MOPEN METAL
ALBUM LIBRARYFREE-TO-READ ARCHIVE
← Vissza az archívumhoz
RSS
Magyar English Deutsch
Hírlevél – új ismertetőkFeliratkozás a hírlevélre

FEJEZETEK · 10

01A nevek a füzet szélén
    02Udvar, város, erdő
    • A szabályos utcák, a piac és a jellegzetes polgárházak…
    • A rendtartásban 1618-ban öt zenész állt egy zenemester…
    • A Sechselberg múltját őrző községtörténet első biztosabb…
    03A műhelyek és az állomások
    • Az iparosodással a vasút felé nyíló városrészek sem…
    • A nyilvános városi zene több helyen tudott közönséget…
    • Ludwigsburgban több épület élte túl a háborút. A…
    04Mielőtt megtelt volna a klub
    • A stuttgarti punk első, 1977 és 1983 közé eső évei nem…
    • 1983. november 30-án a ludwigsburgi Rockfabrik egy volt…
    • Mathias Röderer, vagy ahogy a beszélgetésekben hívták…
    05Október a Rockfabrikban
    • A Blue Blood postán is rendelhető maradt. Krull a Depth…
    • Stuttgartban ugyanakkor már egészen más gitár- és…
    • Az új ünnep egy régi nap helyére került. Az 1953. június…
    06Egy év két nagylemez között
    • 1991. január 19-étől február 6-áig tizenhat Sodommal…
    • A lengyel koncertekről két különböző közönségszámot…
    • A Morgoth Cursed albumánál Sebastian Swart a Fields of…
    07A felvétel három helye
    • Az egyesítés után a keleti tartományok még súlyosabb…
    • A háború évei alatt Baden-Württemberg a befogadás fontos…
    • Amíg a pályaudvar köré üzletek szerveződtek, Stuttgartban…
    08A tíz szám és az, ami utána jön
    • Amikor a Godless Years elindul, az elmúlás képeit az…
    • Az Introduction másfél percében a lemez hangja új irányba…
    • Gianna Possehl képe sötét, száraz rózsákat vitt a…
    09Két naptár
    • A szeptemberi napok változása a Stuttgart-Schnarrenberg…
    • A turnét már a kész második lemez után járta az Atrocity…
    • A 2000-es évek fórumain és zenei adatbázisaiban a…
    10A lemez részévé lett emlékek
    • 2004-ben, az Atlantis idején Krull már egy hosszú…
    A könyv elejeForrások és hivatkozások

    ATROCITY – Todessehnsucht

    Magyar English Deutsch

    A felolvasás a böngésző beszédhangjait használja.

    ATROCITY · 1992 · A lemez története és korának világa

    Todessehnsucht

    Megjelenés: 1992 · Roadrunner Records, eredeti kiadás
    MagyarEnglishDeutsch
    Olvasás kezdése ↓

    Tízfejezetes, teljes magyar albumtörténet 134 részletes forrásjegyzettel.

    Atrocity – Todessehnsucht (1992), original cover

    Az eredeti borító kreditje

    Az eredeti borítógrafika és a fotográfia: Gianna Possehl. Korabeli fotók: Christian Brunch. Ezek történeti kreditek, nem jelentenek képfelhasználási engedélyt.

    Az album adatai

    Dallista · eredeti 1992-es CD (11 szám)

    1. 01. Todessehnsucht 3:48
    2. 02. Godless Years 5:37
    3. 03. Unspoken Names 5:25
    4. 04. Defiance 4:56
    5. 05. Triumph at Dawn 4:00
    6. 06. Introduction 1:32
    7. 07. Sky Turned Red 6:22
    8. 08. Necropolis 4:09
    9. 09. A Prison Called Earth 6:03
    10. 10. Todessehnsucht (Reprise) 2:03
    11. 11. Archangel 3:27

    47:22 · eredeti 1992-es CD (az igazolt dalidők összege)

    Zenekari tagok és közreműködők

    • Alexander Krull — ének, billentyűs hangszerek, szekvenszer
    • Mathias Röderer — gitár
    • Richard Scharf — gitár
    • Oliver Klasen — basszusgitár
    • Michael Schwarz — dob
    • Robert Russ — kontratenor
    • Stefan Weible — tenor
    • Johannes Puschel — bariton
    • Florian Löthe — basszus szólam

    Felvétel és kiadás

    • Mainstreet Studio · Fautspach — felvétel
    • Daylight Studios · Stuttgart — keverés
    • Bauer Studios · Ludwigsburg — maszterelés
    • Roadrunner Records · 1992 · RR 9128.2
    • Massacre Records · 2020 · MAS LP1138 (vinil-újrakiadás)

    Igazolt zenei albumoldalak

    SpotifyApple Music

    Digitális elérhetőség

    ◈ATROCITY · TodessehnsuchtLemezkiadói információ, nem készletigazolás

    Fizikai kiadások / termékadatlapok

    ▣Fnac · 2020 LPTermékoldal · a készletet ellenőrizd a kereskedőnél▣MediaMarkt · 2020 LPNem rendelhető a megvizsgált oldalon▣Massacre Records · 2020Lemezkiadói információ, nem készletigazolás

    A zenekar hivatalos csatornái és adatlapjai

    Hivatalos weboldalInstagramMetal Archives
    A cikk megosztása
    FacebookXWhatsAppTelegramRedditE-mail
    Olvasás:
    01 / 10

    A nevek a füzet szélén

    Három helységnév áll egymás közelében a Todessehnsucht első kiadásának kísérőfüzetében. Fautspach mellett a felvétel, Stuttgart mellett a keverés, Ludwigsburg mellett a maszterelés. Annak, aki az Atrocity előző nagylemezének apró betűit is olvasta, már a nevek sorrendje feltűnhetett. Akkor Floridáig mentek egy olyan hangért, amelyet a kedvenc lemezeikről ismertek. Most három németországi helyre vitték ugyanazt a munkát. A távolság kisebb lett, a lemezre szánt idő hosszabb. Az elkészült felvételeken a két gitár és a ritmusszekció mellett megszólalt Alex Krull billentyűje, a szekvenszer és négy vendégénekes.1

    A nyomtatott sorok szerint a felvétel az erdővidéki Fautspachban kezdődött. Stuttgart első orgonájáról már sok száz évvel korábbról maradt írás, Ludwigsburgban pedig még a város épülése közben megszólalt az udvari zene. Az egymástól különböző múltú helyeket végül egyetlen lemez munkafázisai kapcsolták össze. Mielőtt 1992-ben az Atrocity elvihette volna a szalagokat a stúdióba, a kastély köré város épült, az iparvidéken új munkák születtek, a metalzenészek pedig megtanulták maguk megszervezni a fellépéseiket.2

    Következő fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    02 / 10

    Udvar, város, erdő

    A legrégebbi réteg a Neckarhoz visz. A mai Bad Cannstatt környékén a rómaiak mintegy Kr. u. 90-től tartottak fenn erődöt. Stuttgart nevének eredetéhez egy 950 tájára tett ménesalapítás hagyománya kapcsolódik, az írott településnév a tizenkettedik századból követhető, városi rangja a tizenharmadikból. A württembergi grófok a tizennegyedik századtól mindinkább ide helyezték rezidenciájukat és temetkezőhelyüket. A Stiftskirche körül már jóval az ipar megjelenése előtt saját rendje volt a közös szolgálatnak és az egyházi zenének.3

    Eberhard Ludwig 1704. május 7-én az Erlachhof közelében kezdett kastélyt építtetni. A nyári rezidencia körül azonban hamarosan nemcsak udvari épületeknek, hanem utcáknak és házaknak is helyet kellett találni. Az 1709. augusztus 17-én kiadott felhívás ezért telket, építőanyagot és közteherviselési könnyítést kínált a letelepedőknek: a palota mellett termelőkre és kereskedőkre is szükség volt. Az udvar 1715-ös beköltözésével meggyorsult a növekedés, 1718. szeptember harmadikán pedig hercegi leirat emelte Ludwigsburgot városi és rezidenciális rangra.4

