Fermenting Innards — Myst

Egy város megnyílik

Amikor a későbbi Fermenting Innards előzménye Bonesawer néven megjelent a berlini undergroundban, a város mindennapi élete éppen átalakulóban volt. Az 1990 körüli kezdetek és az 1995-ös Myst között nemcsak egy zenekarnév és néhány felvétel változott meg: az ország újraegyesült, korábban elzárt útvonalak nyíltak meg, régi intézmények tűntek el, és új kapcsolatok szerveződtek. A német zenészek néhány év alatt egy svéd stúdióig jutottak, ahol norvég közreműködő kompozíciói és egy német kiskiadó lehetőségei is az album történetéhez kapcsolódtak. Ezt az utat nem egyetlen politikai fordulat indította el, de a város megváltozó világától sem lehet elválasztani.

Berlin hosszú története

Berlin hosszú története már jóval a megosztás előtt is az utak találkozásáról szólt. A Spree két partján kialakult Berlin és Cölln első írásos említéseit a városi kronológia 1244-re, illetve 1237-re teszi; 1307-ben a két település szövetségre lépett. A vízi és szárazföldi kereskedelem központjából idővel a Brandenburgi Választófejedelemség, majd a porosz állam fontos igazgatási és katonai városa lett. Az 1871-es német egység után már birodalmi fővárosként növekedett tovább. Népessége 1877-re átlépte az egymilliót, és a gyárakkal együtt munkáslakások, közlekedési hálózatok és tömeges kulturális intézmények épültek ki. A későbbi független zenei élet ebből elsősorban a sűrű városi kapcsolatrendszert, a sajtót, a közlekedést és az önszerveződés lehetőségeit örökölte.

A következő század ezt az örökséget újra és újra megszakította. Az első világháborút követő köztársasági időszakban, majd az 1920-as Nagy-Berlin-egyesítés után a város színházi, rádiós és szórakoztató élete rendkívül gazdag lett, miközben politikai konfliktusok és gazdasági válságok rázták meg. Az 1933–1945 közötti náci uralom üldöztetései és a háborús pusztulás után négy megszálló hatalom osztozott Berlinen. Az 1948–1949-es blokád, az 1949-ben létrejövő két német állam, végül az 1961. augusztus 13-án felépített fal mind mélyebbre vágták a különbséget a két városrész között. Nyugat-Berlint a Berliner Mauer Stiftung leírása szerint mintegy 155 kilométeres falrendszer zárta körbe. A határ családok, munkahelyek, kulturális közösségek és közlekedési útvonalak életét rendezte át. Amikor 1989. november 9-én megnyílt, ezek az évtizedek nem tűntek el vele együtt.

Két underground örökség

A független zene is két külön történetet hozott magával. Nyugat-Berlinben az 1970-es évek végétől a punk, az autonóm művészet és a kísérletezés klubjai körül alakult ki saját nyilvánosság. Az SO36 környezetében a koncertélet házfoglaló és más szubkulturális közösségekkel találkozott. Karl-Ulrich Walterbach későbbi visszaemlékezése a KZ36, az SO36 és az Aggressive Rock Produktionen kapcsolataiból vezette tovább az utat a Noise Records felé: az 1980-as években a punk mellett már a thrash és más metálzenék nemzetközi terjesztése is helyet kapott ebben a rendszerben. Az NDK oldalán más feltételek között éltek a zenekarok. Nyugati rádióadások, másolt kazetták, egyházi vagy nem hivatalos koncerthelyek segítettek kijutni a hivatalos kulturális rend korlátai közül. A hatósági ellenőrzés és az önszerveződés tapasztalatát a falnyitás után sem lehetett egyik napról a másikra összeolvasztani a nyugati klubpiaccal.

A Fermenting Innards berlini kötődése ebben a kettős örökségben kap helyet, ám az egyes tagok gyermekkori lakóhelyei nem ismertek olyan pontossággal, hogy valamelyik városrész történetét személyes életrajzként rendelhessük hozzájuk. A korai feljegyzések a Bonesawert 1990–1991 közé teszik, és a The Pionierhaus Session nevű próbatermi kazettát említik Marek Kassubeck dobosi szerepével. 1991-től már a Fermenting Innards név jelenik meg. Rico Spiller a Premature Autopsy gitároskreditjében is szerepel; az akkori Flitze nevet az adatlap Fred Wollenberggel azonosítja. A Nico néven említett énekes pontos személyazonossága viszont bizonytalan. Az első nevek mögött tehát még nem állítható fel visszamenőleg az 1995-ös teljes négyes, noha Marek és Rico révén már kirajzolódik valamennyi folytonosság.

Újraegyesülés és városi átmenet

Ugyanebben az időben az új állami keretek szinte hónapról hónapra követték egymást. Helmut Kohl 1990 februárjában valutauniót ajánlott, májusban államközi szerződés született, július 1-jén életbe lépett a gazdasági és monetáris unió, október 3-án pedig megtörtént az államegyesítés. A Deutsche Bundesbank visszatekintése szerint az új pénzrendszerre átállás több tízmillió bankszámlát érintett. A változás a vállalatok és intézmények működését ugyanúgy átformálta, mint a hétköznapi pénzügyeket. Berlin közlekedésében egészen kézzelfogható jelei voltak: 1990. július 2-án újra átmenő vonatforgalom indult a Stadtbahnon, szeptember 1-jén több korábban lezárt észak–déli megálló nyílt meg. A Potsdamer Platz állomása 1992 márciusában kapcsolódott vissza a teljes forgalomba; ugyanebben az évben Potsdam és más brandenburgi végpontok felé is bővültek az összeköttetések. A vasúttársaságok 1994-es egyesítése után 1995-ben önálló S-Bahn Berlin társaság alakult. Az újraegyesülő város így pályákon és megállókon keresztül is lassan újra összekapcsolódott.

A megnyíló lehetőségek nem jelentettek zavartalan átmenetet. Andrej Holm és Armin Kuhn városszociológiai munkája szerint a nyugat-berlini házfoglalások korábbi hullámát főként a lakáshiány és a felújítási politika, az 1990 körüli keleti mozgalmat viszont az állami tulajdoni viszonyok összeomlása és a piaci városrend kialakulása alakította. A Friedrichshain-i Mainzer Straße 1990. májusi foglalásaiban több száz fiatal és aktivista vett részt; a közös konyhák, műhelyek, könyvesboltok és lakóközösségek után november 12–14-én súlyos kilakoltatási konfliktus következett. A zenekar személyes részvételéről nincs adat, a kulturális terek körüli küzdelem azonban a város történetéhez tartozott. November 21-én Párizsban közben olyan európai chartát írtak alá, amely a hidegháború utáni együttműködést hirdette. Az 1990–1995 közötti években a kontinens intézményi rendje, az egységes belső piac és az Európai Unió is alakult; a helyi átmenet egy ennél nagyobb átrendeződés része volt.

Zenei terek és korai kazetták

A berlini zenei élet többfelé nyílt. A Knaack-Klubban az újraszerveződő keleti rock- és alternatív közeg talált helyet, a Tacheles műhelyeket, kiállításokat és koncerteket fogadott be. A Tresor 1991. március 13-án egy korábbi belvárosi páncélteremben nyílt meg, és idővel Detroit, illetve az európai elektronikus zene kapcsolatának fontos pontja lett. A város nyugati részéből az Einstürzende Neubauten 1980-as évekbeli ipari és avantgárd kísérletei képviseltek egy további örökséget. A metal e sokféle hang egyik közösségeként működött, anélkül hogy minden helyi zenekar közvetlenül merített volna a többiből. A politikai figyelem eközben a főváros jövőjére irányult: a Bundestag 1991. június 20-i, mintegy tizenegy–tizenkét órás vitája végül 338–320 arányú döntést hozott Berlin kormányzati és parlamenti szerepe mellett. A Potsdamer Platz 1991-es tervpályázatát 1993-tól nagy építkezések követték. Az intézmények kijelölése és tényleges átköltözése külön folyamat maradt.

