Always…
A The Gathering első albumának története: Oss és Heesch, a zenekar megalakulása, a Beaufort stúdió és az Always… utóélete.

Az album adatai
Dallista
- The Mirror Waters07:10
- Subzero06:53
- In Sickness and Health07:00
- King for a Day06:33
- Second Sunrise06:43
- Stonegarden04:53
- Always...02:40
- Gaya's Dream06:04
Zenekari tagok
- Bart Smits
- ének, háttérének, dalszöveg
- René Rutten
- elektromos és akusztikus gitár
- Jelmer Wiersma
- elektromos és 12 húros akusztikus gitár
- Hugo Prinsen Geerligs
- basszusgitár, fuvola, triangulum
- Frank Boeijen
- billentyűk, zongora
- Hans Rutten
- dob, szélcsengő
Vendégzenészek és közreműködők
- Marike Groot
- női ének
- Henk van Koeverden
- elektronika, Korg MS-10
Felvétel és megjelenés
- Stúdió
- Beaufort Studios, Bovenkarspel, Netherlands
- Felvétel és keverés
- 1992. február 28. – március 7.
- Producer, hangmérnök, keverés
- Han Swagerman Sr. & The Gathering
- Eredeti kiadó
- Foundation 2000 (Európa)
- Katalógusszám (CD)
- FDN 2004 CD
Hivatalos albumoldalak
Fizikai kiadások
A 2024-es kiadások eltérnek az 1992-es eredeti hangfelvétel kiadásától.
Az eredeti, 1992-es CD nyolcdalos sorrendje. Az újrakiadások keverése és hanganyaga eltérhet.
A zenekar hivatalos oldalai és archívuma
Ellenőrzött zenekari oldalak és külön jelölt zenekari adatlap
1. A város rétegei
Ossból Heeschbe kerékpárral is el lehetett jutni. Hans és René Rutten számára ez az út vezetett az otthonuktól addig a gazdasági épületig, ahol próbatermet béreltek és Bart Smits-szel zenélni kezdtek. A saját dalhoz saját idő kellett, egy hely, ahol próbálhattak, és egy kazetta, amelyen másnak is megmutathatták, mire jutottak. Amikor Hans 2009. október 23-án, a zenekar huszadik évfordulójáról szóló közleményben visszatért ehhez az induláshoz, az első szerzemény címét is megőrizte emlékezete: Anthology in Black. A későbbi nagy távolságokat még ez a rövid, két települést összekötő út előzte meg.H001
Oss történetében régtől fogva összetartoztak az utak és a környező földek. Észak-Brabantnak azon a részén feküdt, ahol a nedvesebb, agyagos térszínek a magasabb homokos területekkel találkoztak, ’s-Hertogenbosch és Nijmegen között. A földrajzi hely a falvak mezőgazdaságához és a távolra vezető kereskedelemhez egyaránt hozzákapcsolta. Egy 1161-es pápai oklevélből már írott nyoma is maradt: az echternachi apátság és a helybeli plébánia viszonya került bele. Maga a név kevésbé engedelmeskedett az utólagos magyarázatoknak. Volt, aki az ökröt, más az északi mitológiát kereste benne; az 1975-ös névtani értelmezés, amelyet Rien Wols idézett fel, inkább a víz mellett kiemelkedő föld felől közelített hozzá.H002
A környék megélhetése sokáig a közösen használt földön is múlt. I. János brabanti herceg 1286-ban legelőket biztosított a közösségnek; a földhasználat rendjét később a határvidék védelmének gondja kísérte. Brabant és Geldern konfliktusai között várra és védelmi rendszerre volt szükség. Johanna hercegnő uralma alatt, 1399-ben városi kiváltságok születtek. A termények, az állatok és a kelmék útja piacba és posztócsarnokba torkollott, az igazgatási önállóság pedig szilárdabb keretet adott a környék kereskedelmi központjának. Oss a környező földekből élt, de egyre többféleképpen közvetített köztük és a távolabbi vevők között.H003
α · Tűzvész és újjáépítés
Az 1751-es tűzvész után újra kellett építeni a települést. A megélhetés régi elemei azonban együtt maradtak: kézművesmunka, állattartás, adásvétel. A tizenkilencedik századra a marha és a vaj kereskedelméből már kivitelre dolgozó vállalkozások növekedtek. A Jurgens és a Van den Bergh család versenye a termelők, közvetítők és távoli vásárlók korábban kialakult kapcsolataiba ágyazódott. A Jurgens család üzletének kezdetét a későbbi vállalattörténet még a munkáért kapott vaj továbbadásához vezette vissza. 1860-ban Ossba költöztek, hogy fejlesszék a vajkereskedelmet. A Van den Berghek 1870 körül már Angliába is szállítottak. Amikor az új termék megjelent, a vevőket és a szállítás módjait már ismerték.H004
1871-ben a vajüzlet történetét új eljárás fordította másfelé. Mège-Mouriès találmánya nyomán margarint kezdtek gyártani. A helytörténeti elbeszélés Antoon Jurgens nevét és a családi ház mögötti pajtát őrizte meg az első munka helyeként; Simon van den Bergh alig egy évvel később a Nieuwstraat, a Heschepad és a Margarinepad környékén szervezett saját üzemet. A vállalat későbbi történetében a szabadalmi jog és Jan Jurgens mintája került előtérbe, amelyet a versenytárshoz juttatott. A kezdet más mozzanatát emelték ki e történetek, de ugyanabba az átalakulásba vezettek: a kereskedőcsaládoknak immár gyártást is kellett szervezniük. Az élelmiszer előállítása újfajta épületeket, munkát és szállítási kapacitást követelt.H005
A kész margarin lovaskocsin indult el a Begijnenstraat felől a Maasig, onnan hajó vitte Rotterdam irányába. A nyersanyagoknak több szakaszban ugyanezt az utat kellett megtenniük visszafelé. Jan, Henri és Arnold Jurgens német és angol piacokat keresett, miközben a növekvő forgalom helyben igényelt raktárt, utakat, munkaerőt és nagyobb üzemet. Van den Bergh 1885-re saját irodaházat emeltetett a Molenstraaton. A város egyszerre nőtt a termelés és a kereskedelem körül, de a lovaskocsi és a hajó közötti átrakodás egyre szűkebb átjárónak bizonyult a távolabbi piacok felé.H006
A Tilburg és Nijmegen közötti vasút első tervei az 1860-as évek elejéig vezettek vissza. A megvalósításhoz folyókon átvezető pályaszakaszokat és hidakat is építeni kellett. Az útvonal végül nem Grave, hanem Ravenstein felé haladt. Az ünnepi különvonat 1881. június 2-án Nijmegenből érkezett, és Ossban is megállt; Fenseling polgármester és Jurgens margaringyáros beszédet mondott. Két nappal később már a személyforgalom indult meg, mindkét irányba napi négy vonattal. Az avatás így rövid idő alatt menetrenddé vált. 1885-ben az Oss és Helmond közötti kötöttpályás összeköttetés is elkészült. A környék települései új kapcsolatokat kaptak, az ipar azonban a vasút mellett további szállítási lehetőségeket is keresett.H007
A Maasig tervezett csatorna végül nem épült meg. Simon van den Bergh 1891-ben Rotterdam Feijenoord városrészébe költöztette az üzemét, ahol a szállítás feltételei más lehetőséget kínáltak. A Jurgens-gyárak Ossban bővültek tovább. 1916-ban a családi otthon helyét nagy ipari épület foglalta el, a Kerkstraat mentén C. Estourgie tervei szerint emelkedtek csarnokok. Férfiak, nők és gyermekek százainak munkája került e falak közé. 1927-ben a két nagy margarinvállalkozás Margarine Unie néven egyesült, majd a Lever Brothers-szel való későbbi összeolvadás után az ossi termelés Rotterdam felé távozott. Az üresen maradt épületekben 1931-től már Philips-világítótesteket készítettek. Ugyanazok a csarnokok más iparág munkáját fogadták be; az egykori Jurgens-épületeket az 1980-as években bontották le. Mire Hans és René zenekara létrejött, ez a nagy gyárhelyszín már az eltűnő városi múlt része lett.H008
A húsiparban a föld és a gyár sokáig egyetlen háztartás megélhetését adta. A Hartog és a Zwanenberg exportvágóhídjain korábbi kisparasztok is munkát vállaltak. A háború előtti bérekből, amelyeket Henk Buijks helytörténeti írása idéz fel, a képzetlen munkásnak naponta 1,50–1,75 holland forint jutott; egy túlóráért tizennégy centet kapott. Az üzem nem feltétlenül váltotta fel a földet. Akadt, aki éjszaka a gyárban dolgozott, nappal pedig az állatokat és a gazdaságot látta el. A város iparosodása az ilyen megosztott munkanapokban is végbement: az új kereset a korábbi teendők mellé került.H009
β · Munkások és ipar
1914 februárjában nyolcvan Zwanenberg-munkás beszüntette a munkát. Az alkalmi és az állandó dolgozók eltérő napibére miatt tiltakoztak; a Hartognál százharmincan csatlakoztak hozzájuk. Énekelve vonultak az utcákon, miközben a helyi sajtó egy része ellenük fordult. A szakszervezeti közvetítés nem vezetett eredményre. Heeschben szocialista szervezőkkel is találkoztak, a sztrájk azonban néhány nap után érdemi béremelés nélkül ért véget. A gyártás növekedése, amely a város új üzemeit fenntartotta, a munkásoknak más kérdéseket is jelentett: miként fizetik meg az idejüket, és van-e erejük változtatni a munkájuk feltételein.H010
A közös zenélésnek másfajta intézményei alakultak ki. A Stadsharmonie Kunstliefde Vermag Alles 1835-ig vezeti vissza az alapítását; a tizenkilencedik század közepéről megmaradt tagsági elismerés ugyanehhez az időhöz kapcsolja. A második világháború előtti nyarakon a Heuvel zenepavilonjában játszottak. A megszállás alatt megtagadták a Kulturkammerhez való csatlakozást, ezért hivatalosan nem működhettek. Saját történetükben mégis fennmaradtak a titkos pénteki próbák. A háború után versenyek és díjak következtek, majd 1964-ben a fogyatkozó taglétszám tette szükségessé a megújulást. Drumbandot és ifjúsági oktatást szerveztek: a folytatáshoz új zenészeket is kellett nevelni.H011
1981-ben a vasút százéves múltját már egy bővülő közlekedési hálózat ünnepelte. Május 30-án átadták az Oss-West megállót, Oss és ’s-Hertogenbosch között ingyenes ünnepi járatok indultak. A helytörténeti összegzés 8500 ossi és 6000 rosmaleni utazót említ. A Jan Cunen-központ kiállítása az 1881-es avatást idézte fel, miközben az új megálló a jelen utasait fogadta. Az egykori gyárakhoz és kereskedelemhez is kötődő vasút így egyszerre volt megőrzött történet és naponta használható kapcsolat a város határain túlra.H012
A közeli Heesch régi neve, Heze, egy 1191-es, tizedeket említő iratban bukkan fel. A magyarázat bozótos, sarjas tájat sejtet mögötte. A homokos, sovány földön rozsot, zabot és hajdinát termesztettek; a közös földhasználat már 1298 előtt ismert volt. Az 1329. október 18-i adomány és az 1364-ben említett elöljárók a helyi igazgatás kialakulásának nyomai. ’s-Hertogenbosch és Grave között erre haladt az út, utazókkal, fuvarosokkal és postával. A települést a földje mellett az átmenő forgalom is formálta, bár a szétszórtabb részek csak jóval később rendeződtek hosszú utcasorrá.H013
Az országút 1818 és 1836 közötti kiépítése hozta el ezt az átrendeződést. A második világháború után egyre többen laktak Heeschben, és a mezőgazdasági környezet mellett új lakóhelyek nőttek fel. Henk Geurts, a Witte Molen molnárjának fia 2015-ben innen idézte fel az 1961-es májusi Mária-körmenetet: a malom mögött szabadtéri misét tartottak, fúvószenekar és kórus működött közre, szerzetesek és apácák is jelen voltak. A környező területek egy része még mezőgazdasági használatban állt, másutt házak és iskolák épültek. Az 1980-as évek közepén két ipari és kereskedelmi terület fejlesztése is változtatott a településen. Heesch 1994 januárjáig önálló önkormányzattal rendelkezett. Amikor az ossi fiatalok próbálni jártak át, e saját intézményekkel élő közeli faluhoz érkeztek, amelynek utcáin a régebbi és az újabb életformák egymás mellett maradtak.H014
2. A kazetták útja
A hatvanas évektől a holland fiataloknak egyre többféle zene jutott elérhető közelségbe. A brit és amerikai beat, rock és blues importlemezeken és rádión érkezett, az elektromos gitárok pedig a bálzene és a hagyományos közösségi zenélés mellett más közönséget kezdtek összegyűjteni. A holland rocknak az indobandok külön hagyományt adtak. A hetvenes évek progresszív együttesei hosszú szerkezetekkel és összetettebb hangszeres munkával tágították a dalok idejét, a hard rock a torzítás és a hangerő erejét növelte. Az ifjúsági központok és klubok mind többféle előadónak adtak helyet, de a lehetőségek nem növekedtek megszakítás nélkül.H015
Az 1974–1987 közötti időszak későbbi televíziós rendszerezésében a kalózrádiók, a diszkók, a punk és az ifjúsági központok ugyanannak a változó zenekultúrának lettek részei. A koncerthelyek nyolcvanas évekbeli bezárása is hozzátartozott ehhez a történethez. Többféle felvételt lehetett megszerezni, mint korábban, ám a saját zenekarral kereshető színpadokból nem lett mindenütt egyre több. A hangzó választék és a játszás lehetősége eltérő ütemben változott; a hallgatóból zenésszé váló fiatalnak a lemezek mellett egy működő helyet is találnia kellett.H016
A lemezpiacnak közben megmaradt a maga aránytalansága. Az 1960 és 1990 közötti holland slágerlisták kínálatának átlagosan háromnegyedét külföldi előadók adták. A belső piac viszonylag kicsi volt, a hazai lemezgyártás költsége és a külföldi siker bizonytalansága pedig megnehezítette egy új együttes indulását. A később elemzett adatsorban a debütáló művek aránya a hatvanas évek átlagos 35 százalékáról a nyolcvanas évekre 27 százalékra csökkent. A nemzetközi terjesztési kapcsolatokkal dolgozó nagyobb vállalatok mellett ezért külön jelentőséget kaptak azok a kis független cégek, amelyek a még bizonytalan kimenetelű zenéknek is helyet nyitottak. A kereskedelmi siker előtti életnek saját útjai alakultak ki.H017
1977 elején a Sex Pistols amszterdami, paradisói koncertjein még csak néhány száz ember volt jelen. A punk súlyát ez a közönségszám még aligha foghatta át. Novemberben Iggy Pop televíziós szereplése már tágabb nyilvánossághoz ért el; Gijsbert Kamer 2012-es visszatekintése e kétféle jelenlét között követte a mozgalom terjedését. A 1000 Idioten, a Plurex, a Torso és a No Fun lemezbolt révén újabb közvetítők kapcsolódtak a zenéhez. Kis kiadónál, független üzletben vagy saját rendezvényen olyan felvétellel is lehetett találkozni, amely mögött még nem állt nagy eladás. A következő hallgatót gyakran egy lelkes közvetítő találta meg.H018
α · Új hullám és kísérletezés
1978 és 1984 között az új hullámban a rövid gitárdal mellett egyre több hely jutott a hangokkal végzett kísérletezésnek. Bowie és Iggy Pop mellett a Kraftwerk és a krautrock más hangszínekre, másfajta ismétlésekre is figyelmet irányított. A punkból és a későbbi posztpunkból elektronikus kísérletezés felé is vezettek utak. Körülöttük kis kiadók, boltok és saját estek hálózata működött; egy személyes ajánlás vagy alkalmi koncert továbbvihette azt, amit egy lemez elindított. A felvételek kézről kézre adása a zenészek és hallgatók közötti távolságot is csökkentette. Az új hanghoz új társaságot, újabb boltot vagy levelezőtársat lehetett találni.H019
A nyolcvanas évek holland extrém metalja ebbe a sokféle közvetítőből álló világba kapcsolódott be. A thrash és az extrém metal több irányában a punk és a hardcore gyors, sűrített játéka is találkozott a heavy metalból továbbépülő megoldásokkal. Thanatos, Pestilence, Sinister, Asphyx, majd Gorefest: különböző hangzások és különböző lehetőségek jutottak ugyanabba a nemzetközi forgalomba. A holland metal későbbi szociológiai vizsgálata 1989-ben találta a legtöbb új zenekar alapítását. A Nederdeath megnevezés az eredetnek adott súlyt, hitelességet és minőséget is jelzett a hallgatók számára, miközben az együttesek külföldi kiadókkal, turnészervezőkkel és terjesztőkkel dolgoztak. A helyi névhez így nemzetközi utak tartoztak. A kazetták és a távoli kiadók mellett amerikai turnécsomagok előzenekari helyei is közelebb vitték a holland zenét más országok közönségéhez.H020
Az egyik ilyen utat holland vállalkozás építette. Cees Wessels 1980-ban alapította a Roadrunnert, amely külföldi extrém metalfelvételeket is hozzáférhetővé tett; 1988-ban pedig már a holland Pestilence Malleus Maleficarumja jelent meg nála. A beérkező lemezek és a kifelé induló zenekarok forgalma összekapcsolódott. Ebből a tágabb fejlődésből 2015-re a death metal jelentősége is számszerűen látszott: az 1971 és 2015 közötti holland metalzenekarokat összesítő adatbázisban 29 százalék volt a részaránya. A hosszú időszak mérlege mögött azonban külön próbatermek és személyes indulások álltak.H021
Stephan Gebédi 2017-ben még Marcel van Arnhem padlásszobájához és az iskolai rajongói körhöz tudott visszanyúlni, amikor a Thanatosról mesélt. A Venom és a Hellhammer merészsége saját zenére ösztönözte őket. 1984-től Remo van Arnhemmel már külföldre is cseréltek demókat: Death/Mantas, Master, Possessed és korai Carcass érkezett hozzájuk postán, kazettákon. A távoli együttes neve és zenéje e személyes küldeményekkel vált ismerőssé. Még a saját névválasztásukat is módosította egy ilyen felismerés. Whiplashként indultak, de amikor megismerték a már létező amerikai Whiplasht, Thanatosra változtatták a nevet.H022
A demó az együttes mindenkori állapotát vitte tovább. Új tagokkal újra megmutathatták rajta, mire képesek, és Gebédi emlékezetében már több ezer eladott kazetta maradt meg ebből a körforgásból. Az 1987-es Live at the Lede sajátos helyzetet őrzött: bár élő anyagként terjedt, próbateremben vették fel, meghívott barátokkal és közönségzajjal. A kazetták kiadói figyelmet hoztak, de egy ajánlat mögött nem mindig volt vállalható segítség. Több cég a zenészekkel fizettette volna ki a stúdiót. A saját felvétel eljutott valakihez, aki szerződést kínált; arról viszont még külön kellett dönteniük, hogy az ajánlott feltételekkel tudnak-e dolgozni.H023
Az underground személyes kapcsolatait versengés is terhelte. Gebédi a Pestilence-szel és az Asphyxszal való rivalizálást is felidézte, közben a kilencvenes évek elejének ötszáz–nyolcszáz fős klubteltházaira emlékezett. Martin van Drunen 2016-ban ugyancsak lelkes holland közönségről beszélt, de a kezdeti zenekari kapcsolatokat ritkábbnak látta. Neki mégis egy személyes ismeretség nyitott új helyet. Bob Bagchusszal előbb kazettákat cserélt, telefonáltak egymásnak, majd Bagchus az Asphyxba hívta. A versengő együttesek között ugyanazok a személyes csatornák működhettek, amelyeken új tagot, felvételt vagy koncertlehetőséget lehetett találni.H024
Van Drunennek a zenekari szükség egy másik hangszert is a kezébe adott. Énekesként került a Pestilence közelébe, de basszusgitáros híján meg kellett tanulnia basszusozni. A gyakorlatot később a komponálásban is hasznosította. A lassabb death metal iránti vonzalmát a Black Sabbath, a Trouble, a Saint Vitus, a Winter és a Hellhammer felől magyarázta. A súlyosan lelassított rész számára eleve a korai death metal lehetőségei közé tartozott. A gyorsaságból a nyomasztó lassúságba vezető mozgás már működött, amikor az új irányok elnevezései még nem rögzültek. A zene formái hamarabb váltak kipróbálhatóvá, mint ahogyan a külön nevük megszilárdult.H025
A Thanatosnál a kiadói szerződés később sem hozott egyenes utat. Gebédi a Shark Records 1989-es finanszírozásával és promóciójával utólag elégedetlen volt, és a keverés feletti beleszólás elvesztését is sérelmezte. A második lemezre 1991-ben előprodukciós demóval készültek. A stabilabb felállás és a gyakoribb fellépés összetettebb dalszerkezeteket tett lehetővé, de a Cannibal Corpse, az Exhorder és a Carcass mellé kínálkozó turnék meghiúsultak. Gebédi saját zenekaruk belső hibáit sem hallgatta el. A nagyobb nemzetközi jelenlét mögött így megmaradt az egyes együttesek törékeny működése: a dal, a kiadó és a színpad lehetősége nem mindig ugyanakkor találkozott.H026
β · A stockholmi hangzás
Stockholmban közben egy stúdió körül alakult ki felismerhető hang. Tomas Skogsberg már a hetvenes években kísérletezett saját felvételekkel. A Sunlightban eleinte nyolcsávos rendszerrel, főként punkzenekarokkal dolgozott; a tizenhat sáv lehetősége már teljes állású stúdiómunkához vezetett. A nyers megszólalás iránti vonzalmát 2015-ben a Beatleshez és a hetvenes évek rockjához kapcsolta. Morbid, Treblinka és Nihilist után az Entombed 1990-es Left Hand Pathján már olyan műhelynyelv szólalt meg, amelyhez más zenészek is el akartak jutni. Egy adott helyiségben, adott eszközökkel és együttműködő emberekkel készülő felvétel messzebbre vihette a stúdió hírét, mint a saját városa.H027
Skogsberg emlékezetében Leif Cuzner vitte be a Sunlightba a BOSS HM-2 egyik korai példányát. A láncban a torzító mellé Peavey kombó, Audio-Technica ATM41 mikrofon és GC2020 kompresszor társult. A hanghoz azonban a zenészek játéka és a kompresszió használata is hozzátartozott. A Dismemberből David Blomqvist a Nihilist demóját hallva szeretett volna ugyanott dolgozni, és maga is megszerezte az effektet. Az 1991-es felvétel történetében Peavey Studio Pro 40 és maximális állásba fordított kezelőszervek szerepelnek. A kazettán megismert hang újabb együttest vitt ugyanahhoz a stúdióhoz, ahol a rendelkezésre álló eszközökből ismét saját felvételt kellett létrehozni.H028
Az Entombed, a Dismember és a Grave e közös stúdiótörténet részévé vált; az Unleashedet Skogsberg külön említette mint együttest, amellyel nem dolgozott. A HM-2 Göteborg dallamosabb zenéiben is feltűnt, más hangszerelési és szerzői környezetben. Niclas Engelin emlékeihez az idősebb helyi muzsikusoktól kapott tanulási és gyakorlási alkalmak is hozzátartoztak. A kezdetek pontos keltezése körül maradt eltérés: a Nihilist második demóját a 2015-ös interjú 1988-hoz, a későbbi BOSS-összeállítás az Only Shreds Remain anyagát 1989-hez kötötte. Az évtized végi műhelymunka időben közel maradt, de a két forrás nem ugyanazt az évet őrizte meg.H029
Floridában más léptékű felvevőhely is mozgó rendszerből indult. Jim Morris, Tom Morris, Laurel Morris és Rick Miller 1981 júniusában még egy nagy furgonba épített nyolcsávos analóg berendezéssel kezdte a Morrisound történetét. A mozgó stúdiót bérelt helyiség és huszonnégy sávos technika követte, majd 1985 novemberében az 56th Streeten már külön erre a célra tervezett épületben dolgoztak. A Death, a Morbid Angel és az Obituary lemezei e vállalkozás történetéhez kapcsolódtak. A postán járó demók és az ilyen stúdiók ugyanannak a nemzetközi zenei forgalomnak eltérő méretű műhelyei lettek.H030
Ossból a távoli hangzásokhoz is helyi útvonalak vezettek. Hans Rutten a város boltjai mellett ’s-Hertogenbosch és Nijmegen üzleteit idézte fel, Frank Boeijen a Via Via CD-kölcsönzőre emlékezett. Egy lemezért utazni lehetett, kölcsönkérni, másolatot készíteni róla. A külföldről érkező felvétel így a helyi zenészekkel és az iskolai ismeretségekkel találkozott. A Celtic Frost mellett progresszív rock, punk és elektronikus zene is elfért az új együttes hallgatói világában. A következő lépéshez már nem volt elég egy albumot megszerezni: azoknak kellett egymásra találniuk, akik ezekből a különböző zenékből valami sajátot akartak eljátszani.H031
3. Hat ember egy fészerben
Hans Rutten először a nézők között volt. René és Bart Smits már együtt zenélt, ő pedig látta a testvére és a későbbi énekes korábbi együttesét. Innen vezetett az út ahhoz, hogy hárman maguk is megpróbáljanak valamit. Hans 2019-ben az 1989-es őszi iskolai szünetig vezette vissza a kezdetet, egy heeschi fészerig. Bart emlékezetében ugyancsak Renével közös előzmények és két zenekar, a Celtic Frost meg a Hellhammer súlyos zenéje állt az elején. A legelső próbáról kazetta készült; Bart évtizedek múltán is azt mondta, megőrizte. A később hat emberhez tartozó történetben ezen a ponton még hárman keresték a közös játék lehetőségét.H032
A kezdetet később évszámmá kellett alakítani az életrajzokban, és a rövid adatok már nem mind ugyanazt őrizték. Az 1989 mellett 1990 is alapítási évként maradt fenn, utóbbi a korabeli Darkness-interjú egyik válaszában is szerepel. Hans és Bart részletes elbeszélése az őszi, 1989-es próbák mellett szól, az állandó felállás viszont Hans szerint csak mintegy fél év alatt alakult ki. A Sombre Eve promóéletrajza Hugo és Jelmer érkezését 1990 februárjához, Frankét áprilishoz kötötte. A közös kezdés és a teljes hatos közé tehát hónapok fértek. Ettől az évszámok eltérésének eredete még nem válik bizonyossá. Hans és René Nijmegenben született, Ossban nőtt fel; a testvérek számára a város és környéke már azelőtt is zenészekből álló környezetet jelentett, hogy saját állandó zenekaruk lett volna.H033
