A felolvasás a böngésző beszédhangjait használja.
The Archaic Course
A Borknagar 1998-as albumának forrásindexált, ötfejezetes története. · 56 részletes forrásjegyzet

Az eredeti albumborító kiadási kreditjei
Borítógrafika és tördelés: Axel Hermann és Carsten Drescher; logó: Christophe Szpajdel; fényképek: M. Røn. A kiadási kredit nem önmagában felhasználási engedély.
Az album adatai
Dallista · eredeti kiadás (8 szám)
- 01. Oceans Rise
- 02. Universal
- 03. The Witching Hour
- 04. The Black Token
- 05. Nocturnal Vision
- 06. Ad Noctum
- 07. Winter Millennium
- 08. Fields of Long Gone Presence
37:46 · 1998
Zenekari tagok és közreműködők
- I.C.S. Vortex (Simen Hestnæs) — ének, billentyűs hangszerek, effektek
- Øystein G. Brun — gitár
- Jens F. Ryland — gitár
- Kai K. Lie — basszusgitár
- Grim (Erik Brødreskift) — dob
- Ivar Bjørnson — billentyűs hangszerek, effektek
Felvétel és kiadás
- Woodhouse Studios · Dortmund, Németország
- Felvétel, keverés és maszterelés: 1998. augusztus 17. – szeptember 5.
- Matthias Klinkmann · hangmérnök és producer; Borknagar · közreműködő producer
- Eredeti kiadó: Century Media Records · 1998
Hivatalos zenei szolgáltatások
Digitális vásárlás
Century Media · BandcampDigitális album · MP3 / FLACFizikai kiadások
A zenekar elérhetőségei
A felszerelés hazafelé
A harmadik Borknagar-lemez előkészületei közben Øystein Garnes Brun elveszítette a bergeni próbatermet. Később a kis Volkswagen Golf jutott eszébe erről az időszakról: abba rakta a hangszereket és a felszerelést, hogy elvigye őket a szülei házába. A Molested idején már próbált ott. A hely most újra befogadta a zenekari munkát, pedig a lemezt, amelyhez készülődtek, egy német stúdióban vették fel, és ugyanaz a kiadó adta ki, amely az előző évben elindította őket az európai piacon.T01
Bergen történeti rétegei
Bergenben a kikötő a város történetének legkorábbi fejezeteitől a mindennapi élet útvonala volt. A Vågen védett öble körül Olav Kyrre idején, a tizenegyedik században alakult ki a kereskedőváros, amely a következő században már Nyugat-Norvégia termékeit gyűjtötte össze és továbbította a tengeren. Az északi partvidék halával kereskedő német kereskedők a Bryggenen rendezkedtek be. Bergen Hanza-kontornak adott otthont, és a rakpart faépületei a munkát szolgálták: az árut ki kellett rakni, tárolni kellett és újra útnak indítani. Amikor 1702-ben a tűz elpusztította a városrész nagy részét, a házakat újra felépítették. Az 1955-ös tűz után a régészek még régebbi pusztulások nyomait találták meg a föld alatt. Az UNESCO 1979-ben vette fel a fennmaradt Bryggent a világörökségi listára.T02
A város hangjai már jóval azelőtt intézményekhez kötődtek, hogy a rockzenekaroknak próbateremre lett volna szükségük. Gjeble Pedersøn püspök 1549-ben orgonát szerzett a székesegyház számára, és a muzsikusok képzését is támogatta. A hangszereknek, a játékosoknak és a tanításnak hely kellett a városban. Később ugyanebben a városi térben különböző közönségeknek és különböző zenéknek nyíltak ajtók. Az önkéntes klubmunka országos szerveződést is kapott: az 1982-ben alapított Norsk Rockeforbund a hasonló rockklubok együttműködését, a koncertszervezést és a tájékoztatást segítette, miközben történetéhez a magazinok és a kazetták terjedése is hozzátartozott. A Hulen diákközegből kinövő klubja és az 1990-ben alapított Garage koncertterme már azokhoz az évtizedekhez tartozott, amikor a helyi rock és az underground együttesek közönsége is állandó találkozóhelyeket talált.T03
A fa rakparti házak mögött idővel egészen másféle városrészek épültek, és velük a közlekedés útjai is átrajzolódtak. A tizenkilencedik század második felében műhelyek, hajógyárak és munkáslakások növekedtek Møhlenprisben, Laksevågban és Solheimsvikenben. A századforduló körül a vasút és a villamos új kapcsolatokat nyitott a városrészek között. 1916. január 15-én késő délután a Murallmenningen környékén egy raktár kapott lángra. Reggelre a belváros jelentős része elpusztult. Az újjáépítés az utcák és a kereskedelmi terek rendjét is megváltoztatta. A második világháborúban a kikötő 1944. április 20-i robbanása, majd az őszi légitámadások újabb sebeket hagytak a városban. Október 4-én a Laksevåg elleni támadáskor találat érte a Holen iskolát. Október 29-én a Nøstet és az Engen környéke is kárt szenvedett.T04
Az 1944. április 20-i kikötői katasztrófa középpontjában a robbanóanyagot szállító Vorboode állt. A városi levéltárban a megszállás, a polgári védelem és a légitámadások egymást kiegészítő iratai őrzik a pusztulás történetét. A pusztulás iratai mellett az ipari Bergen egykori működésének nyomai is fennmaradtak. Solheimsvikenbe 1883-ban ért el a vasút, a villamos 1897-ben indult. Møhlenpris 1913-as csarnokát és műhelyeit egykori munkáslakások vették körül. A technikai múzeumot működtető közösség 1990-ben költözött a csarnokba. Az UNESCO-listára került régi rakpart épületei mellett tehát a város ipari és munkásnegyedei is új használatot kaptak; a Hanza egykori kontorának világa és Bergen saját városi intézményei így különböző korszakokból maradtak jelen.T33