A korai kazettacímekből még egy, a death/grind irányából érkező zenekar képe bontakozott ki. Évekkel később shwartzheim is arról írt, hogy a Fermenting Innards név Carcassra és grindcore-ra emlékeztette, mielőtt a Myst egészen más keverékével találkozott. Ez a hallgatói társítás a korai irány és a későbbi album közötti távolságot érzékelteti, a névválasztás személyes indokát azonban nem bizonyítja. A repertoár közben bővült. Az 1992 szeptemberére datált Only Shreds Remain feljegyzése hat tételt említ, a koncertanyagoknál Fear of God- és Entrails Massacre-feldolgozásokkal, bár minden szám mögé nem rendelhető külön biztos koncertnap. A válogatáskassetták távolabbi hallgatókhoz is eljuttathatták a zenekar nevét: az 1992-es Thrashing East Attack Vol. II az Intro és az Exhumed by Satan’s Order címeket sorolta, 1993-ban a Requiem – Morbid Symphonies of Death a Deny Jesus Christot, 1994-ben a Winterthrone Sampler a Tomorrow-t közölte. Mire teljes album született, a zenekarnak már többéves, különböző hordozókon fennmaradt előtörténete volt.

A levelek útja

A felvételek mellett néhány koncertnap is megmaradt. Az Entrails Massacre naptárában 1992. december 26-án a neubrandenburgi HKB műsorához a Fermenting Innards, a Postmortem és a TMK neve társul. 1993. október 9-én Seelowban a Fermenting Innards és a Manos szerepel a bejegyzésben. A két dátumból nem rajzolódik ki országos turné, és a nézőszámot, valamint a teljes műsort sem ismerjük. A helyi kapcsolatok földrajza mégis pontosabbá válik általuk. Brandenburg és Mecklenburg kisebb városai ugyanahhoz az underground körforgáshoz kapcsolódtak, amelyből később nemzetközi stúdiókapcsolat is kinőtt.

A keleti koncerthelyszínek világa

Neubrandenburg saját városfalával, négy kapujával és tornyaival középkori múltat őrzött. A 13. századi alapítást a 17. század háborúi, majd a 19. századi vasút és a 20. század pusztításai követték. Az önkormányzati történet az 1945. áprilisi rombolás mértékét a belváros több mint négyötödére teszi. Az NDK 1952-es átszervezése kerületi központtá emelte, így az 1990 körüli város jelentős intézmény- és lakóhálózattal lépett az új időszakba; 1991-ben felsőoktatási intézménye is alakult. Seelow más méretű települési központ volt Brandenburg keleti részén, az 1945-ös berlini hadműveletek közeli emlékezetével. A zenekar 1993-as koncertjének idején a közigazgatása is változott: az 1992-ben elfogadott reform nyomán az év végén korábbi járási egységek, köztük Seelow és Bad Freienwalde, a Seelow központú Märkisch-Oderlandban egyesültek. A fellépések helyszínei így két különböző városi múltat hoztak magukkal ugyanabba az új német jelenbe.

A környező Brandenburg vidékén a föld és a munka rendje is átalakult. Az 1989 körül még működő több száz termelőszövetkezet és állami gazdaság örökségéből jogutódok, vállalkozások és magángazdaságok sokasága jött létre. Potsdam 1990-ben tartományi főváros lett; a porosz paloták, kertek és művelődési intézmények hosszú története mellé csapatkivonulás, UNESCO-helyszínek kezelése, lakásépítés, alternatív foglalások és fiatal kulturális közösségek kerültek. A keletnémet gazdasági átrendeződés számai ennél is súlyosabb változást jeleznek. A Treuhand hozzávetőleg 8500 állami vállalat és mintegy négymillió dolgozó átalakításával foglalkozott. A foglalkoztatottak száma az 1989 őszi 9,8 millióról 1991 végére körülbelül 6,7 millióra esett. Átképzések és szociális programok kísérték a munkahelyvesztést, a regionális különbség azonban tartós maradt: 1994-ben a munkanélküliség a keleti régiókban 14,8, a nyugatiakban 8,1 százalék volt, Berlinben 12,1, Brandenburgban 14,5 százalékot mértek. Ezek a környező társadalom adatai, nem a zenészek családi munkatörténetei. Andreas Hilbert későbbi interjújában maga is különbséget tett a vidéki brandenburgi működés és Berlin nagyvárosi lehetőségei között.

Levelezés és zenekari kapcsolatok

Andreas a Masterful Magazine beszélgetésében 1993-ra tette saját csatlakozását a Fermenting Innardshoz. A zenekar másik gitárosa, Rico Spiller ekkor már olyan levelező és kazettacserélő kapcsolatokat ápolt, amelyeknek később különös jelentőségük lett. A Voices From The Darkside GOLEM-interjújában Andreas egyenesen Ricóhoz kötötte a svéd kapcsolatok és Dan Swanö elérésének lehetőségét. A két zenekarban szerzett tapasztalatai zeneileg is összekapcsolódtak: a Fermenting Innards zenéjét a közvetlenebb, élőben előadható, az ő szavával táncolhatóbb dalszerkezetek felől közelítette meg. Amit ott a gondolatok sűrítéséről és a feszesebb dalformáról megtanult, az a GOLEM munkájába is visszakerült. A 2004–2005 körüli visszaemlékezések egyaránt őrzik e zenei tapasztalat és a baráti kapcsolatok jelentőségét, de az eltérő együttesek története nem válik ettől azonossá.

A GOLEM már 1989-ben megalakult, és az 1991-es Visceral Scab után saját death metal repertoárt épített. A Recall the Day of Incarnation demón Rico basszusgitárosként segített; közvetve az Invasion Records és az Unisound felé is utat nyitott. A német együttesek nemzetközi tájékozódása mögött tehát volt személyes munka, nem csupán közös kiadó vagy hasonló zenei ízlés. Alan Moses és Brian Pattison 1984–1991-es tapasztalataikra visszanézve néhány példányos fénymásolt fanzinokról, postacímekről, kézzel írt válaszokról, kazettákról és váratlan bónuszmásolatokról beszéltek. Dima Andreyuk 2020-ban az emlékek sok száz szétszórt fanzinban továbbélő nyomaira hívta fel a figyelmet. E közegben egy aktív levelezőtárs valós szakmai erőforrást jelenthetett. Andreas később két külön svéd munkát idézett fel: a Myst májusi felvétele után a GOLEM augusztusban dolgozott ugyanazzal a hangmérnökkel az örebrói Unisoundban. Egy közös kapcsolatból két külön lemez és két külön zenekari pálya bontakozott ki.

Az efféle szerepátjárás a német független zene korábbi történetéhez is hozzátartozott. Walterbach a Noise Records punkgyökereiről beszélve postán érkező demókat, fanzinokat és telefonos egyeztetéseket idézett fel. Jan-Peter Herbst nyugatnémet metaliparról szóló tanulmányában ugyanez az összefonódás kapott hangsúlyt: rajongó, zenész, kiadó és terjesztő gyakran ugyanaz az ember volt. A Rock Hard 1983-as fanzinkezdeteit 1987-ben országos terjesztés követte. Markus Staiger a szintén 1987-ben indult Nuclear Blast első időszakát még punk/hardcore vállalkozásként írta le; a death metal később nőtt meg benne. A Century Media 1988-ban Dortmundban, kis léptékű vállalkozásként kezdte saját útját. Mire a Myst megjelent, e különféle kezdetekből már sűrűbb piac épült, de a Fermenting Innards helyét továbbra is az Invasion Records jelölte ki.

Drowned: két kiadvány és eltérő fogadtatás

Az első teljes albumhoz az 1994-es Drowned vezetett a legközelebb. A cím azonban két külön dokumentumot takar: a Witchcraft Records WR003 számmal jelölt háromszámos kazettáját és az Invasion I.R. 006 katalógusszámú négyszámos CD-EP-jét. A CD-n In Hate, Innocent or Indecent, Drowned és Eternal Sadness szerepelt. A második cím egy későbbi kritikában Innocent or Incident alakban jelenik meg; az eredeti felirat biztos olvasata híján az eltérés nem tüntethető el szerkesztői döntéssel. A névsorban már Rico, Andreas, Marek és Mario található, a stúdiós kreditek Rainert, a grafikaiak Marco Gemmetet is megnevezik. Az 1995-ös négyes tehát nem az album kedvéért alkalomszerűen összeállt társaság volt. A demók óta formálódó zene ekkor már a kiadóval és a későbbi képi alkotóval is kapcsolatba került.