Hans a szűkösnek érzett szórakozási lehetőségekre és a vendéglőkben mégis összegyűlő sok zenészre emlékezett. Deafen, Armageddon, Endangered Species: a helyi nevekhez arcok és működő együttesek tartoztak. A korai előzményekben a Cromlech és a Scarchofanixck neve is felbukkan. Távolabbról a holland születésű Eddie és Alex Van Halen mutatták meg, milyen messzire juthat két együtt induló zenész. Hans eleinte sportolói pályára készült. René számára is a sport vagy az ipari munka látszott könnyebben elképzelhető jövőnek, mint a hivatásos rockzenélés. Saját testvéri kapcsolatukról később a súrlódásokat is elmondta, az összetartást és a végső bizalmat mégis állandónak tekintette. A heeschi időszak céljai kisebb távolságokat jelöltek ki: megírni egy saját dalt, elkészíteni egy demót, bejutni valaki elé előzenekarnak.H034
René számára a gitár már a családi otthonban jelen volt. Apja countryt és westernt játszott akusztikus hangszeren, a fiút azonban először legalább annyira érdekelte a megszólalás technikája, mint maga a játék. Hogy miként lesz valamiből egy bizonyos hang. A 2022-es Inferno-beszélgetésben tizenöt éves korára tette saját gitározásának kezdetét. Balkezesként megfelelő hangszert sem volt könnyű találnia; a jobbkezes gitárral végzett próbálkozás nem hozta meg a megoldást. Az Iron Maiden gitárhangzása annál inkább feladatot adott a kíváncsiságának. Későbbi önjellemzésében is a dallamok és a különféle hangképek keresése került előre, nem a virtuóz szólózás mint önmagában követendő cél.H035
α · A zenekar összeáll
A basszusgitáros helyére Bart egyik osztálytársa és barátja érkezett. Hugo Prinsen Geerligs a próbakazettát meghallva került közelebb a társasághoz. Új hangszerén még kezdő volt, de a zenetanulást már ismerte: éveken át furulyázott. Egy furulyás fellépés emlékében Megadeth-pólót viselt. A basszus másféle feladatot adott ennek a dallami előképzettségnek, és Hugo olyan játékosokban talált mintát, mint a Rush Geddy Lee-je és a Black Sabbath Geezer Butlerje. Később a Pink Floydot, Andreas Vollenweider hárfajátékát és Mike Oldfield korai, ismétlésekre épített zenéjét is saját előzményei közé sorolta. A basszust önálló dallamokra alkalmas hangszerként közelítette meg. A The Mirror Waters első ötlete mégsem ezen született: szülei zongoráján kezdte kidolgozni otthon.H036
Hugo ismerte Jelmer Wiersmát, így a következő kapcsolat már az újonnan belépő zenészen keresztül vezetett a próbákhoz. Jelmer gyerekként dobos akart lenni, a családjától kapott akusztikus gitár azonban másik hangszerhez terelte. A gördeszkázás és a torzított gitár mellett Bad Religion, Hendrix és Zappa, dub reggae és klasszikus thrash fért bele a zenei érdeklődésébe. Frank Boeijennel az iskolában találkozott. A későbbi billentyűs a visszaemlékezésben Pink Floyd-pólós osztálytársként jelenik meg; a matematikaórák és a zene ugyanannak az iskolai ismeretségnek voltak a részei. A felállás a barátságok és az osztálytársi kapcsolatok mentén bővült, egyik ember a következőhöz vezetett.H037
René egy kis billentyűzetet őrzött meg Frank érkezéséből. A hangszerrel új lehetőség került a közös munkába: a Roland E30 háromsávos szekvenszere az ötletek rögzítésére és egymás mellé helyezésére is alkalmat adott. Frank 2014-ben Jean-Michel Jarre, az Art of Noise és a Depeche Mode felől beszélt kamaszkori elektronikus érdeklődéséről; a történeti emlékezésben Tomita is helyet kapott. Hans 2019-es felsorolásában a Pixies, Jarre, Vangelis és a Kraftwerk szerepelt. A névsorok a megszólalók eltérő hangsúlyaival mutatják meg, mennyi minden érkezett a billentyűssel a heeschi zenébe. A gitárok mellett olyan hangszer kapott állandó helyet, amellyel másként lehetett tartani, ismételni vagy rétegezni egy dallamot.H038
Frank az Always... címadó darabjának kezdeti ötletét magához kötötte. Külön felidézte az In Sickness and Health billentyűs témáját és a King for a Day két akkord köré rendezett, hosszú ambient részét is. René a címadóhoz Philip Glass szerkezeti gondolkodását társította. Az ismétlés ezekben az emlékekben a dal formálásának eszköze lett: egy rövid zenei gondolatnak időt lehetett adni, a hangokat hosszabban egymás mellett hagyni, a gitárriff mellé másfajta folyamatot szervezni. A későbbi albumhoz vezető munka már az ötletek születésénél több hangszer és több hallgatói világ találkozásából állt.H039
A közös játék útmutatói közben maguk is időben változtak. Hans a Celtic Frost lassú ritmikáját és az 1987-es Into the Pandemonium kísérletező szemléletét emelte ki, melléjük a Nocturnus billentyűs metalját és a Paradise Lost Gothicját helyezte. A Gothic 1991-ben bővítette a nagylemez felé tartó zenekar tájékozódási pontjait. René a Psychotic Waltzt, a Bathoryt és az Atrocityt is megnevezte. Hansnál az Axegrinder és az Amebix crust- és hardcore-zenéje mellett filmek és dokumentumfilmek élményei tágították a zenei képzeletet. A hat embernek ebből a különbözőségből kellett közösen eljátszható dalokat létrehoznia.H040
A társaság neve is egy ilyen közös választás emléke maradt, többféle elbeszéléssel. René a Highlander Gathering kifejezésére és Marin van Sprang ötletére vezette vissza; azt is szerette benne, hogy különböző érdeklődésű emberek együttlétét fejezhette ki. Bart később Hansot vagy Marint nevezte lehetséges ötletgazdának, és értékelte, hogy a név nem szorítja eleve egy műfajba az együttest. A Blasphemous név szerint nem azonosított zenekari válaszadója sötétnek és különösnek érezte a nevet. A film felől érkező kifejezés az utólagos emlékek közös pontja maradt, a névadó személye kevésbé biztos. Marint egy későbbi adatbázis 1989-es első basszusgitárosként tartotta számon, Bart pedig tervezett basszusgitárosként is említette. René emléke szerint azonban a rendszeres közös zenélés nem kezdődött el vele: Deventerben tanult, a távolság pedig a rendszeres próbákat és a koncerteket sem tette lehetővé számára. A névhez, majd a borító megtalálásához fűződő szerepe megmaradt. Az első albumot rögzítő hatosban Hans és René Rutten, Bart Smits, Hugo Prinsen Geerligs, Jelmer Wiersma és Frank Boeijen játszott.H041
A hétvége lett a közös munka ideje. Szombaton beszélgetés, vasárnap délelőtt tízkor próba: a tagok konkrét rendet tudtak felidézni az iskolai hetek mellől. A helyiség emléke ennél kézzelfoghatóbb részleteket is őrzött. Hans 2009-ben a téli hidegről beszélt, és Bartról, amint gyufával próbálja működésre bírni a fűtést; a 2014-es közös szöveg a régi mezőgazdasági tároló nedvességét és kellemetlen szagát is megnevezte. Az időbeosztás és a rendelkezésre álló hely együtt szabta meg a próbálás feltételeit. Black Sabbath- és Metallica-dalokkal is tanulták az összjátékot, majd Iron Maidennel és Rushszal is próbálkoztak. Hans napokon át tartó gyakorlásra emlékezett: a nehezebb dalok belső szerkezetét is meg akarták érteni. Hans a For Whom the Bell Tollst nevezte meg; a Rush Subdivisionsével való küzdelem pedig a közös játék nehézségét is megőrizte az emlékezésben.H042
Az első heeschi ősz országos politikai fordulat ideje is volt. A CDA a liberális VVD helyett a PvdA-val lépett koalícióra; az egyezményt 1989. október 26-án kötötték meg, Ruud Lubbers harmadik kormánya november 7-én lépett hivatalba. Wim Kok a miniszterelnök helyettese és a pénzügyek irányítója lett, Hedy d’Ancona a kulturális és jóléti tárcát kapta, Hans Alders a lakás- és környezetpolitika területén dolgozott. A szociális megújulás programjában az iskola, a gyermekgondozás, az egészségügy és a helyi intézmények fejlesztése szerepelt. Az iskolaelhagyás megelőzésével és a pályakezdők támogatásával a fiatalkori munkanélküliséget is vissza akarták szorítani. Az önkormányzati mozgástér és az állampolgári részvétel mellett a rendőrség regionális szervezése, a családi juttatások és a közalkalmazotti fizetések is a kormányzás ügyei közé kerültek. Az 1994-ig tartó kabinetéveket később az alkalmazkodás és a költségvetési szigor vitái is végigkísérték.H043
β · Fordulópont Európában
Két nappal a kormány hivatalba lépése után megnyílt a berlini fal. Az NDK vitatott, 1989-es helyhatósági választásait követő polgárjogi tiltakozások november 9-éhez vezettek, majd néhány hónap alatt az állam egész rendje megváltozott. Az 1990. március 18-i szabad parlamenti választáson 93,4 százalék vett részt, az Allianz für Deutschland került vezető helyzetbe. Július 1-jén új gazdasági és pénzügyi kapcsolat lépett életbe, szeptember 12-én Moszkvában a két német állam és a négy nagyhatalom megegyezett a német kérdés külső rendezéséről. Október 3-án az egyesülés hivatalossá vált. Az európai térkép egyetlen év alatt új intézményi és politikai rendbe fordult.H044
A holland kormány megállapodásában Kelet-Európa támogatása, a NATO együttműködése és a schengeni végrehajtás előkészítése is helyet kapott. A határokon áthaladó áruforgalomnak régebbi rendszerei dolgoztak tovább. Rotterdam konténeres infrastruktúrája a hatvanas évektől fejlődött; a CBS heerleni külkereskedelmi munkájában a nyolcvanas évek vámokmányait még kézzel sorolták be a gépi feldolgozás előtt. A kilencvenes évek eleji digitális adatszolgáltatás mellé sok papírmunka maradt. Közben az ország lakossága 1989. január 1-jén 14 805 240, egy évvel később 14 892 574, 1991 elején már 15 010 445 fő volt. Az 1992 eleji 15 129 150 lakos három év alatt 323 910 fős, körülbelül 2,19 százalékos növekedést jelentett. Az 1990-es Vinex-tervek a közlekedési hálózatokhoz kapcsoltak új lakónegyedeket; Alders NMP-plus programjában a szén-dioxid-kibocsátás, a savasodás, a talajtisztítás, a hulladékgazdálkodás és az energiatakarékosság igényelt beavatkozást. A közösségi közlekedés és a vasút működésének átszervezése a várospolitika mellett az állami pénzügyek kérdése is lett. Lakóhelyet, munkába vezető utat és élhető környezetet kellett tervezni a növekvő népesség számára.H045
Ossban a társas nyilvánosság is új helyeket keresett. Robert van Vlijmen 2024-es emlékezésében a Ruwaard lakónegyed, a Maaslandcollege és a Hartog húsüzem munkáscsaládjai őrizték fiatalkorának világát. Apja a húsiparban dolgozott, fiatalkorához katolikus neveltetés is tartozott, őt később a nijmegeni tanulás más közegbe vitte. Egy 1984-es helyi újság felhívása vezette a Werkgroep Homoseksualiteit Osshoz. A munkacsoport beszélgetésekből és találkozókból jutott el a sajtóközleményekig, az utcai tájékoztatóasztalokig és a vallási párbeszédig. A Peperstraat találkozóhelye mellett a Torenstraaton működő Jongeren Advies Centrum egyik helyisége adott teret a fiatalok Tom Poes csoportjának. A kezdeményezés helyben, a találkozást kereső emberek köréből szerveződött. A kapcsolattartásban családi lakások telefonjai segítettek; önkéntes telefonos segítséget nyújtottak, az oijeni katolikus plébánossal és protestáns résztvevővel párbeszédet szerveztek. Városi szakpolitikai szereplők kikérdezése után a polgármesternek adtak át ajánlásokat. Az 1985–1992 közötti hivatalos iratok az önkormányzati levéltárban maradtak fenn. A munkásvárosban az iskola, a lakónegyed és a vallási közösség mellett ilyen találkozások is alakították, kik találkozhattak és beszélhettek egymással.H046
A zenészek országos képviselete szintén tartósabb keretet kapott. Az 1975-ben létrejött Stichting Popmuziek Nederland 1990-től biztosabb állami támogatással dolgozhatott. Az elismerésért folytatott vitákban újra felmerült, hol húzódik az amatőr és a hivatásos működés határa, hogyan fér össze önkéntesség és üzlet, mennyi szabályt bír el a spontán kezdeményezés. A helyi zenészeknek eközben felszerelést, szállítást és együtt tartható társaságot kellett szervezniük. A heeschi hatosnak az iskolai és baráti kapcsolatokból heti munkarendet kellett fenntartania. Amikor már rögzíthető anyaguk lett, az első saját kazetta a következő, elérhető feladatot jelentette.H047
4. Vörös borítók, távolabbi színpadok
Az An Imaginary Symphony elkészültét a résztvevők története 1990 októberére helyezi. Öt dalcím tartozik hozzá: Second Sunrise; Six Dead, Three To Go; Downfall; Another Day; Share The Wisdom. A próbakörülmények között felvett anyagon még a kialakuló együttes gondolkodása rögzült. René és Bart punkos, thrashes nyomokat is felidézett belőle. Bart a természetes énekhangjával is próbálkozott, a meghatározó szerep mégis a hörgésé lett. A dalok ettől kezdve az eljátszás helyétől függetlenül továbbadhatók voltak. Egy kazettát kézbe lehetett adni, borítékba tenni, másvalakinek lejátszani és lemásolni. A korai zenekari életrajz szerint magazinokhoz is elküldték az anyagot. A heeschi próbákból olyan bemutatkozás lett, amely a zenészek távollétében is eljuthatott új hallgatókhoz.H048
Az első jelentős koncert időpontját a résztvevői történet és a korai életrajz egyaránt 1991. január 25-ében jelöli meg. Heeschben, a De Meulében Dead Head és Invocator társaságában játszhattak. A próbahely településén már más zenekarok közönsége előtt kellett megszólaltatni a saját dalokat. Hans később a Dead Head előtti helyet annak példájaként említette, milyen lépésekben haladtak: a következő megvalósítható feladat egy újabb alkalomhoz vezetett. A kazetta és a színpad két külön módon tette hozzáférhetővé ugyanazt a munkát.H049
Áprilisra újabb felvételük lett. A Moonlight Archer munkájáról bérelt keverőpult és otthon végzett masterelés maradt meg a résztvevők emlékeiben. A későbbi demóadatlap 1991. április 1-jét, a Caveman Stúdiót és egy Johan néven feltüntetett segítőt nevez meg, az anyagot élőben rögzített felvételként írja le. Wim Baelus a grafikához adott segítséget; a példányokat kézzel számozták, vörös borítójuk fénymásolással készült. A Blasphemous válaszadója háromszáznál több példányról beszélt, a Darknessben a zenekar körülbelül négyszáz eladott demót említett. Két külön megszólalás önbevallott becslése maradt fenn; pontos eladási növekedés nem számolható belőlük. A korai sajtó egy másik időadatot is megőrzött: a Blasphemous első demóként, 1990 áprilisához kötötte a Moonlight Archert. A résztvevői történetben az An Imaginary Symphony az 1990-es, a Moonlight Archer az 1991-es állomás. A korabeli válasz eltérő keltezése megmarad a későbbi időrend mellett.H050
α · A Moonlight Archer kazetta
A Moonlight Archer egyetlen oldalára öt szám került: Subzero, Anthology in Black, Second Sunrise, Downfall és In Sickness & Health. A Second Sunrise és a Downfall az adatlap szerint új felvételt kapott az előző demó után. A Subzero, a Second Sunrise és az In Sickness and Health innen az Always... nyolcdalos kazetta- és CD-műsoráig jutott tovább. A nagylemez repertoárjának egy részét tehát már korábban felvették és továbbadták. Egy dal visszatérése közben a kazetták között is történet volt: ugyanaz a cím újabb munkafázist, újabb rögzítést jelenthetett.H051
A demó körüli időszakban az énekesi hely is bizonytalanná vált. Hans az 1993. október 15-én felvett Underground Empire-beszélgetésben arról számolt be, hogy Bart a hörgés nehézségei miatt átmenetileg kikerült az együttesből. A demó jó fogadtatása és a hangjában elért fejlődés után tért vissza. Hans a The Mirror Waters személyes hátterét ehhez a szakításhoz kapcsolta, korai munkacímként a White Ravent nevezte meg. Hugo otthoni zongoraötlete és az énekes körüli átmeneti törés két eltérő oldalát őrizte ugyanannak a dalnak: az egyik a hangszeres kezdetet, a másik a hozzá kapcsolt személyes történetet. A kész szerzemény felé mindkét emlék vezetett.H052
A kazetta körüli érdeklődésben az Aardschoknak is szerepe lett. A résztvevők későbbi visszaemlékezései a kedvező visszhangot Anthony van den Berg 1991. szeptemberi demóismertetőjéhez kapcsolják. René készpénzzel érkező megrendeléseket idézett fel. Maga a lap 1980-ban Metal Mike van Rijswijk és Stefan Rooyackers rajongói kezdeményezéséből indult; egy későbbi szerzője 2005-ben felidézte, hogy kamaszként még olvasója volt, 1991-től pedig már írt bele. Koncerteken az olvasók a szerzőkkel is találkozhattak. A Moonlight Archer ismertetőjének jelentőségét itt a résztvevői elbeszélés közvetíti. A levelek és a megrendelések azonban kézzelfogható részei lettek annak, ahogy az együttes híre a helyi körön túlra került.H053
A működés nem mindenben tartott lépést az érdeklődéssel. Bart a Slayer Zine-ban saját szervezetlenségüket is szóvá tette: a koncertekre nem mindig vittek elég demót. A felkérések és a kiadói figyelem mellett még a helyszíni kazettaellátást is meg kellett oldani. A sajtó világa sem maradt állandó. Robert Heeg számára a kilencvenes évek eleji grunge a keményzene addigi pózait is új megvilágításba állította; az Aardschoktól az új Watt magazinhoz ment tovább. Az ízlés változása és a régi laphoz való kötődés egyszerre fért el a közegben. A rádiónak pedig már saját keményzenei előtörténete volt: Alfred Lagarde Betonuurja 1976 és 1982, Hanneke Kappen Stampijja 1981 és 1982 között szólt, a VARA Vuurwerket 1987-től 1992-ig Rolf Kroes és Henk Westbroek vezette. Lemezboltok, koncertek, levelek, lapok és műsorok tartották mozgásban a híreket.H054
Az 1991-es fellépések földrajza is tágult. A megőrzött koncertlista Heesch mellett Valkenswaardot, Hengelót, Veghelt, Astent, Bodegravent, Tilburgot és ’s-Hertogenboscht sorolja fel. Május 17-én a valkenswaardi Parsivalban Dildozerrel és Acrostichonnal játszottak. Júniusban Hengelóban több helyi zenekar is szerepelt a programon. Az őszi állomások között október 18-án a heeschi Zaal 3 Gathering–Acrostichon-programját őrzi egy másik bejegyzés; október végén Tilburgban Samael társaságában játszottak. Novemberben a den boschi Willem II-nél két dátum maradt fenn, december 15-én pedig a Morbid Angel neve került melléjük. A tizenegy megőrzött bejegyzésből országon belüli útvonal rajzolódik ki. Ennyi dokumentált dátum maradt az évről; a teljes koncertszámot ebből még nem lehet megállapítani.H055
Tilburgban ennek a koncertéletnek évtizedes előzményei voltak. Jules Calis helytörténeti emlékezése a hatvanas–hetvenes évek házi és padlászenekarait, a Beatles és a Rolling Stones dalait próbáló fiatalokat idézte fel. A kevés próbahely és a szomszédok zajpanasza már ebben a közegben gondot jelentett. A JC Posjet 1973–1974-es estjeihez időnként a Nieuwe Harmonie nagyobb terme kellett, a Bat Cave punk-kávézója helyi és külföldi kisebb zenekarokat fogadott. Az 1986-ban létrejött MuziekKantenWinkel információval és a próbatermek szervezésével segítette a zenészeket. A Noorderligt 1984-től a Veldhovenring 79 alatt működött, bluesnak, jazznek és reggae-nek is helyet adó intézményként. A szomszédok zajpanaszai után 1985-ben önkormányzati támogatással javítottak a hangszigetelésen, a támogatás rakodókapu és teherforgalmi megoldás kialakítását is szolgálta. A nemzetközi koncertekhez a hangszigetelést, a bepakolás rendjét és a környék nyugalmát is biztosítani kellett.H056
β · A Noorderligt színpada
A Noorderligt 1991-es naptárában már a tavasz egymástól eltérő hangzásokat hozott ugyanarra a színpadra: március 30-án Paradise Lost és Cathedral, április 21-én Incubus és Disharmic Orchestra, öt nappal később Sodom és Revenous szerepelt. A május 24-i Morbid Angel-, Sadus- és Unleashed-est után június 7-én Sepultura, Sacred Reich és Heathen, június 23-án pedig Candlemass, Skyclad és Dead Head következett. Ősszel sem szakadt meg a sor: október 20-án Cannibal Corpse és Loudblast, november 10-én Napalm Death, Massacre és Acrostichon került műsorra. Ezekhez a nevekhez ugyanaz a tilburgi terem adott dátumot és címet. A Noorderligt 1998-ig fogadta a maga sokféle programját; a később ismertté vált 013 ugyanabban az évben, november 13-án nyílt meg.H057
Hans a Morbid Angel előtti Noorderligt-fellépést és a Death den boschi, Willem II-beli koncertjét emelte ki a korai lehetőségek közül. Bartnak Chuck Schuldiner együttese a kedvencei közé tartozott, ezért a Death előtti játék külön jelentőséggel bírt az emlékezésében. A Morbid Angel estjéről a nagyobb terem izgalmát és a főzenekar barátságosságát mondta el. Az addig hallgatott előadók így egy közös koncert rendjében kerültek közel hozzájuk. A felvételről ismert név mellé saját előzenekari feladat társult, ugyanazon este másik helyével és felelősségével.H058
Az 1992-es évadban a venrayi Dinges február 2-i estjén Acrostichon és The Gathering szerepelt együtt. Miközben a saját fellépések sora folytatódott, Tilburg február 14-én Bolt Throwert, Benedictiont, Asphyxet és My Dying Bride-ot fogadott. Február 22-én a deventeri Burgerweeshuisban a The Gathering többek között Beyond Belief, Castle, Acrostichon és Dead Head társaságában játszott; az este még megelőzte a Beaufortban megadott felvételi időszakot. A március 8-i programban Thanatos, Dead Head, Sinister, Beyond Belief, Abicinate és Ridiculous, az április 3-iban Carcass, Entombed, Cathedral és Confessor állt. A tavaszi estek után a naptár az év későbbi részében is sűrű maradt: május 22-én Obituary és Napalm Death, szeptember 14-én Danzig és White Zombie, október 18-án Cannibal Corpse, Sinister és Baphomet következett. November 22-én Deicide, Gorefest és Atrocity, november 29-én Kreator, Biohazard és Spina Bifida szerepelt. A lassú és gyors extrém metal, valamint a hardcore felé nyitó zenék egyazon város koncertévadában kaptak helyet.H059
A The Gathering korabeli válaszai hasonlóan tág hallgatói érdeklődést mutattak. A Blasphemous 1992-es beszélgetésében Rush, Paradise Lost, Celtic Frost, Dead Can Dance és Cathedral volt az inspirációk között; a klasszikus zene, world- és szimfonikus irányok, Nirvana, Bad Religion, Jane’s Addiction, Coil és Enigma ugyancsak belefért a felsorolásba. A bizonytalanul 1992-re vagy 1993-ra keltezett Sombre Eve-ben Hans Kongot, technót és house-t, a The Orbot, Voivodot és a The Sisters of Mercyt is említette. Bart a Slayer Zine-nak főleg a mély énekkel magyarázta a death metal megnevezést. A lassú, melankolikus atmoszférát, a billentyűket és a hosszú dalokat tágabb elképzelésben helyezte el. A Blasphemous-beszélgetésben a válaszadó a hardcore-t, a hiphopot és egyes ipari megoldásokat is bírálta. A nyitottság mellett határozott ellenérzéseket is megfogalmaztak. Bart a Slayer Zine-ban a korai saját felvételek közül a Second Sunrise-t emelte ki, a Stonegardent a kialakított különös hangulatért szerette. A különböző ízlések és a saját dalokban megtalált értékek együtt alakították az önjellemzésüket.H060
Hans maga is írt a holland színtérről: a Sombre Eve első számában Moon of Sorrowt, Castle-t és Beyond Beliefet ajánlott. Bart a Slayer Zine-ban Castle-t, Dead Endet és Moon of Sorrowt, továbbá a Mortician Mag és a Violent Moshground fanzineket nevezte meg. Ugyanott Paradise Lost, My Dying Bride, Bolt Thrower és Samael is a táguló érdeklődés részét alkotta. A Blasphemous név szerint nem azonosított válaszadója a görög Rotting Christot és Necromantiát dicsérte, közben a holland utánzó zenekarokról provokatívan bírálóan beszélt. Ez az ő akkori ízlésítélete volt. A zenészek a saját híreik mellett másokét is továbbvitték. A kazetták elküldése, a fellépések megszervezése és a lapokba írt beszámolók összetartozó munkává váltak. A Moonlight Archer után ebből a körforgásból már két kiadói lehetőséghez jutottak el.H061
A lapok saját ajánlásai más hangon szóltak, mint a zenekari válaszok. A Blasphemous szerkesztői bevezetője a brutalitást, az atmoszférát és a technikai képzettséget együtt dicsérte. A Sombre Eve bevezetője a holland underground egyik legígéretesebb és legeredetibb együtteseként ajánlotta őket, a dallamosságot és az erős, doom-közeli súlyt emelte ki, és a Foundation 2000 lemezének megvásárlására biztatott. A két ajánlás különböző szavakkal ugyanannak a fiatal zenekarnak keresett új hallgatót.C039