    A szabályos utcák, a piac és a jellegzetes polgárházak lassan városi alakot adtak Ludwigsburgnak, a megélhetést mégis sokáig az udvar jelenléte vagy távozása határozta meg. Otto Schifferer számai szerint 1718-ban hatszáz lakost írtak össze; néhány évtized alatt ez a szám 5668-ra nőtt. Amikor 1733-ban az udvar visszaköltözött Stuttgartba, nagyjából 2443-an maradtak. Carl Eugen 1764 és 1775 között ismét Ludwigsburgban tartotta udvarát, és 1774-re 11 607 lakost számoltak. A következő távozás újabb nagy visszaesést hozott. A változások mögött nem csupán lakóházak álltak: az udvari háztartás munkát adott, porcelánműhely működhetett, zenészeknek és színpadnak kellett hely, s a közönség is az előadások nyomában érkezett.5

    Württemberg 1495-ben lett hercegség. A reformációval az udvart és az egyházi életet is át kellett szervezni. A harmincéves háború 1618 és 1648 között ebbe a rendbe tört be. A várostörténeti becslés szerint Stuttgart hozzávetőleg tízezer lakosából mintegy 4500 maradt a hadjáratok és járványok után. Az erdővidék falvai ugyanennek a háborúnak egészen más méretű közösségekben érezték a következményeit.6

    A beutelsbachi kanonokok 1321 táján kerültek Stuttgartba. A Stiftskirche orgonáját 1381-ben már említi az írás, az 1495-ös udvari kápolnában szervezett szolgálatot végeztek a zenészek. A korai udvari zenében Sebastian Virdung és Heinrich Finck neve éppúgy fennmaradt, mint a későbbi Leonhard Lechneré. Lechner 1585–86 táján kapcsolódott Stuttgarthoz, 1594-ben már a kápolna zenei vezetőjeként dolgozott. Az orgonának, az énekeseknek és a képzett zenemesternek évszázadokig újra meg újra össze kellett hangolnia a szertartásra szánt muzsikát.7

    A rendtartásban 1618-ban öt zenész állt egy zenemester mellett. A harmincéves háborúban, különösen 1634 körül, az együttest fenntartó rend is szétesett. Az 1650-es években Philipp Friedrich Böddecker nevéhez kapcsolták a zene felélesztését. Amikor Johann Pachelbel 1690 és 1692 között Stuttgartban orgonált, ismét volt helye annak a munkának, amelynek megszakadását a háború hozta. A következő században egy része másik városban folytatódott.8

    1728-ban a zenekart Ludwigsburgba helyezték át. Az udvari költözés így a muzsikusok munkahelyén is látszott. A rezidencián az ünnepségek és a színházi esték az udvar rangját fejezték ki, a város pedig viselte az intézményekkel járó kiadásokat is. A zenei színház Carl Eugen uralkodása alatt különösen nagy helyet kapott. Niccolò Jommelli 1754-től kötődött hozzá udvari zeneszerzőként és karmesterként, 1761-ben pedig Ludwigsburgban megalapították az Académie des Arts-t. Az olasz opera hangja a württembergi udvari élet részévé vált.9

    1763. február 11-ére Stuttgartban Carl Eugen harmincötödik születésnapjára készültek. Erre az alkalomra Jommelli új változatot adott Pietro Metastasio Dido-történetének, amelyhez korábban Rómában 1748-ban és Bécsben 1749-ben is írt zenét. A hercegi est végére vihar és Neptunusz érkezett a színpadra. Florian Deller zenéjére Jean-Georges Noverre koreográfiája vitte tovább az előadást a tengeri isten diadaláig. A tragikus történet lezárását a születésnapi ünnep céljához igazította a zene és a színpad.10

    A Sechselberg múltját őrző községtörténet első biztosabb írásos támpontja az 1027-es, II. Konrád korából idézett okleveles említés; a szászok 794 és 804 közé helyezett letelepítésének története ennél bizonytalanabb. Később a környező települések neve is feltűnik az iratokban: Lutzenbergé 1407-ben, Kallenbergé 1408-ban, Schöllhüttéé 1459-ben. Althütte még 1819-ig Unterweissachhoz tartozott. A mai, 1816 hektáros község erdős dombjai és lakóhelyei között több mint kétszáz méteres a szintkülönbség. A föld mellett a fa és az üveg kínálhatott megélhetést azoknak, akik itt telepedtek meg.11

    Andreas Kieser 1686-os ábrázolásán Fautsbach néven szerepel a falu. A házak vörös tetői között utak és kis földterületek látszanak, mögöttük erdő. Ebben a vidéki rendben a háború és a járvány néhány évtizeddel korábban egész településeket ért. Schöllhütte egy időre elnéptelenedett. A megélhetés a kisebb földekről, az üveghutákból és a házi munkából tért vissza. Az üvegkészítés után olvasztóedények és hutamaradványok maradtak. A fából faragott gereblyéket vándorárusok vitték tovább; egy 1855-ös egyházi irat nyomán a helyi ismertetés mintegy negyvenezer elkészült szerszámról beszél. Sechselberg körül a nagyobb birtokok és a mezőgazdasági munka másként osztották meg a feladatokat.12

    Az 1873-ban épült althüttei iskolában 1888. július 10-én megszületett Anna Haag, a tanító lánya. Később író, nőjogi és békemozgalmi szereplő lett. A helyi múzeum az ő württemberg-badeni szerepvállalását a lelkiismereti okból történő szolgálatmegtagadással, közvetve az 1949-es Alaptörvény idevágó cikkével kapcsolja össze. Ugyanabban az épületben 1988. április 30-án nyílt meg a múzeum, a mesterségek és az egykori községi élet tárgyaival.13

    Az erdőből jött a vezetékes víz is. A fautspachi Lambach-szivattyú 1929-től az Ochsenhau-forrás másodpercenkénti 0,77 literét használta; a Nonnenmühle melletti berendezés 1937-től percenként 63 literrel szolgálta Althüttét. A víz erejével működő gépeket 1960-ig használták. Addigra az ötvenes évektől kijelölt telkekre már új családok költöztek. Althüttét 1970. október 27-én hivatalosan üdülőhellyé nyilvánították. Hamarosan arról is szavazni kellett, meddig érjen a község határa.14

    A Sechselbergben 1971. május 23-án leadott szavazatok több mint 58 százaléka az Althüttével való egyesülés mellett szólt. Négy nappal később, május 27-én Waldenweilerben aláírták a szerződést, és július elsején létrejött a közös önkormányzat. Fautspach még külön dönthetett a maga útjáról: november 7-én Murrhardt mellett foglalt állást, majd 1972. június 4-én, negyvenhárom szavazattal negyvenegy ellenében, mégis Althüttét választotta. A közigazgatási pert később visszavonták. Gotthold Muff és Friedrich Heinle, a két egykori tanácstag emlékeiben a reform mellett és ellen is maradtak érvek. Az iskola, a templom, a csatornázás és a munkába vezető út mindennapi jelentősége közben nem változott attól, milyen név állt a községházán. Fautspach az egyesülés után is megőrizte a saját nevét; később az Atrocity lemezfüzetében is ez a név szerepelt.15

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    03 / 10

    A műhelyek és az állomások

    Amikor 1816-ra az udvar végleg távozott, a városban már többféle megélhetést kellett egymás mellett fenntartani. Bőrrel, selyemmel, fémmel, üveggel és posztóval próbálkoztak. Az 1736–37-ben dologházhoz és árvaházhoz kapcsolt posztóüzem tartósabb volt több más műhelynél. Az 1758-ban alapított hercegi porcelánmanufaktúra még 1824-ig működött. A boltok forgalmát közben a katonák is alakították: az első kaszárnya építéséhez 1736-ot, a múzeum a garnizonváros korszakához 1737-et ír. Az utóbbi történet egészen 1994-ig tart. A kapuknál vámot szedtek és figyelték a ki- és bejárást, egyebek mellett azért, hogy a katonák ne szökhessenek el. A „sváb Potsdam” név ebből a hosszú korszakból maradt a településen.16