A változást a Witchcraft harmadik száma 1994-ben már érzékelte. Drowned-kritikája a korábbi svéd jellegű gitáralaptól távolodó, black metal felé nyitó megközelítésről és agresszív énekről beszélt, a teljes albumot pedig várakozással említette. Nem az utókor találta ki tehát, hogy az átmenetnek volt előzménye. A korai anyag közben ugyanazon postai úton terjedt, amely Ricónak is kapcsolatokat adott. Velkaarn 2009-es Asmodian Coven-visszatekintésében arról írt, hogy német levelezőtársától kapott kazettamásolaton ismerte meg a Drownedot, miközben a CD-t nehéz volt beszerezni. A zenét death felé húzó black/death keveréknek tartotta. A kazettacsere így nemcsak a zenekari interjúban, hanem egy hallgató emlékezetében is kézzelfogható szerepet kapott.

Carl a MetalBite-on 2021. július 30-án 7,5/10-et adott az EP-re, és inkább annak death metal szakaszát kedvelte. Carcasshoz, illetve a svéd death metalhoz kapcsolta, míg a címadó és az Eternal Sadness környékén doom felé mutató finomodást hallott. Az instrumentális zárás Paradise Lostot, Anathemát és My Dying Bride-ot juttatta eszébe. A későbbi Myst határozottabb black metal arculata már más elvárások közé került. A műfaj maga is több örökséget hordozott: az 1980-as évek Venom, Bathory és Hellhammer által alakított szélsőséges zenéje nem volt azonos a norvég színtér következő évtizedbeli önmeghatározásával. Ott a külső megjelenés és a szigorúbb zenei esztétika mellett a death metaltól való elhatárolódás is közösségi kérdéssé válhatott. E különbségek a lemez fogadtatásához tartoznak, és nem bizonyítanak minden zenészre azonos ideológiát.

A Fermenting Innards helyzetét ezért sem magyarázza meg önmagában a divatváltás szó. Andreas az élő dalformákból származó saját tapasztalatáról beszélt, a kritikusok pedig más-más pontját kedvelték a zene változásának. Az egyikből nem olvasható ki automatikusan a másik szándéka. Az Invasionhoz vezető kapcsolatot a gitáros Maja Majewski és a Lunatic Invasion felől idézte fel; a barátság és a zenekari ismeretség a kiskiadói világban üzleti lehetőséget is teremtett. Későbbi csalódásai személyes tapasztalatai maradtak, a Myst szerződésének pontos pénzügyi feltételei nem ismertek. Ami biztosan összekötötte a Drownedot a következő albummal, az a zenészek folytonossága, a kiadó és a már felismerhető műfaji útkeresés volt. Rico svéd kapcsolatai e kialakuló zenének adtak új munkakörnyezetet.

A svéd út

Örebro, ahová a Myst zenészei 1995-ben eljutottak, más történelmi rendből érkezett ugyanabba az európai jelenbe, mint Berlin. A város középkori kereskedelmi utak és a Bergslagen vasércbányászatához kötődő forgalom csomópontjában nőtt fel. A 16–17. században a kereskedelemhez királyi és hivatali jelenlét társult, a 19. században vasút és ipar alakította át. Az 1854-es nagy tűzvész után a belváros újjáépült, később a cipő- és élelmiszeripar, valamint a vasúti műhelyek adtak fontos munkát. Az 1990-es évekre azonban e hagyományos ágazatok súlya is megváltozott. A svéd stúdióváros mögött így ugyanúgy többféle régebbi réteg állt, mint a német helyszínek mögött; az extrém metal e történet egyik újabb fejezete lett.

A város kulturális emlékezete és zenei közösségei is jóval a stúdió előtt formálódtak. A városi archívum 1965-ben intézményesült, az 1970-es években helytörténeti gyűjteményei fejlődtek, 1993 végén pedig Grenadjärstadenbe költözött. Másfajta közösségi munkát hozott az 1979-ben szerveződő Rockmagasinet. A Lolita Pop első fellépése 1979. május 26-án volt, a hely körül alternatív rock, punk és különféle gitárzenék találtak otthonra. Egy 1988-as Lolita Pop-koncertről fennmaradt helyi sajtóismertető konkrétan is őrzi ezt a koncertvilágot. Az Unisound tehát nem kulturális ürességben kezdett működni: olyan városban kapott szerepet, ahol korábban is zenekarok, egyesületek és önszervezett fellépések kapcsolták egymáshoz az embereket.

Az 1990-es évek elején Örebro egy másik nemzetközi zenei történetben is feltűnt. Peter Ahlqvist Burning Heart Records kiadója a Millencolin és a No Fun At All körül épített személyes és üzleti kapcsolatokat. Az Ox Fanzine visszaemlékezéseiben a korai fanzinkultúra, az irodai szervezés és a nemzetközi postázás ugyanúgy mindennapos munka, mint a német metal kiskiadóinál. A Millencolin Life on a Plate című albuma 1995-ben újabb külföldi lehetőséget jelentett a svéd punknak. A két műfaj egyszerre létezett a városban, részben rokon szervezési eszközökkel, de ebből még nem következik, hogy valamennyi szereplő személyesen ismerte egymást. A Myst felvételi helyét az Unisound adta, az album kiadóját pedig továbbra is Németországban kellett keresni.

Svédország a változások idején

A svédországi munka évét gazdasági válság és európai közeledés előzte meg. A Riksbank 1992. szeptember 16-án átmenetileg 500 százalékra emelte irányadó kamatát a rögzített koronaárfolyam védelmében, november 19-én mégis lebegni hagyta az árfolyamot. Az 1993 januárjában bejelentett inflációs cél rendszeres működését 1995-től szánták teljesnek. A bankrendszer, a pénzügyek és a foglalkoztatás megrázkódtatásai más intézményi okokból fakadtak, mint a német államegyesítés, még ha a két ország ugyanazokban az években élt is át mély változásokat. Svédország 1991-ben kezdeményezte az EU-csatlakozást, 1993-ban tárgyalni kezdett, majd az 1994. november 13-i népszavazáson 52,3 százalék igennel és 46,8 százalék nemmel döntött. Az ország 1995. január 1-jén Finnországgal és Ausztriával együtt lett uniós tag. Berlinben ugyanezen a napon az S-Bahn is új társasági keretet kapott. Négy és fél hónap múlva a német zenészek már Örebróban dolgoztak, de a stúdióhoz vezető közvetlen utat Andreas emlékezése sokkal inkább Rico korábbi kapcsolataival magyarázza.

A tavaszi hónapoknak Berlinben saját, a zenei munkától különálló eseményei voltak. Március 28. és április 7. között itt rendezték az ENSZ klímakeretegyezményének első részesfelek-konferenciáját. Április 27-én a berlini és brandenburgi kormány szerződést írt alá egy tervezett közös tartományról; ez még terv volt, nem végrehajtott államalakítás. Május 8-án a város az európai háború befejezésének ötvenedik évfordulójára emlékezett. Két héttel később kezdődött a Myst svédországi felvétele. Az egymás mellé kerülő dátumok érzékeltetik az évet, anélkül hogy a megemlékezést vagy a politikai terveket a dalok bizonyított ihletőjévé tennék. A hidegháború utáni kontinens új intézményei mellett háborúk és menekülés is a jelenhez tartozott; Európa átalakulása nem volt egyenletes békés fejlődés.

A stúdiók zenei világa

A zenekar számára a svéd út egyúttal egy sajátos stúdióhagyományhoz vezetett. A death metal nem egyetlen ország vagy műhely találmánya volt. Floridában a Morrisound és Scott Burns a Death, az Obituary és más együttesek felvételein alakított ki fontos munkaközpontot; Burns emlékezése a többcsatornás rögzítés fejlődését és a gyors extrémmetal-dobolás felvételének feladatait is felidézte. Svédországban Tomas Skogsberg a Sunlightban a Nihilist, az Entombed és a Dismember körül dolgozott, a jellegzetes gitárképet a BOSS HM-2 pedál használatával és a zenészekkel közös kísérletezéssel kapcsolva össze. A stockholmi Sunlight és az örebrói Unisound azonban két külön műhely maradt. Amikor egy kritikus később svéd death metal rokonságot hallott a Myst-en, az zenei hasonlítás volt, nem bizonyíték Sunlight-felvételre vagy azonos gitárberendezésekre.