5. Mennyi ideig lehet várni?
A brit Peaceville és a holland Foundation 2000 másféle közelséget kínált. Az egyik olyan lemezek világához vezetett, amelyet a tagok maguk is figyeltek; a másik kisebb, hazai vállalkozásként gyorsabban elérhető nagylemezt ígért. Bart a Slayer Zine-nak a kisebb kiadónál kapott személyes figyelmet értékelte, a terjesztést hibái mellett is elfogadhatónak látta. Azokat a cégeket bírálta, amelyek gyorsan szerződtetnek valakit, utána pedig nem törődnek a lemezével. A Blasphemous 1992-es számában a választás még nem dőlt el. Januárra terveztek döntést, márciusra felvételt, június vagy július környékére megjelenést. Hosszú, időnként nyolc perc körüli dalokról beszéltek, és a The Hopeless cím is felmerült a készülő lemezhez. A lap megjelenési éve e tervek fennmaradásának biztos kerete; a válaszadás napját nem adja meg. Az elképzelt cím, a kislemez lehetősége és az elkészült Always... a folyamat különböző állomásaihoz tartozott.H062
Hans a Sombre Eve első számában már a Foundation 2000 melletti döntést magyarázta. Elmondása szerint a Peaceville kisebb kerettel és csak 1993-as megjelenéssel számolt, a holland cég gyorsabban reagált, és két albumra ajánlott megállapodást. Hans az első lemez rövid átfutását három hónappal jellemezte. A brit kapcsolatnak külön kislemezterve is volt. A 2014-es zenekari visszatekintés Paul Halmshaw, vagyis Hammy felől idézte fel a néhány dalból készítendő hét hüvelykes lemezt; ez végül nem jelent meg. Hans későbbi visszaemlékezése szerint Hammy a demó hangminőségét kifogásolta, a zenében viszont eredetiséget talált. A figyelem már megvolt, a megvalósítás módja és ideje maradt kérdéses. Hans a Sombre Eve-ben még egy készülő Peaceville-válogatást is említett, a tervekhez Kong, Paradise Lost, Autopsy, At the Gates, Acrostichon és My Dying Bride nevét társítva. A tervek mutatják a fennmaradó kapcsolatot, de önmagukban nem jelentik a kiadványok elkészültét.H063
α · A lemezszerződés döntése
A fiatalok a közelebbi nagylemez lehetőségét választották. A Sombre Eve promóéletrajza 1991 decemberéhez kötötte a Foundation 2000-megállapodást. A kiadónál Mark Fritsma lett fontos szereplő; nevét az eredeti LP executive produceri kreditje is megőrizte. Huszonkét évvel később a zenekar már önkritikával nézett vissza a döntésre, de az akkori lépésben egy saját nagylemez elkészíthetősége számított. Még előtte közös holland kiadványon jelentek meg. Az 1992 eleji No Control… About Your Feelings a D.S.F.A. negyedik válogatása volt, Anthony van den Berg, az Aardschok szerkesztőjének kiadójánál. A The Gathering Gaya’s Dream- és Always...-változatai mellé Polluted Inheritance, Castle, Adetar, Beyond Belief, Bluurgh és God Dethroned került. A promóéletrajz a két számot egy kiadatlan, 1991 áprilisához kapcsolt felvételhez kötötte; ennek pontos viszonya a demókhoz kevésbé tisztán követhető.H064
A szerződéskötéskor a családok felelőssége is jelen volt. A 2014-es közös visszaemlékezés tizenhat és húsz év közötti zenészekről beszél a felvétel kezdetén, és megemlíti, hogy néhányuk helyett a szüleik írtak alá. Neveket ehhez nem rendel. Az iskola és a családi élet mellé kerültek az első lemez kötelezettségei. René 2022-ben az alkotói szabadságot hangsúlyozta: úgy idézte fel a debütálást, hogy a kész felvételt adták át a kiadónak, a zenei döntéseket maguk hozták meg. Más résztvevői emlékek már az előkészítésben szerepet adnak a kiadói keretnek és a költségvetésnek. A szerződés teljes, pontos időrendje ebből nem áll össze; René összehasonlításának súlypontja a második lemezhez képest szabadabbnak érzett első munka.H065
β · Az idő szorítása
A gyorsaság ára Marike Groot 2021-es elbeszélésében is megjelent. A később a felvételhez csatlakozó énekesnő mostohaapjának volt szerződési tapasztalata, és kedvezőtlen kikötéseket látott a Foundation 2000 ajánlatában. Marike úgy emlékezett, az együttes tovább akart lépni, nem akart egy másik holland kiadóra várni. A nézeteltérés feszültséget keltett. Ez az ő és családja akkori megítéléseként maradt fenn; a szerződés teljes szövege nélkül valamennyi kikötése nem fejthető vissza belőle. A várakozás hossza és a kínálkozó lehetőség értéke eltérő súlyt kapott az emlékezők számára. A választás következménye már a konkrét első album volt: a The Gathering a Foundation 2000-nél készítette el a bemutatkozását.H066
A döntést követő hónapok egyik forrása, a Darkness 1992-es interjúja már felvett nagylemezről számolt be. Májusi megjelenést vártak, Németországba is el akarták juttatni, és két albumra szóló megállapodásról beszéltek. Ez a megszólalás már a stúdiómunka utáni állapotot őrzi: a kiadó kiválasztása megtörtént, a külföldi terjesztés még várakozás volt. A saját másolás és kazettaküldés után immár egy cégnek kellett a kész zenét közönséghez juttatnia. Hogy ez a kész anyag létrejöhessen, előbb néhány napra ki kellett lépni a heeschi próbák heti rendjéből, és elutazni a Beaufortba.H067
6. Városok, munkák, vízvonalak
Ossban eközben a gyártelepek jövője is változott. A Bergoss előtörténete a tizenkilencedik század közepének vattakészítő műhelyéhez vezetett. Jacob van den Bergh 1888-ban a Goudmijnstraat és a Klaphekkenstraat/Oostwal sarkán vásárolt házat és nagy telket; ebből nőtt ki a kárpitszövetek és szőnyegek gyára. A kapok feldolgozása mellé gőzgépek és szövőszékek kerültek, később modern padlószőnyeggyártás folyt a telepen. Az 1916-ban négy szövőszékkel indított szövőüzemben német szakemberek és Belgiumból érkezett internáltak tanították be a dolgozókat. A mai Bram van den Berghstraat irodaépületét 1919-ben vették használatba. A minták megtervezése, a fonás, a festés és a szövés sokféle szaktudást gyűjtött ugyanarra a városi területre. A gépészek, könyvelők és szállítómunkások feladata ugyanennek az összehangolt gyári munkának volt a része.H068
A gyári termelés felszámolása több lépésben zajlott. Az 1973-ban éjszakai műszakból induló sztrájkot veszteségek és átszervezések évei követték; 1981 decemberében fizetési haladékot kértek, 1982 januárjában csődeljárás következett. A Desseaux a használható részeket vette át. A helytörténeti összefoglaló mintegy hetven elbocsátást említ a nyolcvanas évek eleji leépülésnél, a tevékenységek egy részét Belgiumba vagy más társaságokhoz vitték. A Bergoss BV adminisztrációja 1992 februárjában teljesen beolvadt a Desseaux NV-be, júliusban Oss önkormányzata megvásárolta az egykori telep egy részét. A tufting-részleg még 1992-ig működött, a fonalfestő 1994-ig. Ugyanott egyszerre lehetett jelen a megszűnés és a folytatódó munka.H069
Az iratok mentése a februári vállalati átalakulás és a júliusi földügylet közötti időszakban sürgőssé vált. Volt dolgozók, levéltárosok és múzeumi munkatársak gyűjtötték össze a kiürülő üzemből azt, ami megmaradt. Az állagleírás szerint az anyag mintegy háromnegyede megsemmisült; a részben penészes maradék szárítást, rendezést és savmentes tárolást igényelt. A későbbi Bergh Kwartier építése csak a kétezres években indult el.H070
α · Az ipari város változása
A Kruisstraaton már 1991-ben kulturális terv kapcsolódott egy másik ipari épülethez. A 15. szám alatti házat 1912-ben Charles Estourgie tervei szerint építették a Solo margarinüzem központi irodájaként, Anton Jurgens vállalkozásának környezetében. A Jurgens-cég 1929-ben távozott. Később a Philips és vízügyi intézmény használta, a második világháborúban katonai és jegyelosztási feladatot is kapott. A Philips jelenléte 1979-ben ért véget; utána játéktár, Nemzetközi Női Központ, népfőiskola és szabad akadémia is használta. Ennek az épületnek az új felhasználására Oscar Jansen, Frank van Wichen és Gert Jongetjes söralátéten vázolta fel a Groene Engel tervét. Olyan színpadot akartak, amely bárki előtt nyitva áll, és amelyet helyi emberek működtetnek a város kulturális közösségéért. A megnyitóra 1999. október 15-én került sor. A régi munkahely új szerepe évek alatt alakult ki.H194
A munka jövőjéről országosan is vita folyt. Az 1991-ben javasolt WAO-szigorítás a tartós munkaképtelenség esetére szolgáló ellátást érintette, és a munkavállalói szervezetek, valamint a PvdA támogatói körében tiltakozást váltott ki. Wim Kok rendkívüli pártkongresszuson kapott támogatást, az ügy 1992-ben is napirenden maradt. A CBS történeti adataiban az 1989-es 6,67 százalékos munkanélküliség 1990-ben 6,08-ra, 1991-ben 5,75-re mérséklődött. Az új lehetőségek egy másik mutatója közben ellenkező irányba mozdult: az üres állások aránya 1990-ben 1,57, 1991-ben 1,33, 1992-ben 0,95 százalék volt. A korábbi javulás mellett szűkült a betöltésre váró munkahelyek köre. A fiatalok pályakezdése, a megélhetés és a jóléti biztonság ugyanennek az időszaknak maradt nyitott társadalmi kérdése.H071
1992. február 7-én Maastrichtban tizenkét állam írta alá az európai együttműködés következő nagy szerződését. A meglévő közösségekre közös kül- és biztonságpolitikai, valamint bel- és igazságügyi együttműködés épült. A hatálybalépésig még nemzeti ratifikációk és viták következtek; a szerződés 1993. november 1-jétől élt. Az Európai Parlament januárban választott elnöke, Egon Klepsch az intézmény részvételének erősítéséről folyó viták idején vette át a vezetést. A parlament április 7-én támogatta a ratifikációt, egyes jogköri megoldásokat ugyanakkor bírált. Az aláírás és az új rend működése közé további döntések hónapjai fértek. A The Gathering számára február végén már a felvétel kezdete közeledett.H072
β · Út a Beaufort stúdióig
A Beaufort felé Oss és Heesch környékéről Nyugat-Frízföldre kellett eljutni. Han Swagerman idősebb a stúdió előzményeit elbeszélve megkülönböztette a kisebb berkhouti műhelyt és a nagyobb bovenkarspeli helyet. Az Always... főfelvétele Bovenkarspelhez kötődik. A Hoorn és Enkhuizen közötti Streek mentén a földek és a házsorok rendjét már a tizenkettedik századi tőzegfeltörés alakította. A lecsapolás megművelhető területeket adott, a talaj és a víz viszonyát azonban később is újra szabályozni kellett. A Westfries Archief Bovenkerspel néven, egy 1311-es számadásban tartja számon a település első ismert írott említését. A mezőgazdasági falvaknak a földek használata mellett a közös igazgatás formáit is ki kellett alakítaniuk.H073
A vízzel szabdalt földek között a közös igazgatásnak is tartós formát kellett adni: Bovenkarspel és Grootebroek 1364. augusztus 2-án kapott közös városi kiváltságot. A Stede Broec, gyakran Stede Grootebroek néven említett együttműködés az igazgatást és a bíráskodást rendezte, a falvak saját intézményei megmaradtak. A tizenötödik század elején Lutjebroek és Hoogkarspel is csatlakozott; Bovenkarspel bíráskodása 1811 márciusáig Grootebroekhez kapcsolódott. Az intézményi határok mellett a víz külön feladatokat szabott: Drechterland tartotta fenn a Westfriese Omringdijk gátrendszerét, a Het Grootslag polder közössége kezelte a földek lecsapolását. A helyi református gyülekezet saját igazgatással működött. Noorderdijk északi lakói közül többen 1667-ben az új andijki gyülekezethez csatlakoztak; Noorderdijk és más északi területek 1812 januárjában az új Andijk községhez kerültek. A föld, a víz és a felekezeti élet határai évszázadok alatt eltérő rendben változtak.H074
A közös igazgatás mellé a kereskedelem saját útvonalai épültek. A település 1415-ben szerezte meg a kikötőjogot, az 1449-ben kiépült Broekerhaven a hosszú földművelő falut a vízi kereskedelemhez kapcsolta. Az 1581-ben kialakított, 1671-ben burkolt későbbi Hoofdstraat szárazföldi útvonalként fogta össze a mozgást. A tizenkilencedik században a kertészet és a zöldségkereskedelem erősödött, majd a virághagymatermesztés is jelentőssé vált; a Westfriese Flora 1919-ben jött létre. A megtermelt árut azonban továbbra is el kellett juttatni a vevőkhöz. Az 1923–1924-ben elkészült broekerhaveni hajóemelő a kisebb zöldséges hajókat emelte át a védgáton. Szivattyúállomások, műutak és az 1965-ös vasútállomás adtak újabb lehetőségeket a régi vízi rend mellé. A hajóemelőt 1992–1993-ban restaurálták, a Ceres szélmalom helyreállítása 1992-től 1996-ig tartott. A korábbi munkagépek ekkor már megőrzendő örökséggé is váltak.H075
γ · Régebbi városi rétegek
A kikötők, utak és üzemek története alatt jóval régebbi rétegek húzódtak. A Hoofdstraat 40. telkén a későbbi feltárás még mélyebbre jutott a település múltjában. A 2021. áprilisi ásatásról Jasper Leek 2023-as intézményi ismertetője számolt be: az időszámításunk előtti 1500 körüli szántásnyomokat és árkokat elvizesedő korszak követte, majd a tizenkettedik században ismét művelni kezdték a földet. A tizennegyedik században megemelt házhelyen állt gazdaság; a tizenhetedik századi hosszú parasztházból pincék és alapok maradtak. Sajtkészítő formák, hálósúlyok és importkerámiák őrizték a termelést, a halászatot és a távolabbi áruk útját. Jan Takken 1922-ben limonádégyárat építtetett a korábbi épület helyére. Az épület később lakóház lett, majd 1979-ben lebontották. Ugyanannak a teleknek a történetében a földművelés, az élelmiszer-előállítás és a lakhatás egymást követő nyomokat hagyott.H076
A föld alól előkerült rétegek mellett a település használatban maradt emlékei is végigkísérik a századokat: Bovenkarspelben 1518-ban öntött harang, tizenkilencedik századi középületek és a huszadik század első felének iskolái maradtak fenn. A katolikus templom 1964 és 1966 között épült, a háború utáni lakóterjeszkedés a vasútvonalhoz is igazodott. Ezek között a közösségi ünnepeknek saját hangja volt: a nyilvános zenei élet régi alkalmakhoz kapcsolódott. Egy 1928-as ünnepi felvonulás felirata a bovenkarspeli Crescendo zenekart egy újonnan felszentelt helyi pap hazatérésénél nevezi meg. A berkhouti Volharding 1892-ben alakult, az enkhuizeni városi zenekar 1903-ban a hoogkarspeli vasútállomáson tartott fogadáson játszott. Medemblik és Oude Niedorp Crescendo nevű egyesületei külön közösségek voltak. A regionális elbeszélésben a bugelkürt gyakorlati tanulása is helyet kapott. A közös próbákból ünnepi feladat lett, a zenekaroknak vallási események és vasúti fogadások adtak nyilvános szerepet.H077
Az egymás mellett élő települések régi kapcsolatait végül az új önkormányzati rend is átrajzolta. A modern községi határok 1979. január 1-jén rendeződtek át. Bovenkarspel és Grootebroek korábbi önkormányzatából Stede Broec alakult, Bovenkarspellel és Broekerhavennel, Grootebroekkel és Lutjebroekkel. A nyugat-fríziai reform huszonhét önkormányzatból tizenhármat hozott létre. A változó igazgatási térkép múltját közben iratok őrizték; közös őrzésük munkája már a községi reform előtt elkezdődött. Az 1962-es levéltári törvény biztonságot, rendezettséget és szakfelügyeletet követelt. A kisebb települések közül sokan már nem tudták vállalni az önálló archiválás költségeit. Hoorn, Enkhuizen és Medemblik együttműködéséből regionális kezdeményezés nőtt ki. A medembliki Koggehuis egykori vízügyi tárolójában 1975-ben közösen helyeztek el iratokat, 1978 végére a korábban vonakodó települések is csatlakoztak. A szolgálat 1979-ben Hoorn új városházájába költözött, ahol háromezer folyóméter anyagnak jutott hely. A Stede Broec-igazgatás 1979–1989-es és 1990–1999-es iratait külön csoportban őrzik. A régi településnevek e megváltozott községi rendben éltek tovább; 1992-ben a Beaufort Bovenkarspelben már ehhez tartozott.H078
7. A szalag határai
Az új Beaufortban a vendégszobák René emlékei szerint még nem készültek el. Az utca másik oldalán lévő hotelben szálltak meg, a felvétel napjait a stúdió és a szállás közötti mozgás rendezte. A vasárnapi heeschi próbák után itt több napon át együtt kellett dolgozniuk, távol az otthoni heti beosztástól. Swagerman később a fiatalok összetettebb zenéjét és Bart hörgő, mégis érthető szövegmondását értékelte. Hans nyomásmentes munkalégkört idézett fel. A hangmérnök kapcsolatai egy új szereplőhöz is elvezettek: egy másik demó énekesét alkalmasnak találta a zenekarhoz, ezért kölcsönösen megmutatta nekik egymás felvételeit. Marike Groot a Beaufortban kialakult szakmai kapcsolaton át jutott el az Always...-hoz.H079
Az eredeti LP kreditlapján 1992. február 28. és március 7. között szerepel a felvétel és a keverés, a bovenkarspeli Beaufort Studio megnevezésével. A nyomtatott dátumpár a munka teljes naptári keretét őrizte. A résztvevők a tényleges munkanapokra másként emlékeztek. Hans az 1993-as interjúban hat felvételi és két keverési napot mondott, 1999-ben öt felvételi napról beszélt; a 2014-es közös zenekari szövegben négy felvételi és egy keverési nap szerepel. A változatokból napra lebontott stúdiónaptár nem állítható össze. A rövid, sűrű munka mögött mindegyik elbeszélésben ott van az előkészítés. Hans 2019-ben is a sok dalszerzést, hangszerelést és rendszeres próbát emelte ki. A stúdióba kidolgozott dalokkal érkeztek, a rendelkezésre álló időben ezeket kellett rögzíteni és egymáshoz igazítani.H080
α · A dalok formálódása
A korai Blasphemous-interjú már a megjelenés előtt teljes jogú zeneszerzőként beszélt Frankról. A fő riffötleteket Renéhez és hozzá kötötte, a többi tag feladatát a közös kialakításban és a sötét, mélabús hangulat létrehozásában helyezte el. A későbbi emlékek Hugo basszusdallamait, Hans ritmikai munkáját és Jelmer gitárszerepét is megőrizték az összhangzásban. A nyomtatott szerzői kredit a zenét a The Gatheringhez, a dalszövegeket Bart Smitshoz rendeli. Az egyéni kezdetekből a hatos közös hangszerelése lett; a név alatt megszólaló anyaghoz több különböző úton jutottak el az ötletek.H081
Bart a szövegírásának érését később a fantáziatörténetektől a személyesebb témák felé vezető útként mondta el. A Blasphemous név szerint nem azonosított zenekari válaszadója a valós tapasztalatot és a fantáziát egyaránt használható anyagnak tartotta, a hardcore-kliséket elutasította. Később az öregedést, az idő múlását, a veszteséget és az elmaradt emberi kapcsolatokat hangsúlyozta. A megszólalásokban az írás más-más időpontja maradt meg, és visszatekintve az első albumot olyan közös munkának látta, amelybe a tagok különböző zenehallgatása is belekerült. A szövegek saját szerzőhöz kötődtek, a kész lemez a hat ember eltérő érdeklődését is magával vitte.H082
β · Tizenhat analóg sáv
A hangoknak a szalag véges helyein kellett elférniük. A Beaufort tizenhat sávos analóg rendszerrel dolgozott. A 2014-es visszatekintés két használhatatlan sávot említ, vagyis tizennégyet számol ténylegesen rendelkezésre állónak. Hans másik elbeszélésében az első és a tizenhatodik sáv megbízhatatlan volt, és kevésbé fontos hangokat szántak rájuk: példaként fuvola- és háttérvokálrészeket említett. A használhatatlanság és a bizonytalan használhatóság e két emléke nem pontosan ugyanazt állítja a szélső sávokról. Mindkettőben előre mérlegelendő feladat marad, melyik hangnak mennyi hely jusson. A korábban kialakított hangszerelést a felvevőhely kapacitására is át kellett fordítani.H083
Hans már 1993-ban az idő megtakarításával indokolta, hogy a dob, a basszus és a gitárok alapjait együtt vették fel. 2026-ban ugyancsak a közös élő játékot idézte fel, az egyes nekifutások közül a legjobbnak érzett változat kiválasztásával. Az alapsávokon a zenészek egymáshoz igazodó előadása maradt, a később hozzáadott hangszerek és énekek ehhez kapcsolódtak. A 2014-es szövegben a keverőpult faderjeit kézzel mozgató, több emberrel végzett munka is szerepel; ugyanott a stúdió hűtőszekrényének behallatszó zaját is felidézték. A visszaemlékezés szerint Pro Tools nélkül dolgoztak. Az eredeti technikai kreditet továbbadó későbbi adatlap két sávos analóg szalagra végzett, nem automatizált keverést nevez meg. Saját akkori nyers hangjuk megőrzését tartották értéknek, az ötletek rögzítése fontosabb volt számukra a korlátok mindenáron való eltüntetésénél. A későbbi számítógépes újramaszterelések már másik korszak műveletei lettek. Itt az első felvételnek kellett létrejönnie: a közösen eljátszott alapok mellé a további hangokat is fel kellett venni a rendelkezésre álló szalagra.H084
8. A hangoknak jutó hely
Az együtt eljátszott elektromos alapok után más hangszereknek is helyet kellett találni a Beaufortban. René külön délutánt említett az akusztikus gitár, a fuvola és a zongora rögzítésére. A zongoráról úgy hallotta, Gerard Jolinghoz kapcsolódik az előtörténete; a korábbi tulajdonosra vonatkozó történet ebben a formában hallomás maradt. A használata viszont a nyomtatott kreditekben is nyomot hagyott: Frank Boeijen billentyűs hangszer és zongora mellett szerepel. A hatos zenéjébe a próbák során beépült lehetőségek a stúdióban konkrét felvételi feladatokká váltak. A gitárok mögött már meglévő ritmikai és dallami rendhez az akusztikus hangokat is hozzá kellett illeszteni.H085
