciót továbbra is elismerte. Murphy erőteljesebb vezető szerepét és merészebb szerzői teljesítményét azonban változatlanul hiányolta. Az eltelt idő tehát az értékelés arányát módosította, az önálló zenekari hang kérdését nyitva hagyta. K13, K23

A nulla és a száz százalék egy-egy kritikusi és rajongói megszólalás szélső ítélete, nem a közönség egészének felmérése. Az egymást követő hallgatásokon át a riff, a dalforma, a virtuozitás, a dallam és az agresszió aránya újra meg újra más hangsúlyt kapott. A saját zenekart kereső gitáros lemeze e különböző emlékekben tovább élt az eredeti csapat történeténél; a kérdés, hogy az elképesztő hangszeres tudásból milyen egyéni dalvilág született, nyitva maradt.

Összesített kritikai forráshivatkozások (32 tétel): K01, K02, K03, K04, K05, K06, K07, K08, K09, K10, K11, K12, K13, K14, K15, K16, K17, K18, K19, K20, K21, K22, K23, K24, K25, K26, K27, K28, K29, K30, K31, K32

09 / 09

Ami a szalagon maradt

Murphy a második album gondolatát nem engedte el az első felállás felbomlásával. Az 1997. januári EvilG-beszélgetésben már felmerült a következő CD lehetősége. Az 1998. június 27-re keltezett írásos helyzetjelentés konkrétabb elképzelést őrzött: az év végén szeretett volna új felvételt készíteni, részben friss ötletekből, részben a régi csapat utolsó időszakából megmaradt zenéből. Tomas Lindberg énekesként, Steve Di Giorgio basszusgitárosként szerepelt a tervekben. T53, T45

A nevek ekkor lehetőséget jelöltek, nem lezárt új tagságot. A Testamenthez kapcsolódó munka után Murphy ismét a saját anyag számára keresett időt és társakat. A későbbi Metal Mind-promócióban neki tulajdonított visszaemlékezés 1999 körüli oaklandi stúdióberuházást és Nuclear Blasttal elképzelt felvételt említett. A történetben az elveszett berendezések és az emlékezeti problémák is megjelentek. Az újrakezdés szándéka mellé újabb megszakítások kerültek. T45, T46 A 2001. március 26-i sajtóhírekben újra konkrét nevekkel jelent meg az újjászervezés terve. A Voices From The Darkside Murphy floridai visszatérése után Bryan Cegonnal való lehetséges újrakezdésről írt; a Blabbermouth ezzel egy időben Tomas Lindberg tervezett énekesi felkérését és Cegon lehetséges háttérvokálját említette. Mindkettő közvetített, feltételes értesülés volt: sem a szereposztást, sem egy elkészült második albumot nem igazoltak. T58

A 2002. június 21-re keltezett, június 27-én Ms. Anthrope közvetítésével közzétett üzenet Murphy saját neve alatt a munkába való visszatérésről szólt. Summon-felvételt és új Disincarnate-zene írását említette, de még sok anyagot hiányolt. Szeptemberben a Metal Side-interjúban a Cancer vendégszerepét, a Disincarnate szünetét és a Testament fordulópontját idézte fel. A korábbi döntések mellől a következő album terve továbbra sem tűnt el. T47, T54

A 2003. május 14-i közvetített helyzetjelentés ismét lassú dalszerzésről beszélt. Murphy nem akarta erőltetni a folyamatot; a saját és a hallgatói várakozásoknak megfelelő anyagot keresett. Más stúdiómunkák és a Death előtt tisztelgő emléklemez is időt igényelt. A május 16-i sajtóátvétel ugyanennek az üzenetnek újabb közlési állomása lett, a CMJ június 9-i híre pedig tervezett munkákról számolt be. A közleményekben a folytatás már újra és újra jelen volt, kész második felvétellé azonban nem állt össze. T47, T48

Murphy 2014-ben több merevlemezen szétszórt ötletekről beszélt. Nem egy évek óta megszakítás nélkül készülő, majdnem befejezett albumot írt le, hanem visszatérő nekifutásokat. A megélhetési stúdiómunka, az egészségi és anyagi helyreállás, a szabadidő hiánya más-más időben állt az útjukba. A zeneszerzői szándék tartósabbnak bizonyult a megvalósítás körülményeinél. T20

Az Into the Combine adásában két egykori tag részvételi hajlandóságát is említette. 2022-ben a lehetséges zenészekről és az új projekt formájáról már óvatosabban szólt. A különböző időpontokban tett nyilatkozatok ezért külön pillanatokat őriznek: ötletet, készülő anyagot, lehetséges társakat, újabb halasztást. A tárgyalt közlések végén nem állt igazoltan elkészült második Disincarnate-stúdióalbum. T15, T43