Dan Swanö a saját útját családi zenélésből és demófelvételekből vezette le. A 2018-as visszaemlékezésében a Ghost korai munkái, a Brejn Dedd thrash-időszaka és egy helyi hardcore-zenekar 1989. novemberi felvétele sorakozott fel az Edge of Sanity kezdetei előtt. A négycsatornás eszközöktől fokozatosan jutott el a rendszeres, többcsatornás stúdiózáshoz. A Katatonia tagjai rajongói levéllel találták meg: a levelezés tehát a svéd oldalon is felvételi együttműködéssé válhatott. Az Unisound korábbi projektjei között Katatonia, Necrony, Edge of Sanity, Merciless, Unanimated és Godgory neve szerepelt. 1995 májusában a Mörk Gryning is ugyanitt készítette a Tusen år har gått című lemezét Swanöval. A közös szakember és a közös stúdióév tényleges kapcsolódási pont a két album között, de a zenekarok találkozását vagy azonos játék- és keverési megoldásait nem bizonyítja.

Kilenc nap az Unisoundban

A Fermenting Innards munkájának legbiztosabb időablaka 1995. május 21–29. Az Unisound örebrói helyszínét és ezt a kilenc napot a lemezkreditek őrzik, a felvétel és keverés időpontját a későbbi szeptemberi megjelenéstől különválasztva. Andreas úgy emlékezett, az első svéd úton egy Defleshed-tag családjához tartozó nyaralóban szálltak meg. Az együttélésről nem harmonikus emléket őrzött, és a későbbi GOLEM-sessionhöz már más elhelyezést kértek. A rövid történet megmutatja a külföldi stúdiózás hétköznapi oldalát is: a levelezésből megszervezett szakmai kapcsolat mellé utazás és ideiglenes lakhatás kellett. Az emlékből nem állítható össze napokra bontott jelenetsor, a szállás tapasztalatának jelentősége mégis világos.

A produceri kredit a Fermenting Innardsé, a hangmérnök Dan Swanö volt, a keverést pedig közösen jegyezték. A felvétel után a munka más városba és más szakemberhez került: Peter In de Betou a stockholmi Cutting Roomban végezte a masteringet. Az 1978 óta működő műhely már az album előtt saját szakmai múlttal rendelkezett. A svéd főváros kulturális környezetében szintén hosszú és újabb történetek találkoztak. A Slussen mellett álló Södra stadshuset 1662-es tervekből 1680-ra elkészült épülete kereskedelmi, jogi és anatómiai oktatási feladatokat, később múzeumot fogadott be; környékét tüzek és átépítések formálták. A Moderna Museet 1991-ben Rafael Moneo új tervét választotta, 1994-ben ideiglenes helyszínre költözött. Ez a stockholmi befejezés városi háttere, nem a zenekar bizonyított személyes látogatásainak útvonala.

A felvétel szereplői

Az album alapfelállásának élén Mario Weinhold vezető éneke állt, a dobok mögött Marek Kassubeckkel, míg Rico Spiller és Andreas Hilbert gitáron és basszusgitáron is dolgozott. A hangszeres feladatok elosztása mégsem korlátozódott négy állandó szerepre. Rico a címadóban, az ötödik Transfiguration of the Withered Beautyban és a hatodik Eternal Sadnessben akusztikus gitárt is játszott; Andreas az ötödik szám akusztikus részéhez és a hetedik Mourning szólógitárjához kapcsolódott. A nyolcadik The Rising in Northern Storm billentyűinél mindkettőjük neve feltűnik. Marek vokális munkája a háttérének mellett a Those Burning Thorns beszédhangját is magában foglalta. A megszólalás többféle feladatból állt össze, és a kreditek ezekből a kisebb különbségekből is megőriztek valamennyit.

A zeneszerzői munka nagy része Ricóhoz kötődött: a másodiktól a hatodikig, majd a nyolcadik és kilencedik tételnél kapott ilyen kreditet. A Myst zenéjénél Marek, a Svartfoldet Hatnál Mario is szerepelt. A Discogs címadó dalhoz tartozó kreditje Mario nevét ugyancsak közli, bár a másik összesítő ezt nem ismétli meg. A hangszerelésben Rico a második és kilencedik szám közötti teljes szakaszon, Andreas a harmadik és a hatodiktól nyolcadikig tartó daloknál, Marek pedig a második-harmadik és ötödiktől nyolcadikig terjedő tételeknél kapott szerepet. Az eltérő részletességű közlések mögött ugyanaz a fontos körülmény látszik: a zenekari név alatt nem minden szerzői és hangszerelési hozzájárulás oszlott el egyformán.

A német négyes munkáját északi vendégek egészítették ki. Swanö a Myst című dalban kiegészítő énekkel és billentyűvel, a Those Burning Thornsban szólógitárral, a Svartfoldet Hatban újra billentyűvel jelent meg. Rickard Alriksson az Eternal Sadness vendégénekese lett. Øystein G. Brun két szöveggel, a harmadik Those Burning Thorns és a kilencedik Svartfoldet Hat verseivel kapcsolódott az albumhoz. Mortiis kivételes helyet kapott: két önálló instrumentális kompozíciója közrefogta a zenekari tételeket. A sok név nem a középpont áthelyezését jelenti. A lemez középpontjában továbbra is a Fermenting Innards állt, miközben a személyes kapcsolatok konkrét hangszerek, hangok és szövegek formájában is beléptek a munkába.

Swanö és Hilbert zenei tájékozódása

Swanö saját gondolkodásáról ugyanebből az évből is fennmaradt megszólalás. Gino Filicetti a Chronicles of Chaos számára készített 1995-ös interjújában a hangmérnök Genesis, Yes és Pink Floyd iránti érdeklődéséről beszélt, a Marilliont pedig különösen közel érezte magához. Figyelme a countrytól az összetett progresszív zenéig ért. A stúdiómunka jelentette a megélhetése alapját, a mellékprojektek ugyanennek a zenei életnek a részei; az intenzív éneklés fizikai terheiről, illetve az európai és amerikai turnék eltérő költségeiről is szó esett. Az Edge of Sanity számára közben egy nagyjából negyvenöt perces, egytételes Crimson tervét vázolta fel, rövidre tervezett dalszerzési szakasszal. Ez saját zenekarának jövőjéről szólt, nem a Myst keletkezési receptjéről. Mégis érzékelteti, milyen széles formai érdeklődésű ember dolgozott a Fermenting Innards mellett.

Andreas későbbi tájékozódása hasonlóan tágabb volt az egyetlen műfajból feltételezhetőnél. 2005-ben Stravinskyt, Bartókot és Ravelt is megnevezte érdeklődése részeként. A 2004-es GOLEM-interjúkban az otthoni komponálás és a próbatermi finomítás akkori rendjéről beszélt, azt a korábbi magnós gyakorlattól különböztetve meg. E későbbi munkamódot nem lehet 1995-re visszahelyezni, az időbeli különbség azonban a zenészi pálya változását is megmutatja. A Myst egy adott pillanatban találkozó emberek munkája maradt, akiknek érdeklődése és módszerei utána is tovább alakultak.

A kék felület mögött

A Myst borítóképe már azelőtt elbizonytalanítja a nézőt, hogy a dalokhoz érne. Marco Gemmet, a Darken Art grafikusa nem könnyen megnevezhető helyszínt vagy egyetlen szereplő köré rendezett jelenetet adott az albumnak. A türkiz és világoskék felületeket sötétkék mélyedések, feketébe forduló nyílások és fehéres ívek szabdalják, néhány zöldessárga folttal. A bal felső rész apróbb alakzatai mellett jobbra nagy, meghajló forma tölti ki a teret. Nincs biztos horizont, amelyhez a néző a többi részletet igazíthatná; a barlangszerű üregek, szerves maradványok és arcot sejtető foltok más-más léptékben válnak felismerhetővé.