A kereskedelmi rakpartok, az ipari műhelyek és a háború nyomait hordozó utcák között közben a kutatás és az egyetemi élet is önálló intézményrendszert épített. A Bergen Museum tizenkilencedik századi tudományos gyűjteményeit és kutatói munkáját 1946-tól az egyetem is továbbvitte. Az egyetemi és diákélet, a régi ipari negyedek és a zenei helyszínek egymás mellett alakították azt a Bergent, amelyben Brun zenekart szervezett. Az 1972-es közigazgatási egyesítés a város határait is kitágította. Mire a Borknagar első lemeze elkészült, a Grieghallenhez ugyanúgy hozzátartozhatott egy hangverseny, mint az a keverés, amelyet Jens F. Ryland később egy talán 1996 májusára eső látogatás emlékeként idézett fel.T05
A Molestedtől a Borknagarig
A nyolcvanas évek végének death metalja felé fordulva Brun előbb a Purgationban, majd a Molestedben játszott. A Molested éveiben a rendszeres közös próbák adták életének zenei ritmusát. 2017-ben úgy emlékezett, hogy hosszú ideig majdnem minden második nap találkoztak. A katonai szolgálat és a tanulás később megbontotta ezt a rendet. A zenéléshez közben ott volt egy régebbi, otthoni út is. Apja gyűjteményében a Pink Floyd, a Jethro Tull és az Uriah Heep lemezeit hallgatta, és a hetvenes évek rockjához felnőttként is visszatért, amikor saját dalainak hosszabb ívéről és a hangulatok váltakozásáról beszélt.T06
Az 1998-as rádióbeszélgetésben Brun a Molested nyers, brutális zenéjéből indította a Borknagar történetét. Az együttes sűrű riffjeit és szélsőséges dobtempóit Brun korábban a lehető legbrutálisabb megszólalás kereséseként élte meg. Egy későbbi turnén olyan rajongóval találkozott, aki a Molested régi borítógrafikáját tetováltatta a karjára; az 1998-as interjúban a régi, köztük esetleg kiadatlan felvételek későbbi megjelentetésének lehetőségét is nyitva hagyta. A felvetés akkor még terv maradt. Új darabokon kezdett dolgozni, azután Erik „Grim” Brødreskiftet kereste meg. A dobossal a próbán kaptak először zenekari alakot az otthon kidolgozott ötletek. A Gorgoroth, az Enslaved, az Immortal és az Ulver körül dolgozó muzsikusok többféle gyakorlatot hoztak magukkal. Az elfoglaltságaik később megszabták azt is, mennyi időt tudtak az új együttesre szánni. Brun ekkor a természet, a mitológia és az elemi erők képeit személyes kifejezési nyelvnek nevezte: a dalszövegek jelentésének egy részét tudatosan a hallgató saját értelmezésére bízta, s örült, amikor valaki a zenében a maga érzéseit vagy gondolatait ismerte fel. Az 1996-os első lemez már abban a formában szólalt meg, amelyért Brun nekivágott a munkának: az agresszív gitárok mellé akusztikus szakaszok kerültek, Garm hangja pedig összekötötte a kétféle megszólalást.T07
Brun a kezdeti ötleteket nagyjából 1993-ra tette. Grim személye mutatta, milyen közel voltak egymáshoz a korai zenekarok. Az Immortal Pure Holocaust borítóján ő szerepelt, a lemezen még Abbath dobolt. A Borknagar első három albumán már Grim játéka hallható. Az új zenekar akkoriban próbáról próbára alakult, miközben a tagoknak a többi együttesben vállalt munkára is időt kellett hagyniuk.T32
A Malicious Records felé Ryland visszaemlékezése szerint egy fax indította el a kapcsolatot. Infernus küldte a kiadónak, és a megállapodás hamar megszületett. A szerződés történetét Ryland még kívülállóként ismerte meg, a Grieghallenben hallott keverésre viszont saját élményeként emlékezett. A német kiadóhoz vezető következő lépést is két emberhez kötötte: szerinte Robert Miller mutatta meg a kész albumot a Century Mediánál dolgozó Robert Kampfnak. Brun számára az első kiadó stúdióhoz és grafikához adott támogatást. Brun 1998-ban elmondta, hogy a Malicious a kezdeti stúdió- és borítóköltségek ügyében megfelelően járt el, de a kapcsolat későbbi elszámolásával elégedetlen volt, és szerinte elmaradt jogdíjakról is beszélt. Brun 1998-as nyilatkozatában így a működő indulás és az elszámolás körüli későbbi nézeteltérés egymást követő szakaszként jelent meg. A következő lemezhez már olyan partnert keresett, amely a terjesztés és a promóció terhét is nagyobb részben vállalja. A Century Mediáról ezzel szemben összességében pozitív képet festett: kisebb vitákat elismert, de úgy látta, hogy a kiadó komolyan veszi és eredményesen képviseli a Borknagart, különösen a saját metalterületükön. T08
Az első album 1997 tavaszán már úgy jutott el a külföldi kritikai sajtóba, hogy a gitár és az akusztikus megszólalás közti váltásokat, valamint Garm hangját önálló erényként emelték ki.K01 Ugyanabban az évben a The Olden Domain felvételeihez Brun akusztikus gitáron készítette elő a dalok alapjait. Garm részt vett a formálásukban, a német Woodhouse Studiosban pedig Waldemar Sorychta dolgozott az együttessel. Ekkorra a zenekar neve is ott állt két kész lemezen. Brun 1998-ban kitalált szónak nevezte a Borknagart. 2004-ben azzal egészítette ki a történetet, hogy nagyjából 1994-ben formálta meg, és egy skót hegynév is szerepet játszott a hangzásában.T09
A második gitár helye