    A stuttgarti és ludwigsburgi iparos számára a nyersanyag és a vízierő hiánya mellett a szállítás is megszabta, mekkorára nőhet a műhelye. A vasutat 1836-tól készítették elő, Karl Etzel 1844-ben Stuttgart és Zuffenhausen felé jelölte ki az útvonalat. Egy évvel később megépült a Cannstatt–Untertürkheim–Esslingen szakasz. A stuttgarti próbaszerelvény 1846. szeptember 30-án ért Ludwigsburgba, az ünnepi megnyitó október 15-én volt. A kétórás postakocsiútból nagyjából félóra lett. A fuvarosnak ennyi idő tűnt el a megszokott munkából, a gyáraknak ennyivel közelebb került a másik város.17

    Az iparosodással a vasút felé nyíló városrészek sem egyforma ütemben gyarapodtak. Thomas Schwarz 1851 és 1900 közötti adatai Stuttgart magterületén 248 százalékos, Gaisburgban 428, Bad Cannstattban 298 százalékos növekedést mutatnak. Ludwigsburgban az 1820-ban indult Walcker orgonaépítő műhely és az 1824-es Nast-nyomda mellé gép- és fémipari, textil- és élelmiszerüzemek települtek; a Franck-féle kávépótlóüzem történetét 1868-hoz kötik. A polgári munkák terjedése mellett a katonaváros régi arca is megmaradt: Schifferer 1910-ben 5113 katonát számolt a 22 774 polgári lakos mellett.18

    A világháború után a helyőrség leépülésével munkahelyek tűntek el. A város polgári használatra alakította az üres katonai épületeket, ipari telkekkel és vasúti vágányokkal próbált új üzemeket magához vonzani. 1919-ben még 80 ipari vállalkozást tartottak nyilván, 1927-ben már 114-et; 1928-ban a Wüstenrot építőtakarék-pénztár is ide költözött. A fellendülést azonban megtörte a válság: Schifferer szerint az üzemek száma 1930-ban 111-re, 1933-ban 109-re, 1937-ben 98-ra csökkent. A fegyverkezés azután ismét más munkát szabott ugyanennek a városnak.19

    Stuttgart léptéke közben gyorsan változott. 1871 mintegy 91 ezer lakosa után 1910-ben 286 ezret tartottak nyilván. A gyárakon túl a színház, a sajtó, az oktatás és a városi közművek is növekedtek. Cannstatt egyesítése, az 1912-ben megnyílt állami színházak, a Weissenhofsiedlung, a Tagblatt-Turm és a Kaufhaus Schocken már ennek a nagyobb városnak adtak látható formát.20

    A nyilvános városi zene több helyen tudott közönséget szerezni. A Liederkranz 1824-ben alakult meg, 1859-ben Wagner-mű került színre, 1864-ben megnyílt a Liederhalle, 1871-ben Brahms requiemjét adták elő. 1857 februárjában huszonkét muzsikus, tanár és művészetkedvelő tett közzé felhívást egy zeneiskoláért. Április 15-én megnyílt az iskola a ludwigsburgi származású Sigmund Lebert vezetésével. A hivatalos történet szerint a növendékek háromnegyede amatőrként tanult. A zenével foglalkozó ember előtt ekkor az is valódi út lett, hogy a tanulás után a maga örömére játsszon.21

    1896-tól Királyi Konzervatórium néven működött a stuttgarti iskola. 1921-ben szétszedték a hivatásos és az amatőr képzés addigi közös szervezetét. Ezután az előadónak készülő növendék és az otthon muzsikáló diák már más intézményben tanult.22

    1933 után a gyárakat és a közigazgatást a diktatúra saját céljaihoz igazította. Stuttgart zsidó lakóit kiszorították a város nyilvános és gazdasági életéből. A várostörténeti összefoglaló mintegy 2500 Stuttgartból és Württembergből elhurcolt zsidó emberről számol be, és meghatározott helyi körben körülbelül 700 kényszermunkást említ. A szinti és roma közösségeket is üldözték. A háború kései éveiben a közlekedési, ipari és lakóterületeket ismétlődő légitámadások érték. Az 1944-es legsúlyosabb támadások után a városi összefoglaló mintegy 4500 halottról beszél. Az újjáépítéskor egy időben kellett lakásokat, közműveket, iskolákat és munkahelyeket helyreállítani.23

    Ludwigsburgban több épület élte túl a háborút. A helyőrség és az ipar továbbra is ugyanannak a városnak a része volt, amelyet 1945 tavaszán előbb a francia, majd az amerikai erők ellenőriztek. A helyőrségi élet 1945 után megváltozott. A megmaradt katonai ingatlanok egy része új hadsereghez, majd még később új polgári használóhoz került.24

    Otthonra ugyanakkor egyre több embernek volt szüksége. A háborúból hazatérők, a menekültek, a kitelepítettek és az ipar új munkásai külön útról érkeztek a kevés lakás közé. A későbbi Baden-Württemberg egész területére mintegy 320 ezer háborús halottat becsül a népességtörténeti összegzés, közülük több mint negyvenezren voltak civilek. 1952-ben Baden, Württemberg-Baden és Württemberg-Hohenzollern egyesítésével létrejött a tartomány, Stuttgart lett a központja.25

    Ludwigsburg délkeleti peremén 1954-ben az amerikaiaknak épült Pattonville, lakásokkal és iskolával. Grünbühl és más lakónegyedek másfajta, ipari és lakhatási igényekhez alakultak. Az ötvenes és hatvanas években előbb Olaszországból, majd Jugoszláviából, Spanyolországból, Portugáliából és Törökországból érkeztek nagyobb számban munkavállalók. Családi és munkahelyi kapcsolataik helyet találtak a városok között. Az 1846-os vasúti kapcsolat ebben a közegben kapott új, elővárosi funkciót. Az első S-Bahn 1978-ban indult, később az S4 és az S5 vonal tovább rendezte, merre lehet naponta eljárni otthonról dolgozni.26

    Karl Adler operaénekest és tanárt 1933-ban zsidó származása miatt eltávolították a Neues Konservatorium vezetéséből. 1936-ban az intézmény megszűnt, vagyona a Kraft durch Freude köréhez került. A háború a Stiftskirchét és az orgonáját is súlyosan érintette. Az ötvenes években ismét hangszert és működő intézményt kellett biztosítani annak a városi zenének, amelynek egy időben a tanárait és az épületeit is elveszítették.27

    A ludwigsburgi kastélyban 1932-től indultak rendszeres koncertek. 1947-ben Mozart-napokkal és Schlosskonzerte címen harmincnégy hangversennyel kapott új lendületet a műsor. Ugyanazokba a helyiségekbe, amelyekben korábban az udvar adott alkalmat az előadásoknak, immár a városból érkeztek a hallgatók. Stuttgartban 1951-ben ifjúsági zeneiskola, 1953-ban felnőttképzés indult, 1968-ban egyesültek, 1976-ban önkormányzati fenntartásba kerültek. A közönség és a zenetanulás így más szervezeti keretben növekedett tovább.28

    Hans-Peter Haag 1971 októberére tette egyik első koncertjét az Erna Schmidt együttessel. Három márkáért adták a belépőt, a zenekarnak az emlékei szerint négyszáz márkát fizettek. Hat év múlva már Stuttgart Music Circus néven működött a szervezése. Az AC/DC az ő visszaemlékezése szerint 1977. szeptember 28-án lépett fel a Gustav-Siegle-Hausban. Akkor tíz márka volt a jegy, nagyjából hétszázan mentek el. A korszak következő klubjaiban is ugyanazt kellett megoldani, amit Haag egyetlen este áraiban megőrzött: legyen terem, legyen zenekar, és legyen, aki mindkettőért hajlandó fizetni.29

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    04 / 10

    Mielőtt megtelt volna a klub

    Az olajárválságok után a munkanélküliség olyan számokban jelent meg, amelyekből a növekedés korábbi ütemét már nehéz volt visszaolvasni. 1974-ben, amikor Brandt után Helmut Schmidt lett a kancellár, Axel Schildt 2,6 százalékos arányt ad meg. A következő évben 4,7-et, 1982-ben 7,5-et. Közben utakat, energiaberuházásokat és repülőtereket kellett viták közepette építeni. Schildt 1978-ra az ilyen polgári kezdeményezésekben mintegy 1,8 millió résztvevőt becsül. A Zöldek 1980-ban még 1,5 százalékot kaptak, 1983-ban 5,6 százalékkal jutottak parlamenti képviselethez.30