Jobbra a világos, görbülő alak csőrre vagy csontra emlékeztethet, de az asszociáció nem zárja le, kit vagy mit látunk. A formák egymásba folynak, és a közeli részletek majdnem felszámolják az előtér és háttér megszokott távolságát. A felület egyszerre kelt kézi rajzos és festői benyomást; a konkrét készítési eljárás nem tisztázott. A kép két felirata ennél határozottabb támpontot ad. Jobbra fent a fekete, ágas-bogas Fermenting Innards-logó sűríti a vonalakat, balra lent a Myst könnyebb, dőlt felirata enged több levegőt. A két név az átló két végén tart egyensúlyt: az egyik szövevényként szinte beleveszik a képbe, a másik tisztább vonallal emelkedik ki belőle.

Ezt a képi világot a nehezen elhatárolható formák és a hideg tónusok kapcsolják az albumhoz. A későbbi recenzensek által leírt death/black átjárások mellé jól odaállítható egy olyan grafika, amely maga sem választ egyetlen könnyen azonosítható motívumot. Ez a képről szóló értelmezés, nem Gemmet dokumentált szándéknyilatkozata. Személyes magyarázat híján a részletek nem kaphatnak tőle utólag kitalált jelentést. A borító éppen azzal tartja fenn a figyelmet, hogy nem oldódik fel egyetlen tárgynévben vagy elmesélhető jelenetben; megnyit egy közeget, amelynek bizonytalansága a lemez saját, több műfaj között mozgó arcával is együtt élhet.

A hátlap ezen a nehezen körülhatárolható térben már névvel jelölt embereket mutat. Andreas és Rico felül, Mario és Marek alul jelennek meg a négy arcfestéses portrén. A testtartás és a festés a korszak black metal képi nyelvéhez kapcsolódik, de a megjelenés nem helyettesíti a tagok vallási vagy politikai önmeghatározását. A névvel ellátott arcok inkább személyeket rendelnek az absztrakt előlaphoz. A kék grafika a CD felületére is átterjed, így a tok, a kép és a lemez összetartozó tárggyá áll össze. Ez a következetes látvány már az eredeti 1995-ös változatban eltávolodik attól az egyszerű death/grind várakozástól, amelyet a zenekarnév és a korai felvételcímek kelthettek. Az eredeti elrendezés kreditje az Invasion Recordsé, a fotóké a zenekaré. A későbbi formátumok ebből a képi örökségből indultak tovább.

A két keret között

Az eredeti CD 46 perc 50 másodperces ideje Mortiis két rövid kompozíciója közé rendez nyolc zenekari számot. A sorrend már önmagában jelzi, hogy a Myst nem egyetlen, változatlan zenei eszköztárra épül. A 2:24-es Blood and Thunder más alkotó hangulati világából lép a lemez elejére. Autothrall 2023-as leírásában katonás karakterű dark ambient nyitányként jelenik meg, amely után a gitáros-énekes dalok más térben szólalnak meg.

A hozzájárulás eredetét Mortiis maga is felidézte a 2017. október 16-án közölt Decibel-interjúban. Egy német együttes számára készült bevezető és záró zenéről beszélt, majd a kérdező Fermenting Innards névfelvetésére felismerte a Myst-et. A darabokat később a saját neve alatt, az 1996-os Blood and Thunder kislemezen is megjelentette. A nyitány tehát kettős történethez tartozik: a német album elejét adja, miközben egy másik alkotó külön életművében is folytatódott. E kettősségnek a későbbi újrakiadásnál még jelentősége lett.

A címadó és az égő tövisek

A nyitó instrumentális után az 5:15-ös Myst mutatja meg először a teljes zenekari megszólalást. Autothrall az album egyik legerősebb darabjának tartotta, a death és black metal között mozgó, sűrű gitárnyelvet hangsúlyozva. Nála az átjárhatóság alkotói lehetőség, nem önmagában az irány bizonytalansága. Swanö kiegészítő éneke és billentyűje, valamint Rico akusztikus gitárkreditje további rétegeket rendel a dalhoz. A címadó szövegének belső királysága ugyanilyen összetett: az uralkodó, az ítélkező és az erdő egyaránt az én körül szerveződik. A beszélő a maga elméjéből épít világot, mégis saját hazugságával azonosítja magát. Mario Weinhold és Rico Spiller verse így az önteremtés erejét önámítással és elszigeteltséggel kapcsolja össze. A képzeleti birodalom nem egyszerűen győzelmes menedék, hanem önellentmondásokkal teli tér.

A következő, 7:03-as Those Burning Thorns az album leghosszabb tétele. A későbbi kritikák itt különösen közel kerültek egymáshoz: shwartzheim 2011-ben a műfajok sikeres összeillesztését dicsérte, autothrall 2023-ban a sajátos gitárnyelvet Demilich-párhuzammal próbálta érzékeltetni. A hasonlítás az ő benyomása, nem a német zenekar igazolt hatásvallomása. Rico zenéjéhez Øystein G. Brun szövege társul, Swanö szólógitározik, Marek beszédhanggal is belép. A vérrel, erdővel, sebekkel, bagollyal és sassal teli képekben a sérült test és az égi mozgás ugyanahhoz a látomásszerű világhoz tartozik. Az égő töviskorona, a hideg és a tűz egymást feszítik, nem nyugodt tájat rajzolnak. A címadót követő hosszú forma az album elején időt hagy ennek a sűrűbb kibontásnak.

Harag, átváltozás és gyász

A két hosszabb dal után a 3:22-es Hateful rövidebb, tömörebb formát választ. Rico a zeneszerző, Mario a szövegíró; az angol cím mögött azonban norvég nyelvű megszólalás áll. Egy másik ember belsejében lakó démon beszél, a testet börtönként, a bőrt ketrecként látva. A belső hang saját trónt követel, és a későbbi kitörést rombolásként ígéri. A korábbi önépítő birodalom helyébe egy elzárt, szétfeszítésre váró test kerül. A szöveg keresztényellenes támadása etnikai-vallási jelölést is használ; ezt nem lehet puszta általános sötétségként elbeszélni. A konkrét beszélő nyelve és képei azonosíthatók, a zenészek teljes politikai világképe viszont egyetlen dalból nem vezethető le. A Hateful rövidsége mellett ez a nyelvi és szerepbeli fordulat is külön helyet ad neki a sorban.

A 4:41-es Transfiguration of the Withered Beauty másféle sérüléshez vezet tovább. Shwartzheim a Those Burning Thorns mellett ezt nevezte a black/death összeillesztés különösen sikerült példájának. A zene Ricóé, a szöveg Mario munkája, az akusztikus gitárok között Rico és Andreas neve is szerepel, Marek pedig a hangszereléshez járul hozzá. A recenzens által dicsért változatosság mögött tehát több, külön megjelölt zenekari feladat áll. A vers közvetlenül szól valakihez: megalázottság, testi-lelki bántás és elutasított megbocsátás szervezi a beszédét. A hó, a jég és az északi hideg a megkeményedés képe lesz. Az újra felbukkanó Isegrimm kertje sajátos képzeleti hely marad; sem egyetlen biztos irodalmi eredet, sem konkrét életrajzi történés nem állapítható meg belőle. A cím átváltozása ebben a sértett, gyűlölettel telített viszonyban kap jelentést.

A 6:07-es Eternal Sadness ismét más irányba viszi a lemezt. Rickard Alriksson vendégéneke és Rico akusztikus gitárszerepe olyan tételhez kapcsolódik, amelyet a 2011-es és 2023-as recenzens is Paradise Lost felé húzó gótikus darabként jellemzett. Shwartzheim ezt a lemez gyengébb pontjai közé sorolta, autothrall viszont élvezhető, bár az egységet megbontó kitérőnek tartotta, a mélyebb tiszta éneket is kiemelve. A cím már a Drowned EP-n szerepelt; Carl ott instrumentális, doomhoz közelítő lezárásról írt. E közös név a két korszak közti folytonosság nyoma, nem annak bizonyítéka, hogy változatlanul ugyanazt a felvételt használták. A Myst-en Mario és Rico szövege az elveszített ember utáni ürességhez, hideg helyiségekhez és a halál ellenére továbbhaladó élethez fordul. A korábbi uralkodói és támadó nyelv helyett ezúttal a hiány következménye marad meg.