Az első lemez eközben tárgyakban tért vissza. Az 1993-as Roadrunner CD, LP és kazetta után a Sum Records 2762-2 jelzésű, 2004-es változata és a Metal Mind 2006-os MASS CD DG 0987 kiadása a demó emlékét is az album mellé tette. A Stench of Paradise Burning, a Soul Erosion és a Confine of Shadows korai változatai újra elérhetővé tették az 1992-es nekifutás hangját. A Metal Mind-csomagolás kétezer számozott aranylemezes példányt, digitális újrafeldolgozást és Murphy új kísérőjegyzeteit hirdette. T49

A Listenable 2018-as POSH419 CD-je és POSH420 bakelitváltozatai, köztük a 2019-es piros lemez, újabb nemzedék tárgyai lettek. A Lindung Production 2020-as, 014 jelzésű kazettája más hordozón vitte tovább a felvételt. McKean motívumai tasakon, címkén és kazettán új elrendezésben is felismerhetők maradtak. A régi albumhoz a különböző fizikai formákon keresztül újra hozzá lehetett találni. T49

Murphy egy tervezett Listenable-megjelenésről úgy beszélt, hogy nem vonták be, és nem tudta, mi történt a hanggal. A felvétel terjedése és az alapító személyes részvétele nem minden későbbi időpontban találkozott. A tárgyi jelenlét így önálló utat követett, miközben az alkotó új anyagról gondolkodott. T15

Tommy Viator halálhírét 2024 májusában közölték. Murphy május 8-i megemlékezését a Rock Hard május 10-én idézte fel. A dobost a lemez sötét és súlyos karakterének meghatározó alakítójaként méltatta, és a mai értelemben vett blastbeatre építés helyett a nehézség megteremtését emelte ki. A korábbi kritika „blast” szóhasználata más hallgatói fogalmat jelölt. A megemlékezésben Viator munkája az album hangulatának részeként maradt jelen. T52, K18

A huszonnégy sávos eredeti analóg szalagokról Murphy 2022-ben külön aggodalommal beszélt. Meg akarta találni és digitálisan megőrizni őket, mert tartott a fizikai öregedéstől, és nem tudott biztos korábbi digitalizálásról. A kész sztereó felvétel újabb kiadása mellett az egykori külön sávok megmaradása másféle kérdés volt. A nyilatkozat idején a sikeres felkutatás és restaurálás nem volt igazolt. T43

A Dreams of the Carrion Kindnek így több ideje maradt. A tizenegy tétel lezárt sorrendje őrizte az 1993-as munkát; a későbbi szavak újra meg újra elindultak egy folytatás felé. A Tampa környéki személyes kapcsolatokból, az alapító önálló szerzői igényéből és a brit stúdióban keresett hangból egyetlen nagylemez lett. Hordozói, képei és egymással vitázó hallgatásai évtizedekig továbbvitték. A végén a régi szalagok megőrzésének kívánsága is ugyanahhoz az el nem engedett zenéhez vezetett vissza. T19, T20, T43, T49

Források és hivatkozások · 90 / 287

Történeti és dokumentációs jegyzetek

Történeti és dokumentációs források · 58

T01. Az öböl őslakos emlékei; Fort Brooke; önkormányzati időrend; vasút és kikötő. Tampa önkormányzati és katonai alapításának időrendje. City of Tampa Archives. 1823–1887. [eredeti oldal] Tampa Bay őslakos öröksége és a Tocobaga-emlékhely. Pinellas County – Parks & Conservation. prekolumbián korszak; modern leírás. [eredeti oldal] Tampa története: vasút, kikötő, foszfát, kereskedelem. City of Tampa. 19–20. század. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T02. Ybor City bevándorló munkásközösségei és kulturális intézményei. Ybor City munkásközösségeinek és gyárainak története. US National Park Service. 1886–1965 és későbbi örökség. [eredeti oldal] Ybor City és West Tampa eredeti gyűjteményei. University of South Florida Libraries – Special Collections. 1900–1994 (gyűjteményi időhatár). [eredeti oldal]

↩ 1

T03. A városszerkezet változása és az 1990-es népszámlálási nagyságrend. Tampa 1990-es népessége és országos városi rangsora. United States Census Bureau. 1990 (publikálás 1998). [eredeti oldal] A Channel District kikötői-ipari városrész átalakulása. City of Tampa, Channel District CRA. 1970–1993 körüli folyamat. [eredeti oldal] Ybor City 1988-as rehabilitációjának intézményi kezdete. City of Tampa – Ybor City CRA. 1988 és 1990-es évek. [eredeti oldal]