A Grieghallen hangversenytermét és a hozzá kapcsolódó stúdióvilágot hosszú zenetörténet előzte meg. Abban az épületben, ahol Ryland az első Borknagar-lemez keverését hallotta, 1978. május 12-én Karsten Andersen vezényletével szólaltak meg Grieg norvég táncai. A város már 1894-ben hallotta Griegtől az előadóterem gondolatát. Az épület megnyitásáig nyolcvannégy év telt el. A Harmonien, amely a nyitókoncerten játszott, 1765 óta építette fel a maga közönségét. Ole Bull hegedűje és nemzetközi pályája a tizenkilencedik században a népi dallamoknak is helyet szerzett a koncertéletben, Edvard és Nina Grieg otthona pedig 1885-től Troldhaugenben adott teret az alkotásnak. Grieg 1880 és 1882 között a Harmoniennel is dolgozott. Bergenben a hangverseny, a tanítás és a zenélés körül idővel egész intézmények gyűltek össze. Torgrim Castberg 1905-ben alapított akadémiája 1980-ban került állami fenntartásba, 1995-től az egyetemhez tartozott.T10
Az előadótermek és akadémiák történetével párhuzamosan a nyugat-norvég dallamok a hangszerkészítők és a muzsikusok nemzedékei között is tovább éltek. A hardingfele rezonáló húrjaihoz hangszerkészítő családok munkája és hallás után átadott játék társult. Az 1651-re datált Jåstad-hangszerben már ott van ennek a hagyománynak a tárgyi emléke. A tizennyolcadik században Isak és Trond Botnen neve kapcsolódott a hangszerkészítéshez. A helyi történeti emlékezet Grieg és a népzenész Sjur Helgeland találkozását is megőrizte. A késő huszadik században a Garage 1990-ben nyitott, az egykori konzervgyárból lett USF Verftetben pedig 1994-től a Nattjazz több teremben folytathatta a programját. A fesztivál saját története már az első ottani évre mintegy harmincezer látogatót említ.T34
A koncerttermek közönségétől eltérő találkozóhelyeket keresett magának a fesztiválok, klubok és az új városi zenék hallgatósága. Az 1953-ban induló Bergen International Festival mellett a jazzkedvelőknek hosszabb estére volt szükségük. Az 1973-as Nattjazz első programján Dexter Gordon játszott, később az egykori ipari terület, az USF Verftet lett a fesztivál egyik meghatározó helye. A Hulen 1969-ben nyílt meg egy óvóhelyen, diákok önkéntes munkájával. A bergeni punk és új hullám az évtizedfordulón a The Aller Værste! körül is közönséget talált. Az Old Funeral számára a Grieghallen már olyan helyet jelentett, ahol az extrém metal korai norvég felvételei Eirik „Pytten” Hundvin közreműködésével készülhettek. A koncertterem és az óvóhely másféle lehetőséget adott, de mindkettőn múlt, milyen zenét lehetett a városban megmutatni.T11
A norvég zenei közeg
A korai metalfelvételekhez olykor személyes ismeretségen át vezetett az út. Tore Bratseth az Abduction of Limbs demó idejéről úgy emlékezett, hogy az apja régi iskolai kapcsolata révén jutottak el Pyttenhez. Az Old Funeral 1990-ben készítette a demót, majd 1991. május 11-én Haugesundban játszott. A környéken közben több, egymástól különböző zenei nyelv alakult ki. Az Immortal 1990-ben indult Demonaz és Abbath körül, Horgh 1996-os belépése után a Blizzard Beasts már egy új felállás lemeze lett. Az 1992-ben alapított Helheim az északi mitológia felé fordult, két demó után 1995-ben a Grieghallenben készítette el a Jormundgandot, 1996-ban pedig Európában turnézott. Az Aeternus 1993-as indulásától az 1997-es debütálásig a death és black metal mellé népzenei és klasszikus elemeket vont be. A Borknagar e párhuzamos utak közelében kereste a saját dalformáit.T28
Bergentől délre, Haugesundban Ivar Bjørnson és Grutle Kjellson a Phobia death metaljából jutott el az 1991-ben induló Enslavedhez. Grutle emlékeiben a kezdetek közönsége néhány tucat emberből állt. Az Old Funeral 1991-es haugesundi koncertjéről megőrzött emlékezés is olyan közegről beszél, ahol a távolabbról érkező együttes fellépése személyes eseménynek számított. Ugyanebben a városban később a Constant Rain a Sildajazzon játszott, 1998 nyarán pedig a Safe as Milk kísérleti programja kezdődött. Bjørnson közben az Enslaved saját útja mellett a Borknagar harmadik albumának billentyűs hangszerelésébe is bekapcsolódott.T12
Jens F. Ryland messzebbről hozta magával a gyerekkorát. A sarkkörtől északra, egy nagy fjordra néző kis farm környékén élt. Télen hat hétig nem látta a horizont fölött a napot, nyáron éjszaka is világos volt. Halászatkor bálnák érkeztek a hajó mellé. Otthon jávorszarvasokat és rénszarvasokat látott. A zene először a lakás orgonáján, majd a nagyszüleinél megtalált apai gitáron került a kezébe. Kazetták után tanult játszani, tizennégy évesen pedig egy ifjúsági klubban próbálta ki az elektromos gitárt Gary Moore egyik lassú darabjával. Amikor évekkel később a zenéjében megjelenő természeti világról beszélt, ezekhez a helyekhez tért vissza.T13
Új gitáros és énekes
A Borknagar második albumán Brun a stúdióban egymásra játszhatta a gitársávokat. A Century Media a The Olden Domain után koncerteket akart, a színpadon viszont valakinek a második gitárt is kézbe kellett vennie. Ryland így került a csapatba. A saját emlékei szerint 1998 januárjában, az In Flames Whoracle-turnéján mutatkozott be a koncertfelállás. Az új gitárosnak azon az úton még az előző két album zenéjében kellett megtalálnia a helyét.T14