Egy feldolgozás új hangja

A hetedik helyen álló Mourning 3:47 alatt ismét más szerepeket enged előre. A zenei kredit a Nirvana 2002 zenekart, a szöveg Orvar Säfström nevét közli; az éneket Rico veszi át, a szólógitár Andreashoz kapcsolódik. A névben a 2002 nem évszám, és nem az amerikai Nirvana grunge-világának megjelölése. A dal a Nirvana 2002 eredeti szerzeményének feldolgozásaként került az 1995-ös lemezre. Mindkét későbbi Metal Archives-kritikus nehezebben illeszkedő pontnak érezte. Shwartzheim nem rossz számnak, inkább a folyamatosságot megbillentő választásnak tartotta; autothrall az eredetihez közeli interpretációként írta le. A kifogás náluk tehát az egészben elfoglalt helyre vonatkozott, nem egyszerűen a dal értékére.

Északi vihar és instrumentális lezárás

A feldolgozás után a The Rising in Northern Storm nyitja meg az album két utolsó hosszabb, énekes dalának sorát. Az 5:21-es számot autothrall erős black metalos csomópontként hallotta. Rico zenéjében Mario szövege és a két gitáros, Rico és Andreas billentyűs munkája találkozik. A versben tűz és jég, kő és áramlat, köd és mennydörgés mozdul egymásnak, a beszélő emelkedése pedig Valhall irányába vezet. A félszemű apa oltalma és csarnoka itt konkrétan jelen van a szövegben, így az északi mitológiai tájékozódás nem pusztán egy dalcímből keletkező társítás. Az elemek között áthaladó alak erősebbé válik, és az atyai védelemhez közelít. A megidézett világ részletesen leírható anélkül, hogy a verset a zenészek személyes vallásosságának közvetlen vallomásává alakítanánk.

A 6:28-as Svartfoldet Hat továbbviszi ezt az északi karaktert, de más szerzői együttállással. Rico Spiller és Mario Weinhold zenei kreditje mellé ismét Brun szövege és Swanö billentyűje kerül. Autothrall ezt is a black metalos súlypontok között tartotta számon. Az album utolsó nagy zenekari megszólalásaként a dal egyszerre kapcsolódik a Those Burning Thornshoz a külső szövegíró révén és a címadóhoz a vendég billentyűs személyén keresztül. A norvég cím önmagában még nem ad teljes szövegtörténetet; a biztosan követhető jelentőség a szerzőkben és a sorrendben marad. A hat és fél perces tétel után már nem újabb Fermenting Innards-dal következik, hanem visszatér az albumot megnyitó másik alkotó.

A Battles on Ice 2:22-es lezárása szinte pontos terjedelmi párja a 2:24-es Blood and Thundernek. Mortiis két rövid instrumentális munkája így nemcsak hangulatot, hanem látható szerkezeti határt is ad a nyolc középső számnak. A záró darab nem a Svartfoldet Hat folytatása, hanem egy másik szerző világába visszalépő befejezés. Mortiis a Bardo Methodology 2024-es interjújában a Tangerine Dreamet, Klaus Schulzét, az otthoni demózást és a hangulat elsődlegességét saját korai érdeklődésének részeként nevezte meg. Az elektronikus atmoszféra e külön hagyományon keresztül is kapcsolódik a lemezhez.

Hangok egy belső tájról

A tíz tétel végére sem áll össze a Myst egyetlen összefüggő történetté. Több nyelv és többféle beszélő osztozik rajta, az uralomvágy, a fogság, a sérülés, a gyász és a felemelkedés nem ugyanannak az alaknak egymást követő állomásai. Visszatérő kapcsolataik mégis felismerhetők. A címadó önteremtő királysága és a Hateful testbe zárt démonja például egyaránt bizonytalanná teszi a belső és külső világ határát. Az egyik beszélő saját törvényt és ítéletet alkot, a másik idegen keretek áttörését készíti elő. A hatalom szavai – uralom, trón, ítélkezés – az én körül rendeződnek el. A borító elmosódó, egymásba forduló alakzatai melléjük helyezhetők, de ez az együttolvasás nem igazolja, hogy a grafikus és a szövegírók részletes közös programot követtek.

A természet sem egyszerű háttér e dalokban. A címadó erdeje belső ország, a Those Burning Thorns növényei és állatai sebekkel, testmaradványokkal és égi történésekkel kerülnek egy térbe. A Transfiguration of the Withered Beauty hidege a sértettség megkeményedése, míg a The Rising in Northern Storm az ellentétes elemeket már az erősödés útjává rendezi. Ugyanaz a tűz, jég, köd és vihar így másféle mozgást jelenthet az egyes beszélőknél. Az Eternal Sadness ennek a képrendszernek egy csendesebb irányát adja: a hideg szobákban és az elveszített ember helyén nem hősi felemelkedés, hanem tartós hiány marad. A kritikusok gótikus és doom rokonságokról szóló leírása e szövegek mellé állítható, de nem szükséges mögéjük dokumentálatlan családi veszteséget képzelni.

A szövegvilág sötétségét ugyanakkor nem helyes minden különbséget elfedő jelzővé tenni. A címadó és a Hateful keresztényellenes nyelvéhez etnikai-vallási megnevezések társulnak, amelyek zsidóellenes asszociációt is hordozhatnak. A történeti értelmezésnek ezt a konkrét jelenséget is meg kell neveznie, nem kezelheti puszta díszletként. Innen azonban még nem vezet egyenes út a teljes tagság egységes politikai programjához: ilyen résztvevői nyilatkozat nem áll rendelkezésre. A szövegbeli szerep, annak támadó nyelve és a zenészek személyes önmeghatározása különböző szintek maradnak. A pontos olvasat egyik irányban sem tünteti el a bizonytalanságot.

A többféle hanghoz a szerzőség is hozzájárul. Mario több dal szövegét írta, Rico a címadó és az Eternal Sadness verseiben is részt vett; a Those Burning Thorns és a Svartfoldet Hat Brunhoz kötődik. A Mourning más szerzőktől átvett feldolgozás. Az angol meghatározó jelenléte mellett a Hateful norvég megszólalása határozott nyelvi különbséget teremt. A Myst belső egységét ezért inkább a visszatérő képek, a rokon hangulati terek és a dalok egymásutánja adja, mint egyetlen, elejétől végéig beszélő szereplő. Ez a többféleség később a kritikusoknál is döntő kérdés lett: vajon gazdagítja az albumot, vagy szétszedi az egységét.

Egy lemez különböző idejei

Az Invasion Records I.R. 016 katalógusszámú CD-je 1995 szeptemberében jelent meg; a napra pontos eredeti kiadási dátum nem bizonyított. A későbbi Apple Music- és Amazon Music-adatlap szeptember 4-ét közli, de ez a digitális katalógusadat nem igazolja, hogy a fizikai lemez azon a napon került a boltokba. A májusi örebrói stúdiómunka ettől külön időszak volt. A német undergroundból érkező album a death és a black metal között mozgott, s éppen ezt az átjárást fogadták később annyira eltérően a kritikusok. A megjelenés körüli szeptember története felidézhető, de nem alakítható egyetlen, bizonyossággal rekonstruált megjelenési nap történetévé.

A szeptemberi megjelenés környezete

Az a Berlin, ahonnan a Fermenting Innards elindult, szeptember elején tovább rendezte át saját életét. Szeptember 3-án bezárt az IFA, a város nemzetközi elektronikai kiállítása; másnap az Adlershof és Schönefeld közötti S-Bahn-szakaszon a nyári munkák után újraindult a közlekedés. Az újraegyesítés óta eltelt évek a várost még nem tették kész, változatlan hellyé. A korábban elszakított útvonalak helyreállítása és az új kulturális nyilvánosság keresése ugyanabban az időben zajlott, amikor a zenekar már Svédországban rögzített felvétele lemezzé vált. E két történet között nem ismerünk közvetlen kapcsolatot, de egymás mellett érzékeltetik, milyen Berlinhez tartozott az 1995-ös Myst.