A szerepkörök a lemez feliratain jóval több hangszert fogtak át a szokásos gitár, basszus és dob hármasánál. Hugo Prinsen Geerligs basszusgitárt, fuvolát és ütőhangszereket játszott, a részletes felsorolásban triangulum is tartozott hozzá. Hans Rutten dobjai mellett szélcsengő állt. René elektromos és akusztikus gitárral, Jelmer Wiersma elektromos és tizenkét húros akusztikus gitárral szerepelt, Bart Smits fő- és háttérvokált adott. Marike Groot és Henk van Koeverden meghívott közreműködőként külön sort kapott. Hugo számára a basszus és az ének dallami kapcsolata különösen fontos maradt. A Mirror Waters otthoni zongoravázlata után a közös dalokban is önálló basszusmozgásokat keresett. Az egyes hangszerek feladata e tágabb palettán belül dőlt el.H086
α · A keverés arányai
A kész hangkép arányait később már nem mindenki érezte ugyanolyannak, mint az elképzelt zenét. Jelmer az első keverés tökéletlenségeiről is beszélt. Frank a saját billentyűit száraznak és hangosnak hallotta, ezt Swagerman döntéseihez kapcsolta. A Roland-billentyűzethez szánt effektjeinek nagy részét is hiányolta az eredeti mixből. Ugyanaz a hangszer, amely teljes értékű szerzői ötleteket és hosszú részeket hozott a dalokba, a keveréskor meghatározott térbe és hangerőarányba került. A szerzeményben vállalt szerepe és az eredeti felvételen kapott hangja Frank emlékeiben két külön tapasztalatot jelentett. A szalagra került munka fontossága az utólagos fenntartásokkal együtt maradt meg a tagokban.H087
Henk van Koeverden a Nijmegen és Deventer körüli személyes ismeretségekből érkezett. A Pie In The Sky tagjaként a Hawkwindhez közel álló pszichedelikus zenei tapasztalatot hozta magával. A Beaufortban Korg MS-10-et és más analóg eszközöket használt; saját elbeszélésében fejhallgatón hallgatta az addig elkészült zenét, és ahhoz rögtönzött elektronikus hangokat, effektusokat, viharjellegű zörejeket. A már rögzített anyaghoz az alkalom során keresett további hangokat. Utólag nem tudta pontosan felidézni, melyik ötlete maradt rajta a végleges albumon. A vendég jelenléte és az improvizáció módja követhetőbb emlék lett, mint valamennyi felvett hang végső helye.H088
β · A Korg MS-10 hangja
Az MS-10 1978-ban jelent meg, az MS család legkisebb modelljeként. A Korg a fiatalabb, szűkebb pénzből gazdálkodó zenészek számára is elérhető hangszernek szánta. Harminckét billentyűje volt, egyszerre egy hangot szólaltatott meg; az oszcillátor, a szűrő, az erősítő és a burkológörbe-egység együtt határozta meg a létrehozott hangot. Zajforrás, lassú moduláció és az alapvető jelutat kiegészítő csatlakozópanel adott további alakítási lehetőséget. A Humboldt-egyetem gyűjteményi leírása 1978 és 1983 közé teszi a gyártását. A nyolcvanas évek közepén a digitális hangszerek, köztük az FM-szintézisre épülő modellek kerültek előtérbe; az analógok iránt a kilencvenes évektől ismét nőtt az érdeklődés. Henk egy korábbi technikai nemzedék kisméretű, sokféleképpen formálható hangszerét szólaltatta meg az új album munkája közben.H089
Bart számára az elektronika régi érdeklődést is felébresztett. A 2021-es Hard Force-beszélgetésben a nyolcvanas évek elejének gyerekkori elektronikus élményeit, a Depeche Mode, a Yazoo és az Eurythmics zenéjét említette; a metal felé az évtized közepén fordult. Az Always... körül használt MS-10-et ebben a visszaemlékezésben Frankhoz kapcsolta. A vendégkredit ugyanakkor Henk van Koeverdent nevezi meg az elektronikánál és a Korg MS-10-nél. A hallgatói élményhez kötődő személyes emlék és a megnevezett felvételi közreműködő adata eltérő ponton rögzült. Bart a hangszerrel való találkozást saját elektronikus kíváncsiságának újjáéledéseként élte meg.H090
A munka felelőseit az eredeti LP az idősebb Han Swagerman és a The Gathering közös produceri, illetve keverői kreditjével jelölte meg. Swagerman hangmérnökként, Mark Fritsma executive producerként szerepelt. A későbbi füzetek némelyike rövidebben, a zenekart nevezte producernek, külön meghagyva a közös keverést és a mérnöki munkát. A Peaceville-füzet az eredeti produkció adataihoz sorolta a Studio 2 masteringjét is. René arra emlékezett, hogy a mixet DAT-szalagon továbbították a présüzembe; a mastering jelentését akkor még kevésbé értették, mint később. Hans a munka végén nagy hangrendszeren tartott lejátszást őrizte meg. A próbákból és a kazettákból ismert dalok így már egyetlen stúdióprodukció részeiként szólaltak meg előttük. Az eredeti LP közös produceri megjelölése e későbbi, rövidebb kreditalakok mellett is a legelső kiadás adata maradt.H091
9. Egy másik énekesi út
Marike Groot számára a zenekari élet már az első Gathering-album előtt elkezdődött. A Hard Force 2021-es interjújában tizennyolc éves korára tette belépését nővére GrabBits nevű együttesébe. Első koncertjükön négy számot játszottak. A punkhoz közel álló társaság rövid ideig maradt együtt, a tagok érdeklődése megfogyatkozott. Marike a Thank God for Usban folytatta, Jacob de Greeuw-vel zenélt; nagyjából fél év után új közös munkába kezdtek. A Beaufortban hallható hang mögött már egymást követő együttesek és fellépések álltak, másféle zenékkel és másként szerveződő társaságokkal.H092
RJ van der Woud basszusgitárossal a Little Mary Bigben játszottak tovább. Marike az 1990-es Sophy albumot, az 1991-es Too Far Gone EP-t és a Grote Prijs tehetségkutató döntőjét idézte fel ebből az időből. A The Waltz ottani előadása kedvezőtlen feltételek között megélt szereplésként maradt meg benne, sajtóbírálattal együtt. Otthoni zenei körébe a Beatles, Nina Hagen, a Police, Van Halen, Crosby, Stills, Nash & Young és a Fleetwood Mac is beletartozott. A merev műfaji határok kevéssé érdekelték, metalt viszont a The Gathering megismerése előtt nem hallgatott. Alternatív és punkos előélet, lemezes tapasztalat és klasszikus énektanulás felől jutott el ahhoz a hangzáshoz, amelyen a heeschi hatos dolgozott.H093
α · Találkozás a The Gatheringgel
Swagerman a Little Mary Big demójának felvételekor játszotta le neki a The Gathering zenéjét. Elmondta, hogy női hangot keresnek, miközben a zenekarnak már megmutatta Marike felvételét. Mindkét fél előbb hallhatta a másikat kazettáról, mint hogy együtt dolgozott volna vele. Marike akkor klasszikus énekórákra járt, és később úgy gondolta, egy korábbi demó magas hangjai is szerepet játszhattak az ajánlásban. Későbbi visszaemlékezése szerint a megkeresést követően késve válaszolt, részben átmeneti egészségügyi nehézségei miatt. A végül vállalt feladat magas, gyakran szöveg nélküli témák kialakítása lett. Egy részük a stúdióban kapott formát, az addig rögzített gitárok, ritmusok és billentyűk mellé.H094
A lemezen Bart hörgése és Marike magasabb éneke eltérő előadói tapasztalatot állított egymás mellé. A billentyűs terek, az akusztikus hangszerek és a lassabb gitárrészek közé kerülő női hang később az album legtöbbet vitatott vonásai közé tartozott. Marike 2021-ben azt is elmondta, hogy felvett harmóniái közül nem mind került rá a kiadott változatra. Az elkészült felvétel az ő emlékeiben is válogatás volt a stúdióban kipróbált témákból. Mintegy száznegyven kilométerre lakott a tagoktól, ezért kezdetben nem vett részt a zenekari próbákon. Saját helyét közreműködőként határozta meg, nem teljes jogú tagságként. A stúdiós meghívásból és a későbbi koncertezésből fokozatos együttműködés alakult ki; az első album női énekese ő lett, a szerep megélése azonban óvatosabb maradt a későbbi egységes felállásképnél.H095
Először koncerten nézte meg az együttest. Hugo félig tréfás felvetése a közös színpad felé nyitott lehetőséget, Marike pedig a saját előadói alakját kereste ebben a számára új közegben. A látott heves színpadi mozgás helyett nyugodt, szoborszerű jelenlétet választott. A döntést évtizedek múltán is a maga személyes választásaként mondta el. A másfajta zenei előtörténet a színpadon is látható különbséget kapott: a közös hangzáshoz saját fellépésmódot alakított ki.H096
β · Az ének élőben
Élőben az album hangszerelése új feladatokat adott. Bart a korai koncertek kapcsán a hörgés hangterhelő következményeiről is beszélt; Marike részvételét közben az elérhetősége szabta meg, egyes estéken nem lehetett ott. A zenekarnak ezek között a feltételek között kellett megszólaltatnia a dalokat. A Darkness interjújában elutasították az előre rögzített zenei alap használatát: a színpadon is maguk akarták eljátszani a hangszerelést. Hans a billentyű és a női ének jelenlétét a közönséget megosztó sajátosságként idézte fel. René 2022-ben olyan kiadókra is emlékezett, amelyek kinevették e három elem, a metal, a billentyű és a női hang együttállását. Ugyanebben az emlékezésben Marike színpadi szerepe több fiatal női hallgatót vonzott a korábban jórészt férfiakból álló koncertközönségbe. A felvétel arányai minden fellépésen emberek jelenlététől és eljátszható szólamoktól függtek.H097
Marike a későbbiekben is énekelt és gitározott. A Mae West, a Wonderlust, a Beatles-dalokat játszó The Weavils és a Tully Monster egyaránt szerepelt a 2021-es pályavisszatekintésében. A Gatheringhez vezető út egy szélesebb zenészi élet találkozása volt a hatos munkájával. A korábban megszerzett gyakorlat és a műfajok iránti nyitottság az első album hangjába is bekerült. Ami a zenekarnak új vokális lehetőséget jelentett, az az énekesnő számára egy másik zenei világban vállalt közreműködésként kezdődött.H098
10. A világos kő előtt
A készülő albumhoz először víz alatti fényképet választottak, egy Greenpeace-hez kötődő képet. Hans 1993-ban azt mondta, előbb engedélyt kaptak, majd az érintett szervezet az utolsó pillanatban visszalépett. A későbbi résztvevői történet elutasított kérésként őrizte meg ugyanezt a tervet. A meghiúsulás biztosabban követhető, mint az engedélyezés valamennyi lépése. Másik képet kellett találni. Hans emlékében Marin van Sprang deventeri lakásában bukkant fel a megoldás: egy Japan Airlines-naptárban. A fotót továbbvitték Mark Fritsmához, és ebből lett a borító. Marin a névadás után újra a zenekar körüli képi választás egyik közvetítőjévé vált. A helyszínre vonatkozó találgatások mellett a fénykép készítője és a rajta szereplő személy sem azonosítható biztosan ezekből az emlékekből.H099
α · A fehér sziklák borítója
A borító kék égboltja mellett világos, szabálytalan kőzetes felszín emelkedik. Előtte hosszú fekete ruhát viselő nő áll, egyik kezét a nyakához emeli. A keskeny sötét alak élesen elkülönül a nagy világos tömegtől. A felszín törései és rézsűi a lába felől a jobb felső sarok irányába terelik a tekintetet, az ég egyenletesebb színmezeje nyitottan marad körülötte. Bal alul kicsiny, fehér épületnek látszó forma és kereszt ad új léptéket a jelenethez. Az apró építészeti részlet, az ember és a hatalmas kőzetfelület arányai bizonytalanná teszik a távolságokat. A bal felső sarokban aranyos tónusú, szögletes zenekari logó, jobb alul nagy fekete, dőlt Always... felirat helyezkedik el. A zenekarnév és az albumcím átlósan fogja közre a képet.H100
A fényes környezet és a fekete ruha erős kontrasztjában az alak mozdulatlansága marad meghatározó. A nagy nyitott tér elidőzést enged, az időről, elválásról és magányról szóló dalok felől párhuzamot kínál a szövegekhez. A látványból a világos anyag pontos mibenléte, a hely és a jelenet eredeti jelentése még nem állapítható meg. Bart a logó kialakításában is részt vett, az eredeti nyomdai kivitelezésről pedig később csalódással beszélt. A kép, a feliratok és a nyomtatott tárgy végső együttese több ember döntését fogta össze. A füzet más fotósnevei nem oldják meg a naptárkép szerzőségét: annak útja Marin, Hans és a kiadó közvetítéséig követhető biztosabban.H101
β · A cím és a nyolc dal
Bart évtizedek múltán már nem tudott egyetlen biztos pillanatot megnevezni a cím kiválasztásához. Az Always... számára az idő múlásával foglalkozó szövegek közös gondolatát sűrítette. A metalban nyitottnak és absztraktnak érezte ezt a szót, a három pont pedig a feliraton is lezáratlanságot hagyott. A korábbi The Hopeless munkacímhez képest többféle értelmezésnek adott helyet, egyetlen történetet sem nevezett ki kötelező keretnek. Az egész lemezt elnevező dal közben instrumentális lett. Frank alapötlete és René Philip Glass szerkezeti gondolkodásához kötött emléke olyan darabhoz tartozik, amelyben a szó átadja a helyét a hangszeres időnek.H102
A kazetta és a CD nyolcdalos programját a The Mirror Waters nyitja. Utána Subzero, In Sickness and Health, King for a Day, Second Sunrise és Stonegarden következik; az Always... instrumentálisa vezet át a Gaya’s Dreamhez. Az eredeti LP hét száma közül a Subzero hiányzik, így a nyitódal után közvetlenebb út vezet az In Sickness and Healthhez. A nyolcas sorrend közéjük még egy külön állomást helyez. A Moonlight Archerről a Subzero, a Second Sunrise és az In Sickness and Health jutott el az albumra, új felvételi és hangszerelési munkával. Bart későbbi kedvencei között a The Mirror Waterst, a King for a Dayt és a Stonegardent nevezte meg. Úgy emlékezett, később írt dalok lehettek, és érettebb szerzői munkának érezte őket.H103
A programnak nincs egyetlen végigvezetett cselekménye. Az öregedés, a gyász, a képzelet, a társadalmi elhidegülés és az önismeret kérdései más-más szereplői nézőpontot és képet kapnak; az idő, az álom és a természet több dalon át visszatér. A későbbi Through Ireland’s Eye-interjú név szerint nem azonosított zenekari válaszadója a drogokra vonatkozó kérdést elutasította, Bart korábbi szövegeit fantáziatörténetekhez és személyes érzésekhez kapcsolta. A rövidebb szöveges részek mellett a kompozíciók hosszabb hangszeres szakaszai is alakítják e világot. A dalok így az egyéni ötletek és a közös felvétel után a későbbi hallgatók eltérő tapasztalataiban kaptak új értelmet.H104
11. Nyolc út az időben
A The Mirror Waters kezdete Hugo szüleinek zongorájához vezet vissza. Az otthon kidolgozott gondolatból a közös hangszerelésben lett nyitódal, az első belépés a nagylemez világába. A szöveg beszélője a másik ember szemében talál rá saját öregedő énjére. A tavaszt tél követi, az életkor nyomait el lehet rejteni, a változást megállítani már nem. A fiatalság megőrzésének vágya és az elmúlással való szembenézés félelme ugyanabban a tekintetben találkozik. A hivatalos dalbevezető a születés, öregedés és halál közötti életként foglalja össze ezt az utat. A későbbi kritikákban is fontos lett a zongorás eredet: az egyik a kezdetből a baljósabb szintetizátorhangokhoz vezető fordulatot figyelte, a 2014-es értékelés a sötét billentyű, a riff és Bart hangjának összekapcsolódását emelte ki.H105C001
Hans 1993. október 15-én másik előzményt is a dal mellé tett. A White Raven munkacímet és Bart demókori, átmeneti eltávolítását idézte fel, és nem fogadta el az öregedést a dal egyetlen kizárólagos tárgyának. A szöveg időképei így személyesebb zenekari emlékkel együtt maradtak fenn. A költői beszélő félelme és a résztvevő által megnevezett korábbi szakadás más rétegen szól ugyanarról a szerzeményről. A dal az otthoni vázlattól és a heeschi együttlétektől egy olyan nyitásig jutott, amelyhez a tagoknak már többféle saját történetük kapcsolódott.H106
A hosszú nyitás hatásáról a hallgatók nem jutottak közös ítéletre. A 2025-ös kritika a zongorakezdés és az ígéretes gitárfordulat után kevés változatosságot talált ekkora formához, a billentyű előretörését visszalépésnek érezte. Egy másik ismertető a The Mirror Waterst a lemez két kedvence közé választotta, a később módosított értékelés pedig a Subzeróval együtt az erősebb ötleteket és nagyobb támadóerőt hordozó dalok közé sorolta. Az építkezés időtartama ugyanabban a zenében vált erénnyé és kifogássá. A 2024-es leírás közel-keleti színezetre emlékeztető fordulatot hallott benne, egy 2018-as szöveg a darkwave felé mutató billentyűdallamokra figyelt. A zongorás kezdet, a szintetizátor színei és a death metal ének eltérő zenei előzményeket hívtak elő az értékelőkből.H107C002
A nyolcdalos sorrend következő állomása a demóról továbbhozott Subzero. Bart később visszatérő koncertkívánságként is emlegette. A szöveg fagyott tóba és hangtalanul síró arcok közé vezet, a lélek sebesül, a szavak gyűlöletet közvetítenek. A hideg egy belső jégkorszak képévé lesz: az érzelmek megfogyatkozása és az önmagától elidegenedő ember kerül a középpontba. Hans 1993-ban a társadalmi elhidegülést és a rasszizmussal kapcsolatos önvizsgálatot emelte ki a dalból. Az önmagával való szembesülés így közösségi és erkölcsi kérdéssé is vált. A külvilág gyűlölete és az önvizsgálat igénye egyazon szövegben találkozott.H108
A billentyűs nyitás többféle értékelésben is felismerhető pontja lett a Subzerónak. A 2021-es ismertető örvénylő bevezetést írt le, és Frank hangszerét a két gitárral egyenrangúnak hallotta. A 2025-ös bírálat ugyancsak progresszív színt érzékelt a motívumban, hangszínét azonban kevésbé tartotta meggyőzőnek. Az olasz ismertető a dobjátékban rövid duplalábdobos részeket, sűrítéseket és tempófordulókat emelt ki, míg a 2014-es méltatás a szerkezet nyugtalanító váltakozását dicsérte. A 2018-as olvasatban a gitár kevésbé kifejező, inkább kísérő szerepet kapott a billentyű mellett. A ritmus mozgása, a forma tagolása és a dallami arány ugyanannak a hangszerelésnek más-más részét tette fontossá.C003
α · A Subzero fogadtatása
A kedvezőbbre átírt későbbi kritika a Subzerót az album legjobb darabjai közé sorolta. Az AllMusic egyik 2017-es felhasználói ismertetője szintén a legkönnyebben megjegyezhető számok között nevezte meg. E két vélemény más időből és más értékelési közegből érkezett, mégis összetalálkozott Bart visszaemlékezésével a koncerten újra kért dalról. A korai kazettáról továbbvitt szerzemény a repertoár tartósan felismerhető része lett: a zenekarnak korábbi munkát, a hallgatóknak külön megjegyezhető állomást jelentett.H109C004
Az In Sickness and Health címe a házassági fogadalomra utal; a dal a halállal megszakadt kapcsolat történetét bontja ki. A férj elveszített menyasszonyát az álom még visszahozza; a közösen töltött éjszakák emléke mellé a reggel fénye már a hiányt adja. Az ébredés az álombeli közelséget ismét veszteséggé változtatja. A természeti képek is ebbe a gyászba kerülnek: a hideg szél az elveszett emberről beszél, a pusztuló virágok az élet ürességét mutatják. Az együttlét álomban lehetséges marad, és közben illúzióként is felismerhető. A fennmaradó szeretet az emberi élet végességével ütközik; a rövid visszatérés után újra szembe kell nézni az elválással.H110
Frank saját szerzői emlékei közé sorolta a dal hangsúlyos billentyűs részét. A 2007-es kritika a gitár és a billentyű szoros együttműködésének egyik legerősebb példáját találta benne. Egy 2020-as értékelő Bart kiáltásainak agressziót és dinamikát adó szerepére figyelt, a 2006-os írás pedig a zongorával kísért tisztább énekhangokat emelte ki. A 2014-es méltatás ebben a dalban is a nyugtalanítóan váltakozó szerkezetet dicsérte. A gyász történetéhez kapcsolódó hangszeres és vokális különbségekből eltérő részletek maradtak meg az ismertetőkben. Az egyéni billentyűs ötlet a közös dalban gitárral, hangváltással és másféle énekesi erővel találkozott.H111C005
A lemezt erősen bíráló 2025-ös szöveg az In Sickness and Healtht mégis a két igazi csúcspont közé helyezte. A Paradise Lost Gothicjához közeli gyötrelmet, a gitárdallamok fájdalmát és a hangszerek gondos elrendezését dicsérte. Egy 2009-es, az egész albumról jóval kedvezőbben ítélő kritika éppen a billentyűs bevezetést érezte fölöslegesen mesterkéltnek. A teljes lemezről kialakított ítéletből tehát nem következett automatikusan az egyes részek elfogadása vagy elutasítása. Ami az egyik hallgatónak a kivételek közé emelte a dalt, az másnak a nagyra becsült albumon belüli fenntartás maradt.C006
A King for a Day Bart kedvencei között szerepelt; Frank a két akkordra épített hosszú ambient szakaszt őrizte meg belőle. A szöveg egyetlen napra ad koronát a királynak, az idő fölött azonban ő sem kap hatalmat. A korona súlya és a cselekvésképtelen uralkodó képe az áldozatot követelő választásokkal együtt személyes élethelyzet allegóriájává alakul. A sárkányok és a kincsek a fantasy nyelvét adják hozzá, a dal hivatalos bevezetője viszont mindenki saját, maga által megvívandó küzdelmére irányítja a figyelmet. A nap vége az uralom végét és az új király érkezését is elhozza. A hatalom ideiglenessége mellé a zenekar hosszabban fenntartott zenei teret épített.H112