↩ 1

T04. Central Avenue zenetörténete; a közösségi rádió indulása. Tampa Central Avenue jazz és afroamerikai szórakoztatóélet. City of Tampa – Perry Harvey Sr. Park. 1920–1950-es évek (mai történeti közlés). [eredeti oldal] WMNF 88.5 közösségi rádió 1979-es megnyitása. WMNF – saját jubileumi történet. 1979-09-14; visszatekintés 2026. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T05. A punk-, hardcore- és alternatív koncertszervezés helyi intézményei. No Clubs Presents – a tampai punk és hardcore koncertszervezés 1985–1995. Creative Loafing Tampa / Eric Snider. 2025-12-31; kutatott 1985–1995. [eredeti oldal] 40 Years of No Clubs – promóterarchívum és korai tampai alternatív koncertek. Pure Honey Magazine. 2026-02-08 (kutatott 1985–1993). [eredeti oldal] Tampa Bay 1985–1995 koncertpromóterek – fotók és plakátok. FOX 13 Tampa Bay – No Clubs tárlat. 2026-01-30, 1985–1995-ös plakátok. [eredeti oldal]

↩ 1

T06. Ismeretlen című fanzin (feltehetően 1992).

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9 ↩ 10 ↩ 11 ↩ 12 ↩ 13 ↩ 14 ↩ 15 ↩ 16

T07. A floridai színtér kapcsolati és társadalmi feltételeinek értelmezése. Why Florida? – a floridai death metal színterének szociológiája 1984–1994. Journal of Popular Music Studies / Marco Swiniartzki. 2021-09-01 (kutatott 1984–1994). [eredeti oldal] A death metal kialakulása – szereplői és kiadói interjúkon alapuló áttekintés. Loudwire – Heavy Metal 101. 2017 körül, 1980–1993-as időréteg. [eredeti oldal]

↩ 1

T08. A Morrisound indulása, 24 sávos fejlődése és új telephelye. A Morrisound stúdió eredeti történeti időrendje. Morrisound Recording – Official History. 1981, 1985. [eredeti oldal] Morrisound, Tampa és a death metal regionális színtere. Hillsborough County – Historical Marker. 1980–1990-es évek. [eredeti oldal] Morrisound Recording – Tampa Bay Museum of Metal archív portré. Tampa Bay Museum of Metal. 1980–1990-es évek (mai múzeumi gyűjtés). [eredeti oldal]

↩ 1

T09. Hangmérnöki visszaemlékezések és az Obituary korai felvételei. Scott Burns – A death metal hangmérnöki technika kialakulása. Tape Op / Sam Retzer – Scott Burns interjú. késői első kézből származó visszaemlékezés az 1983–1993-as időről. [eredeti oldal] Donald Tardy az Obituary kezdeti demófelvételeiről és Morrisoundról. Tape Op – Donald Tardy-interjú. 2023 (1980-as felvételi emlékek). [eredeti oldal] The Scott Burns Sessions – személyes technikai és zenei visszatekintés. Metal Hammer / Chris Chantler – Scott Burns riport. 2025-09-06, 1980–1990-es visszaemlékezés. [eredeti oldal]

↩ 1

T10. A svéd death metal, a Sunlight és a HM-2 történeti párhuzama. 1990-es svéd death metal és a Sunlight Studios – Tomas Skogsberg visszaemlékezése. Proletären / Robert Wettersten. 2015-04-15; 1988–1993-as korszak. [eredeti oldal] Musikermagasinet (1994). Boss HM-2 torzító és az 1990-es svéd death metal hangzás. BOSS – gyártói zenetörténeti interjú. 2021 körül; 1980–1993-as múltra. [eredeti oldal]

↩ 1

T11. A kiadói hálózatok és az A&R története, résztvevői visszaemlékezések. Roadrunner Monte Conner – az 1987-es A&R-kezdettől a death metalig. BurnYourEars – Monte Conner interjú. 2005 körüli visszatekintés 1982–1993-ra. [eredeti oldal] Monte Conner – 1990-es évek eleji Roadrunner zenekarfelvételek. Lollipop Magazine – Monte Conner-interjú. 2004-05 (1987–1990-es évekről). [eredeti oldal] Digby Pearson / Earache Records 1980–1990-es kiadói története. Louder – Digby Pearson korábbi nyilatkozata. 2024 körül; 1985–1993-as háttér. [eredeti oldal] Earache Records alapítói interjú: DIY kiadó és extrém műfajok. Chronicles of Chaos – Digby Pearson interjú. 2000-08-12. [eredeti oldal]

↩ 1

T12. A rádiós és televíziós közvetítés tágabb közege. 1992-es Roadrunner és 1993-as MTV Headbangers Ball archivált tudósítások. Metal Injection – 2011-es archív filmajánló. 2011-10-28 (1992/1993-as eredeti videók). [eredeti oldal] John Peel független rádióarchívuma és a Napalm Death 1987-es felvétele. Peelacres – Sound Archives. 1987-09-13 (felvétel), webes leltár későbbi. [eredeti oldal]

↩ 1

T13. Gyermekkori zenehallgatás, Gießen, hangszerre gyűjtés; Death- és Cancer-munka. James Murphy-interjú – Third Eye Cinema, Week 85 / első rész. Third Eye Cinema. 2014-07 (műsor meghirdetve; oldalközlés 2014-06-22). [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4