Garm eleinte egyszeri énekesi munkára számított a Borknagarnál. A második lemez után az Ulver és az Arcturus mellett már nem tudta vállalni az állandó tagságot. A döntésről később Brun és Garm is jó személyes viszonyt őrző elválásként beszélt. Garm úgy emlékezett, talán ő hozta szóba Simen Hestnæs nevét. Jens Ryland 2016-os emlékezése szerint Brun már 1997 nyarán beszélt vele a turné lehetőségéről. Hestnæs egy 2024-es, késői visszatekintésben ennél kézzelfoghatóbb pillanatot idézett: 1997-ben az oslói Elm Street rockbárban Jens lépett oda hozzá, beszélt Garm távozásáról és ajánlásáról, ő pedig elmondása szerint hamarosan Bergenbe utazott, hogy együtt próbáljon a Borknagarral. Hestnæs Oslóban született, négyéves kora körül Langhusba költözött a családjával, középiskolába pedig Kolbotnba járt. A főváros déli peremén a vasút egykori tanyákból növekvő településeket kötött össze. A kolbotni megálló 1895-ben működött, 1912-ben állomás és áruraktár épült, 1936-ban a pályát villamosították és kétvágányúsították. 1998-ban újabb aluljáró épült. Hestnæs számára az elővárosban a családi hétvégéken énekelt dalok, a fúvószenekari dob és a lemezboltok közötti út adta a zenei nevelkedés kereteit. Langhusban a családi, rokonokkal közös éneklések és gitározások között a The Mamas & the Papas, valamint Crosby, Stills, Nash & Young dalai is megszólaltak. Hestnæs gyermekkorában furulyán, majd zongorán tanult, és a fúvószenekari ütőhangszerekkel is foglalkozott. A fúvószenekarban a későbbi Mayhem-dobos Kjetil Manheim menetelt előtte. Kamaszként a helyi punk és metal köreiből vezetett az útja a Lamented Souls és az oslói Elm Street felé.T15
Hestnæs gyermekkori helyszíne, Kolbotn 1998-ban még az önálló Oppegårdhöz tartozott. A vasút 1879-ben érkezett a környékre. A település 1915-ös önállósulása után 1918-ban templomépítési mozgalom indult, a templomot 1932-ben adták át. Északabbra Oslo már az 1624-es tűz után új alaprajzot kapott, 1948-ban Akerrel egyesült, majd metróval és elővárosi járatokkal kötötte össze a növekvő fővárost. A régi Kullebunden-tanya környékéről így már egészen más távolságot jelentett bejutni az oslói klubokhoz és a lemezboltokhoz.T35
Tizennégy évesen apjától tanulta a gitár alapjait. A Kiss képeit korábban gyűjtötte, első saját kazettája a Hotter than Hell volt. A W.A.S.P. és az Iron Maiden is ott volt a korai hallgatnivalói között. Tizennégy éves korában a Psychos punkzenekarban Sex Pistols- és Stooges-dalokat játszott, később a Penthouse Petzben dobolt, a Lamented Soulsban pedig a doom metal felé nyitott. A Darkthrone, a Cadaver és a Mayhem közelségét szintén saját kamaszkori zenei környezetének részeként idézte fel. Amikor Brun 1998-ban az új énekesről beszélt, a dobot és a billentyűket is megemlítette: olyan zenész érkezett, aki több hangszeren kereste, hogyan illik egy szólam a dalba. A harmadik albumon végül saját darabot is hozott, és ő ült a Hammondhoz.T16
A nyár két felállása
Miközben a norvég zenei együttesek egyre gyakrabban léptek át országhatárokat, a gazdasági és politikai intézményrendszer is változott: Norvégia 1994. január 1-jén az Európai Gazdasági Térség része lett. Ugyanazon év novemberében a szavazók 52,2 százaléka az uniós tagság ellen döntött. Az 1990 novemberétől 1996 októberéig működő harmadik Brundtland-kormány éveiben a gazdasági kapcsolódás és a politikai tagság kérdése külön úton haladt. Közben a dortmundi Century Media és más független kiadók újabb skandináv együttesek lemezeit vitték ki a nemzetközi piacra. A kazettacserélők, a fanzine-ek és a postai terjesztők már előbb megteremtették a közönséget. Hervé Herbaut 1986-ban postai úton terjesztett zenét, mielőtt az Osmose Productions az évtizedfordulón kiadóvá nőtt. A koncertszervezők norvég hálózata és a fiatal közönségnek szóló, 1993-ban indult NRK P3 más csatornán adott teret az új zenének.T17
Bergen útvonalai is átrendeződtek a nemzetközi piac felé forduló évtizedben: a kilencvenes évek elején az Askøy-híd, majd az 1994-es Nordhordland-híd új kapcsolatokat nyitott a város körül. A TV 2 1992-ben bergeni központtal kezdett sugározni. A térség iparában 1995 őszén a Troll mező kitermelése és a Kollsneshez kötődő gázfeldolgozás hozott változást. Bengt Martin Olsent 1995 novemberében Ingmar Ljones követte a város élén. Országosan a Brundtland-kormány után 1996 októberében Thorbjørn Jagland, 1997. október 17-én Kjell Magne Bondevik vette át a kormányzást. Az évtized eleji nemzetközi figyelem másik helyszíne az 1994-es lillehammeri téli olimpia volt, amely után a versenyhelyszínek és a környezeti tervezés intézményei is fennmaradtak.T36
Turnék és felállások