A bevezetés megítélésében ez a különösség vált a vita tárgyává. A részletező olasz kritika játékos, csúfondáros karaktert hallott, és a szerep, az áldozat meg a döntés szöveges kérdéseihez kapcsolta. A francia értékelés olcsónak érzett billentyűhangszínről írt, de éppen a furcsaságot tartotta a sajátos hangulat egyik forrásának. A 2020-as bírálatban a billentyű már annyira kilógott a hangszerelésből, hogy nehezítette a befogadást. A választott hang így értelmezési lehetőséget, saját arculatot és esztétikai akadályt egyaránt jelentett a későbbi olvasatokban.C007
Marike szerepe még élesebben osztotta meg a hallgatókat. A 2021-es ismertető a King for a Dayt a női ének egyik csúcspontjának tartotta, a 2018-as kritika a dühösebb menetből a női jelenlétbe való váltást üdvözölte. A 2025-ös elutasítás az álomszerű részben a kompozíció megbomlását hallotta, és a később átírt, valamint a 2013-as bírálat is erős kifogást emelt Marike megszólalásával szemben. Az egyik hallgató számára a kontraszt feszültséget épített, a másiknak idegen részt hozott a dalba. A 2014-es méltatás a komorabb lemezcsúcspontok között tartotta számon. Az 1994-ben közölt ír interjú név szerint nem azonosított zenekari válaszadója az Always... kedvenc dalaként a King for a Dayt nevezte meg, már a második albumról folytatott beszélgetés idején; az első lemez darabja ekkor egy továbblépő zenekar múltjának része volt.H113C008
A Second Sunrise a legrégebbi szerzemények közé tartozik: az 1990-es An Imaginary Symphony után az 1991-es Moonlight Archeren is szerepelt, majd a nagylemezre került. A szövegben a külső falak leomlása után az emberek belső falai maradnak állva. A béke ígérete mögött tovább él a tömeg követése, a felelősség másra hárítása és a pusztulás veszélye. A közeli európai fordulatok felől a fal képe erős történeti visszhangot kap, a dal közben az emberi szív és a társadalmi cselekvés távolságáról is beszél. Betonból vagy kartonból épített lakóhely, kiégett város és széttört álmok sorakoznak a remélt tökéletes világ mellett. Az új napfelkelés vágyát a romokból való újrakezdés munkája kíséri.H114
A billentyű és az akusztikus gitár közös átvezetéseit a francia kritika az album legerősebb atmoszférateremtő pillanatai közé sorolta. A 2018-as olvasat nagyobb teret érzékelt itt a női éneknek, és a súlyos, hangulati doomot méltatta. A 2020-as írás az ének textúrát világosító hatására figyelt. Több kedvező megközelítés a szólamok közötti átjárásban találta meg a dal erejét. A régi demócím az albumon már olyan kompozícióként folytatódott, amelynek különösen a belső átmeneteit és színezését becsülték sokra.C009
A hangszínek felismerése körül már a szavak sem egyeztek. Az olasz ismertető theremint, zongorát és fuvolát említett; a 2025-ös kritikus didgeridooként azonosított egy számára zavaró megszólalást. A nyomtatott hangszerjegyzék fuvolát, zongorát és Korg MS-10-et felsorol, theremint és didgeridoót nem nevez meg. A két kritikában hallott hangszerazonosítás ezért külön marad a felvétel saját kreditjétől. Az egyik írás túlvilági hangulatot talált a szokatlan színekben, a másik a cirkuszivá válást kifogásolta. A különösség ugyanannak a darabnak egyszerre adhatott távlatot és kelthetett zavart.H115C010
β · A Stonegarden álmodója
A Stonegarden álmodója a Hold felé tart. Hajózik, zátonyokkal, széllel és látóhatárral kerül szembe, a keresés azonban magányos marad. A tenger és a Hold szerelmesekként találkozhat egymással, az ember a saját sikertelen kísérlete után ismét az egyedüllét kérdéséhez jut. A csillagok és a sziklák állandónak tűnnek körülötte, saját fennmaradásának módja bizonytalanná válik. A természeti képek az emberénél nagyobb tartósságot adnak a tájnak; a vágy és a hozzá vezető út között az álmodó személyes ideje húzódik.H116
Bart az egyik legérettebbnek érzett szerzeményeként emlékezett a Stonegardenre. A 2014-es méltatás Marike áttetsző éneke és Bart morgása között olyan érzelmi intenzitást talált, amelyet a holland metal jelentős teljesítményei közé helyezett. A francia kritika a The Mirror Waters mellé ezt választotta kedvencének, a női hang bevonását külön is kiemelve. A 2007-es ismertető az In Sickness and Healthtel együtt nevezte csúcspontnak, és a két énekes váltakozó, egymást követő vagy kísérő szerepeit az album egészében is sikeresnek tartotta. A 2006-os írás egy kisebb hangszerhez fordult: a szélcsengő hideg színét emelte ki. A nagy hangszertömeg mellett egy finomabb megszólalás is meghatározhatta, mi marad meg a dalból.H117C011
A 2025-ös kritika ugyanakkor a Stonegardent a legkevésbé sikerült számok közé sorolta. Túl hosszan uralkodó akusztikus és szintetizátoros álomvilágot hallott, a torzított gitárt emlékezetes riff nélküli énekkíséretnek érezte. A hosszú hangulat fenntartása nála nem teremtette meg azt az erőt, amelyet mások a dalnak tulajdonítottak. Később maga a kompozíció is más formát kapott. Anneke van Giersbergen 2003-ban a félig akusztikus műsorhoz a The Mirror Waters mellett a Stonegardent vette elő. A hörgés helyére új énekdallamot keresett, részeket és riffeket hagytak el, rövidebbre fogták a formát. Anneke számára ez a munka a dallami alap tartósságát mutatta meg. Az 1992-es eredeti és a későbbi előadás más eszközökkel alakította ugyanazt az anyagot.H118C012
A címadó Always... már nem ad új beszélőt a szöveges történetekhez. Frank a Roland E30-on kialakított alapötletet a magáénak nevezte, René Philip Glass minimálzenéjének szerkezeti gondolkodását kapcsolta hozzá. A 2018-as értékelés rövid ambient darabként írta le, amelyből elmarad a többi szám death éneke és dinamikusabb keménysége. Az olasz kritika a hullámzaj idilljét és az utána következő Gaya’s Dream torzított gitárjának éles visszafordulását emelte ki. A 2006-os ismertető a billentyűk derűsebb karakterében az egész album egyik fontos vonását látta. A komor műfaji várakozások mellé olyan hangszín is odakerült, amely másféle érzelmi teret hagyott.H119C013
A Stonegarden magányos keresése után az ének nélküli köztes rész megszakítja a szöveges kérdések sorát. A Gaya’s Dream a zárásban a világegyetemhez és az emberi megismeréshez fordul. A külső tér tágassága mellé az elme saját bonyolultsága kerül, a múlt kapuihoz a szív vezethet, a történelmi évszázadok az egyéni emlékezet útjával találkoznak. A beszélő az égen kutat választ, miközben önmagát sem ismeri. Az űrtechnológia fejlődése mellett az emberi megértés gyermeki tapogatózás marad. A mozdulatlan ember körül mozgó kövek, a vak szem és a belül terjedő pusztaság az érzékelést is bizonytalanná teszik. A távoli világ felfedezése mellett a saját belső térrel is kezdeni kellene valamit; a naplemente képe nyitva hagyja e feladatot.H120
A lemezzel szemben többnyire elutasító 2025-ös ismertető éppen a Gaya’s Dreamet találta az In Sickness and Health melletti másik igazi csúcspontnak. A doom/death érzelmi világa és a death metal érdesebb ereje között egyensúlyt hallott; az általa 1:45-nél kiemelt gitárfordulatot a Death Human című lemezével rokonította. Az olasz leírásban a címadó után visszatérő torzítás, a tompított pengetés és a változó riffek kaptak hangsúlyt. A 2021-es kritika viszont a befejezést a lemez gyengébb pontjai közé helyezte. A 2006-os értékelés Marike énekét itt is a szűkebb death metal-érzettől eltávolító hangnak tekintette. A nyolcdalos út lezárása így újabb vitát hagyott maga után: a keményebb zárás, a női hang és a belső világ felé forduló szöveg eltérő súlyt kapott a hallgatóknál.H121C014
A demókról továbbvitt dalok, a később írt kedvencek, Hugo zongorás ötlete és Frank instrumentálisa különböző eredetű anyagot tartott össze. Az öregedő én képe után a társadalmi hideg, a gyász, a rövid uralom, a béke vágya, a magány és az önismeret következett; az idő és a természet motívumai rokonságot teremtettek közöttük. A 2024-es kritika sok belső szakaszt és fordulatot hallott, a billentyű mellett a basszust önállóan követhető hozzájárulásnak értékelte. Az olasz elemzés lényegre törő, helyenként nyers szólókat és a hangzást körülölelő, harmonizált, ismétlődő gitárfrázisokat hallott. Ugyanez az olasz írás a gyötrelmesebb és nyugodtabb részek ingamozgását emelte ki. A 2007-es Sputnikmusic-kritika a gyorsabb ritmusok és a lassú doom dinamizmusát méltatta. A 2013-as elutasítás a sok riffet, szerkezeti részt és akusztikus megszakítást elismerte, az eredőt mégis erőtlennek találta. A történeti különlegesség és a kompozíciók meggyőző ereje külön mérce maradt. A lemez különböző zenék közötti arányait később sem lehetett egyetlen kész mintába visszarendezni.H122C015
12. Több különálló élet
Miközben az album felvételei elkészültek, Hollandiában a mindennapi együttélés formái is változtak: az önálló háztartások száma gyorsabban emelkedett, mint a népességé. A CBS évkezdő adatai 1989-ben 5,872 milliót, 1990-ben 5,978 milliót, 1991-ben 6,091 milliót, 1992-ben 6,198 milliót tartanak számon. A három év 326 ezres, mintegy 5,55 százalékos emelkedést hozott, a lakosság ugyanezen idő alatt mért 2,19 százalékával szemben. Az egyedül élők száma 1,752 millióról 1,930 millióra nőtt. A külön élők korosztályai sem egyformán változtak. A 15–25 éveseknél 252 ezerről 274 ezerre, a 25–45 éveseknél 626 ezerről 685 ezerre, a 75 év felettieknél 289 ezerről 323 ezerre emelkedett ez az állomány. A külön lakás pályakezdést és késői egyedül maradást is jelenthetett. A lakásigénynek és a szolgáltatásoknak egyre több, eltérő méretű együttéléshez és különálló élethez kellett igazodniuk.H123
A több, kisebb háztartás igényeivel egy időben a gazdaság lendülete mérséklődött. A reál-GDP az 1990-es 3,9 százalék után 1991-ben 2,5, 1992-ben 1,9 százalékkal nőtt, a következő évben már csak 1,2 százalékkal. A fogyasztói árak 1991-ben 3,9, 1992-ben 3,7 százalékkal emelkedtek; a piaci kollektív szerződések nominális bérváltozása 1992-ben 4,4 százalékot ért el. A termelés bővülése tehát lassult, a megélhetés drágulása folytatódott. Az EMU-módszertan szerinti állami hiány 1990-ben a GDP 5,0, 1991-ben 2,5, 1992-ben 3,9 százalékát tette ki, az adósság 1992-ben 74,2 százalékra rúgott. Ezzel párhuzamosan a közös európai pénzügyek terve egyre közelebb került a nemzeti költségvetéshez. E pénzügyi korlátok között kellett fedezetet találni a társadalmi megújulás oktatási, ellátási és foglalkoztatási feladataira.H124
A lassuló növekedés a munka világában nem egyszerű, egyirányú folyamatként jelent meg; a változás apró különbségeken is követhető. A részletes CBS-idősor megfigyelt munkanélkülisége 1991-ben 5,75, 1992-ben 5,77 százalék volt, 1993-ra 6,55 százalékra emelkedett. A kerekített kormányzati összesítés az első két értéket egyaránt 5,8 százaléknak adta meg, miközben a munkanélküliek száma 404 ezerről 411 ezerre változott. Eközben a foglalkoztatott munkaórák 1992-ben még 2,5 százalékkal bővültek. A 15–74 évesek bruttó aktivitása 61,7-ről 62,2, nettó foglalkoztatási aránya 58,1-ről 58,6 százalékra emelkedett. A lassulás és a részvétel növekedése egy időben volt jelen: a gazdaság kedvezőtlenebb kilátásai mellett többen kapcsolódtak a munkához.H125
α · A munkapiac számai
Az egykor megélt munkapiaci helyzetet utólag más felosztásban is számszerűsítették. A CBS 2020-as számítása az 1992-es megfigyelt munkanélküliség mellé 6,49 százalékos, konjunktúrahatástól megtisztított modellértéket rendelt, és körülbelül mínusz 0,72 százalékpontos konjunkturális összetevőt különített el. Az ellátórendszer használata megint más mértékegységet kívánt: a kormányzati összesítő szerint a rokkantsági ellátási évek 1991-es 801 ezréről 1992-re 805 ezerre nőtt a mennyiség, a munkanélküli ellátásoknál 205 ezerről 233 ezerre. Az ellátási év a rendszer terhelésének mértéke, külön emberek számává nem fordítható át közvetlenül. Az egyéni élethelyzetek és az intézmények igénybevétele eltérő módon jelentek meg a gazdaság számaiban.H126
A háztartások, a munka és az államháztartás változó arányai mögött a külkereskedelem útvonalai is tovább működtek. A külső piacokhoz hosszú ideje szállítási útvonalak kötötték az országot. Rotterdam 1966-ban fogadta első konténerrakományát; az áruk távolsági mozgásának súlya a következő évtizedekben tovább nőtt. Az 1989-es export 22,6 százalékát a gépek, 19,7 százalékát az élelmiszer, ital és dohány, 18,0 százalékát a vegyi termékek, 23,8 százalékát a feldolgozott termékek adták. Az 1992-es megfelelő részesedések 24,0, 20,5, 15,8 és 24,7 százalékra változtak. Az árucsoportok egymáshoz viszonyított súlya tehát a kivitel egészén belül is átrendeződött. A konténerek, a kereskedelmi kapcsolatok és az európai piac készülő új szabályai egy nyitott gazdaság mindennapi működéséhez tartoztak.H127
A televíziózásban ugyancsak új közönségkapcsolatok alakultak. Eli Noam 1992 februárjában megjelent európai televíziós munkájának holland fejezetéről fennmaradt absztrakt a felekezeti és politikai műsorszolgáltatói pillérek gyengülését a kalózadók hatásával, az európai nyitással és a kiterjedt kábelhálózattal kapcsolta össze. A korábbi szervezeti rend mellett más műsorkínálat jelent meg. 1992. június 8-án a holland közszolgálati televízió Landgraafból közvetítette a Pinkpop fesztivált. Mart Smeets és Jan Douwe Kroeske vezette a műsort, amelynek fennmaradt intézményi adatlapján Pearl Jam- és The Cult-fellépésrészletek is szerepelnek.H196 Szeptember 28-án a VPRO TV-Nomaden adásának intézményi leírásában a The Gathering King for a Day klipje is szerepel, a műsor saját készítéseként feltüntetve. A Jan Dijsselbloem és Jeroen Bishoff vezette ifjúsági magazin egy belga városi buszról mutatta be a holland fiatalok életmódját. Az adás Epe és Amszterdam közötti diszkólátogatásokat, a Daryll-Ann Times to Come című dalát, Anne Soldaat rövid beszélgetését és mindennapi munkáról szóló riportot is kínált. A Gathering-blokk az archív adásrendben 20:17:05-től 20:20:52-ig tartott. A zenekar videója eltérő fiatal életformákat és zenéket egymás mellé állító közszolgálati műsorba került.H128
β · Európai népszavazások
Az európai együttműködés jövője közben a nemzeti szavazásokon is múlott. A dán választók június 2-án 50,7 százalékos többséggel elutasították a maastrichti szerződést. A tagállamok vezetőinek februári megállapodását e döntés új alkufolyamat elé állította. Decemberben Edinburgh-ban négy dán kivételi területet fogalmaztak meg, a következő évi referendumra már ezekkel a feltételekkel került sor. Az intézmények közösen eltervezett jövője 1992-ben még nyitott politikai kérdésként haladt tovább. Az aláírás, a közvélemény és az újabb megállapodás különböző időpontban alakította ugyanazt a folyamatot.H129
Június 3. és 14. között Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján a növekedés és a természeti erőforrások megőrzése került közös tárgyalásra. A riói nyilatkozat állami jogokat és felelősségeket fogalmazott meg, az Agenda 21 a következő évszázadra adott cselekvési programot, az erdőkről szóló elvek önmagukban nem kötelező vállalásokat jelentettek. Az Éghajlatváltozási Keretegyezményt május 9-én, New Yorkban már elfogadták; Rióban az aláírás lehetősége nyílt meg. Az üvegházgázok koncentrációját az éghajlati rendszer veszélyes emberi megzavarását megelőző szinten stabilizálni kívánó egyezmény a fejlett ipari államokra nagyobb felelősséget rótt, a fejlődő országok pénzügyi és technológiai támogatásával, rendszeres jelentéstétellel együtt. 1994. március 21-én lépett hatályba. Az 1992-es tárgyalások olyan nemzetközi rend alapjait alakították, amelynek működése csak később kezdődött el.H130
Európában a jugoszláv állam felbomlását kísérő háborúk közvetlen biztonsági feladatot adtak a nemzetközi intézményeknek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa február 21-én hozta létre az UNPROFOR-t. A küldetés kezdetben a horvátországi demilitarizált övezetek felügyeletével, a polgári lakosság védelmének támogatásával és az elmenekültek visszatérésével teremtett volna átmeneti feltételeket a politikai rendezéshez. A diplomácia, a fegyveres helyzet és a civil élet szükségletei között kellett működnie. A megállapodott feladat és annak helyszíni teljesíthetősége folyamatosan egymásba ütközött.H131
γ · Háború és nemzetközi döntések
Június 8-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a 758. határozattal jóváhagyta az UNPROFOR mandátumának és létszámának bővítését. Katonai megfigyelők és kapcsolódó személyzet telepítésére már ekkor felhatalmazást adott; a többi egység felvonulását a szükséges feltételekről szóló főtitkári jelentés és újabb tanácsi jóváhagyás előzte meg. A határozat a szarajevói repülőtér humanitárius célú használatához szükséges, biztonságos segélyszállítás feltételeinek megteremtését is követelte.H197
A Biztonsági Tanács június 30-án, 3088. ülésén egyhangúlag fogadta el a 762. határozatot. A keleti és nyugati szektorok előrelépése mellett az északi és déli szektor nehézségeit rögzítette. A harci cselekmények teljes beszüntetését és az ENSZ békefenntartási tervének végrehajtását követelte. A horvát kormányt a június 21-i hadművelet előtti állásokba való visszatérésre sürgette, a megmaradt jugoszláv néphadseregi egységektől és a szerb területvédelmi erőktől a kivonulási és lefegyverzési vállalások teljesítését kérte. Közös bizottság létrehozását javasolta, legfeljebb hatvan katonai megfigyelő és százhúsz civil rendőr bevonásával engedte bővíteni az UNPROFOR-t. Megerősítette az embargót, figyelmeztetett a békefenntartási terv összeomlásának súlyos térségi következményeire, és a jugoszláv válságról rendezett konferenciával való együttműködést sürgette. A békefenntartás végrehajtása nem dönthette el előre a végleges politikai rendezés tartalmát. A misszió feladata később változott; az ENSZ nyilvántartása 1995. december 15-ig követi működését. Az 1995-ben létrejött horvátországi UNCRO és macedóniai UNPREDEP már külön küldetés volt.H132
A nyár híreiben közös európai intézmények, a fejlődés természeti határai és lakóhelyek biztonságának összeomlása került egymás mellé. Hollandiából közben levelek, lemezek és koncertkapcsolatok mozdultak egyre távolabbra. Az Always... a rövid Beaufort-munka után ennek az 1992-es évnek a nyilvánosságába érkezett. A felvételt határnapok közé helyezte a kreditlap, de a közönséghez vezető út időrendjét a fennmaradt közlések már nem egyetlen dátumban őrizték meg. A kész daloknak fizikai hordozót, bolti helyet és hallgatót kellett találniuk.H133
13. Egy kész lemez útjai
A megjelenés idejét több különböző közlés jelöli. A 2011-es jubileumi zenekari nyilatkozat 1992 áprilisát írta, egy későbbi történeti összefoglaló május végét, a hivatalos albumoldal júniust, a későbbi jubileumi közlés június 9-ét. Az év biztos, a forgalomba kerülés első napja vitatott marad. A korabeli tervek önálló időréteget adnak ehhez: a Blasphemous június–júliust, a Darkness májust várt, a Sombre Eve promóéletrajza az 1989. októberi kezdet, a demók és az 1991. decemberi szerződés után tavaszi lemezzel számolt. A terv és a későbbi dátum nem ugyanarról a pillanatról beszél. A február 28. és március 7. közé rögzített stúdiómunka után a kiadás többféle időpontja maradt a zenekar történetében.H134
A sajtó átfutása ennél is távolabb vihetett egy megszólalást a felvételétől. Stefan Glas Bartnak kazettán küldte el a kérdéseit, de nem kapott választ. Végül Hansszal beszélt telefonon 1993. október 15-én. Az Underground Empire nyomtatott száma csak 1994. október 18-án jelent meg, amikor Anneke már fel is lépett a zenekarral. A telefonbeszélgetés és a megjelenő lap között új felállási helyzet alakult ki. Más interjúk a korábbi tervezés mondatait vitték tovább, így az olvasó azonos évben készülő lemezként és már kiadott albumként is találkozhatott az Always... hírével. A sajtóban rögzült jelen időt a válaszadás ideje rendezte a maga helyére. Finnországban a Carrion 1993-as harmadik száma is közölt Gathering-interjút. Fennmaradt nyoma a nemzetközi fanzinforgalmat dokumentálja, a sérült példányból a zenészi válaszok nem olvashatók vissza.H135
α · A nagylemez kézbe véve
A nagylemez tárgyként is más léptéket jelentett a vörös, kézzel számozott demóknál. A Foundation 2000 neve, a stúdió és a közreműködők feliratai, a nyomtatott kép és az eltérő LP-, kazetta- és CD-program szélesebb forgalomra készült. Az eredeti bakelit FDN 2004 LP jelöléssel és 33-as fordulatszámmal jelent meg, a kazetta FDN 2004 MC-ként szerepelt. A lemez középcímkéjén fénylő, könnyező arc és gömbformák jelentek meg, külön képi felületet adva a fotós előlap mellett. A CD-betét közben a régi közvetlen kapcsolattartást folytatta: az An Imaginary Symphony és a Moonlight Archer már nem volt megvásárolható a zenekartól, megszerzésükhöz kazettacserét ajánlottak. A köszönetek családtagokat, zenekarokat, fanzinokat és kiadói ismerősöket fogtak össze. Válaszhoz nemzetközi postai válaszszelvényt kértek. A távoli hallgató számára a lemez mellett továbbra is levél, szalag, postaköltség és várakozás vezetett a zenéhez.H136