T14. Szerkesztett magyar beszélgetésváltozat: korai gitár emléke és Mike Gitter közvetítő szerepe. A közlés parafrázisként szerepel. James Murphy – The Zach Moonshine Show (pályainterjú, 2025). Metal Devastation Radio / The Zach Moonshine Show. 2025-03-09. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T15. Lakeland–Tampa; demó; basszus; alkotói hangulat; lemezbolti és turnétapasztalat; későbbi tervek. Into The Combine #66 – James Murphy interjú és Disincarnate-retrospektív beszélgetés. Into The Combine – Metal & Hardcore Podcast. 2018-04-19/20. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9 ↩ 10 ↩ 11

T16. A saját célra írt témák és az Obituary-riffek kérdése; Cancer-vendégmunka; második demó; Testament. Ville Krannila. From Death to Obituary and more: James Murphy Interview. K.K. Downing’s Steel Mill. 2021-12-12. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7

T17. Cancer-vendégszerep; személyes munkastílusok; közös amerikai turné és szállítási nehézségek. Interview with Carl Stokes, Drummer of Cancer. Metal-Rules. 2018-10-24. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

T18. SHISM (1994).

↩ 1

T19. Disincarnate: Dreams of the Carrion Kind. Roadrunner Records, RR 9102-2, 1993. Eredeti CD-booklet: teljes dallista; 05. képi lap: felállás, stúdió- és vendégkreditek, McKean és Tim Hubbard; 06–08. képi lap: dalonkénti zeneszerzői és szövegírói adatok, dalszövegek. A szövegértelmezés az eredeti lírai tartalomra épül, teljes dalszövegközlés nélkül.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9 ↩ 10 ↩ 11 ↩ 12 ↩ 13 ↩ 14 ↩ 15 ↩ 16 ↩ 17 ↩ 18 ↩ 19 ↩ 20 ↩ 21 ↩ 22 ↩ 23 ↩ 24 ↩ 25 ↩ 26 ↩ 27 ↩ 28 ↩ 29

T20. Richardson választása; irodalmi hátterek; turnéútvonal és felbomlás; több merevlemezen megőrzött ötletek. James Murphy-interjú – Third Eye Cinema, Week 86 / Disincarnate, második rész. Third Eye Cinema. 2014-07-20 (az epizód címe szerint). [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9 ↩ 10 ↩ 11 ↩ 12 ↩ 13 ↩ 14

T21. Alex Marquez saját beszámolója a demó és a nagylemez eltérő dobosáról. A korábbi dobrészek szerzőségi aránya nincs meghatározva. Noel Smart. The Latest On Alex Marquez – Soul Erosion demó és Disincarnate album dobosváltása. Sick Drummer Magazine. 2009-04-29. [eredeti oldal]

↩ 1

T22. Billboard (1992).

↩ 1

T23. Az 1990. július–1991. március közötti amerikai recesszió utólag megállapított időhatára. Az 1990–1991-es amerikai recesszió hivatalos fordulópontja. National Bureau of Economic Research. 1992-12-22 (esemény 1990–1991). [eredeti oldal]

↩ 1

T24. Brit monetáris fordulat és az európai integráció időrendje. A font kilépése az ERM-ből: 1992. szeptember 16.. Bank of England – Historical Timeline. 1992-09-16. [eredeti oldal] 1992-es monetáris politika: korabeli jegybanki beszámoló. Bank of England – Quarterly Bulletin. 1992-12-01. [eredeti oldal] Maastricht és az egységes piac 1992–1993. European Union – Official History. 1992–1993. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T25. Az 1992-es környezetpolitikai világkonferencia és a délszláv háborúk történeti kerete. A délszláv háborúk és az ICTY alapítása. United Nations – International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia. 1993-05-25. [eredeti oldal] 1992. június: ENSZ fenntartható fejlődési csúcs, Rio. United Nations – UNCED history. 1992-06-03..14. [eredeti oldal]

↩ 1

T26. The Windings: Link2Wales helytörténeti nyilvántartás; Wrexham helyi történeti közlései és Visit Wales ipari örökségi áttekintése. Korabeli stúdióadatok: Studio Sound (1990); Billboard (1993).

↩ 1 ↩ 2

T27. A Rhos Male Voice Choir 1891-től dokumentált hagyománya. Rhos férfikar alapítása és észak-walesi kórushagyomány. Rhos Male Voice Choir – hivatalos történet. 1891–1993, visszatekintő oldal. [eredeti oldal]

↩ 1

T28. Metal Hammer (1993).