Hestnæs egy 1998-as interjúban az Arcturus működését illetően borúlátó várakozást fogalmazott meg: úgy vélte, hogy a tagok eltérő tervei miatt a zenekar valószínűleg lezárja a pályáját, és talán még egy remixeket, esetleg két új számot tartalmazó anyagot ad ki. Hestnæs szavai még a zenekar 1998-ban bizonytalan jövőjéről szóltak. A közlekedés, a média és a zeneipar változásával egy időben a norvég együttesek egészen eltérő lemezeket készítettek. Sverd az Aspera Hiems Symfonia és a La Masquerade Infernale közti változást az Arcturus munkájának természetes folytatásaként idézte fel. Ihsahn az Emperor 1997-es Anthems to the Welkin at Dusk albumában egységesebb elképzelést látott, mint a régi és új darabokból összeállt előző lemezben. Grutle és Ivar az Enslaved útjáról beszélve a hetvenes évek zenéjét és a tagok eltérő ízlését emelték ki. Demonaz az Immortal indulására gondolva a Venom, a Celtic Frost és a Bathory mellett az északi táj hideg képeit említette. A különböző irányokat független kiadók és koncertszervezők tették szélesebb körben hallhatóvá. A Nuclear Blast saját története 1987-ig vezeti vissza a hálózatát. A norvég rádió fiatalabb műsorai és a bővülő hanglemezpiac mellett a díjazásban is látszott a változás: az 1998-as Spellemann hardrock kategóriáját a Covenant nyerte a Nexus Polarisszal.T37
A német fesztivál színpadán 1998 augusztusában négyen álltak. Kai K. Lie nem utazott velük, Grim helyén beugró dobos játszott, Hestnæs pedig egyszerre énekelt és basszusgitározott. Wackenben Brun szerint sokat hibáztak. A repülés és a hőség kifárasztotta őket, a színpad mögötti szervezésben sem találták könnyen a helyüket. Magát a fesztivált ettől még jó emlékként őrizte. Brun a szűkös próbalehetőségről is beszélt, valamint arról, milyen előnyt jelentett a nagyobb zenekarok saját hangmérnöke és fénytechnikusa. Hestnæs az élő hangzás nyersességét a billentyűk hiányával magyarázta, de felvetette, hogy a későbbiekben akár vendég is játszhatná ezeket a részeket. Egy név szerint nem biztonsággal azonosítható interjúalany a Covenant és a Dimmu Borgir példáján arról beszélt, mennyivel komolyabban veszik a zenekarok a hangzást és a szervezést; a kazettacserét értékes múltnak, de már nem mindenki számára elegendő munkamódszernek látta. Egy másik, az átiratban szintén bizonytalan személyű válaszadó a turnén tanult gyakorlati dolgokat és a rajongókkal való közvetlen találkozást emelte ki. A következő koncertekre Brun hosszabb összeszokási időt, biztosabb hangtechnikát, fényt és színpadi látványt szeretett volna; Hestnæs vendégbillentyűs vagy állandó tag bevonását is felvetette, Ivar esetleges turnézásától függően. A nagyobb turnépartnerek saját technikai embereinek előnyét látva ezek 1998-as elképzelések maradtak a megszólalásban. A kiadói telefon és fax után a közönség előtt saját maguk tapasztalhatták meg, mire reagálnak az emberek.T18
A Woodhouse-felvételek
A Woodhouse Studiosban augusztus 17-én már a lemez felállása kezdett dolgozni. Brun és Ryland gitározott, Kai K. Lie basszusgitározott, Grim dobolt, Hestnæs énekelt. Matthias Klinkmann rögzítette a felvételeket, és producerként a zenekarral osztozott a krediten. Szeptember 5-ig tartott az időszak, amelyet a booklet a felvétel, keverés és maszterelés helyeként a Woodhouse-hoz köt. Hestnæs huszonhat évvel később úgy emlékezett, hogy az éneksávok rögzítése másfél napig, Grim dobjainak felvétele pedig hozzávetőleg két hétig tartott. A dobos makacs, küzdelmes játékát külön felidézte. Brun 1999-ben a hangszerelési és művészi döntéseket a zenekarhoz kötötte, Klinkmann munkáját pedig a rögzítéshez.T19
Ryland visszaemlékezése szerint Brun régebbi hangszeres vázlatokat is elővett, és a zenészek a próbákon továbbalakították a már létező anyagot. Az album hangszerelését az eredeti füzet a teljes együtteshez köti. Bjørnson játszotta fel a szintetizátorokat és az effekteket, az Ad Noctum billentyűs része viszont Hestnæshez került. A megjelenéshez több különböző fényképből állt össze a grafika. Brun a korabeli rádióinterjúban a vörös motívum jeleit a négy elemhez és az égtájakhoz kötötte. A vizuális ötletet a zenekarhoz, a grafikai kivitelezést Carsten Drescherhez és Axel Hermannhoz rendeli a booklet, a zenekari fotókat M. Røn jegyzi.T29
A német stúdióban zajló felvételek napjaival egy időben Norvégiában a nemzetközi pénzügyi változások kerültek a közbeszédbe: augusztus 28-án a norvég jegybank elnöke, Kjell Storvik az ázsiai pénzügyi válságról, az oroszországi bizonytalanságról és a korona helyzetéről beszélt. Közeledett az európai közös pénz bevezetése. Ősszel a nemzetközi utazás norvég kiindulópontja is megváltozott: október 8-án a Gardermoen átvette Fornebu szerepét, az éjszaka folyamán személyzetet és felszerelést költöztettek. Decemberben a minisztérium szerint a lakosság mintegy 39 százalékának volt valamilyen internet-hozzáférése. A Borknagar lemeze ekkor még úgy jutott el a legtöbb hallgatóhoz, hogy CD-re préselték, postázták, boltokba és szerkesztőségekbe vitték. A korabeli promólap október 26-át hirdette Európának és 27-ét az Egyesült Államoknak.T20
Az 1998-as megjelenés környezete
Az 1998. október 26-i európai megjelenést Bergenben közvetlenül a norvég labdarúgó-bajnokság zárófordulója előzte meg: október 25-én a Brann Stadionban 7236 néző előtt 2:1-re győzött a Brann a Bodø/Glimt ellen.T42 Másnap a The Archaic Course Európában megjelent. Bergenben hűvös, esős idő jellemezte az október 26-i napot: a napi hőmérsékleti szélsőértékek 4,3 és 8,5 Celsius-fok közé estek, 4,6 milliméter csapadékkal. Az október 27-i amerikai megjelenés napjára tovább hűlt az idő: a napi értékek 3,0 és 6,6 fok közé estek, a csapadék pedig 23,5 milliméterre nőtt. Az eső október 28-án is kitartott.T43