Frank 2014-ben az önálló terjesztés újabb internetes lehetőségeit, a Bandcampet és a SoundCloudot állította szembe az induláskori világgal. Akkor a kiadói közvetítő, a fizikai példány és a fanzin döntően megszabta, ki érhet el egy felvételt. A holland lemezipar történetében a demókazetta a nyolcvanas évekre általános jelentkezési eszközzé vált; egy kiadó hetente sok tucatot kaphatott. Más lehetőséget nyitott az 1983-ban indult Grote Prijs van Nederland, a Paradiso és a Melkweg bemutatkozási alkalmai. A koncert, a tehetségkutató, a rádió és a személyes szakmai kapcsolat külön utakon juttathatta el ugyanazt az előadót a következő állomásig. A Gathering demója ebből a sűrűn érkező kazettavilágból vezetett el saját megállapodásához.H137
A kisebb cégeknél az új neveknek nagyobb súlya lehetett. Van der Vet 1960 és 1990 közötti holland adatsorában a független kiadók megjelenésein belül a debütáló előadók aránya gyakran negyven és hatvan százalék közé esett; a régebbi nemzeti és major szereplőknél többnyire húsz és negyven közé. Kevesebb korábbi előadóra támaszkodhattak, és többen kerestek bizonytalanabb új zenéket. A korábbi poppiacon gyakori volt a kislemezes kezdés, az albumhoz további siker kellett; a progresszív rock már korábban erősebben az albumra épült. A CD új üzletet adott a régi katalógusoknak, közben egyes új előadóknak megnehezítette az első kiadványhoz jutást. Az adatsor debütáló neve mögött ráadásul már más együttesben tapasztalatot szerző muzsikus is állhatott. Az új előadónév, az új zenész és az első lemezre vállalt kockázat különböző dolgot jelentett.H138
Egy szerződéshez az is kellett, hogy valaki döntést hozzon a kazettáról vagy a koncertről. Az A&R munkatárs élményre, megérzésre és hosszabb fejlesztésre támaszkodhatott, az üzleti vezetőnek költséget, eladást és médiavisszhangot kellett mérlegelnie. A nagy cégnél több jóváhagyás, a kisebbnél kevesebb ember és szűkebb pénzügyi keret állt a döntés mögött. A bolti visszáruk miatt a tényleges eladás eredménye később látszott, a következő lemez támogatásánál mégis sokat nyomhatott a gyors, közelmúltbeli siker. Van der Vet a kiadóváltást gyakran a pálya fenntartásának eszközeként értelmezte, amely nem biztosított automatikusan anyagi előrelépést. A Foundation 2000 választásakor a közeli lehetőség és a gyorsaság kapott súlyt; későbbi megítéléséhez a terjesztés tapasztalatai is hozzátartoztak.H139
β · Kazetták új országokban
Az 1993-as lengyel Loud Out-kazetta Foundation 2000-licencet jelző nyomata a felvétel továbbutazásának egyik tárgyi emléke. A nyolc dal más sorrendben és más oldalbeosztásban került rá, a helyi hordozó ugyanannak a holland produkciónak új terjesztési útját őrizte meg. A későbbi Wounded-interjúban Hans tizenhatezer körüli eladást említett; a Through Ireland’s Eye név szerint nem azonosított válaszadója tizenötezerre becsülte a példányszámot. Eltérő időpontú résztvevői becslések ezek, nem lezárt kiadói elszámolások. A fellépéseknél Bart korai Slayer Zine-válasza nagyjából tizenöt koncertet, Hans későbbi Wounded-beszélgetése körülbelül hetven holland estét nevezett meg. A két időmetszet pontos eseménystatisztikává nem összegezhető, a megváltozott léptéket azonban érzékelteti. A saját kazettáit személyesen postázó társaság már nemzetközi példányokról és jóval tágabb fellépési körről beszélt.H140
Az ismertetők útja a kiadványokétól is elválhatott. A Rock Hard 1993. március 25-i kritikájának fennmaradt felütése szerint a lemez régóta kapható volt, a szerkesztőség viszont előzőleg nem kapott promóciós példányt. Az információ és maga a fizikai lemez külön időben jutott célba. Egy bolti vásárló már ismerhette az anyagot, amikor egy másik ország lapja még csak bemutatta. Az Always... egyszerre folytatta az útját a koncerteken, a hordozók terjesztésében és a sajtóban; mindegyiknek megvolt a maga késése és saját közvetítője.C016
14. Ugyanaz a lemez, más hallgató
A lemez első fogadtatásában az új hangzás kockázata egyszerre vált az elismerés és a fenntartás tárgyává. Az első visszhangok között különösen erős elismerést kapott a lemez az Aardschokban. Az 1992. júliusi Aardschok-kritika egy későbbi történeti összefoglalóban maximális, tízpontos értékelésként szerepel. A felidézett érvelés kivételes lehetőséget látott a fiatal holland együttesben, a változatos hangszerelést és a nagyobb kockázat vállalását méltatta. A billentyű előtérbe kerülése, a dallamosabb és kísérletezőbb anyag a death, doom, gothic és klasszikus hatások különös egyesülésének tűnt. A Meltdown július–augusztusi ismertetőjében is a kísérletezés bátorsága kapott elismerést, de a puhább hangzás befogadása már bizonytalanságot keltett a keményebb rockhoz szokott közönség felől. Az ott használt ambient metal név a szokatlan arányokra keresett kifejezést. Ugyanebben a lapszámban megjelent zenekari riportban Hans arról beszélt, hogy a tisztább death metal üzletileg sikeresebb lehetne, ők mégis különösebb új dalok felé akarnak továbbmenni. E közlések a későbbi történeti összefoglalás közvetítésével maradtak fenn.H141C017
A kísérletezés körüli vita a német sajtóban is tovább élt: ott a fenntartás és az elismerés együtt jelent meg. Az 1992. szeptemberi Metal Hammer-kritikából másodlagosan megőrzött rövid nyom a szerkezeteket kifogásolta, a furcsa eredetiséget közben elismerte. A Rock Hard 1993. március 25-i ismertetőjéhez 8,5/10 tartozik; fennmaradt felütése az undergroundon túl is figyelemre érdemesnek nevezte az albumot. A teljes érvelés egyik töredékből sem állítható helyre. Hans az 1993. októberi Underground Empire-beszélgetésben mégis elégedetlen volt a Rock Hard bírálatával. Ugyanott a Kerrang! négy K-ját, az amerikai egyetemi rádiók érdeklődését és a többnyire jó fanzinvisszhangot említette. Egy későbbi visszaemlékezés viszont a Kerrang! keményebb ítéletét említi. A pontszám, az emlék és a cikk megélése eltérő képet hagyott; a teljes eredeti kritikák nélkül a Kerrang!-adat különbsége is nyitott marad.H142C018
A pontozott kritikák mellett az ajánlási listák is megmutatták, milyen zenék közé helyezték a debütöt. Egy német kritikus 1992-es Metal Hammer-évlistáján az Always... a kilencedik helyre került. Az első öt választás Dream Theater, Sieges Even, Psychotic Waltz, Armoured Angel és Depressive Age volt, a listát Asia zárta. Az 1993. januári Cavelist élén viszont már a Gathering albuma állt, Gravestone, Oliver Magnum, Winters Bane és Airkraft előtt. Az egész éves és a pillanatnyi ajánlási kör más összehasonlítást adott ugyanannak a lemeznek. Ugyanez a szerző 2002-ben revelatív debütként tért vissza rá: a csengő billentyűt, a doomgitárt, a mély férfihangot és a magas női szólamot együtt tartotta jelentősnek. A későbbi pályában és a saját kiadói visszatérésben az önállóság folytatását látta. Az eredeti borítók visszatérését üdvözölte a Psychonaut saját kiadásain; a korábbi Foundation-újraközlések ezt nem mindig tartották meg. Az újramaszterelt hangot előrelépésnek érezte, a bónuszokat viszont hiányolta, mert a ritka demó- és koncertanyagokat a Downfall – The Early Years gyűjteményre helyezték. A mű és az újra megvásárolható tárgy értéke külön kérdéssé vált.C019
α · Új hallgatói nézőpontok
Az egykori újdonság később már egy hosszabb pálya első állomása volt. Az Anneke-korszakot ismerő hallgató más várakozással juthatott vissza az első albumhoz. Egy 2007-es, végül hetvenszázalékos kritika saját kezdeti csalódását írta le: Anneke hangja után a debüt idegennek hatott, hónapok múltán azonban újra elővette, majd egyre jobban megszerette. A gitár és a billentyű együttműködését, Marike énekesi kontrollját méltatta, az elvesző ütős hangsúlyt és néhány kevésbé színes kompozíciót kifogásolta. A várakozás megváltoztatásával más részleteket kezdett értéknek hallani. A későbbi kedvenc zenekar első lemeze e befogadásban külön tanulási időt igényelt.C020
A későbbi újrahallgatásokban nemcsak a kedvelés mértéke, hanem maga a korai zene besorolása is vitatottá vált. Egy 2006-os, 87 százalékos ismertető a pusztán egyszerű, brutális death metalként kezelt korai anyag képét vitatta. Ironikus hangszerfelsorolásában a zongora, a fuvola, a triangulum, a szélcsengő, az akusztikus gitárok és a vendégek éppen az ellenkezőjét bizonyították számára. A billentyűt a nyolcvanas évek new wave-jéhez is közelítette, a világosabb, olykor derűsebb hangokat saját arculatként hallotta; Bart éneke tartotta fenn a sötétebb metalhoz vezető kapcsolatot. A 2007-es, kilencvenszázalékos méltatás különválasztotta a korabeli hatást, a történeti jelentőséget és a későbbi mércét. Egy közelebbről nem keltezett régi koncerten a billentyűs hiánya mutatta meg számára a hangszer nélkülözhetetlenségét. Az eredetiséget a fiatalok hibátlan kivitelezésénél fontosabbnak tartotta, a női éneket és Bart egyhangúbb, mégis odaillő megszólalását összességében sikeresnek érezte.C021
A magas pontszámok mögött sem egyetlen hallásmód húzódott meg: a kedvező ítéletek között is különbözött, mi számított gyengeségnek. A 2009-es, 89 százalékos Hidden Gem-kritika az egyszerű és hatásos gitárt, a jól jelen lévő basszust, Bart érthető mély hangját dicsérte. A billentyűt inkább háttérben működő atmoszférának hallotta, Marike énekét viszont problémának. A 2018-as 83 százalék a korai műfaji hely és az első három album különböző stílusa mellett érvelt. A billentyű itt önálló arculatot teremtett, de a hosszú hangulati részek olykor azután is folytatódtak, hogy a szerző már gitáros kitörést várt volna. A 2020-as, 86 százalékos írás az atmoszférát és az agresszív, gyorsabb részek változatosságát egyaránt becsülte, a szintetikus hangszínt időnként túlzónak, a lassú és gyors irány közötti mozgást néha bizonytalannak találta. A női hang jelenlétét ugyanakkor kedvezőbben fogadta több más kritikánál.C022
A billentyű és a női ének körüli vita közben az elutasítás sem tűnt el a későbbi évekből. A 2013-as elutasítás ötvenszázalékos lett. A későbbi atmoszferikus rockot kedvelő szerző sok riffet és szerkezeti ötletet ismert el, de gyenge eredőt hallott, Marike hangját és a szintetikus részeket is kifogásolta. A zenekar feltételezett eredeti vágyairól tett következtetése saját kritikai feltevés maradt. A 2025-ös 52 százalék szintén erős elutasítás volt, Bart teljesítményét mégis elismerte, az In Sickness and Healtht és a Gaya’s Dreamet kiemelkedőnek tartotta. Egy másik hallgató saját korábbi ítéletét változtatta meg: az eredeti, 2015-ös szöveg 59 százalékkal közepes, de befolyásos lemezről szólt; a később Quiet contender címen átírt változat már 77 százalékot adott. A vékonyabb gitárral, a női énekkel és a nehezen megjegyezhető részekkel szembeni fenntartás megmaradt, a nyugodt, antiknak érzett atmoszféra és a sajátos hangzás egésze viszont jóval nagyobb értéket kapott. Ugyanannak a hallgatónak a dokumentált újraértékelése mutatta meg, mennyit változhat az összbenyomás.C023
Mások a legmélyebb nézetkülönbséget már az előadói kontrollban hallották. A pontosan nem keltezett francia 9/20-as kritika a kiforratlanságot, a produkció erőtlenségét és Bart kontrollját támadta, a ritmikát kezdetlegesnek, a kompozíciókat kevéssé emlékezetesnek érezte, de az atmoszférát kivételnek tekintette, és az önálló stílus létrejöttét is elismerte. A debütöt az általa különösen elutasított Almost a Dance elé sorolta, a zenekar beérését mégis csak Anneke 1995-ös megjelenéséhez kötötte. A 2007-es Sputnikmusic-írás 3,5/5-ös értékelésével jóval kedvezőbb egyensúlyt talált. Az egyszerűbb riffek és gitárharmóniák mellé a billentyűt fő dallami és hangulati hangszerként helyezte, a szintetizátor szokatlan színeit űrbélinek érezte, Bartot érthetően artikuláló, az érzelmi hangsúlyokat változtató énekesnek hallotta, ritka beszédszerű megszólalásait is megemlítve. A szövegekben a filozofikus kérdésfelvetés és az abból kibontott történet kapcsolatát dicsérte. Marike hangját a monotonitást oldó színnek tartotta, de Anneke későbbi teljesítményénél kevesebbre értékelte. Ajánlását is feltételekhez kötötte: a doom, a súlyos ének és a hangulati nyitottság iránti fogékonyság számított neki. Az előadói kontroll egyik hallgatónál hiány, a másiknál megnevezett képesség lett. Ugyanaz az album egymással kifejezetten ellentétes énekesi jellemzéseket kapott a fogadtatásban.C024
A hangok közötti arányra és a hangszeres részletekre a későbbi visszatekintések külön is figyeltek. Az olasz, mintegy huszonkét éves távlatból írt 74/100-as elemzés a basszus önálló futamait és csúsztatásait, Hans rövid duplalábdobos részeit és tempóváltásait is követte. Karakteres előkészítő lépésként becsülte a lemezt, Bart hörgését a zenei hangulatot erősítőnek találta, Marike dallamait részben éterinek, részben erőltetettnek hallotta. A Second Sunrise hangszínei között theremint nevezett meg, amelyet a nyomtatott szerepkredit nem sorol fel. A hallott hang felismerése az értelmezés része maradt, az eredeti felirat a közreműködőket és eszközeiket dokumentálta. A 2021-es francia 16/20 az epikus és melankolikus rétegek összhangját, a gitárral egyenrangú billentyűt és a női hang műfaji jelentőségét hangsúlyozta. A 2014-es holland visszatekintés személyes ízlést alakító fiatalkori élményként tért vissza az albumhoz. A technikai kivitel, a műfaji hely és a megőrzött érzelmi hatás más súllyal állt e mérlegekben.H143C025
β · Az újrakiadások értelmezése
A hangzás különböző olvasatai a konkrét kiadásokhoz is visszavezettek. A 2014-es Prog-ismertető a később kiteljesedő egyéni arculat előzményeként tekintett a korai doom/death korszakra. A bónuszlemezen közölt alternatív keverést azért kedvelte jobban, mert a gitárok előrébb, a billentyűk hátrébb kerültek. A holland értékelés ugyancsak teltebb gitárhangot hallott. Az egyik cikk 1994-re, a másik 1995-re tette az alternatív munkát, a fizikai Peaceville-füzet 1994-es alternatív remixként jelölte. A hangzási választás és a változat keltezése itt is külön kérdés: a kedveltebb arány nem oldja fel az évszámok eltérését. A korábban rögzített anyag újrarendezésével az eredeti szerzemények más hangszeres erőviszonyt kaphattak.H144C026
Az új kiadásokkal együtt az eredeti felvétel megítélése is tovább mozgott. A 2024-es, 3,5/5-ös Metal Music Archives-kritika Bart hangját, a basszus követhetőségét és a sok belső szakaszt értékelte, a billentyű túlzott erejét kisebb produkciós hibának tartotta. Az egyéni hang mellett a pályán belüli átmenet is fontos maradt számára. A 2026-os 4/5 egy korábbi előítéletet felülíró felfedezésről szólt: a későbbi lemezek felől érkező hallgató végül az egyik legélénkebb munkának érezte a debütöt. A funeral doom, az Amorphis és a Septicflesh felé tett hasonlatai az ő későbbi hallgatói nyelvén nevezték meg a tapasztalatot. Az AllMusic 2017-es felhasználói szövege viszont a műfaji besorolást is vitatta; a billentyűk kisimító erejét és a női-férfi kontrasztot közhelyesebbnek, a dallamok szélesebb hozzáférhetőségét, a gitárharmóniákat és a nyers produkciót kedvezőnek hallotta. Ez személyes felhasználói vélemény volt, az AllMusic szerkesztőségi állásfoglalásává nem tehető.C027
A fiatal zenekar, az eredeti mix, az újrakeverések és az Anneke-korszak ismerete más-más viszonyítási pontot adott az Always...-hoz. A korai sajtó a kockázatot és az ígéretet kereste, a későbbi hallgató nagyobb pálya és megszilárduló műfaji történet felől érkezett vissza. A viták mégis konkrét hangokhoz vezettek. Meddig tartson egy forma, mennyi helyet foglaljon el a billentyű, hogyan feleljen egymásnak a durva férfihang és a magas női ének? A heeschi ötletekből a Beaufortban rögzített arányok lettek, a hallgató ezekből más részleteket emelt ki. A lemez továbbélése e különbségeken át folytatódott, miközben a zenekar élőben is újra szembesült ugyanazoknak a szólamoknak és kontrasztoknak a feladatával.H145C028
15. Klubokból nagyobb terekbe
A nemzetközi underground egyszerre keresett felismerhető hangot és új lehetőséget. A lassú gitár, a billentyű, a különböző énekhangok és a hosszú forma több társaságban más arányban állt össze. Aaron Stainthorpe 1998-ban a My Dying Bride indulását belátható célok soraként mondta el: előbb demót, azután lemezt akartak, a nemzetközi turné még nem tartozott az első tervhez. A komor, romantikus hangulat vonzotta őket, de visszatekintve sem vezetett le minden döntést egyetlen programból. Az ossi történetben is előbb jött a következő felvehető saját dal, mint a távoli pálya képe. A közös léptékű feladatokból az egyes zenekarok saját embereikkel, hangszereikkel és kapcsolataikkal haladtak tovább.H146
Stainthorpe a hegedűnek külön súlyt adott a My Dying Bride sötét karakterében, és 1998-as hiányát hangulati változásként élte meg. A felismerhetőség és az érzelmi arány egyetlen hangszerhez is kötődhetett. A Gatheringnél Frank állandó billentyűs jelenléte kapott hasonló szerkezeti súlyt. A női ének és a hegedű későbbi együttes elterjedéséről Stainthorpe már a kilencvenes évek közepének tapasztalatával beszélt; az 1992-es próbálkozások körül még a szokatlanság és a közönség bizonytalansága is ott volt. Hollandiában Hans szűkebb doomköre is több megoldást mutatott. Sombre Eve-beszámolójában a Moon of Sorrow Tears CD-jét tiszta énekű súlyos doomként ajánlotta, a Castle In Thoughts demóját a korai Paradise Lost és a billentyűk felől közelítette meg. A Beyond Belief két basszusgitárosa és korábbi Dead Head-tagjai saját felállást jelentettek. A kisebb közvetlen körön belül is eltérő utak nyíltak.H147
α · A floridai death metal
Floridában a gyorsabb death metal ugyanúgy emberekből és helyekből épült fel. Marco Swiniartzki az 1984–1994 közötti történetben Tampa és Orlando iskolai ismeretségeit, lakókörnyezeti találkozásait és változatos társadalmi hátterét követte. A Savatage és a Nasty Savage helyi eredményei megmutatták, hogy a próbateremből klubhoz és lemezszerződéshez lehet jutni. A Ruby’s Pub és a korhatár nélküli koncertek fiatalokat kapcsoltak össze, a városok közötti utak tovább sűrítették a hálózatot. A Morrisoundban Scott Burns a technikai tapasztalat és a személyes együttműködés révén segített felvétellé alakítani a zenészek elképzeléseit. A stúdió szerepéhez a fiatal zenekarok számára olcsóbb felvételi lehetőség is hozzátartozott. A gyors témák még fejlődő hangszeres tudással is találkoztak, ezért az idő, a felvevőhely és a közös munka módja a kész lemez formájába is beleszólt. Swiniartzki a kezdeti időszakban a kísérletező ötleteket emelte ki; a későbbi követelmények csak idővel rögzültek. Az 1989–1990 körüli sikerek után a kiadók, köztük a Roadrunner figyelme nagyobb kereskedelmi körbe vonta a kazetták zenéjét.H148
Az interjúk és címlisták helyi műhelyeket kötöttek össze más országok olvasóival. A Comatose Zine, a Ripping Headaches, az Ultimatum Zine, a Buttface Zine és a Book of Armageddon Zine is ebben dolgozott. Tampa környékén Frank Dances Ace’s Records üzlete információs találkozóhellyé lett, 1992 tavaszán állandó üzlethelyre költözött. A növekedés közben versenyt is teremtett a kiadói figyelemért és az önálló arculatért. Swiniartzki James Murphy emlékeit a zenekarok közötti rivalizálás példájaként tárgyalta, az 1992–1994-es időszakban már a sikeres minták utánzását és a telítődés veszélyét is érzékelte. A helyi sajtó koncertbeszámolókat és díjátadókat követett; az 1991-es Tampa Bay Metal Awardson az Atheist, az Obituary, a DVC és a The Guff is fellépett. A közösség láthatóbbá válásával saját belső különbségei is erősödtek. A távoli hírek mögött boltok, szerkesztők, postacímek és személyes közvetítők munkája állt.H149
β · A Dynamo és a nagyobb tér
Hollandiában a Dynamo története vitte nagyobb térbe a klubmunkát. André Verhuysen 1981-ben kezdett hard rock koncerteket szervezni az eindhoveni ifjúsági központban; az első Raven-esthez a szervezői történet körülbelül háromszáz embert kapcsol. Az 1986-os első Dynamo Open Air már a klub parkolójában fogadta a Satant, az Angel Witcht és az Onslaughtot. Öt- és hétezres közönségbecslés egyaránt fennmaradt róla. Más városokban a Bolwerk 1975-től, az Effenaar 1971-től, a Baroeg 1981-től, a Scum 1982-től adott intézményi támaszt. A terem működésén át közvetett önkormányzati támogatás is segíthette a zenészeket, a zenekarok közvetlen támogatása ettől eltérhetett. 1992. június 6-án Jénában, a Rasenmühleninsel Rock Hard Festivaljának fellépőlistáján a Paradise Lost, a Pestilence, a Prong és a Skyclad is szerepelt; több zenekar másnap az eindhoveni fesztiválon is játszott.H195 Az eindhoveni Kunstijsbaan 1992. június 7-i fesztiválján Pestilence, Paradise Lost, Skyclad, Prong, Corrosion of Conformity, Mordred, Rollins Band, My Sister’s Machine, Love on Ice és The Organization játszott. A különböző irányoknak azonos nap és hely adott közönséget.H150