    Az 1977-es német ősz Stuttgart-Stammheimet is az országos hírekbe vitte. A RAF erőszaka, a fogvatartás és a rendőri fellépés a belbiztonságról indított vitát. 1979-ben a NATO kettős határozatában a fegyverzetkorlátozó tárgyalás és a közepes hatótávolságú rakéták telepítésének lehetősége egymás mellé került. Volt, aki a két lépést egymás feltételének látta, mások a veszély növekedésétől tartottak. 1982. június 10-én a bonni béketüntetés résztvevőit a történeti összefoglaló mintegy négyszázezerre becsüli. Ugyanabban az évben felbomlott az SPD és az FDP koalíciója. Helmut Kohl már CDU/CSU–FDP-támogatással vette át a kormányt.31

    A stuttgarti punk első, 1977 és 1983 közé eső évei nem fértek el egyetlen klub falai között. Simon Steiner később nagyjából százhúsz ember emlékeit gyűjtötte össze; az elbeszélések nyomán körülbelül kétszáz zenekart, százötven kazettát, ötven lemezt és ugyanennyi fanzint számolt össze. A zene Winnenden, Tübingen, Ludwigsburg, Böblingen és Pforzheim helyszínein is saját közösségeket talált. Dan Peter a The Beauties 1977-es indulását egyszerre kötötte az Angliában megismert punkhoz és egy stuttgarti iskolához. A Mausefalle, a Tangente és az Exil körül a fellépések híre, a kazetták és a személyes kapcsolatok gyakran ugyanazokon az embereken keresztül jutottak tovább.32

    A Karls-Gymnasiumban 1978-ra teszik a Normahl első fellépését. Közben a The Zerosból 1980 körül Chaos Z lett; Andreas Löhr emlékezetében a Cure és az Abwärts koncertjei mellett a Norma(h)l és a Fehlprodukt 1980-as sindelfingeni estéje is megmaradt. A Chaos Z 1983. január 19-én a Mausefalléban lépett fel, majd Fliehende Stürme néven sötétebb hangzást keresett. A klubok estéin így nem egyetlen punkirányzat, hanem egymás mellett formálódó zenei utak kaptak teret. A névcserékkel és az új hangzásokkal a klubok műsora is változott, miközben a városi helyszínek tovább működtek.33

    Nagold és Tübingen környékén a klubok és ifjúsági házak emléke Armin Hofmann számára a Skeezicks és az X-Mist történetével fonódott össze. A saját demók és fanzinok körüli munka az ExtremMistből kinövő kicsiny terjesztést is mozgásba hozta: levelek, kazetták és fellépési kapcsolatok indultak tovább. A Toxoplasma és a D.O.A. neve ilyen közös alkalmakhoz kapcsolódott. Hofmann visszaidézett útvonala észak-olasz állomásokig és Amszterdamig ért. Az első helyi közönség számára összeállított boríték és kazetta közben a várostól távol is új hallgatókat találhatott.34

    1983. november 30-án a ludwigsburgi Rockfabrik egy volt hűtőgépgyár csarnokában nyílt meg. A magazinokkal, ügynökségekkel és kiadókkal kialakult kapcsolatai révén a helyiek itt külföldi turnézenekarokkal is találkozhattak. 1984. március 2-án Stuttgart-Wangenben Thomas Müller és Udo Heller megnyitotta a Longhornt. Country- és westernszalonnak indult, a környéki amerikai katonai közösség is a vendégei közé tartozott. Néhány év múlva ugyanoda egészen más zenéért is jártak. A két hely más közönségből nőtt ki, az Atrocity történetében mindkettőnek lesz estéje.35

    Ludwigsburgban 1985-ben egy új, hangos zenekar már többféle közönség közelében próbálhatott. Aki egyházi zenét tanult, akinek egy ifjúsági házban volt az első koncertje és aki a Rockfabrikba járt, más helyen találta meg a neki való zenét. Stuttgartban ott volt a Longhorn is, saját induló közönségével. A helyi klubok közé így érkezett az új csapat, amelynek két év múlva a saját hangzásáról kellett döntenie.36

    Az első felállás még thrashből indult, és az Instigator nevet használta. A kezdetet 1985-re teszi az egyik korabeli interjú, más forrásokban az Instigators névalak is felbukkan. Alex Krull életútja Ludwigsburghoz kötődött. Krull szerint az első felállás tagjai különböző dolgokat vártak a zenétől. Ő egyre szélsőségesebb irányba húzott. Amikor később a változásról beszélt, a Watchtower és a Coroner technikai játékát ugyanazzal a természetességgel hozta szóba, mint a Napalm Death és a Morbid Angel súlyát. Az Atrocity nevet Krull elmondása szerint anélkül választották, hogy az azonos nevű brit punkzenekarról tudtak volna. Az 1988 körüli személycserék után már az egész zenekarnak lehetősége nyílt kipróbálni, hogyan férnek meg ezek az elképzelések egy dalon belül.37

    Mathias Röderer, vagy ahogy a beszélgetésekben hívták, Matze, azzal kezdte a változás magyarázatát, hogy Alexszel gyorsabb és brutálisabb zenét szerettek volna, ehhez pedig hasonló szándékú társakat kellett találni. Oli Klasen csatlakozását 1989 februárjára tette. Migge Schwarzot olyan dobosként idézte fel, aki a maga hangját kereste. A hétcolos darabjainál még a saját szerzői szerepét emelte ki, a később készült számoknál viszont már mindenkinek helyet adott a történetben. A Blasphemousban az öt név együtt szerepelt: Alex, Matze, Richard Scharf, Oli és Migge. Klasen hangszerét a lap egy helyen másként tüntette fel, mint majd az 1992-es CD. A kész lemezen ő basszusgitározott.38

    1986. április 26-án a csernobili erőmű egyik reaktora felrobbant. A szél több ország felé vitte a radioaktív anyagokat. A svédországi Forsmarkban emelkedett sugárzást mértek, és ezek az adatok az első nyilvános nyugati jelek közé kerültek. Egy idő után a tej, a leveles zöldség és az ivóvíz is kérdés lett. A szülők a gyerekek terhelésétől tartottak, a tartományokból és országokból érkező ajánlások különböztek. A stuttgarti májusi tiltakozásokat is feljegyezte Melanie Arndt. Június elején külön szövetségi környezetvédelmi minisztérium jött létre. A katasztrófa után a hétköznapi élethez tartozó kérdésekre is olyan hatóságoknak kellett válaszolniuk, amelyek a mérések határértékeiben és az élelmiszer-ellenőrzés rendjében sem jártak egyformán el.39

    1987. július 1-jén hatályba lépett az egy évvel korábban aláírt Egységes Európai Okmány. Az Európai Közösségek közös piacának és a parlamenti szerep erősítésének adott keretet. Ludwigsburgban ugyanősszel kézzelfoghatóbb átrendezés zajlott: október 8-án átadták a központi buszpályaudvart és a Franck-gyalogoshidat. A régi állomásépületet még abban a hónapban lebontották. Az új kaput öt évvel később nyitották meg a helyén. Az erdőben közben másfajta épület kapott új feladatot: az althüttei egykori iskola 1988-tól múzeumként őrizte meg a falu munkájának tárgyait.40

    A nyugati országrész gazdasági és szociális vitái közben a béke- és ökológiai mozgalmak szereplői már intézményekben is jelen voltak. Keleten a kormányzás és az állami gazdaság működése vált egyre sürgetőbb kérdéssé. 1989 őszén a két oldal kapcsolatában sokkal gyorsabban változott minden, mint ahogy azt akár néhány hónappal korábban várni lehetett.41

    1986-ban Metallica- és Slayer-lemezek kerültek ugyanannak a sajtónak a lapjaira, amely a hallgatókat gyorsaságról, énekről és dobhangról tanította vitatkozni. A Kreator Pleasure to Killje mellett egy későbbi visszatekintés Harris Johns felvételi munkáját és a dob jelentőségét is megnevezte. A thrash és a születő death metal sok egymásra ismerhető megoldást használt. Egy évvel később a svájci Celtic Frost az Into the Pandemonium felvételein női és operai hangokkal, fúvósokkal és vonósokkal keresett új formát. Tom Gabriel Warrior a Noise kiadóval folytatott vitákat később ugyanahhoz az alkotói szabadsághoz kötötte, amelyre a szokatlan hangszereléshez szükségük volt.42