1998 októberének végén a black metal lemezmegjelenései is különböző utakat mutattak. A német Black Messiah Sceptre of Black Knowledge című, a Last Episode-nál megjelent nagylemezét a diszkográfiák ugyancsak október 26-ra teszik.T44 Két nappal későbbre, október 28-ra jegyzik az Enslaved Blodhemn című, az Osmose Productions által kiadott albumát.T45 A Borknagar és az Enslaved egymáshoz közeli napokon megjelent norvég lemezeit Ivar Bjørnson dokumentált munkája kötötte össze: az Enslaved zenekari tagjaként a Blodhemn alkotói közé tartozott, a The Archaic Course-on pedig a billentyűk és effektek vendégközreműködője volt.T46
A boltokba és szerkesztőségekbe jutó fizikai példányok útja mögött a kereskedelem és az információáramlás szabályai is változtak. A WTO 1995-ben kezdte meg működését, az információtechnológiai megállapodást 1996-ban kötötték meg, 1998-ban pedig Genfben üléseztek a miniszterek. Az 1997 decemberében elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv csak 2005-ben lépett hatályba. Otthon eközben a vállalkozások 54 százalékának volt internet- és e-mail-elérése a norvég minisztériumi felmérésben, 27 százalékuknak már saját oldala is. Az ITU a tényleges norvég internethasználatot 1998-ban hozzávetőleg 23 százalékra tette. Zenét már hálózaton keresztül is lehetett rendelni, miközben a lemezboltokba, rádiókhoz és szerkesztőségekhez továbbra is fizikai példányok érkeztek.T38
Az óceántól a mezőkig
A lemez első perceiben az óceán mozgása adja a zene léptékét, és innen nyílik meg a nyolc tétel változó tájképe. Az Oceans Rise sűrű gitárjai és érdes hangja után magas, tiszta refrén következik, majd az akusztikus gitár teret hagy a lecsengésnek. A vihar a szövegben egy új korszak hajnalához vezet. A szám válogatáslemezeken is utazott: a Feuersturm Volume II és később az Identity Five olyan hallgatóknak is megmutatta, akikhez a teljes album még nem jutott el. Egyikük évekkel később éppen az akusztikus rész miatt vett magának használt példányt. Ugyanez a rész neki a teljes lemezen inkább kivétel maradt, míg mások éppen a hangulatok váltakozásában találták meg az album vonzerejét.T21K02
Az Universal közepén Brun a riffek formálódására és Hestnæs énekének megszólalására emlékezett vissza. A hegyek, folyók, az égbolt és a négy elem itt egy körkörös rend képeit adják. A természeti motívumok Brun korabeli nyilatkozata szerint nem előírt jelentésű jelképrendszert alkottak: a szövegek személyesek voltak, s egyes összefüggéseiket a hallgató maga tölthette meg értelemmel. Brun 1999-ben úgy beszélt erről a darabról, mint amely addigi zenei és szövegi ideáljához a legközelebb jutott. A tiszta ének az egyik későbbi ismertető szerint itt találta meg a legerősebb helyét, ugyanaz az írás azonban az album más részein túl előretoltnak érezte a gitárokhoz képest. Az ének és a gitárok közötti arányt az a kritikus sem ítélte mindenütt egyformának, aki az Universal tiszta énekét külön kiemelte; az album belső hangzásbeli változásai hallgatói mércéjében is eltérő választ kaptak.T22K03
A nyolc dal útja
A The Witching Hour zenéjét Brun és Bjørnson, szövegét Hestnæs jegyzi. A hajnal előtti északi táj, az árnyék és a vihar személyes látomássá válik. A korabeli bírálatok egyikében a dal kevésbé maradt meg, a másik az album legerősebbjei közé tette. A The Witching Hour szövegében a hajnali fagyos óceán a hegyek felé emelkedik, zöld fények és álomszerű lények között a beszélő a viharban végül az elődök útját keresi; Hestnæs szövege a tájat személyes, mozgásban lévő látomássá szervezi. A hajnali látomás után a negyedik tétel folyója az időt, az eredetet és a visszatérést hozza egymás mellé. A The Black Token tiszta énektémája egyeseknek a lemez csúcsa lett, mások éppen itt érezték túlzónak Hestnæs magas hangját. A The Black Token folyója a hegyektől a partokig fut, és a személyes eredet keresése a sas szabadságának, a viharnak és a virág csendjének egymás mellé helyezett képeivel tágul. A késői, 50%-os ismertető éppen az egyik túlzónak hallott vokális pillanaton akadt fenn, miközben a 82%-os értékelés a szintetizátoros lezárás szerkezetét méltatta. A refrén után a szintetizátorral színezett levezetés egy további réteget hagy a dal végén.T23K04
A Nocturnal Vision ösvénye szűkebb, a benne feltűnő tűz és zuhanás személyesebb. Brun zenéjéhez Hestnæs írt szöveget. Még a kompozíciók sűrűségét kifogásoló hallgatók között is akadt, aki ennek a tételnek egyes részleteihez visszatért. A Nocturnal Vision elbeszélt lázálmában egy fonál felsérti a hozzáérő ujjakat, és az egyre mélyebb zuhanás után a tűzfal állja útját a továbbhaladásnak; a kritikák között ezért az ezt a dalban is észrevett ötleteket méltató, de az egész lemezt sűrűnek ítélő vélemény is megmarad. A látomás és az alázuhanás után a következő dalban is visszatér a tűz képe, ám a hangzás egy Hammond-orgonával bővül. Az Ad Noctum zenéje Hestnæs munkája, szövegén Brunnal osztozik. Az orgonát ő játszotta fel, a hetvenes évek rockzenéjének lendületét kereste benne. Az Ad Noctum énekelt képei a hegyről induló folyót, az éjszakát és a kitörő, majd újrarendeződő belső erőket járják körül. Az orgonás fordulat Simen saját, 1998-ban megnevezett hetvenes évekbeli inspirációját teszi hallhatóvá, és közvetlen alkotói támpontot ad a dal megszólalásához. Brun az élő műsorban kedvelte különösen ezt a darabot. A kritikai fogadtatásban a régi orgonahang és a gyors gitár együttese egyszerre lett a lemez merészségének és nehezebben befogadható pillanatainak példája.T24K05