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9

T29. Az Amazon Studios Liverpoolhoz és Parr Streethez kapcsolódó története. Amazon–Parr Street Studios: Liverpool stúdióöröksége. Kempston Street Studios – Historical Timeline. 1971–1994. [eredeti oldal]

↩ 1

T30. Liverpool kikötői múltja, deindusztrializációja és a dokkok új használata. Liverpool történeti kikötőépítése és kereskedelme. UK Parliament – Living Heritage. 18–19. század. [eredeti oldal] Liverpool tengeri kereskedelmi öröksége és kivándorlás. UNESCO World Heritage Centre. 18–20. század. [eredeti oldal] Royal Albert Dock: a hanyatlástól az 1988-as újjáéledésig. Royal Albert Dock Liverpool – Historical Timeline. 1846–1992. [eredeti oldal] Merseyside munkanélküliségéről szóló 1993-as parlamenti válasz. UK Parliament – Hansard. 1993-05-18. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T31. Jazz, beat, punk és független liverpooli zenei intézmények. Cavern Club története: jazzből Merseybeat, majd 1990-es klubvilág. Cavern Club – hivatalos archívum. 1957–1990-es évek. [eredeti oldal] Eric’s 1976-os klubindulása és a liverpooli punk/postpunk. Eric’s Liverpool – saját klubtörténet. 1976–1980. [eredeti oldal] Pete Fulwell Collection – Eric’s és Liverpool független zenei vállalkozásai. Liverpool John Moores University Archives. 1976–2005, levéltári gyűjteményleírás. [eredeti oldal] A liverpooli postpunk közeg: Eric’s, Probe és az Armadillo 1976–1988. The Quietus – Patrick Clarke, interjúalapú áttekintés. 2018, az 1976–1988-as időszakról. [eredeti oldal]

↩ 1

T32. New York kikötővárosi és ipari átalakulása, valamint stúdióipara. New York kikötői világvárossá alakulása és Lenape előzménye. Museum of the City of New York – Port City exhibition. 1609–19. század. [eredeti oldal] New York ipari és kikötői szerkezetváltása. Museum of the City of New York – World City exhibition. 1950–1990 körüli folyamat. [eredeti oldal] The Hit Factory – New York-i stúdiófejlődés és 1993-as költözés. The Hit Factory – hivatalos intézményi történet. 1987–1993. [eredeti oldal]

↩ 1

T33. A New York-i hardcore és a független kiadói hálózat. New York hardcore – múzeumi történeti kiállítás. Bronx County Historical Society – Uptown Rumble. 1979–1990-es évek. [eredeti oldal] New York hardcore és a Revelation Records DIY kiadói hálózata. Bandcamp Daily – Jon Wiederhorn. 2020-01-13, 1980–1990-es áttekintés. [eredeti oldal]

↩ 1

T34. 1993 elejének politikai és környezeti eseményei. 1993. február 26.: World Trade Center elleni robbantás. Federal Bureau of Investigation – historical case file. 1993-02-26. [eredeti oldal] 1993. január 20.: William J. Clinton beiktatása. US Congress – Joint Congressional Committee on Inaugural Ceremonies. 1993-01-20. [eredeti oldal] Maastricht és az egységes piac 1992–1993. European Union – Official History. 1992–1993. [eredeti oldal] 1993. március 12–13.: „Storm of the Century” Florida nyugati partvidékén. US National Weather Service – Tampa Bay Area. 1993-03-12..13. [eredeti oldal]

↩ 1

T35. The Anchor (1993).

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4

T36. Az április 27-i bolti dátum korabeli közlése és a Roadrunner huszadik évfordulós visszatekintése. Az utóbbi ugyanazon közleményének másodközlései nem független tanúk. HITS – Peddle to the Metal: Disincarnate Roadrunner RR 9102, CD Street Date 1993.04.27. HITS amerikai zeneipari szaklap. 1993-04-19. Roadrunner Records 20 éves visszatekintése: 1993.04.27 mint eredeti kiadási nap. Roadrunner Records közlemény, közvetítve: Metal Shock Finland és Top40-Charts. 2013-04-27. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

T37. PA0000628934: a szerzői jogi rekord nyilvános átírt másolata; a publikációs és a regisztrációs dátum eltér. Közvetlen kormányzati rekordként nem hitelesített. Copyright PA0000628934 – 1993.04.27 publikációs dátum (nyilvános rekordmásolat). CopyrightEncyclopedia – az amerikai szerzői jogi nyilvántartás átvett adatai. 1993-09-21 (regisztráció). [eredeti oldal]

↩ 1

T38. The Hard Report (1993); HITS (1993); Foundations (1993).

↩ 1 ↩ 2

T39. Billboard (1993).

↩ 1

T40. The Hard Report (1993).