A death és a black metal világa sem állt mozdulatlanul a lemez körül. A görög Nightfall Athenian Echoes című, Holy Recordsnál kiadott albumát több utólagos jegyzék szeptember elsejére helyezi: a dallamosabb death metal, a sötétebb és lassabb hangulatok egy másik találkozási pontját képviselte. A lengyel Vader De Profundisa a death metal jóval közvetlenebb irányát vitte tovább; egyes diszkográfiák szeptember ötödikét, más adatok július ötödikét nevezik meg a megjelenés napjaként. Nem igazolt tehát, hogy bármelyik pontosan a Mysttel egy napon került volna forgalomba. Közelségük mégis fontos: a különböző országokból érkező lemezek ugyanabban az évben egészen más válaszokat adtak arra, merre lehet továbbvinni a szélsőséges metalt. Arról nincs adat, hogy a Fermenting Innards tagjai hallották volna ezeket a kiadványokat, vagy hatottak volna egymásra.

A nagyobb lemezpiac közben megint más arányok szerint működött. A szeptember 4–10-i hivatalos német albumlistát a Pur Abenteuerland című lemeze vezette, a Paradise Lost Draconian Times-a az ötvenedik helyen szerepelt. Az utóbbi név a Myst későbbi kritikáiban zenei rokonságként is felbukkant, de a listás helyezés nem árul el semmit a kis Invasion Records-kiadvány eladásairól. A világ híreiben ekkor a boszniai háború újabb NATO-légicsapásai és a Pekingben megnyíló női világkonferencia kaptak helyet. Mindez a szeptember különböző léptékű történetéhez tartozott: a nagy politikai és zenei nyilvánosság mellett egy kevéssé dokumentált black/death metal album is elkezdte a maga, későbbi hallgatói emlékekből rekonstruálható útját.

Szeptember után az év továbbvitte mindkét város saját történetét. A Millencolin Life on a Plate című lemeze október 11-én jelent meg Európában; Örebro ugyanabban az évben a punk másféle nemzetközi kitörését is megélte. Berlinben október 22-én népszavazás erősítette meg az új alkotmányt. Egyik esemény sem helyezhető a Myst korábbi keletkezésének okai közé, mégis hozzátartoznak ahhoz az 1995-höz, amelyben a német lemez megjelent. A zene saját útja ezzel párhuzamosan már a hallgatókhoz és a sajtó különböző köreihez vezetett tovább.

A korabeli elutasító kritika

A fennmaradt korai bírálatok között Rafé különösen kemény. A Headfucker negyedik, 1997. januári számának 49. oldalán a rövid Myst-recenzió nem egyetlen hangszeres fogást vagy rosszul sikerült számot támadott, hanem az egész death/black választást utasította el. A lemezt a divathullámból való kisodródás példájává tette. Négy pontot jelölt, de az értékelési skála nem tisztázott, így nem lehet automatikusan tízpontos osztályzatként kezelni. Az elutasítás élességéről maga a kritika tanúskodik. Éles különbség ez a Witchcraft 1994-es, a Drowned felől még várakozó véleményéhez képest, ám a két kritikus nem ugyanazt a felvételt értékelte. Az EP kedvező megítélése és az album elmarasztalása két külön időpont és két külön tárgy története marad.

Későbbi hallgatói értelmezések

Amikor shwartzheim 2011. június 20-án 80 százalékot adott a lemezre a Metal Archives-on, már más hangsúlyokból indult. A grindcore-ra emlékeztető név és a black/death zene közötti meglepetéstől jutott a svéd death metal, a korabeli norvég black metal és a korai-középső Katatonia rokonságaiig. A Those Burning Thorns és a Transfiguration of the Withered Beauty számára különösen eredményesen kapcsolta össze a műfajokat. A dicséret azonban nem vont be minden tételt. Az Eternal Sadness Paradise Lost felé húzó megoldását gyengének, a Mourningot önmagában élvezhető, de a folyamatossághoz nehezebben illő feldolgozásnak találta. A stúdiómunkáról kedvezően írt, egyes dobmegoldásokat viszont kifogásolt. Értékelése nem egyszerű rajongói felmentés volt: azt is megmutatta, hol billennek meg szerinte az egyébként értékes keverék arányai.

Ugyanennek az évnek másik hallgatói nyoma a Hatpastorn gúnyos borítóírása. A kék grafika nála nem titokzatos térként, hanem ironikus képek célpontjaként jelent meg. Az album látványa tehát önálló vitatárgy maradt, és nem minden későbbi érdeklődés vezetett tiszteletteljes újraértékeléshez. E különböző véleményekből nem rajzolódik ki egyetlen, folyamatosan javuló utólagos értékelés; a Myst személyes találkozásokban és egymástól eltérő ízlésvilágokban élt tovább.

Újrafelfedezés és tartós fogadtatás

Neill Jameson a No Clean Singing 2016. július 27-i írásában éppen azt mesélte el, hogyan fordult egy negatív vélemény felfedezéssé. Egy régi fanzin elutasító kritikája felkeltette a kíváncsiságát; a lap nevét bizonytalanul, talán Nordic Visionként idézte fel. Ebből nem azonosítható biztosan az egykori lapszám vagy a régi cikk pontos szövege. Ami megmaradt, az Jameson saját pozitív találkozása: alulértékelt, atmoszferikus black metal emlékként ajánlotta az albumot. A death metal múltból érkező együttessel szembeni színtéri határőrzés így utólag az ellenkezőjét érte el, mint amit egy elutasító bírálat sugallt volna: egy másik zenészt éppen a meghallgatásra ösztönzött.

A Hatpastorn és Heidenhammer által 2019. november 27-én közölt lemeztippelő párbeszéd újabb, vegyesebb emléket őrzött. Mortiis nyitó és záró részei különösen megmaradtak bennük, a zenekari black metal tételeket ironikusabban tárgyalták. Az Invasion körüli terjesztésről szóló tréfás fejtegetéseik a hallgatói beszélgetéshez tartoztak, nem egy régi szerződés független bizonyításához. A közreműködő rövid keretdarabjai itt szinte felülírták a középső dalok emlékét. Ez másfajta súlypont, mint shwartzheim kedvenc gitáros tételeié, és azt jelzi, milyen különböző részek körül rendeződhetett el ugyanannak a lemeznek az utóélete.

Autothrall 2023. január 26-i Metal Archives-írása 90 százalékos értékeléssel egy régóta őrzött kedvenchez tért vissza. Importlemezbolti emléke a ritkábban elérhető metalalbumok felfedezésének korát idézte fel. A címadó és a Those Burning Thorns gitárnyelve, valamint a két műfaj közti mozgása számára megőrizte erejét; a The Rising in Northern Storm és a Svartfoldet Hat újabb black metalos csomópontnak számított. A morgó és reszelős ének mellett a vokálok rétegzettségének érzetét is a gazdagság részének tartotta. Az Eternal Sadness és a Mourning különállását ő is érzékelte, de élvezhető eltérésként, amely nem törli el az egész értékét. Felvetette, vajon a két műfaj között járó zene hátráltathatta-e a korabeli sikert, ezt azonban kérdésként hagyta, nem üzleti tényként mondta ki. Számára a Myst továbbra is frissnek és újrakiadást érdemlőnek hatott. A 2011-es 80 és a 2023-as 90 százalék két hallgató ítélete, nem egy változó, közös mérőszám; a különbség a részletekben és az egyes kitérők elfogadásában is megmutatkozik.