A hangzás és a záró motívumok
Brun otthoni zenei emlékei között a Black Sabbath, a Led Zeppelin és a Steppenwolf is helyet kapott. Hestnæs érkezésével a hetvenes évek hangszeres gondolkodása a zenekari munka során is nagyobb teret kapott. Ryland szerint Brun különböző korú vázlatokból dolgozott, amelyeket a többiek továbbformáltak. Brun később arról beszélt, hogy a stúdióban a váratlan fordulatoknak is hagyott helyet. Egy korábbi interjúban az instrumentális szakaszokat olyan helynek nevezte, ahol a zene lélegzetet vehet, mielőtt újabb alakot ölt.T39
Az orgona és a tűzképek után a Winter Millennium az utolsó énekes darabként szélesebb időbeli távlatra vált. A téli tájban a régi emberi világ és az idő múlása kerül előtérbe. Kései méltatói a vokális harmóniákat és a befejezés emelkedését hallották meg benne. A Winter Millennium szövegében az évezredeken át vándorló beszélő a hideg, az elmúlt emberi nemzedékek, a hit és a megtévesztés képei mellett halad el, a záró távlat pedig az idő és a létezés egészére nyílik. Ezután a Fields of Long Gone Presence következik. Bjørnson instrumentális zárótétele után már nincs újabb refrén. A lemez azzal a hangszeres hanggal ér véget, amelyet a korábbi dalokban az ének sokszor maga mellé vagy maga mögé engedett.T25K06
Két part, kétféle folytatás
Az októberi megjelenés után a lemez egyik olasz kritikája 8,5 pontot adott tízből. Az első két dal íve és a The Black Token éneke fontos része volt ennek a mérlegnek. A januári angol nyelvű ismertető nyolc ponttal követte, de szerzője kifejezőbbnek hallotta Garmot, és az előző albumot előbbre sorolta. 1999 szeptemberében egy német kritika kilenc pontot adott: a dallamos éneket és az epikus szerkezetet méltatta, miközben hosszabb lemezt hallgatott volna szívesen. Már ezekben az első hónapokban külön utakra vált a lemez megítélése: az olasz lelkesedés a dalok ívét és az éneket hallotta, a januári kritikus a korábbi hangot hiányolta, az őszi német értékelő pedig a nagy formákból még többet kért.K07
A CD-k mellett a dalok kisebb utakat is megtettek. Az Oceans Rise a Knuckletracks XI és a Dynamit Vol. 14 válogatásán is megjelent. Az Ad Noctumot a Terrorized Vol. 1 és a Psychosonic! Vol. 1 vitte tovább, a The Black Token pedig a Hard N’ Heavy Vol. 8 összeállításon szerepelt. Brun 1999-ben maga is emlékeztetett arra, hogy a nyitódal rádiós és válogatáslemezes szereplése ismertséget hozott. A lemezre adott válaszokat így sok hallgató egyetlen dal felől kezdte kialakítani.T30
Turnék és átalakulások
Az In Flames melletti első európai út után a kiadói visszatekintés a Cradle of Filth és a Napalm Death társaságában megtett második turnét tartja számon. 1999-ben az Emperor és a Witchery mellett Észak-Amerika következett. Brun a Century Media Santa Monica-i irodájából adott telefoninterjút. A fellépések mellett a World Trade Center, a Niagara-vízesés és a Csendes-óceán partja is szóba került. Rylanddal bérelt autóban indultak tovább San Francisco felől. Egy jóval későbbi beszélgetésben a hőségben megtett furgonos utakról és arról a videokameráról beszélt, amelyet indulás előtt vett. A felvételek egy részét még akkor is őrizte, amikor a chicagói újságíró a Congress Theater 1999. július 9-i koncertjét említette.T26
A fennmaradt koncertlisták 1998 elejére osztrák és német, novemberre és decemberre újabb európai dátumokat tesznek. A közösségi jegyzék 47 eseményt sorol az évhez. A következő nyári amerikai útról az egyik korabeli interjú hozzávetőleg négyhetes turnéként beszél. Egy későbbi kiadói életrajz májusi kezdést ír, a chicagói fellépés júliusi dátuma viszont külön ellenőrizhető állomás. Brun az 1999-es beszélgetéseiben a The Archaic Course címét az előző lemezhez kapcsolta: a cím nála annak a döntésnek adott hangot, hogy az együttes a maga útját folytatja.T40
A turnén Hestnæs ismét basszusgitározott és énekelt, a doboknál Nicholas Barker játszott. A műsor keményebb lett, az akusztikus részek egy része kimaradt. Brun már a következő dalokról beszélt: erősebb gitárhangzást keresett, és nyersebb lemezt képzelt el. Az 1998-as rádióinterjúban emellett otthon tartott, a Borknagar hangzásától különböző kazettaötleteket említett. Egy későbbi önálló zenei projekt lehetőségét is felvetette, de a turnék és a zenekari elfoglaltságok miatt akkor nem jutott hozzá; az ott elhangzott ötlet nem egy kész, megjelent lemez híre volt. Az őszi fanzinbeszélgetésben saját gitáros kezdetét és a filmzene gondolatát is felidézte. Az Iron Maiden, a Metallica, a Bathory és a Venom ott volt korai hallgatnivalói között. Az új munka más irányba indult, miközben az 1998-as album még évekig vissza-visszatért a saját lemezeiről adott interjúkban. 2008-ban Brun azon kevés munkája közé sorolta, amelyet úgy is végig tud hallgatni, hogy közben nem a javítandó részletekre figyel. Az 1998-as interjú végén a metal jelentése sem kapott egyetlen választ: egyik ismeretlen kilétű megszólaló a gitárt és a Slayer Raining Blood című számát nevezte meg, másvalaki a profi zenélést a civil megélhetéssel együtt látta, egy további válaszadó pedig arról beszélt, hogy éppen a próbateremben lakik. Három különböző tapasztalat – a hangszer, a hivatásszerű munka és a próbateremhez kötött mindennapok – találkozott ebben a rövid beszélgetésben. T27