A house másfajta éjszakai közösségeket szervezett. Gert van Veen ID&T-története az 1988-as amszterdami acid house-estekhez vezeti vissza a fordulatot. Chicago, New York, London és Ibiza klubkapcsolatai Eddy de Clercq, Joost van Bellen és vendég-DJ-k munkájával értek el a Roxyba. Az egész éjszakás tánc más időrendet adott az együttlétnek, mint a zenekari koncert. A Mayhem, a Beatclub és a Multigroove fiatal körei átmeneti helyszíneket, használaton kívüli ipari tereket is kerestek; 1991-re keményebb és gyorsabb holland elektronikus hangok terjedtek. A Beeld en Geluid gyűjteménye 1992. március 7-re teszi a Tunnel Rave-et, egy elhagyott kerékpárút alatti alagútban, mintegy ezerötszáz résztvevővel. Április 11-én a Warehouse Elementenstraat adott új helyet. Rotterdam Parkzicht klubjában DJ Rob 1989 decemberétől épített heti közösséget; az ott rögzített mixtape-ek rendszeres cseréje saját kazettakultúrát tartott mozgásban. Paul Elstak 1992-ben a Mid-Town Records boltjában dolgozott, amikor megalapította a Rotterdam Recordsot. Az alkalom zenéjét ebben a közegben is továbbvihette egy szalag.H151
A szervezés léptéke gyorsan nőtt. Az 1991. januári rotterdami Ahoy-est után az 1992. június 20-i The Final Exam az utrechti Jaarbeursban már új méretet képviselt. Irfan van Ewijk, Duncan Stutterheim és Theo Lelie magánforrásokat mozgósított, egyszerű költségtervet készített, a vizsgák utáni időpontra az iskolákat és diákönkormányzatokat is megkereső, kézzel szervezett promócióval dolgozott. Az ID&T elnevezés a három szervező keresztnevének kezdőbetűit fogta össze. A megtérüléshez hat-hétezer fizető vendéggel számoltak; van Veen felidézésében mintegy tizenkétezren jöttek el. A sikerhez logisztikai hiányosságok és nézeteltérések társultak. Theo Lelie a rendezvény után eltávolodott az együttműködéstől. Az október 3-i első Thunderdome a frízföldi Thialf arénában a múzeumi összefoglaló szerint harmincezernél több résztvevőt vonzott. Dano, Buzz Fuzz, The Prophet és Gizmo Dreamteam együttműködése városi klubhagyományokat kapcsolt össze. A holland fiatal zenei világok ugyanabban az évben saját közönséget, szervezeti formát és új megszólalást kerestek. Frank és Bart elektronikus érdeklődése személyes emlékekben is megőrzött hallgatói múlthoz tartozott.H152
16. A furgon a turnébusz mellett
1992 júniusának elején a The Gathering a Paradise Lost holland koncertjein játszhatott előzenekarként. A Shades of God megjelenése még előttük állt, az enschedei Atak és az amszterdami Melkweg viszont már működő koncertvilágba fogadta az ossi fiatalokat. Hans a Melkweg mintegy hatszáz nézőjét és saját rajongói izgalmát idézte fel: Nick Holmesszal és a társaival beszélgethetett, olyan zenészekkel, akiket addig főként lemezekről ismert. Az utazás különbsége látványos volt. A brit együttes professzionális turnébusza mellett a Gathering kisbusszal érkezett, a dobfelszerelés utánfutón, narancssárga műanyag takaró alatt utazott. Hans szerint ez a brit stábot is meglepte. Jelmer az elköszönéskor kapott biztatást őrizte meg. A rövid sorozat nagyobb turné működésébe engedett betekintést, és közvetlen emberi találkozást adott a hallgatott zenéhez.H153
Brunssumban, a Zaal Unitasban egy kis alkatrész majdnem elég lett a fellépés meghiúsulásához. Hugo emléke szerint egy másik előzenekarral részben közös felszerelést használtak volna, a lábcin rögzítőelemét azonban nem engedték át nekik. Saját holmijukat már visszapakolták a furgonba, amikor a Paradise Lost turnémenedzsere közbelépett, és rendezte a vitát. Hugo a néhány nap alatt kialakult jóindulat jelét látta benne. Az élő hangszerelés másféle akadályokkal is találkozott. Hans szerint a közönség egy része koncert után a metal határairól vitatkozott, nehezen fogadta el a billentyű és a női hang súlyát. René viszont olyan klubtulajdonosokra emlékezett, akik csalódottak voltak, ha Marike hiányzott. A különös összeállítás, amely egyeseket elutasításra késztetett, mások számára már a zenekartól várt teljes hangzást jelentette.H154
α · Holland színpadok
Augusztus 29-én a Paradisóban Thanatos, Dead Head, Sinister és Acrostichon mellett játszottak. A résztvevői történet az est repertoárjából a The Mirror Waterst, a Gaya’s Dreamet, a King for a Dayt, az In Sickness and Healtht és a Subzerót emeli ki. A közönség előtt a friss album dalai sorakoztak, az országos extrém metal körében betöltött helyük pedig e közös amszterdami estén is látható lett. A későbbi koncertévlista a belgiumi Geelt és Vosselaart is szerepelteti. Gyűjtőszámában stúdióbejegyzések is vannak, ezért az ellenőrzött koncertösszeg nem olvasható ki belőle. A földrajzi bővülés így is követhető: a lemez postai és bolti útját egyre több személyes találkozás kísérte.H155
Az utakat Henk Rutten tette lehetővé. Hans és René apja autóbuszvezetőként dolgozott; egy Iron Maiden-koncertre szállított rajongókat, majd a többi sofőrrel a színpad mögé is bejutott. Hans e találkozáshoz kötötte apja metalról alkotott véleményének változását. Henk megkedvelte a közeget, és fokozatosan a Gathering sofőrje, turnémenedzsere lett. A fiúknak még nem volt jogosítványuk. Hans szerint apjuk 1996–1997 tájáig a zenekarral maradt. A Gorefestből Frank Harthoorn olyan emberként emlékezett rá, akivel mindig lehetett beszélgetni, és aki újabb koncertjeiken egyre büszkébbnek látszott a fiaira meg a csapatra. A furgon és az utánfutó mögött családi munka és mások ideje is állt. A fellépő társak a zenekar körüli közösséggel is találkoztak.H156
A késői hazatérés után René emlékeiben reggel hétkor ugyanúgy fel kellett kelni. Fontosnak tartották a végzettséget és a továbbtanulást, utólag fegyelmezett, földhözragadt fiatalokként jellemezte őket. Úgy mondta el ezt az időt, hogy az alkohol sem uralta az életüket; a koncertutazásoknak ez az önképe az alapítás körüli sörözős beszélgetések emlékével együtt őrződött meg. A színpadra sokszor hétköznapi ing, fehér póló, jó időben rövidnadrág került. René Bartot látta a leginkább hagyományos metalos külsejűnek. Kong-pólója olyan zenekar iránti érdeklődését jelezte, amely más zenét játszott, mégis közel állt hozzá. A tanulás, a társasági élet és a fellépések között a színpadi szerep is megőrizhetett valamit a hétköznapokból.H157
A Gorefesthez vezető kapcsolat szintén régebbi volt a lemezszerződésnél. Harthoorn 1988 őszén Goesból Tilburgba költözött tanulni. Diákházában metalrajongók találkoztak, köztük az ossi Joris Toonen, Hans iskolai baráti köréből. Harthoorn szerint 1989 körül rajta keresztül hallottak egymás frissen alakuló együtteséről. Mark Fritsma később külön szerződtette a két zenekart, a személyes ismeretségek már előbb otthonossá tették a találkozást. Az 1993. január 9-i groningeni Noorderslagon újságírók és szervezők előtt léphettek fel, Gorefest, Nerve, The Chords és Hallo Venray társaságát is magában foglaló programon. Február 20-án a kortrijki Hallenben találkoztak ismét a Gorefesttel. Harthoorn a billentyűket és Marike szerepét különlegesnek látta, nagyobb közönség felé nyíló lehetőséget érzett bennük. A belső együttműködés közben már nehezedett.H158
β · Koncertek Izraelben
Április 7-én és 8-án a tel-avivi Penguin Clubban a brit G.B.H. mellett játszottak. A klub new wave-nek, alternatív rocknak és metalnak is fontos helyet adott. Maor Appelbaum, a későbbi masteringmérnök akkor még iskolásként segítette a szervezőt: éjszakai plakátragasztásért kapott belépőt, a Gatheringnél a felszerelés mozgatásán és felállításán dolgozott. Kazettáról ismerte a lemezt, mert emlékei szerint Izraelben nehéz volt CD-t vagy bakelitet szerezni. Frank billentyűjét a zene szerves részének hallotta, a Paradise Lost és a Tiamat felől is értelmezte az együttes saját megoldását. Komoly felszerelésre számított, Hans cintányérjainak zöld oxidfoltjai meglepték. Telt klubra és a dalokat ismerő, együtt éneklő közönségre emlékezett. Henk is elutazott velük, részben addigi segítségének köszönetét kapta ezzel. Marike számára más jelentése is volt az útnak: saját elmondása szerint már elbocsátották, a szervező azonban ragaszkodott a női hanghoz. Az öröm mellé fájdalmas visszatérés társult. Az Always... műsorában ekkor már a Heartbeat Amplifier és az A Passage to Desire is az új anyag felé mutatott.H159
Június 2-án a rotterdami Ahoyban hirtelen nyílt hely előttük. Ed Warbie-nak, a Gorefest dobosának megsérült a hüvelykujja, így lemondták a Faith No More előtti fellépést. A közös szervező, Rob Trommelen a Gatheringet hívta. Hans szerint egy napjuk maradt készülni, Bartot szabadságról kellett elhozniuk. A női szólamokat már a frissen csatlakozott Martine van Loon énekelte. A nyolcezresként felidézett közönség a korábbi klubokhoz képest új lépték volt. Jelmer a nagy turnébuszok közé álló régi furgont és saját turistás fényképezését őrizte meg; René és Hugo megkérte, ő menjen ki elsőként a színpadra. Peter de Koster keverte a hangot, a programban King for a Day is szerepelt. Az estéről fennmaradt szemtanúi emlék és a zenészek beszámolói egyaránt jó fogadtatásról szólnak. A gyors helyettesítésből olyan este lett, amelyhez a korábbi fellépések gyakorlatát kellett mozgósítaniuk.H160
Az Ahoy után Franknak másnap az igazgató előtt kellett számot adnia az iskolai hiányzásáról. Engedély nélkül maradt távol; a történetét meghallgatva elmondása szerint figyelmeztetéssel elengedték, de legközelebb előre kellett engedélyt kérnie. A nagy színpadot az iskola rendje követte. Jelmer egy későbbi magazintörténetet is a koncert mellé tett: Billy Gouldot állítólag megkérdezték a Faith No More King for a Day... Fool for a Lifetime címe és a Gathering dala közötti kapcsolatról. A játékosan kitérő válasz emléke a cím eredetét nem dönti el. A rotterdami este biztosabb következménye a fiatal zenekar közösen átélt, addigi legnagyobb közönsége maradt.H161
17. A következő lemez felé
A koncertek bővülése mellett az új dalok már más irányba tartottak. A Promo ’92 a két album közötti munkát őrzi még a régi hatossal. Hat címe Heartbeat Amplifier, Her Last Flight, On a Wave, The Illusionist, Passage to Desire és Of Pavillions and Fountains volt. A Passage to Desire később A Passage to Desire alakban, az Of Pavillions and Fountains Like Fountainsként került a következő albumra. Öt számot újra felvettek, a The Illusionist maradt ki. A promó megjelenési hónapját az Encyclopaedia Metallum októberre, a Spirit of Metal decemberre teszi. A katalógus a The Illusionist és az Of Pavillions and Fountains változatát instrumentálisként jelöli. Szélesebb hangszerlistát is közöl: René gitárja mellett theremin és didgeridoo, Frank billentyűi mellett zongora és sampler, Hugo basszusa mellett fuvola és triangulum szerepel, Jelmernél elektromos és akusztikus gitár. Ez a promóhoz rendelt adatlap nem nevezi meg a hangszerek dalonkénti elosztását. Bart még ezeknek a szerzeményeknek az alakításában is részt vett; később úgy becsülte, a címek körülbelül felét is ő adhatta, bár a szövegek utóbb megváltoztak. A második lemez előtörténete tehát az ő közös próbáival is kezdődött, a kész kiadás szerzői feliratai már későbbi állomást rögzítenek.H162
1993. július 3-án a burgumi Wâldrock Death, Bad Religion, Voivod és Toy Dolls társaságában fogadta őket. Egy későbbi visszatekintés az Aardschok korabeli beszámolójából három új szám bemutatását emelte ki. Az ismertető a friss zenét jóval vidámabbnak találta, a korábbi súlyos melankólia és depresszív hangulat visszaszorulását veszteségként élte meg. A változás már az album felvétele előtt nyilvánosságot kapott. Hans a Pixies és Frank Black gyakoribb hallgatásával is összekötötte ízlésük mozdulását. Frank Boeijen Slowdive-ot és Cranest nevezett meg, Bartot a Ministry és a Sisters of Mercy felé helyezte. Bart saját felsorolásában Kate Bush, Joy Division, Nick Cave, Einstürzende Neubauten és Hawkwind is szerepelt. A tág érdeklődésből az új daloknál egyre nehezebben összehangolható célok lettek. Néhány nappal a fesztivál után Bart kikerült az együttesből.H163C029
α · A hangváltás nehézsége
Bart számára a hörgés elhagyása nem hozott rögtön használható tisztább éneket. A Mesmika és a Hard Force interjúiban a szövegírás elakadásáról is beszélt: a világosabb dalokban nem találta a saját helyét. Egyes demószámoknak volt már kialakult éneke, máshol még keresett valamit. Utólag sem állította, hogy ő bizonyosan megoldotta volna az Almost a Dance problémáit. A zenei távolságot valósnak érezte, az elválás megnevezése viszont változott a megszólalásaiban. A 2010-es Rocking.gr-interjúban közös döntésről beszélt, a Wish Monochrome anyagát állította a Gathering második lemeze mellé a két irány példájaként. Egy későbbi visszaemlékezésében Bart viszont azt hangsúlyozta, hogy nem ő választotta a kilépést, hanem a többiek döntöttek helyette. Jelmer vállalta, hogy ő mondta ki neki a folytatás végét. A különbség elfogadása és az elküldés fájdalma eltérő hangsúlyt kapott a két emlékben.H164
A többiek később a saját türelmetlenségüket is bírálták. Hans szerint időt kellett volna hagyni Bartnak az új hang megtalálására. Hugo a kezelésmódot személyesen éretlennek látta, miközben a művészi döntést indokoltnak tartotta. Frank úgy vélte, a második albumot még Barttal kellett volna megcsinálni, a szövegeit különösen sokra becsülte. René olyan erősebb irányítást hiányolt, amely a tapasztalatlan csoportot megállíthatta volna a gyors döntések előtt. Bart rövidesen elköltözött Ossból, és egy ideig személyesen is távol maradt. A 2010-es beszélgetésben azt is elmondta, hogy hivatásos zenészi pályára nem vágyott: a hobbi kerete szabadabbnak tűnt a zeneipari elvárásoknál. A Wish két basszusgitárral, gépi dobbal és mintákkal kísérletezett, majd a Lindane elektronikus rockja folytatta az útját. A közös együttes helyén különböző munkamódok nyíltak meg.H165
Marike távozása részben korábban, más feltételekkel zajlott. Hans az 1993. októberi interjúban a színpadi figyelem és a tervezett továbblépés felől magyarázta. Marike saját későbbi történetében a szerződés körüli bizalomvesztés vált központivá. Mostohaapja segítségével átnézette a Foundation 2000 feltételeit, a jogok és kötelezettségek arányát kedvezőtlennek ítélte. Úgy érezte, a fenntartásait a többiek az elköteleződés hiányának tekintették. Ez a szerződéskonfliktus személyes megéléseként maradt fenn. Az új dalokban több lehetőséget látott a tisztább éneknek, de a távolság, a próbák nehézsége és a saját terheltsége mellett az új szerepet nem tudta vállalni. Elmondása szerint a lekötött koncerteket teljesítette, hogy idő maradjon az utód keresésére. Tel-Avivot az elbocsátás utáni, örömteli és hűvös találkozásként idézte fel. A vendégszerepből indult együttműködés nem adott mindannyiuknak azonos biztonságot és bizalmat.H166
Martine van Loon a következő korszakot is más oldalról látta, mint a hangszeresek. A 2021-es Hard Force-beszélgetésben az Always... súlyosabb zenéjét érezte magához közelebbinek, Niels Duffhuesszel nehéz közös munkáról számolt be. Bartot utólag olyan partnernek képzelte, aki a korábbi női énekessel szerzett tapasztalat révén több szabadságot adhatott volna neki. Hans a Woundednek még Marike country-rock együttesét és Martine korábbi hivatásos énekesi tapasztalatának hiányát említette. Martine saját útjában viszont már a tagság alatt megnyílt más lehetőség: Lex Vogelaar meghívta az Orphanage Druid demójára, amelyen Frank Boeijen is billentyűzött. A kedvező fogadtatás az új együttes kiadói kapcsolatát segítette, Martine ott nagyobb szabadságot érzett a szólamaihoz. Az első album utáni felállásváltozás így újabb zenészi kapcsolatokhoz vezetett tovább.H167
β · Az Almost a Dance felvétele
Az Almost a Dance 1993 szeptemberében készült, a felvételt és a keverést Tom Holkenborg végezte a Spitsbergen Stúdióban. A hivatalos albumoldal Hoogezandot nevezi meg, a résztvevői történet Zuidbroekhoz köti a helyet. Egy későbbi történeti összefoglalás szerint Holkenborg, a későbbi Junkie XL, Rob Trommelen ajánlásával érkezett; René 2022-ben inkább a kiadó producer- és énekesválasztásba való beleszólását hangsúlyozta, s akkori kiábrándulását majdnem a zenélés feladásáig vezette vissza. A kész szerzői feliratok Niels és Martine valós hozzájárulását mutatják. A Nobody Dares zenéjét Niels írta, a szövegek többségénél is az ő neve áll; a Like Fountains és az A Passage to Desire szövegét Martine-nal közösen jegyezte. Az öt hangszeres megmaradt, Hans a Nobody Dares kivételével hangszerelési elismerést kapott. Niels 2010-ben saját természetes hangját az albumon használtnál mélyebbre helyezte. Két akkor próbált dalról is beszélt, amelyet szerinte később új szöveggel és énekkel a Mandylionon dolgoztak fel.H168
A hangszeres szerzőségben Frank önálló és megosztott krediteket kapott, más darabok René, Hugo és Jelmer munkáját őrizték. Hans a Woundednek külön büszkeséggel beszélt a Frank és René által írt Like Fountainsről, annak atmoszférájáról és női énekéről; Dead Can Dance és Philip Glass is az érdeklődési körben szerepelt. Az új album a két gitáros elektromos és akusztikus hangszereit, Frank billentyűit és mintáit is feltüntette. A szövegekben a személyes bizonytalanság és a társadalmi felelősség különböző történeteket kapott: a The Blue Vessel a Föld pusztításáról, a Nobody Dares egy eszményi hegyvidéki közösségről beszél. A Like Fountains visszatérő lelki sérüléseket, a Proof a bizalom és a válaszkeresés bizonytalanságát bontja ki. Hans kilencnapos felvételről és négynapos keverésről számolt be. A több idő és az új munkatársak mellett sem érkezett meg a remélt eredmény. A későbbi történetben rosszul sikerülő koncertek és az ének-zene kapcsolat bizonytalansága is helyet kapott. Jelmer közben a jó szerzemények mellett érvelt: a Voivod megújulását tekintették példának, újabb Always... készítésére nem vágytak. A változás sebessége és kivitelezése utólag külön gonddá vált.H169
A gyorsabb, kevésbé hagyományos formákhoz Hans Soundgardent, Faith No More-t és Bob Dylant társított. A Through Ireland’s Eye válaszában Pixies, Dead Can Dance, Rush, Voivod és Philip Glass került egymás mellé; ugyanott a második lemez énekével szembeni fenntartás, pénzügyi és időbeli korlát is megjelent. Az új lehetőség öröme az önkritikával együtt élt. A kiadói figyelem korai ígérete közben szűkös pénzügyi és terjesztési mozgástérré változott a megszólalásokban. A kétlemeznyi kötelezettség fennállt, a Wounded és az ír interjú már nagyobb partner keresésének szándékát mutatta. A későbbi emlékek a kapkodást és a tapasztalatlanságot is hangsúlyozták. Az első album egyszeri felállását szerződés, életkor, változó ízlés és emberi kapcsolat együtt bontotta meg.H170
1994-ben Hans és René katonai szolgálata a közös próbák idejét is szűkítette, ahogy Hans 2026-ban felidézte. A fiatalabb tagok iskolai kötelessége és az előző lemez csalódása mellé ez a korlát is bekerült. A következő énekes kiválasztására már több időt akartak hagyni; Hans 2019-ben és 2026-ban is elhamarkodottnak látta a Nielsszel való kezdést. A Mandylion dalainak egy része Anneke érkezése előtt formálódott, majd vele alakult tovább. Az új hang, a Beaufortban készült új demók és a Century Media-szerződés az 1995-ös albumhoz vezetett. Más felállással, más munkakörülmények között folytatták. Az Always... közben megmaradt saját dalokból, saját résztvevőkből és saját közönségből álló első lemeznek. A régi anyaghoz fűződő kapcsolat később új előadásokban, jubileumi találkozásokban és a szalagokhoz való visszatérésben folytatódott.H171
18. A régi dal másik hangon
Az első énekesek távozása után kétféle időben élt tovább az Always... története. A zenekar új hangzásokat keresett, a dalok az 1992-es felvételeken maradtak meg a hallgatóknál. Aki Anneke hangjával találkozott először, visszafelé jutott el Barthoz és Marikéhoz; a korai kazetták közönsége az új dalokban érzékelte a távolodást. Hans 1999-ben örömmel hallotta, hogy underground klasszikusként emlegetik a debütöt. Büszke volt az atmoszférájára, mégsem akarta Anneke hangjával újra felvenni a korai albumokat. Saját idejükben létrehozott munkának tekintette őket. Bart és Anneke szövegvilágát is különbözőnek érezte, az újrafelvételnél ezért a költői szemlélet is kérdés lett volna. A koncerten való újrajátszást viszont elképzelhetőnek tartotta. Az eredeti lemez megőrzése mellett a dal másik színpadi alakja is lehetséges maradt.H172C030