Harminc év után másik keret

A Myst felvétele idővel részben önálló életre kelt, elválva a zenészek későbbi pályájától. A GOLEM 1996-os Eternity – The Weeping Horizons albuma ugyanannak a német–svéd kapcsolatnak egy másik eredménye lett, amelyben Andreas Rico közvetítő szerepét hangsúlyozta. A zenekarok útja azonban külön haladt tovább. A Fermenting Innards későbbi 1990-es évekbeli koncertjeiről és megszűnésének pontos napjáról, okairól nincs minden kérdést eldöntő első kézből származó közlés. Rico és Andreas szakmai folytatása inkább a GOLEM-interjúkból követhető. Az eredeti CD közben ritka tárggyá, egyes hallgatóknál sokáig őrzött felfedezéssé vált. A felvételnek már a tagok későbbi működésétől független élete is volt.

Mortiis emlékei és a későbbi terjedés

Mortiis 2017-es Decibel-emlékezése ehhez az utóélethez egy nehezebb történetet is hozzátett. A Mysthez készült két kompozíciót felidézve vitáról beszélt, úgy emlékezett, a kifizetés körül probléma maradt, és sértettnek érezte magát. A bizonytalanul felidézett részletek nem alakíthatók végleges jogi tényállássá; olyan szerződés vagy ítélet nem ismert, amely valamennyi érintett helyzetét eldöntené. Ugyanebben a beszélgetésben a death metalból black metalba átlépő zenekarokkal szembeni kettős mércét is ironikusan bírálta. Az együttműködés így egyszerre tartozott a saját személyes emlékezetéhez és a műfaji fogadtatás történetéhez.

Az album körül a későbbi tárgyi terjedés sem volt egységes. A 2022-es orosz, Invasion-jelzésű CD kifejezetten nem hivatalos besorolással szerepel a kiadási adatokban. A hozzá kapcsolódó képek őrizhetnek régi krediteket és feliratokat, de ettől a megjelenés nem sorolható a legitim újrakiadások közé. A régi felvétel ismertsége, gyűjtői keresettsége és hivatalos újbóli hozzáférhetősége különböző kérdések maradtak. A következő nagy lépéshez ismét az eredeti résztvevőkhöz vezető személyes kapcsolatok kellettek.

A jubileumi terv előkészítése

A Rotting Misery Records képviselője, Martin az Open Metal Album Librarynak 2026 októberében küldött személyes visszaemlékezésében mondta el, hogyan született a jubileumi terv. Hosszabb keresés után először Andreas Hilbertet találta meg, majd az ő közvetítésével Ricót érte el. Kezdetben az eredetileg CD-n megjelent Myst bakelitváltozatát szerette volna elkészíteni. Rico azonban további fényképeket és ritka felvételeket is megőrzött, így az egyszerű újraformázásnál tágabb anyag kezdett kirajzolódni. Dan Swanö az archív felvételekkel kapcsolatos munkát is vállalta. Az új megjelenés mögött tehát megint egymást megtaláló emberek és a náluk fennmaradt dokumentumok álltak.

Ennek az előkészítésnek már 2024-ből is van nyilvános nyoma. A Truemetal június 24-i Swanö-interjújában a Fermenting Innards neve olyan kazetták kapcsán került elő, amelyekre 1995 környéki nyers keverések, próbatermi és élő anyagok kerültek. Swanö ezek átmentésével foglalkozott. A megszólalás nem a régi Unisound-session naplóját adja, hanem annak évtizedekkel későbbi folytatását mutatja: a felvételek előkerültek, de további munkára volt szükség ahhoz, hogy az új megjelenéshez felhasználható anyaggá váljanak. A jubileumi kiadás így nem csupán egy régi CD változatlan tárgyi másolata lett.

Új zenei keret és archív anyagok

A legnagyobb szerkezeti különbség éppen a két Mortiis-darabot érintette. Martin elmondása szerint a régi vita miatt ezeket nem tudták újra felhasználni, ezért Rico 2024 júniusában másik nyitó és záró kompozíciót rögzített. A Whispers from an ancient realm és a Companion into the endless void már az új változat saját kerete. Más szerzőhöz és más időhöz tartoznak, mint az 1995-ös Blood and Thunder és Battles on Ice, még ha hasonló szerkezeti helyre kerültek is. A jubileumi anyag ezzel nem egyszerűen több lett: a bevezetése és lezárása is megváltozott, és a régi, illetve új sorrendnek külön értelme maradt.

Az új kreditoldal az eredeti 1995. májusi felvételt elkülöníti Swanö 2024. májusi és októberi remastermunkájától. A próbafelvételeket a buckowi Blue Art Studio helyéhez, 1995 márciusához és májusához rendeli, Rico új keretdarabjait pedig a 2024-es júniushoz. A remasternél Österby és az Unisound neve szerepel; a nyomtatott országjelölés földrajzi értelmezése bizonytalan. A négyoldalas LP-dallista további apró eltérést őriz: IV/1995 és V/1995 jelölést használ, míg a kreditoldal márciust és májust nevez meg. A két közlés eltérését nem lehet önkényes javítással eltüntetni. A korábbi próbák csoportjában korai dalváltozatok is szerepelnek. E különböző időpontok nem egyetlen, az eredeti CD sorrendjében felvett új album részei; a 2024-es Mourning is külön új felvétel marad.

A grafika régi és új munkája ugyancsak külön nevet kapott. Marco Gemmet eredeti képe megmaradt alapként, a jubileumi elrendezésben Rico és a Rotting Misery szerepel. Az archív fotók és a hangszeres, színpadi vagy próbatermi helyzeteket őrző montázs többféle képet ad a zenekarról, mint az eredeti hátlap négy portréja, de az egyes jelenetek teljes szereplősora, helye és felvételi napja nem mindenütt tisztázott. A külön arcfestéses portré sem rendelhető biztos személyhez pusztán arckép alapján. A fényképek így az emlékezet részei anélkül, hogy valamennyiükből új, részleteiben elmondható esemény készülne.

Kiadásváltozatok és az album öröksége

A jubileumi változat több formátumban jelent meg, és a hozzájuk tartozó adatok eltérnek. A Northern Silence 2CD-termékleírása 300 példányt és 24 oldalas bookletet említ. A bakelit kísérőkártyája ezzel szemben 500 darabos sorozatot jelöl, a fényképezett példány kézzel írt száma 148/500. A két példányszám külön formátumhoz tartozik, ezért nem ellentmondás. A 2CD adatlapja 2025. december 6-át adja meg; ez nem vihető át valamennyi jubileumi hordozó általános dátumára. A Rotting Misery németországi bakelitadatai RM019 katalógusszámot, LP-t, illetve a másik közlésben két tizenkét hüvelykes lemezt neveznek meg; ugyanilyen katalógusszámmal külön limitált test pressing, white label változat is szerepel. A 2CD-nél katalógusszám és ország nincs közölve. A régi I.R. 016 CD és ezek a későbbi kiadási formák ugyanannak a felvételtörténetnek eltérő tárgyi állomásai.

Martin az előkészítést hosszadalmasnak nevezte, a kész eredményt pedig sikeresnek látta; megítélése szerint a felek is elégedettek lehettek vele. Ez az ő személyes mérlege, nem valamennyi közreműködő nevében kimondott ítélet. A jubileumi változat révén a régi lemez körül fennmaradt próbák, képek és eltérő időben készült felvételek új összefüggésben váltak hozzáférhetővé. A lecserélt keret az eltelt évtizedek határát is megmutatta: harminc év után nem minden kapcsolat és régi megoldás volt ugyanúgy folytatható.

A lemez tartósságát végül nem egyetlen nagy fordulat magyarázza. Berlini kezdetek, brandenburgi és mecklenburgi koncerthelyek, postai csere, kiskiadói szervezés és svéd stúdiómunka találkozott benne. A death metalos előélet, a black metal felé nyitó dalok, a gótikus kitérő és Mortiis külön világa nem ugyanazt képviselte, mégis egyetlen album idejében kapott helyet. Volt hallgató, aki ebben következetlenséget, más sajátos gitárnyelvet és a műfajok közötti átjárás erejét fedezte fel. A 2025-ös jubileum nem törölte ki Raf elutasítását, és nem oldotta fel minden résztvevő eltérő emlékezetét sem. Új találkozásokat, új felvételeket és új dokumentumokat kapcsolt a régi zenéhez. A Myst története ettől őrizte meg a saját alakját: helyi gyökerű, határokon át létrejött album maradt, amelynek élete messzebb ért az első megjelenésénél.