Az album további élete
Néhány, az első években született elképzelés még sokáig alakult. Az Oceans Rise akusztikus változata 2006-ban az Originre került, és Brun szerint maga az eredeti dal akusztikus alapja adta hozzá a lehetőséget. Egy másik, az 1996–97 körüli évekből származó ötlet, a My Domain hosszabb utat járt be, mire a visszatérő Hestnæsszel a 2012-es Urdon megszólalt. Brun 2001-ben közben már Vintersorg és Tyr érkezéséről és az Empiricism norvég stúdiómunkájáról beszélt. Amikor 2019-ben az újabb Simen–Lars-énekes felállást az Archaic Course és a Quintessence idejéhez kapcsolta, a két régi album egy megváltozott együttesben adott számára viszonyítási pontot.T31
A korabeli lelkesedés és fenntartások nem simultak egyetlen utólagos ítéletté: a későbbi kritikák éppen a lemez hangzásán vitatkoztak tovább. 2001-ben az egyik recenzió az énekesváltást és a rockos orgonát tekintette a nagyobb zenei szabadság jelének. 2004-ben egy másik bírálat ugyanezt a fejlődést értékelte, de a gitár és a billentyűk sűrűségét is kifogásolta. Később ugyanabban a keverésben az egyik kritikus kevésnek találta a basszust, egy másik tisztán követte Kai és Grim munkáját, és éppen a gitár és a szintetizátor szétválasztását hiányolta.K09
Utólagos kritikai olvasatok
Ahogy a zenekar újabb albumai megszülettek, a régi lemezhez való viszony is új értelmezéseket kapott, de a hallgatói emlékek nem váltak egyformává. Egy 2012-es ismertető a zenekar újabb albumának progresszív szerkesztésében hallotta vissza a kilencvenes évek végét. Egy 2022-es cseh rovatban két hozzászóló erős korszakot idézett fel, a harmadiknak az akkori lemezek közül éppen ez állt a legtávolabb. Egy 2024-es kritika szerzője használt példányként találkozott az első Century Media-albumokkal. 2026-ban az albumot újból mérlegre tevő írás az Oceans Rise egyensúlyát és az Ad Noctum merészségét emelte ki, miközben a gitár és a billentyűk sűrűségében helyenként az átmenet egyenetlenségét hallotta.K10
Brun a kétezres évek elején az Oceans Rise és az Universal felvételeit adta volna egy olyan hallgató kezébe, aki még semmit sem ismert a Borknagarból. A My Domain ennél kerülőbb pályát futott be. Ryland szerint már a harmadik lemezhez is számoltak vele. Később új előprodukció készült, és Hestnæs akkor kapott ismét felkérést az ének felvételére. A zenekar neve ugyancsak tovább élt a visszaemlékezésekben: Brun egy 2024-es beszélgetésben a Ronja történetének Borka nevét kötötte össze a Lochnagarral.T41
Az albumot később is más-más ponton nyitották fel a hallgatók. Volt, akinek az akusztikus nyitódal után elveszett az átmenetek rendje. Mások éppen a szabadon változó szerkezetet és Grim, illetve Kai mozgékony játékát emelték ki. A billentyűk az egyik fülnek túl sűrűnek tűntek, a másiknak a Hammond jelentette a lemez legjobb ötletét. Az éneket is volt, aki a gitárok előtt, és volt, aki túlságosan hátul hallotta. A Metal Archives későbbi hozzászólásaiban ugyanaz az ellentét már nyolc, külön szerzőhöz köthető álláspontban bontakozott ki. HealthySonicDiet az akusztikus Oceans Rise ígéretéhez mérve a többi dal szerkezetét szétesőnek és az éneket túljátszottnak érezte; Zaphod hasonlóan elismerte a nyitás halkabb részét, de a magas hangot és a dalok összetartását kifogásolta. Doomknocker az Universal, a Nocturnal Vision és az Ad Noctum ötleteiben is talált értéket, mégis a billentyűk halmozódásával és a The Black Token egyik vokális megoldásával vitatkozott. Lukretion számára az Ad Noctum ötletei meggyőzőbbnek bizonyultak, mint a The Witching Hour és a The Black Token több fordulata. Ugyanezeket az eszközöket a kedvezőbb értékelések más fénybe állították: Agonymph az Oceans Rise, az Universal és az Ad Noctum progresszív és folkos szabadságát méltatta; woeoftyrants a ritmusokat, dallamokat és a The Black Token szintetizátoros lezárását emelte ki, még ha nem is tartotta a lemezt a zenekar legjobbjának. Kveldulfr számára az énekesváltás, Ryland gitárja és Grim dobjai álltak össze nagyobb kompozíciós egésszé, autothrall pedig Hestnæs változatos vokális szerepében, Lie és Grim ritmusszekciójában és az Oceans Rise–Ad Noctum ívében hallotta a teljesítményt. Az utólag született nyolc értékelés a dallamok, az ének és a szerkezeti gazdagság kérdéseit egymással vitázó hallgatói tapasztalatokként őrzi. A The Archaic Course ugyanazokat a felvételeket őrizte meg ezekhez a vitákhoz: a bergeniek harmadik lemezének dalait, amelyek egy elveszített próbaterem után ismét a családi házból indultak útnak.K08
Források és hivatkozások · 56
A jegyzetekhez a felső indexekkel juthatsz.