    A dortmundi Rock Hardot Holger Stratmann és Uwe Lerch 1983-ban még fanzinként indította. 1987-ben már országosan terjesztették. Az 1984-ben indult Metal Hammer 1985-től flexilemezt és Soundcheck rovatot is adott. Mindkét lap közelebb hozhatott egymáshoz olyan lemezeket, amelyek egészen különböző klubokban és országokban születtek. A Longhorn közben a country után másfajta nagy fellépésre is készen állt. 1987. december 14-én Nina Hagen játszott ott, az intézmény ezt tartja számon első nagy koncertjeként.43

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    05 / 10

    Október a Rockfabrikban

    1989-ben a Blue Blood hétcolos volt az a tárgy, amelyet magukkal vihettek, ha valakinek meg akarták mutatni, hová jutottak a próbákon. Krull az első tudatos találkozást hallotta rajta a technika és a nyers erő között. A következő lemezhez készülődve már több ponton továbbment volna, a dalokat azonban egy ideig még játszották. A lemez mellett a Rockfabrik kínált egy másik találkozási helyet. Ott egy zenész fanzint szerkesztő emberrel, fellépést kereső másik zenekarral vagy kazettát gyűjtő hallgatóval kerülhetett egy térbe. Krull a Rockfabrik Live regionális lap munkájába is bekapcsolódott. Később harmincezres példányszámra emlékezett.44

    Az első saját underground fesztiválját Krull 1989 októberében rendezte ugyanitt. A következő nyárra már Carcasst szeretett volna meghívni. A tervezett ludwigsburgi koncerttel együtt azt is el kellett intézni, hogy a másik zenekarnak legyen útvonala, amelybe az este belefér. Ebből az egy időpontból később több országra szóló szervezőmunka nőtt ki.45

    A Blue Blood postán is rendelhető maradt. Krull a Depth of Painnek már négyezernél több példányról beszélt, és arról, hogyan játszanák másként a számokat akkori tudásukkal. A későbbi dokumentumfilm elején a korai szalagok mellé a próbaterem keresésének emléke kerül: pincében gyakoroltak, később egy hideg gazdasági épületben vagy garázsban. A demókat kézzel vagy géppel készített listákon ajánlották, Európa és Amerika között levélben adták tovább. A terem és a posta legalább annyira része volt ennek a munkának, mint a mikrofon.46

    Tampában, a Morrisound falai között Scott Burns a gyors és sűrű death metal hangzásának részleteivel dolgozott. A Morbid Angel Altars of Madness, az Obituary Slowly We Rot és a Terrorizer World Downfall felvétele ugyanahhoz a műhelyhez kötődött. Burns az időszakot felidézve a mikrofonozást, a dob kezelését, a kapuzást és a sávok elosztását hangsúlyozta: a pergőnek a leggyorsabb részekben is hallhatónak kellett maradnia, miközben az alsó frekvenciák nem nyelhették el teljesen a basszust. Stockholmban Tomas Skogsberg 1988-as Nihilist-felvételeitől másféle hang bontakozott ki. A Sunlightban a HM-2 torzító, az alacsony hangolás és a tömör gitárhang az Entombed 1990-es Left Hand Pathjáig vezetett. Skogsberg nyolcsávos kezdetről és későbbi tizenhat sávos munkáról beszélt. A két stúdióban másként döntötték el, hogy az összetorlódó hangszerekből mennyi maradjon külön hallható.47

    Dortmundban Robert Kampf 1988-ban a Century Media megalapításával nyitott új utat a zenekaroknak. A Morgothban Marc Grewe emlékezete szerint 1987-ben még „Ultra Thrash” néven játszották a szélsőségesen gyors zenét; a Pits of Utumno négysávos munkáját később huszonnégy sávos demófelvétel követte. Dél-Németországban Markus Staiger a punk- és hardcore-kiadványok felől építette fel 1987-től a Nuclear Blastot. Röderer egy korabeli interjúban azért méltatta, mert az Atrocity könnyen elérhette. A próbatermi ötlet sorsa a stúdiótechnika mellett egyre inkább azon is múlt, kihez lehetett fordulni a kiadói világban.48

    Stuttgartban ugyanakkor már egészen más gitár- és ritmusvilágokat is lehetett hallani. Az Einstürzende Neubauten 1988. július 4-i koncertjét a The Young Gods társaságában jegyzi a kronológia. A Longhornban így a kísérleti és az industrial zene ugyanabban a korszakban talált helyet, amelyben a környéken a thrashből death metal lett.49

    1989. június 12-én Bad Godesbergben Kohl és Mihail Gorbacsov tárgyalt. Szeptemberből diplomáciai jelentés maradt az NDK ellenzéki szerveződéseiről, október 30-áról állampárti elemzés a gazdaságról. November 9-én megnyitották a berlini fal átkelőit. A következő hetekben a kormány, az ellenzék és az állampárt különböző helyeken próbálta alakítani, mi következik ebből. November 17-én Hans Modrow kormánynyilatkozatot tett, december 3-án az SED központi bizottsága hozott határozatot. A kerekasztali tárgyalások már azzal is megváltoztatták a döntések rendjét, hogy az ellenzéki csoportok helyet kaptak mellettük.50

    1990 februárjában már a választást készítették elő. Április 6-án Sabine Bergmann-Pohl a Népi Kamara elnöke lett, április 12-én Lothar de Maizière kormányt alakított. A pénzügyek, a csatlakozás, a határépítmények és az állambiztonsági iratok sorsáról külön fórumokon döntöttek. A csatlakozási határozat augusztus 23-án született meg, az egyesülési szerződést augusztus 31-én írták alá. Október harmadikán lépett életbe az egység.51

    Az új ünnep egy régi nap helyére került. Az 1953. június 17-i megmozdulások a munkanormák és az ellátás körüli elégedetlenségből országos politikai tiltakozássá nőttek. A Bundesarchiv mintegy hétszáz érintett települést és körülbelül tízezer őrizetbe vett embert említ. Június 17-ét Nyugat-Németországban még 1953. augusztus 4-én törvénnyel az egység napjává tették. Most a naptár másik dátumot rögzített. A munkahelyet vagy a családját kereső embernek közben az is számított, hol lehet lakni és dolgozni. Baden-Württemberg ezekben az években sokak úti célja lett.52

    A Carcass koncertje köré tervezett út még nem létezett, amikor Krull a meghívásról beszélt velük. Emlékei szerint előbb öt fellépést szervezett három országban, a sorozat végül kilenc országra terjedt ki. Átlagosan ötszáz látogatót említett, egy csehszlovákiai estére kétezret. A párizsi koncertre különösen szívesen emlékezett vissza. A számok a szervezőként is dolgozó énekes emlékei; mögöttük a hétköznapi feladat ugyanaz maradt, mint az első ludwigsburgi estén: helyet, fellépőket és közlekedést kellett összeegyeztetni.53

    A Hallucinations stúdióját is a turnénaptár mellé kellett írni. Harris Johns munkarendje összeütközött a Carcass-úttal, Fleming Rasmussen túl sokba került volna. Egy ideig úgy számoltak, hogy Scott Burns a keverésbe kapcsolódik be. A Death Leprosy és a Sepultura Beneath the Remains hangja alapján Krull és társai végül az egész felvételt a Morrisoundra bízták. Tampában az Obituary adott dobkészletet. Krull innen idézte fel az Incubus, az Obituary, a Deicide és a Morbid Angel zenészeivel való találkozásait, Glen Bentonnal mindössze egy rövid érintkezést. Egy későbbi interjúban öt–hét napra becsülte a floridai stúdióidőt. Amikor hazaértek, elmondása szerint még aznap Hamburgban kellett játszaniuk.54

    Az első lemezen végig lehet követni egy lány tragikus történetét. A szegénység és a gyerekkori sérülések ugyanúgy részét képezték Krull elképzelésének, mint a függőség és a halál. Az énekes a saját drogellenes álláspontjából indult, a történetben azonban azokat a körülményeket is meg akarta mutatni, amelyek között a lány élt. A lemez arcát közben máshol kereste. Salvador Dalí és H. R. Giger nevét is mérlegelték, végül Krull telefonon kereste meg Gigert, majd elküldte neki a kazettát. A Hallucinationsnak így lett külön története és hozzá választott képe.55