↩ 1

T41. Meghirdetett, illetve utólag archivált koncertdátumok. A lista nem valamennyi fellépés bizonyított megtartásának jegyzéke. Bolt Thrower / Benediction / Disincarnate – Montreal, Backstreet koncertnyom. ShowSpace koncertarchívum – Montreal 1993. 1993-04-26 (az oldal szerint). [eredeti oldal] Bolt Thrower / Benediction / Disincarnate – Bogart’s, Cincinnati. Concert Archives – Bogart’s. 1993-05-02. [eredeti oldal] Bolt Thrower / Benediction / Disincarnate és Cancer / Disincarnate – The Omni. Concert Archives – The Omni, Oakland. 1993-05-13 és 1993-09-03. [eredeti oldal] Bolt Thrower / Benediction / Disincarnate – The Ice House, Fullerton. Concert Archives – The Ice House. 1993-05-14. [eredeti oldal] Disincarnate – Detroit, Marquee, 1993 tavasz/nyár. Concert Archives – Marquee, Detroit. 1993-04-30 és 1993-08-05. [eredeti oldal] Disincarnate / Cancer / Morgoth – Wool Warehouse, Albuquerque. Concert Archives – Wool Warehouse. 1993-08-30. [eredeti oldal] Disincarnate / Cancer / Morgoth – Newport Music Hall, Columbus. Concert Archives – Newport Music Hall. 1993-08-02. [eredeti oldal] Disincarnate / Bolt Thrower / Benediction – The Thirsty Whale, River Grove. ShowSpace – River Grove koncertarchívum. 1993-05-04. [eredeti oldal] 1993. szeptember 10-i Disincarnate-koncert – The Outhouse szórólaparchívum. Chrome Tuna – Outhouse Flyer Archive. 1993-09-10 (új online közlés 2026). [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T42. Foundations (1993); Pollstar (1993).

↩ 1

T43. That Metal Interview, S3 E25: turné, lakelandi munka, lehetséges folytatás és a 24 sávos eredeti szalagok megőrzésének szándéka. That Metal Interview – James Murphy (S3 E25). That Metal Interview Podcast / Apple Podcasts. 2022-07-16. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6

T44. A Roadrunner 1993-as portfólióváltozásának későbbi, interjúkra épülő értelmezése. Roadrunner 1993-as műfaji nyitása, Monte Conner visszatekintése. Louder – Roadrunner 1993-as iparági fordulópont. 2025–2026; visszatekintés 1993-ra. [eredeti oldal]

↩ 1

T45. 1998. június 27-i írásos helyzetjelentés; 2005. augusztus 21-i webes archívközlés. Tervezett Lindberg- és Di Giorgio-közreműködés, új és korábbról megmaradt zene. James Murphy – történeti saját közlés Disincarnate-ről. Metal-Rules. 1998-06-27 (eredeti írott nyilatkozat); 2005-08-21 (archív oldalon). [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

T46. Metal Mind-terjesztői promóció, benne Murphynak tulajdonított visszaemlékezés az 1999 körüli oaklandi tervekről. A közvetített nyilatkozat eredeti interjúdátuma nem ismert. Dreams of the Carrion Kind – újrakiadás körüli eredeti James Murphy-történeti idézetek. Wizard.bg – Metal Mind sajtó-/bookletidézeteket közlő termékismertető. eredeti szöveg keletkezése 2004 körüli, az oldal napja nem igazolt. [eredeti oldal]

↩ 1

T47. James Murphy aláírásával, Ms. Anthrope közvetítésével megjelent saját helyzetjelentések. A 2002-es üzenet kelte június 21., nyilvános közzététele június 27.; a következő közlés 2003. május 14. James Murphy (üzenet szövege); Ms. Anthrope (közzétevő). James Murphy 2002. júniusi helyzetjelentése – új Disincarnate CD-hez írt zene. Ultimate Metal Forum; Ms. Anthrope közvetítő bejegyzése. 2002-06-21 (üzenet kelte); 2002-06-27 (közzététel). [eredeti oldal] James Murphy (szöveg aláírása); Ms. Anthrope (közzétevő). 5/14/03 Message from James – második Disincarnate-album terve és prioritásai. Ultimate Metal Forum; Ms. Anthrope közvetített poszt; Metal Underground 2003-05-16 sajtóátvétel. 2003-05-14. [eredeti oldal]

↩ 1 ↩ 2

T48. CMJ New Music Report (2003).

↩ 1

T49. Az 1993-as Roadrunner CD, LP és kazetta; a Sum Records 2762-2 (2004), a Metal Mind MASS CD DG 0987 (2006), a Listenable POSH419/POSH420 (2018–2019) és a Lindung 014 (2020) csomagolásának eredeti kredit- és hordozóadatai. A megnevezett tárgyak azonosítói a kiadásjegyzékben is szerepelnek.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

T50. Ismeretlen című magazin (év nem igazolt).