Anneke 2005-ben, már a később csatlakozott énekes nézőpontjából, Pink Floydot, Hellhammert és Celtic Frostot sorolt a kezdet támpontjai közé. A hangos zene és a női ének korai egyesítői között helyezte el a Gatheringet, a Pink Floyd mellett Radiohead-hatást is említett. Sajátos karaktert, érzelmi mélységet, ritmikai és énekdallami kapaszkodót keresett a jó dalban. A dob, a gitár, a billentyű és a hang felismerhető együttműködésében a változásokon át is folytonosságot érzett. A felvételek közben kiadói gondozást is igényeltek. Hans az 1999-es interjúban a Foundation 2000 megszűnéséről, az első két lemez jogainak visszatéréséről, demók és korlátozott példányszámú vinilanyag közreadásának tervéről beszélt. A 2019-es visszatekintés a jogokért folytatott küzdelmet a Psychonaut létrehozásával kötötte össze. A saját zenéjükért viselt felelősség már a régi katalógus kézben tartását is jelentette.H173
α · Saját kiadó és önállóság
A Psychonaut a zenészeknek a kiadó mindennapi munkáját adta. Anneke 2003-ban az önrendelkezés mellett a terhet is elmondta: Hugo könyvelést végzett, Hans és Hugo általános menedzsmentet, ő Inge munkatársukkal a nyilvánosság feladatait intézte. Frank és René többek között zenekari termékekkel és demókkal foglalkozott. Az alkalmazottak és a felosztás csökkentették a túlterhelést, az ügyintézés azonban így is a zenére fordítható időből vett el. A régi lemez új hozzáférhetősége ebbe a saját kezű működésbe került. Anneke szerint a közönség többsége ismerte az 1995 előtti és utáni zenék különbségét, az első két album iránt külön érdeklődés maradt. Anneke 2005-ben már a CD-másolás és az MP3-letöltés kieső bevételéről beszélt a kisebb zenekarok gondjaként. A korai másolt szalag hallgatót hozhatott, a későbbi saját kiadónak a munka finanszírozásával is egyensúlyba kellett hoznia a hozzáférést. A másolás két eltérő gazdasági helyzetben kapott jelentést.H174
Jelmer személyes útja szintén távolabb vitte az eredeti szerepétől. Hans 1999-ben a gitározás örömének csökkenésével és az elektronikus zene iránti fordulattal magyarázta távozását. Jelmer 2010-ben más hangsúlyt adott: amíg társait a Radiohead OK Computer világa foglalkoztatta, ő az Entombed To Ride, Shoot Straight and Speak the Truth nyersebb gitárzenéjét kereste. 2021-es visszaemlékezésében a hangbeállításokon egyre gyakrabban került a keverőpult mögé, vonzotta a hangtechnika, a SAE-ben tanult. A How to Measure a Planet? felé haladó munkában René több anyagot hozott, az elképzelések egygitáros megoldásokhoz közelítettek, Jelmer pedig saját demójátékával sem volt elégedett. Hosszabb mérlegelés és Annekével való egyeztetés után távozott. A kilencvenes évek végétől szoftverekkel is kísérletezett. Anneke 2003-ban már arról beszélt, hogy hangkeverőként továbbra is találkoznak vele a koncerteken. A különválást Jelmer utólag mindkét fél számára jobb megoldásnak tartotta. A tagság vége más szakmai közelséget hagyott maga után.H175
A későbbi pályaképek a Mandylion hangsúlyos női énekétől és dallamosabb atmoszférájától a How to Measure a Planet? shoegaze- és trip-hop-kapcsolataiig vezették az átalakulást. Az AllMusic szerkesztői életrajza és a Metal Underground 2016-os visszatekintése más-más megfogalmazásban a korai death/doom és a későbbi alternatív-elektronikus nyitás közötti utat hangsúlyozta. Ebben a távlatban az első album akusztikus és billentyűs próbálkozásai egy hosszú ideig változó zene korai lehetőségeiként is megmaradtak. A későbbi műfaji nyelv visszafelé kereste bennük a folytatás jeleit.C031
β · Új értelmezések
2003-ban a félakusztikus műsor készítése vitte vissza Annekét az Always...-hoz. A The Mirror Waterst és a Stonegardent választotta, az Almost a Dance-ről a Like Fountains került melléjük. A mély férfihang helyén saját eszközeivel kellett használható dallamot találnia. A munka szerkezetet is változtatott: riffeket, hosszabb részeket hagytak el, tömörebb formákat hoztak létre. A régi kompozíció dallami alapja az új arányokban is működött számára. A félakusztikus jelző közben mintákat, hangfelületeket és riffeket is magában foglalt. El kellett dönteni, mit őrizzen meg a darab, és melyik rész kíván más éneket vagy hangszeres megoldást. Anneke kíváncsi volt az eredeti album kedvelőinek fogadtatására. A régi hallgatói emlékkel újonnan kialakított előadás találkozott.H176
A Sleepy Buildings 2004-es, 8/10-es kritikája az új változatok tágasabb és intimebb terét becsülte. Anneke sokféle énekét, Frank zongoráját és a nagyrészt akusztikus gitárokat emelte ki, a ritkított hangzást szabadabb ritmusúnak, néhol improvizatívnak hallotta. A The Mirror Waters és a Stonegarden új oldala mellé a Like Fountains az 1993-as időszakot kapcsolta. Az értékelés a későbbi koncertalbumot illette. Bart 2010-ben örömmel fogadta, hogy más nézőpontból hallhatja viszont a dalait, miközben a két korszakot már jelentősen különbözőnek érezte. Anneke az első hallgatáskor érzett különös atmoszférát őrizte, előadóként pedig új énekdallamokat keresett hozzá. Az eredeti szövegíró és a későbbi értelmező más szerepből jutott vissza ugyanahhoz az anyaghoz.H177C032
Az archív felvételek a kész műhöz vezető köztes állomásokat hozták elő. A Downfall 2008-as ismertetője a későbbi pszichedelikus és alternatív együttes mellett újra a korai sötét doom/deathre és billentyűrétegeire figyelt. Demókat, tervezett kislemezanyagot, koncerteket tárgyalt; a Celtic Frost Dethroned Emperor-feldolgozása az eredeti hallgatói és próbatermi előzményhez vezetett vissza. A második album felé tartó hat, Barttal megmaradt felvétel között Heartbeat Amplifier, Her Last Flight, On a Wave, The Illusionist, Passage to Desire és Of Pavilions and Fountains szerepelt. A korábbi énekes jelenléte az átmenetet dokumentálta. A kritikus a hangot nyersnek és egyenetlennek találta, az új érdeklődőnek az Always...-t ajánlotta első találkozásként. A köztes felvétel más türelmet kívánt, és a nagylemez mellé a kialakulás történetét adta.C033
19. Ismét ugyanazokkal az emberekkel
Az eredeti társaság visszahívásához egy régi kapcsolat és egy helyszín emléke vezetett. A 2011 decemberi közlemény az Acrostichonnal feléledt ismeretséget és a den boschi Willem II-t nevezte meg: a vasárnapi esteket, a hallgatóként látott nagyobb együtteseket, a saját korai fellépéseket. A résztvevők megkeresése után 2012. április 1-jére a W2-be hirdettek programot Acrostichon és Pentacle társaságában, bevételét a Cystic Fibrosis Foundation támogatására szánva. Frank szeptemberben már sikeres első estről beszélt. A dalokat újrapróbálták, a fogadtatás új meghívásokat hozott; összegzésében két további fesztivál és négy szeptemberi klubfellépés szerepelt. Ezek után lezártnak tekintették a vállalkozást. A fiatalon írt formákhoz későbbi hangszeres tapasztalattal tértek vissza, Frank ezt időutazásként élte meg.H178
Hans szeptember 26-án a találkozás könnyedségét azzal magyarázta, hogy új albumot és új szerzeményeket nem vártak maguktól. A teljes Always... előadása körülhatárolt feladat volt. A próbák természetesnek érződtek, sokat beszélgettek a régi időkről; Hans, René és Frank közben a Disclosure munkájára is figyelt. A néhány nappal eltérő szeptemberi interjúk más pillanatból mutatták a koncertkör végét: Hans rövid holland klubkört említett, Frank már a fellépéseket összegezte. Mindkettőben véges vállalás maradt a TG92 név alatt összehívott régi felállás. Az együttjátszáshoz nem kellett újra közös szerzői célt találniuk azok helyett, amelyek 1993-ban szétváltak. A Gathering későbbi felállása tovább dolgozott a maga anyagán.H179
α · A régi próbaterem emléke
Frank 2014-ben a régi próbaterem gyorsan visszatérő érzetét idézte fel. A megszólalás felidézéséhez lehetőség szerint az akkori felszerelést is elővették. A hangszerhez a régi közös rutin emléke társult. Hugo 2022-ben megerősítette a húszéves évforduló holland koncertjeit és az eltelt idő ellenére fennmaradt kapcsolatot. Bart a próbák előtt attól tartott, közel két évtized múltán nem lesz használható a hörgése. Közben azonban tisztán is énekelt, és elmondása szerint e tapasztalat segítette a terhelés kezelését. A hang visszatalált a dalokhoz. Az 1992-es rövid Paradise Lost-sorozat még komolyan megviselte; a visszatérő énekesnek már más zenékből és más technikákból is volt gyakorlata. A régi szerepet az azóta megszerzett tudásával tudta újra vállalni.H180
A találkozásokból új munka is született. Bart a 2013-as Afterwords címadó darabján társszerzőként és énekesként kapcsolódott vissza az együtteshez. A kritika természetes beszéd- és énekhangját emelte ki a rövid, elektronikus ritmusokra és billentyűkre épülő, trip-hop felől is megközelített közegben. Bart 2021-ben a közös alkalomból kinőtt duettre és a próbák hiányára is emlékezett. Hugo más kapcsolatokról is beszélt: Barttal és a Wish gitárosával, Bas van der Karral dalokat írtak, Frankkal és Barttal Depeche Faux néven Depeche Mode-ot játszottak. Ott gitárt, basszust és billentyűt is használt. Bart későbbi Magnus Machina zenekarához szintén csatlakozott. A régi emberek más szereposztásban és repertoárral is együtt tudtak dolgozni, az elektronikus érdeklődésből új közös feladat lett.H181C034
β · A huszonötödik évforduló
A huszonötödik évforduló már több korszakot kívánt egy színpadra hívni. Frank 2014 szeptemberében még készülő programról beszélt: a baráti találkozásból két telt házas fellépés terve nőtt ki. A Doornroosje hirdetése november 9-ére, Nijmegenbe szólt, 25 Years of Diving into the Unknown címmel, 20:30-as kezdéssel. Hans, René, Frank, Hugo, Jelmer, Bart és Marike mellett Anneke van Giersbergen, Silje Wergeland, Marjolein Kooijman és Niels Duffhues is szerepelt a névsorban. Hans 2019-ben ugyanazon a napon két, egyenként körülbelül két és fél órás koncertet idézett fel. Anneke 2007-es távozásakor elmaradt közös búcsújuk pótlását is látta benne. A színpad több különválást és több évhez kötődő kapcsolatot fogott össze a zenekar folyamatos történetében.H182
A TG25: Live at Doornroosje 2016-os, 7,5/10-es ismertetője az időrendtől eltérő szerkesztést becsülte: a dalok és énekesek közötti átjárást, a Saturnine és a Nighttime Birds hangváltásait, a melegnek és tisztának hallott felvételt. Az Always...-t a The Mirror Waters és a King for a Day is képviselte. Marike személyes emlékében a fellépés régi, tisztázatlan kérdések megbeszélését is lehetővé tette. A világ különböző tájairól érkező hallgatói üzenetekből teljesebben érzékelte az album jelentőségét; Anneke és Silje mellett új ismeretségeket is szerzett. Bart a jubileumot különösen emlékezetes színpadi alkalmai közé sorolta. Jelmer a felkészülést természetes folytatásként élte meg, rajongók eredeti lemezeket vittek hozzá dedikálni. A hosszú időn át őrzött tárgy és az egykori gitáros találkozásában a távoli közönség kézzelfoghatóan került közel a korai felvételhez.H183C035
Martine másként őrizte ezt az évfordulót. A 2021-es interjúban elmondta, hogy nem hívták meg, a rossz elválás óta nem tartotta a kapcsolatot a zenekarral. Hozzátette, megváltozott életében meghívás esetén sem vállalta volna a szereplést. A hirdetés előzetes listáján valóban nincs ott a neve. A közös múlt az ünnepi színpadról hiányzónál is tovább élt, más személyes jelentéssel. A Hard Force 2019-es cikke a nijmegeni King for a Day Marikéhoz kötődő énekrészét nevezte emlékezetesnek, Bart a 2014-es felvételeket a hangszeres és énekesi fejlődés bizonyítékának tartotta. Hans 2019-ben újabb teljes Always...-koncertkörre érkező ajánlatokról beszélt, de akkor a következő alkotói szakaszra akartak figyelni. A visszatérés lehetőségéről minden alkalommal a jelen felől kellett dönteniük.H184C036
20. Ami a szalagon megmaradt
A dal újbóli eljátszása mellett más út is visszavezetett az eredeti munkához: az egykori felvétel gondozása. A keverés a megőrzött előadást hordozó sávok arányait változtatta meg, a remaszterelés a már kialakított anyag utómunkáját jelentette. Az első külön dokumentált újrakeverést a Foundation 2000 kreditje 1994 júliusához köti, Han Swagerman Sr. nevével, Mark Fritsma executive produceri szerepével. A lila-fekete, bolygós grafikájú Remix a nyolc albumdalt közölte. Egy 1996-os Foundation-nyomat ugyanezt az 1994. júliusi munkasort őrizte, előlapjára azonban visszatért az eredeti kép. A felismerhető borító alatt tehát máskor készült keverés is továbbélhetett. A csomagolás és a hanganyag nem mindig azonos történeti réteget mutatott.H185
A 2014-es kritikák közül a Prog értékelése a gitárok előretolását és a billentyűk visszavételét kedvelte, a holland ismertető testesebb, súlyosabb hangot hallott. Az alternatív munkát előbbi 1994-re, utóbbi 1995-re tette, a fennmaradt kredit 1994 júliusát adja meg. A későbbi előnyben részesítés e keltezési eltérés mellett is megmarad hallgatói ítéletnek. Az 1999-es Psychonaut-füzet már új utómunkát nevezett meg: Attie Bauw június 30-án, a Bauwhaus Stúdióban Pro Tools rendszerrel remaszterelte az anyagot. Ugyanott az 1992. február 28. és március 7. közötti Beaufort-felvétel dátuma, Han Swagerman és a zenekar produceri, keverési szerepe is szerepelt. A nyolcdalos program és Bart szövegírói megnevezése az új kiadói környezetben megmaradt. Az egymás mellett olvasható adatok hét év távolságából kötötték össze a felvételt és a későbbi gondozást.H186C037
α · A képek emlékezete
A Psychonaut fotói, Jack Tillmans és Ad van Osch neve, az új grafikai és szerkesztési kreditek a képi emlékezetet is továbbvitték. A szereplőlista a hat alapembert Marikétól és Henk van Koeverdentől továbbra is megkülönböztette. A 2000-es Vinyl Collectors-betét és a későbbi Witch of the West-anyag az Attie Bauw-féle remaszter sorát is megőrizte, a Witch of the West hátlapja a nyolc dal után három korai demófelvételt sorolt fel. Más kiadók új képet adtak a régi munkának. Az 1993-as Pavement-előlap vörös keretű, festett angyala és az 1996-os Metal Mind-kazetta szárnyas alakja eltért a fekete ruhás figurát mutató eredeti fotótól; kreditjeik ugyanarra az 1992-es Beaufortra vezettek vissza. A felvétel több külalakban jutott új hallgatókhoz, az eredeti kép közben az egyik legismertebb azonosítója maradt.H187
A 2014-es Peaceville-visszatekintésben az eredeti előadás megőrzése kapott hangsúlyt. René újramaszterelését visszafogott munkaként írták le, a régi anyagot az új ízléshez igazítva nem akarták más előadássá alakítani. A kétlemezes csomag az 1994-es Alternate Remixet is mellé tette. A füzet névvel jelölt színpadi portréi, Noorderligt-emlékei, fesztiválanyagok, backstage- és artistpassok a fiatalkori koncertéletet is felidézték. A 2022-es fehérvinil-csomag régi zenekari és koncertdokumentumokat mutatott, matricája ezer példányos préselést jelölt. A 2025-ös Floga-képlemez két oldalán borítókép és fekete-fehér fotó találkozott; mellékletén négy kis zenekari csoportkép és az eredeti dalok szövege szerepelt. A zene mellé a megőrzött papírtárgyak és fényképek a régi klubvilág képeit adták vissza.H188
β · A bővített kiadások
A Burning World nagyobb összeállítása korai próbákkal, feldolgozással és későbbi koncerttel kapcsolta össze az albumot. Nyomatain a Dethroned Emperor, az In Sickness and Health, a Gaya’s Dream és az Always... mellett külön szerepelt a The Mirror Waters és a King for a Day élő változata. A címadó extended megjelölést kapott, a hangmunkánál 2021-es adat, a dokumentumokon 2023-as Burning World-felirat is fennmaradt. A harmincéves évfordulóhoz kapcsolt, 2024-ben közzétett zenekari program az An Imaginary Symphony 1990-es és a Moonlight Archer 1991-es felvételeihez három, meg nem jelent 1991-es kislemezhez rendelt változatot tett. A Second Sunrise és a Downfall mindkét demókorszakban megjelent, a Subzero és az In Sickness and Health az 1991-es anyagból vezetett a nagylemezhez. A jubileumi összeállítás a kész mű mellett az odáig vezető munkát is hozzáférhetővé tette, a kislemez megjelölésével a befejezetlen kiadói tervet is megőrizve.H189
Az új keveréshez Hans szerint továbbra is megvoltak az eredeti többsávos szalagok. Guido Aalbers ezekből dolgozott. A régi szólamokat és előadást megtartották, a hangszerek egymáshoz viszonyított megjelenése viszont új döntést kaphatott. Hans különösen a gitárokat érezte erőteljesebbnek. Bart kezdettől részt vett a munkában: az eredeti eredménnyel saját elmondása szerint sohasem volt teljesen elégedett, az új változat közelebb került ahhoz, amit egykor szerettek volna. Világosabb részleteket, jobb gitár–billentyű arányt emelt ki, a billentyűkre az emlékei szerint az első mixből kimaradt effektek is kerültek. A megőrzött játékhoz későbbi tapasztalat és új munkakörnyezet társult. Az egykori énekes a felvételhez fűződő saját viszonyát is újra megfogalmazhatta.H190
γ · Az újra felfedezett szalagok
A címadó darab szalagján további részeket találtak. Bart szerint valamennyit felhasználtak belőlük, ettől az Always... hosszabb lett, és számára még pszichedelikusabbnak hatott. A tengert idéző hangnak azonban más lett a sorsa. Eredetileg egy CD-ről adták a keveréshez, ezt a lemezt már nem találták meg, ezért hasonló hangot kerestek más forrásból. A zenekari sáv megmaradt, a keveréskor hozzátett külső elem eredeti forrása elveszett. Az új változat kialakításakor ezt a hiányzó elemet is pótolni kellett; a hosszabb szalagrészletek és a pótolt környezeti hang együtt adtak más alakot a hangszeres tételnek.H191
A masteringet Maor Appelbaum végezte, a tel-avivi koncertfelszerelést egykor mozgató iskolásból lett Los Angeles-i szakember. Közben a Gathering Beautiful Distortion és Interference anyagán is dolgozott; az Always... gondozását személyes beteljesülésként élte meg. Régi lemeznél rendszerint figyelembe veszi a megszokott hallgatói élményt, mondta, a teljes új keverés viszont nagyobb mozgásteret adott. Aalbers munkáját dicsérte, a hangzást jelenkori kiadványok mellett is erősnek találta. Pályáján a Faith No More későbbi lemeze és a We Care a Lot remasztere is szerepelt: az Ahoy egykori főzenekara másik szakmai találkozásban tért vissza. A Platomania későbbi ismertetője Richard Schoutent nevezte meg az új borító alkotójaként, Aalbers és Appelbaum munkája mellett. Termékadata 2024. május 3-i megjelenést közölt, a kritika önálló keltezése nem állapítható meg. A női és férfihang, a súlyos gitár és a billentyű korai találkozását emelte ki, a későbbi progresszív út felől is újrahallgatásra érdemesnek találva a felvételt.H192C038
Frank 2012-ben fiatalos, nyers, még bizonytalan, de tiszta szándékú munkaként jellemezte az első albumot. Hans 2026-ban a pályájuk egyik legőszintébb lemezének nevezte. Marike a későbbi hallgatói üzenetekből érzékelte teljesebben a szerepét, Bart az új keverésben régi elégedetlenségére is választ talált. Máskor, más feladatból jutottak vissza ugyanahhoz a munkához. A heeschi próbákból kialakult dal új énekhangot kaphatott, az eredeti társaság időszakosan újra együtt játszhatott, a Beaufortban rögzített előadás pedig más keverési arányokkal szólalhatott meg. A szalagon hat fiatal zenész, két vendég és egy stúdió rövid közös ideje maradt. A lassú súly mellett a dallam és a hangszínek szokatlanul tág teret kaptak. Az alkotók útjai, a felvételek alakjai és a hallgatók elvárásai változtak, az Always... ehhez az 1992-es találkozáshoz vezetett vissza.H193
Források és hivatkozások · 236
A teljes, forráskritikai megjegyzéseket is tartalmazó jegyzetek az EPUB-ból származnak. A szövegközi hivatkozások az adott jegyzethez vezetnek.
01. 1. A város rétegei · fejezet forrásai14
02. 2. A kazetták útja · fejezet forrásai17
03. 3. Hat ember egy fészerben · fejezet forrásai16
04. 4. Vörös borítók, távolabbi színpadok · fejezet forrásai15
05. 5. Mennyi ideig lehet várni? · fejezet forrásai6
06. 6. Városok, munkák, vízvonalak · fejezet forrásai12
07. 7. A szalag határai · fejezet forrásai6
08. 8. A hangoknak jutó hely · fejezet forrásai7
09. 9. Egy másik énekesi út · fejezet forrásai7
10. 10. A világos kő előtt · fejezet forrásai6
11. 11. Nyolc út az időben · fejezet forrásai33
12. 12. Több különálló élet · fejezet forrásai11
13. 13. Egy kész lemez útjai · fejezet forrásai8
14. 14. Ugyanaz a lemez, más hallgató · fejezet forrásai17
15. 15. Klubokból nagyobb terekbe · fejezet forrásai7
16. 16. A furgon a turnébusz mellett · fejezet forrásai9
17. 17. A következő lemez felé · fejezet forrásai11
18. 18. A régi dal másik hangon · fejezet forrásai10
19. 19. Ismét ugyanazokkal az emberekkel · fejezet forrásai10
20. 20. Ami a szalagon megmaradt · fejezet forrásai11
Kiegészítő forrásjegyzetek3
A zenekar hivatalos oldalai és archívuma
Ellenőrzött zenekari oldalak és külön jelölt zenekari adatlap