    A megjelenés után Krull az első hat hét forgalmát mintegy tizenhatezer példányra becsülte. A Sodommal közös estéken azt tapasztalta, hogy a közönség időnként nehezen követi a szokatlan szerkezeteket. Ő továbbra is olyan zenét akart, amelyben az erő és az összetettség egyszerre hallatszik. A kérdés ekkor már az volt, hogy a következő lemezen is Floridában lehet-e ezt a legjobban megoldani.56

    Amikor az Underground Empire kérdezője a Watchtowert és a Morbid Angelt tette egy mondatba az Atrocityval, Krull használhatónak találta a hasonlatot. Röderernek a Watchtower és a Sieges Even játékában is akadt, amit érdeklődéssel hallgatott. A kész zenének közben a saját erőt kellett megtartania. A stúdiómunkánál ugyanilyen különbséget kellett tenni egy ismert hangzás és a maguké között. A Hallucinations idején ennek helye a Morrisound volt; a következő lemeznél a zenekar már máshová vitte a szalagot.57

    A német zenekarok útjai a stúdió és a terjesztés között többfelé ágaztak. A Morgoth The Eternal Fall EP-jének keveréséhez Scott Burns neve kapcsolódott; Marc Grewe pedig az Autopsyval és a Pestilence-szel közös turnékra visszaemlékezve azt is felidézte, meddig jutott el akkoriban a Century Media terjesztése, és miként változott helyenként a fellépések programja. A Roadrunner már jóval nagyobb katalógust mozgatott. Cees Wessels holland cége 1980 óta működött: 1987-ben King Diamond-lemezt adott ki, 1991-ben pedig a Sepultura Arise-a is a katalógusában szerepelt. Az Atrocity következő albuma előtt így a kiadói hálózat mérete és a felvételek fölötti irányítás kérdése egyszerre került előtérbe.58

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    06 / 10

    Egy év két nagylemez között

    Irak 1990. augusztus 2-án megtámadta Kuvaitot. A Biztonsági Tanács a 660. számú határozatban kivonulást követelt. A szankciók és tárgyalások után a Perzsa-öbölben 1991 elején a nemzetközi koalíció háborút indított. A Bundesarchiv a Desert Shield előzetes felvonulását elkülöníti a következő katonai művelettől. Német Alpha Jet gépek a NATO Ace Guard műveletében, Törökországban kaptak védelmi feladatot. Tizennyolc gépet említ az archívum. Németországban tüntetéseken és alkotmányos vitákban keresték a választ arra, mi legyen az ország szerepe. Ugyanez a háború egy Atrocity-interjúban is kérdéssé vált.59

    A délszláv állam történetének korábbi rétegei az 1912 és 1921 közötti átrendeződéshez, az 1941-es felosztáshoz és a háború utáni újjászervezéshez vezettek vissza. 1991 júniusában a szlovén függetlenségi törekvés már fegyveres konfliktushoz vezetett, majd Horvátországban is harcok kezdődtek. Németországban az előző évtizedek jugoszláv munkavállalói hálózatai révén sok helyen volt, akinek rokona vagy ismerőse maradt a háború felé sodródó térségben. 1992-ben már Bosznia-Hercegovinából is családok indultak ilyen kapcsolatok felé.60

    1991. január 19-étől február 6-áig tizenhat Sodommal közös koncertet tart számon az Atrocity jegyzéke. Osnabrück és Bréma után Hamburg, Berlin, Nürnberg és Frankfurt következett, aztán Ludwigshafen, Winterthur, Bécs, München és Stuttgart is bekerült az útba. A Longhorn estéjén a zenekar már a saját térségében játszott, egy olyan út állomásán, amely hosszú időre kivitte onnan. Tavasszal a keletnémet és a lengyel fellépések, nyáron Bamberg, szeptemberben a Sinisterrel közös holland és belga állomások következtek. Krull később úgy idézte fel, hogy a Sinister tagjai az új Atrocity-előfelvételt is meghallgatták. Röderer és ő végül a Cross the Styx produkciójában dolgozott velük.61

    Krull a Spikeheadnek még örömmel beszélt Tampáról és Scott Burnsről. Szóba került egy út a Disharmonic Orchestra vagy a Nocturnus társaságában, és egy esetleges tengerentúli turné is. Ezek terveit a civil szolgálat szabta időkorlátok közé. Ugyanebben a fanzinban a fal leomlásáról kérdezték, és az iraki háború veszélyéről. A megszólalásban a zenekar jövője, a tagok életét megszabó kötelezettségek és a körülöttük változó ország még ugyanannak a beszélgetésnek a része volt.62

    Röderer tanult, Krull civil szolgálatot végzett. Amikor később a munkarendjükről faggatták, az énekes heti három próbát mondott. A gitárosok sok ötletet vittek be, a legtöbb döntést mégis öt eltérő véleményből kellett kialakítani. Krull azokat az órákat is a munkához számította, amikor időt hagytak maguknak a zenén kívül. A stúdiók választékában eközben szűkebbnek látta a lehetőségeket: sok lemezhez hasonló, már bevált hangot választottak. Ő a következő Atrocity-anyagon a zenekar saját megoldásait akarta hallani.63

    A lengyel koncertekről két különböző közönségszámot idézett fel: a Depth of Painben mintegy hatezret mondott egy Metal Mania-fellépésről, az Aberrationben nyolcezernél többet említett egy lengyelországi estéről. Az interjúk alapján az esték azonossága bizonytalan. A Master, a Pungent Stench, a Morbid Angel és a Napalm Death neve ugyanebben a korabeli koncertemlékezetben szerepel. A turnék ritmusát közben a szolgálat hosszabb időre is megszakíthatta. Krull szerint a civil szolgálatban akár kórházban, idősekkel vagy fogyatékossággal élő emberekkel is dolgozhattak. Számoltak azzal, hogy további hónapok szolgálata után kérhetnek szabadságot az utakhoz.64

    Az Atheist Unquestionable Presence albumáról Steve Flynn még 1991-ben beszélt. A gitárrészeket két-három hétre tette, a dobokhoz tartozó váltások és hangsúlyok tovább készültek. A Morrisoundban Scott Burns munkája mellett az volt fontos neki, hogy a basszus külön is hallható legyen. Így abban a ritmikai sűrűségben is követte a maga dallamát, amelyhez a hallgatónak Flynn szerint időre volt szüksége. Ugyanabban az évben jelent meg a Death Humanja, amely a műfaj technikásabb és progresszívebb irányának másik meghatározó felvétele lett.65

    Az 1988-ban alakult Paradise Lost az 1990-es Lost Paradise után az Academy Studiosban, 1990 végén és 1991 elején rögzítette a Gothicot. A súlyos riffek mellett egészen más szerepet kapott benne a lassulás, az ének és a sötét hangulat. Greg Mackintosh későbbi emlékeinek szerkesztői közlése 1991. április 14-ére teszi ludwigsburgi Rockfabrik-koncertjüket. A My Dying Bride az 1990-es Towards the Sinister demó után 1991-ben a God Is Alone kislemezt adta ki, majd 1992-ben az As the Flower Witherst. A death metal körül így már egy időben lehetett a hangszeres sűrűséget, a lassúságot és a gyászos atmoszférát továbbvinni.66

    A Morgoth Cursed albumánál Sebastian Swart a Fields of the Nephilim sötét gothic rockját említette zenei referenciaként. Marc Grewe és Swart emlékeiben a felvétel és a turné ugyanannak az időszaknak a munkája. A Cursed keverését Randy Burnshöz kötötték, a The Eternal Fallét Scott Burnshöz. A két hasonló név két eltérő felvételi út mellett áll. Az Atrocity közben egy hazai stúdióval kereste a helyét ugyanebben a tagolódó zenei mezőnyben.67