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5

T51. Tony Teegarden visszaemlékezése az Epitaph és Murphy közös próbájáról; a felvetett összevonás nem valósult meg. Chris Forbes. Epitaph zenekari interjú – egykori James Murphy/Disincarnate együttműködési elképzelés. Extreminal. 2020-12-27. [eredeti oldal]

↩ 1

T52. Murphy május 8-i nyilvános megemlékezésének május 10-i sajtóközlése. Viator halálának pontos napját és okát ez nem állapítja meg. James Murphy nyilvános visszaemlékezése Tommy Viatorról és az album dobhangzásáról. James Murphy Facebook-bejegyzés (Rock Hard közlésében). 2024-05-08 (eredeti); 2024-05-10 (Rock Hard). [eredeti oldal]

↩ 1

T53. Metal-Rules: EvilG James Murphy-beszélgetése (1997. január); webes archívközlés: 2005. augusztus 21. Az ismert részlet a következő Disincarnate-CD tervét említi.

↩ 1

T54. 2002. szeptemberi Metal Side-interjú: Cancer-vendégmunka, Disincarnate-szünet, Testament és a folytatás terve. The interview with James Murphy. Metal Side – archivált oldal. 2002-09. [eredeti oldal]

↩ 1

T55. Az 1993. április 27-i tampai 58 °F minimum, 83 °F maximum és 0.00 inch csapadék NOAA-alapú későbbi városi másodközlésből származik; konkrét meteorológiai állomásának azonosítása e másodközlésben nem lehetséges. Extreme Weather Watch: Tampa Weather in 1993, 1993. április 27. [eredeti oldal]. NCEI állomásprofil (külön, nem azonosított hivatkozás): [eredeti oldal]. A stúdióhelyszínek az eredeti T-csoportban, külön szerepelnek.

↩ 1

T56. Necrosanct: Desolate; Black Mark Production, BMCD 35, 1993. április. Encyclopaedia Metallum: [eredeti oldal]. A napra pontos első megjelenés nem bizonyított.

↩ 1

T57. Therion: Symphony Masses – Ho Drakon Ho Megas; Megarock Records, MRR 002, 1993. április. Encyclopaedia Metallum: [eredeti oldal]. A napra pontos első megjelenés nem bizonyított, a death/progresszív elem műfaji jellegű, nem azonossági állítás.

↩ 1

T58. Két, 2001. március 26-i, korabeli híradás a Disincarnate újraszervezésének tervéről; eltérő értesülés a tervezett énekes és Bryan Cegon részvételének módjáról. Blabbermouth: Archive News Mar 26, 2001. 2001-03-26. [eredeti oldal] Voices From The Darkside: March 26, 2001. 2001-03-26. [eredeti oldal] Mindkettő közvetített sajtóértesülés, nem a tényleges újjáalakulás bizonyítéka. Forrásazonosítók: DIS93-B-021; DIS93-B-022.

↩ 1

Kritikai és ismertetői források · 32

Kritikai és ismertetői jegyzetek

K01. Forever Underground. A sand castle. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2023-12-24. [eredeti oldal] Értékelés: 25%. Forrásazonosító: DIS93-L-021.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4

K02. Hames_Jetfield. The Erosion of Anguish. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2023-04-07. [eredeti oldal] Értékelés: 84%. Forrásazonosító: DIS93-L-022.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7

K03. televiper11. In Dreams Of Death We Dwell. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2013-11-01. [eredeti oldal] Értékelés: 96%. Forrásazonosító: DIS93-L-023.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8

K04. bitterman. Overrated and boring. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2013-09-02. [eredeti oldal] Értékelés: 0%. Forrásazonosító: DIS93-L-024.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6

K05. dismember_marcin. Masterpiece! Masterpiece!. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2010-08-14. [eredeti oldal] Értékelés: 100%. Forrásazonosító: DIS93-L-025.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6

K06. __Ziltoid__. One of the Best OSDM Albums. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2010-04-09. [eredeti oldal] Értékelés: 99%. Forrásazonosító: DIS93-L-026.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6

K07. deltawing. Old-School Death Metal at it's best!. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2009-05-21. [eredeti oldal] Értékelés: 100%. Forrásazonosító: DIS93-L-027.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4

K08. Kishmakay. Pure Murphy!. Encyclopaedia Metallum / Metal Archives. 2005-05-16. [eredeti oldal] Értékelés: 100%. Forrásazonosító: DIS93-L-028.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4

K09. Eduardo Rivadavia. Dreams of the Carrion Kind – szerkesztői lemezkritika. AllMusic. első publikálás dátuma ismeretlen. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-019.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9

K10. Simone Appolloni. Dreams of the Carrion Kind – AllMusic user review. AllMusic. 2016-08-31. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-011.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K11. The Perfect Note. Dreams of the Carrion Kind – AllMusic user review. AllMusic. 2019-06-24. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-012.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K12. Diego Trubia „Er Trucido”. Disincarnate – Dreams of the Carrion Kind. Metallized.it. dátum nem igazolt. [eredeti oldal] Értékelés: 90/100. Forrásazonosító: DIS93-L-010.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3 ↩ 4 ↩ 5 ↩ 6 ↩ 7 ↩ 8 ↩ 9 ↩ 10 ↩ 11 ↩ 12 ↩ 13

K13. UMUR. Dreams of the Carrion Kind – új szerzői újraértékelés. MetalMusicArchives. 2026-10-22. [eredeti oldal] Értékelés: 3,5/5 (70%). Forrásazonosító: DIS93-L-018.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K14. Kerrang! (1993).