    1991 szeptemberében négy darab került arra a korai szalagra, amellyel az Atrocity a Roadrunnerhez fordult. A címadó Unspoken Names mellé a Sky Turned Red, a Defiance és az A Prison Called Earth került. Abból, hogy e számok már ekkor eljutottak a hangszerelésig, a kiadó hallhatta, milyen zenére kérnek időt és önállóságot. Az előfelvétel keveréséhez Falk Gruber és Krull neve kapcsolódik. Krull a Sky Turned Red korai hangzását később külön értéknek tekintette: abban a változatban a dal valamivel nyersebben szólalt meg, mint a lemezen.68

    Krull a Depth of Painnek januárra tervezett felvételkezdésről és áprilisra várt albumról beszélt. A blastbeatek mellé lassabb részeket és klasszikus zenei ötleteket képzelt: a Watchtower, a Nasty Savage és a Psychotic Waltz számára különféle lehetőségeket mutatott. Az Aberration interjújában már az elkészült lemez felől tért vissza ezekre a kérdésekre, és arra, hogyan kellett a próbákon öt ember elképzelését összefogni. Zenei látókörében a Judas Priest és az Iron Maiden éppúgy helyet kapott, mint a Laibach és a Primus; Mozart és Wagner neve sem szorult ki a death metal mellől.69

    Ugyanebben az időben Krull a Nocturnus The Key című lemezét, Mike Browning korai Morbid Angeljét és a Type O Negative zenéjét is említette. Utóbbi dalszövegeit fenntartással fogadta, a Nocturnusban viszont a műfaji határokat vállaló kísérletezést becsülte. Saját magát továbbra is underground zenésznek tartotta, noha a Carcass, a Morbid Angel, a Massacre, a Master és az Immolation már nagylemezekig jutott. Közben Corpus Christi néven mellékprojektet tervezett, amelyben énekelni és dobolni is akart, vonósokra épülő és metalos darabokkal. A filmzene, a kettős kiadvány és a Disharmonic Orchestrából ismert Patrick csatlakozása mind a tervek között szerepelt, nem megtörtént eseményként.70

    A Longhorn jegyzéke 1991. augusztus 29-én egymás mellett hozza a Sonic Youthot és a Nirvanát. Abban az évben külön estéken a Sepultura, a Bad Brains, a Bad Religion és a Dark Angel is szerepelt. Aki az egyik koncertre elindult, ugyanoda ment, ahová a másik közönség néhány héttel korábban. Alex Krull saját lemezhallgatásában hasonlóan távoli címkék fértek egymás mellé. A Death és az Entombed mellett Psychotic Waltzot és Primust emlegetett, Laibachot és tánczenét hallgatott, és Mozart vagy Wagner is szóba került. Az előprodukció után az Atrocity lemezére egyetlen kiadói jóváhagyással többféle zenei elképzelés juthatott el.71

    A Blue Blood és a Hallucinations még a Nuclear Blastnál jelent meg. Krull a váltásról beszélve harminc–negyvenezer eladott Hallucinations-példányra becsülte a teljes addigi forgalmat, és az elszámolást elégtelennek tartotta. Az új ajánlat feltételeit sem fogadták el; jogi lépést is emlegetett. A másik kiadó ajánlatában szerinte világszintű terjesztés szerepelt, és Koppenhágában hét lemezt említett a szerződéshez kapcsolódva. A német képviselet munkáját az Aberrationnek még kedvezően értékelte. Ekkor úgy látta, ugyanez az együttműködés amerikai és esetleg japán koncertek felé is nyithat utat. Az együttműködés első kézzelfogható eredménye a németországi stúdiómunka lett.72

    A Roadrunner olyan nemzetközi katalógust épített, amelyben a súlyos metal többféle iránya eljutott országokon át a hallgatókhoz. Az Atrocity a saját szalagjával azzal a feltétellel tudott belépni ebbe a körbe, hogy a hangot a zenekar irányítja. A döntés a lemez belső oldalán is olvasható majd: a producernél az Atrocity, a kiadónál a Roadrunner neve.73

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    07 / 10

    A felvétel három helye

    Baden-Württemberg 1992-ben lépte át a tízmilliós küszöböt. Az év során mintegy 125 ezerrel többen költöztek be, mint ahányan elmentek. A vándorlási többlet körülbelül hetven százaléka külföldi állampolgárokhoz kötődött. A tartományban élő külföldi állampolgárok aránya az 1991 végi 11,5 százalékról egy év alatt 12,4-re nőtt. Voltak, akik az egyesülés után a keleti tartományokból érkeztek, mások a korábbi munkavállalói és családi kapcsolataikhoz vagy a háború elől jöttek. A későbbi népességtörténeti összesítés a külföldi vándorlás négyéves egyenlegét 1989 és 1992 között csaknem 470 ezerre teszi. Külön adatsorban 1990 és 1992 között a keleti tartományokból költözők nettó többlete megközelítette a 90 ezret.74

    A Bundesbank év végi beszámolója a nyugatnémet gazdaság lassulását rögzítette. A reál-GDP a harmadik negyedévben szezonálisan kiigazítva fél százalékkal maradt el az előző negyedévitől. Az export iránti kereslet gyengült, a fajlagos munkaköltségek emelkedtek, a beruházásokban óvatosság jelent meg. Augusztus végétől november végéig a munkanélküliek száma a nyugati tartományokban, kiigazított adatok szerint, körülbelül százezerrel nőtt, majdnem 1,95 millióra. Novemberben a fogyasztói árak 3,7 százalékkal voltak magasabbak az előző évinél; Baden-Württembergben eközben egyre több munkahelyen vezettek be rövidített munkaidőt.75

    Az egyesítés után a keleti tartományok még súlyosabb munkaerőpiaci veszteségekkel éltek. A Bundesbank novemberre körülbelül 1 086 500 munkanélkülit és 13,4 százalékos arányt közölt. Néhány iparág termelése már túljutott a mélyponton, de az árak, a bérek és a munkahelyek eltérő tempóban alkalmazkodtak; a rövidített munkaidőben dolgozókat a statisztika külön számolta az állástalanoktól. A két országrész között már nem húzódott államhatár, a két munkaerőpiac mindennapjai azonban még nagyon különböztek.76

    Maastrichtban 1992. február 7-én aláírták az Európai Unióról szóló szerződést. A gazdasági és monetáris együttműködés, az uniós állampolgárság, a közös kül- és biztonságpolitika és az új döntési eljárások jogi rendje 1993. november 1-jén lépett életbe. Az aláírás és a hatálybalépés közé esett az 1992. őszi árfolyamválság: a líra és a font kikerült az árfolyammechanizmusból, a pesetát és az escudót leértékelték. A közös pénzügyi jövőről szóló szerződés mellett a valuták árfolyamának védelme maradt az ősz közvetlen feladata.77

    Délkelet-Európában közben az 1991-es szlovén és horvát konfliktus után Bosznia-Hercegovinában is háború kezdődött. A függetlenségi népszavazást követő harcokból 1992 nyarára a történeti rekonstrukció szerint mintegy 2,2 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására a boszniai térségben. Németországban családi és munkakapcsolatokat találhattak azok, akik a korábbi jugoszláv bevándorlók után érkeztek. A hatóságok 1992 májusában először három hónapra függesztették fel a háborús térségből jövők kitoloncolását. A később meghosszabbított Duldung az időleges ottmaradást tette lehetővé, a tartózkodás és munkavállalás jövőjét nyitva hagyta.78

    A háború évei alatt Baden-Württemberg a befogadás fontos helye lett. A mintegy 47 943 és 60 000 fős boszniai állományadat 1995-re és 1996-ra vonatkozik. Eközben az országban benyújtott összes menedékkérelem száma 1990-ben nagyjából 190 ezer, 1991-ben közel 260 ezer, 1992-ben körülbelül 440 ezer volt. A hivatalok az egyéni üldözés bizonyítására épülő eljárásban próbálták elhelyezni a háború elől menekülő embereket. A jogi vitát szélsőjobboldali uszítás kísérte.79

    Augusztus 22-én Rostock-Lichtenhagenben rasszista támadás kezdődött a menedékkérők fogadóhelye és a szomszédos épület lakói ellen. A megtámadottak között romániai roma menedékkérők és vietnami szerződéses munkások voltak. A környéken összegyűlt tömeg egy része támogatta a támadókat, a rendőrség fellépése elégtelen maradt. Miután a fogadóhelyet kiürítették, augusztus 24-én felgyújtották a vietnami lakók épületét. A bent rekedt emberek közül a forrás szerint akár százötvenen kereshettek menekülést a tető felé vezető átjárón. A menedékjog korlátozásáról a pártok decemberben megállapodtak, a parlament 1993 májusában döntött az alkotmánymódosításról.80