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K15. Metal Hammer (1993).

↩ 1 ↩ 2

K16. Rock Hard (1993).

↩ 1 ↩ 2

K17. Jon Worley: Disincarnate – Dreams of the Carrion Kind. A&A, 1993. április 15. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-R-003.

↩ 1 ↩ 2

K18. Tim Den. Dreams of the Carrion Kind – újrakiadási kritika. Lollipop Magazine. 2004-08-30. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-001.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K19. Yiannis Dafopoulos. Dreams of the Carrion Kind. Metal Temple. 2006-12-09. [eredeti oldal] Értékelés: 9/10. Forrásazonosító: DIS93-L-002.

↩ 1 ↩ 2

K20. Stefan Glas. Dreams Of The Carrion Kind – Re-Release-Review. Underground Empire / Online Empire 31. 2007 (eredeti, pontos nap ismeretlen). [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-004.

↩ 1 ↩ 2

K21. Stefan Hagmayer. Dreams Of The Carrion Kind – reissue review. Voices From The Darkside. 2007 körüli; eredeti nap/év nem hitelesített. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-005.

↩ 1 ↩ 2

K22. ShoeSoup. Dreams of the Carrion Kind – Dynamic Cohesion. Sputnikmusic. 2010-10-27. [eredeti oldal] Értékelés: 5/5. Forrásazonosító: DIS93-L-007.

↩ 1 ↩ 2

K23. UMUR. Dreams of the Carrion Kind – MMA review. MetalMusicArchives. 2010-04-15. [eredeti oldal] Értékelés: 3/5. Forrásazonosító: DIS93-L-006.

↩ 1 ↩ 2 ↩ 3

K24. Michele „Coroner” Segata. Dreams Of The Carrion Kind – olasz értékelés. metal.it. legkésőbb 2011-08; első megjelenés nem igazolt. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-008.

↩ 1 ↩ 2

K25. Daniel Rodriguez. Disincarnate – Dreams of the Carrion Kind. Death Metal Underground. 2013-07-18. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-009.

↩ 1 ↩ 2

K26. Ben. Dreams of the Carrion Kind – Metal Academy recenzió. Metal Academy. 2019-07-18. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-013.

↩ 1 ↩ 2

K27. Daniel. Dreams of the Carrion Kind – Metal Academy recenzió. Metal Academy. 2024-08-13. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-017.

↩ 1 ↩ 2

K28. Jeremy Wolfers. Dreams of the Carrion Kind – Technicality, groove, melody and doom. Sputnikmusic. 2020-10-25. [eredeti oldal] Értékelés: 4,5/5. Forrásazonosító: DIS93-L-014.

↩ 1 ↩ 2

K29. Jukebox (blogaláírás). 1993: Disincarnate – Dreams Of The Carrion Kind. A Lifetime With Music (Jukebox1973). 2020-10-27. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-015.

↩ 1 ↩ 2

K30. quarnoz (aláírás). One-Album Wonders: Disincarnate. Armchair Maestro. 2022-09-07. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-016.

↩ 1 ↩ 2

K31. Szerző az oldalon nincs egyértelműen azonosítva. Dreams of the Carrion Kind – Soul Killer album review. Art of Soulburn / Soul Killer. első publikálás dátuma ismeretlen. [eredeti oldal] Forrásazonosító: DIS93-L-020.

↩ 1 ↩ 2

K32. Modern Drummer (1993).

↩ 1 ↩ 2

Zenekari elérhetőségek és profilok

Azonosított zenekari csatornák és független diszkográfia

BandcampMAMetal Archives

Kapcsolódó albumok

További death metal albumok az archívumban

Incantation — Diabolical Conquest (1998)Carcass — Necroticism – Descanting the Insalubrious (1991)Death — Individual Thought Patterns (1993)
A cikk megosztása
FacebookXWhatsAppTelegramRedditE-mail
OPEN METAL ALBUM LIBRARY · Hírlevél

Ne maradj le az új albumismertetőkről

Értesülj az új albumismertetőkről és zenei kutatásokról.

Feliratkozás a hírlevélre

A feliratkozás a Brevo külső oldalán történik. Az e-mail-címedet ott adod meg, nem ezen a honlapon. Adatvédelmi tájékoztató.

OPEN METAL ALBUM LIBRARY · Magyar eredeti · Reklámmentes
Impresszum és szerzői jogok · [email protected]
Az eredeti borítók nyilvános felhasználásához önálló jogalap szükséges. A jogtulajdonosi bejelentéseket késedelem nélkül kivizsgáljuk.

Keresés a szövegben