    A württembergi városok között 1846 óta közlekedett vonat. Az első stuttgarti S-Bahn 1978-ban új kapcsolatot adott, 1987-ben Ludwigsburg buszcsomópontja is megváltozott. Az állomás régi épületét lebontották. A helyén 1991-ben kezdték el a Bahn-Passage építését, a mintegy 46 millió márkás beruházásban nagyjából tízezer négyzetméternyi bérbe adható területtel. Az avatást a vasút története napra pontosan őrzi: 1992. november 19. Ugyanennek az ősznek az Atrocity körüli naptárában több dátum egymással verseng majd.81

    Amíg a pályaudvar köré üzletek szerveződtek, Stuttgartban a tartomány igazgatása, az ipar és a kulturális intézmények maradtak egymás közelében. Fautspach a községegyesítés óta Althütte térségének része volt, lakóhelyeinek történetében az erdő, a falusi munkák és a vízellátás fejlődése sokkal előbb jelent meg, mint egy hangstúdió. Az album útja három olyan helyen vezetett keresztül, ahol még ugyanannak az esztendőnek a változásai is másként voltak láthatók.82

    Az 1992-es stuttgarti koncertévad a később közreadott helyszíni naptárban egymástól eltérő zenei estékkel bontakozik ki. A Longhorn 2006-os visszatekintő jegyzéke február 9-én Overkillt, március 16-án Prongot, március 29-én a Gods of Grind keretében Carcasst tüntet fel. Április 16-ára Paradise Lost, június 11-ére Obituary kerül. Ősszel már a két közeli város koncertjei értek egymáshoz. Szeptember 20-án a ludwigsburgi Rockfabrikhoz Blind Guardian és Iced Earth fellépését kötik.131 A Longhorn naptárában szeptember 21-én Testament, szeptember 22-én GWAR szerepel.132 Október 25-én Sodom, december 13-án Helmet következett. A thrash, a lassabb death–doom és az alternatív zene mind helyet kapott a térség termeiben, miközben a második Atrocity-album már egy külön európai kiadói és koncertútvonalon indult tovább.83

    A város zenei élete más épületekben is változott. A Stuttgarter Musikschule 1992-ben a Rotebühlzentrum oktató- és koncerttermeibe költözött, a Stiftskirche orgonájához pedig hosszú szolgálatok emléke kötődött: Martha Schuster az előző évig volt orgonista, Manfred Schreier 1978 és 1994 között kántor. Másfajta zenét őriztek az éjszakai helyszínek. A Laboratorium 1972 óta, a Romy S 1978 óta, a Zapata 1980 óta, a Röhre 1985 óta működött; mellettük az OZ Keller neve is megjelent a város zenei térképén. A kilencvenes évek elejére a techno és a rave újabb, elkülönülő közönséget vonzott. Az orgonazene, a klubkoncertek és az új tánczenei esték így ugyanannak a városnak különböző, ténylegesen működő tereiben éltek egymás mellett.84

    Falk Gruber a Mainstreet Studióban az Atrocityval együtt dolgozott a felvételen. A produceri sorba az egész zenekar neve került. Krull az Aberrationnek úgy emlékezett, körülbelül négy hét jutott erre a munkára. Németországban dolgozva időnként haza tudtak menni aludni. Floridában az utazás és a rendelkezésre álló napok miatt más ütemet kellett tartaniuk. A második lemeznél Krull a közelben megnyert időt ugyanúgy fontosnak látta, mint azt, hogy a zenekar maga dönthetett a hangzásról.85

    A szalagok következő állomása a Daylight volt Stuttgartban. A keverésnél Krull dolgozott Florian Bruggerrel, elmondása szerint nagyjából két hétig. A Bauer Studiosban, Ludwigsburgban Gerd Puchelt és Krull készítette el a masztert. A hathetes időtartam így két külön munkaszakaszt foglal össze az énekes emlékezetében. A dobok hangjánál a Massacre később Wolfgang „Hasche” Hagemann közreműködését is megnevezte. Amikor 2020-ban a Mastersoundnál újramaszterelték az albumot, már a korábbi stúdiómunka eredményéhez nyúltak hozzá.86

    A két gitárt Röderer és Scharf játszotta. Ők hozták a legtöbb zenei ötletet, emlékezett Krull, de a dalok szerzői sorában ott maradt, hányszor született egy megoldás másképp. A Godless Yearshez a basszusgitáros Oliver Klasen és a dobos Michael Schwarz is zenét írt, máshol egyikük, vagy egyikük sem szerepel a dal zenei szerzői között. A produceri kreditben közös maradt az, ami a végleges produkcióhoz kellett. Az ének, a billentyűk és a szekvenszer Krull feladata volt.87

    A füzet négy regisztert sorol a vokál mellé: Robert Russ kontratenor, Stefan tenor, Johannes bariton és Florian Lothe basszus hangját. Stefan és Johannes vezetékneve bizonytalanul olvasható. A vendégénekesek jelenléte a lemez hangzásában éppolyan konkrét, mint a két gitár munkája. A nagyobb léptékű hangszerelés gondolata szintén foglalkoztatta Krullt. A 2007-es visszatekintésben már arról beszélt, hogy a hozzá szükséges pénzt nem tudták előteremteni. A kész albumon végül négy vendéghang mellé került a többi hangszer.88

    Ha az öt zenészportréról valaki átfordította az oldalt, a munkamegosztás másik rendjéhez ért. A dalok mellett az egyéni szerzők, az album élén a közös produkció, a hangszerelés sorain újra az Atrocity állt. A stúdióhoz tartozó apró betűk közben megőrizték a külső munkatársakat is. Gruber, Brugger és Puchelt külön szakaszokban dolgozott a hangon, a négy vendégénekes pedig külön magasságban szólt bele ugyanabba a zenébe. A névsor révén a kész album hangjának egyetlen szakaszát is többféle munka felől lehet követni.89

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    08 / 10

    A tíz szám és az, ami utána jön

    A Hallucinations hallgatója egyetlen történet fonalát követhette. A Todessehnsuchthoz Krull már egymástól független, költőibb szövegeket képzelt el. Halálról, hatalomról, a háború utáni tájról és a szabadság határairól külön dalok beszélnek. A lemeznek ettől még van saját eleje és vége. Ebben az ívben a nyitó zenei gondolat, az album közepén álló átvezetés és a tizedik sáv visszatérése kapja a legvilágosabban kijelölt helyet.90

    A nyitányban Krull az ágtól elváló levél képét tette Röderer zenéjéhez. Az album lassú kezdését volt, aki torzított gitárral kiemelt dallamként, más a vonósok és az üstdob érzetével együtt hallotta. A sötét, kezdetben viszonylag visszafogott hangból lesz később fogódzó: egy későbbi olvasat a gitárok dallamvezetését és már a Godless Yearsbe nyíló átmenetet is a nyitány hangjaihoz kapcsolta.91, 92

    Amikor a Godless Years elindul, az elmúlás képeit az ember saját hatalmának képei váltják fel. Négy zenész, Scharf, Klasen, Schwarz és Röderer neve áll a zenénél. A dobban váltakozó, jazzesnek hallott és blastbeates szakaszok már olyan ritmust adnak a szövegnek, amely messze van a nyitány türelmétől. Egy visszatekintésben az Unspoken Namesszel együtt ebből a két számból lehetett hallani leginkább, hogyan lett az első album technikás nyersességéből szervezettebb forma.93, 94

    Az Unspoken Namesnek a demón még címet kellett adnia az egész négyesnek, a kész albumon harmadikként jut ideje a kimondhatatlan körül maradni. A zene Rödereré és Klasené. Vannak, akik a gyorsabb, támadó lüktetést ragadták ki belőle, és vannak, akik a ritmikus éneket vagy a lassabb részek szerkesztését találták különösen erősnek. A szám belső különbségei az előfelvétel óta hozzátartoztak ahhoz a hanghoz, amelyet az Atrocity a kiadónak meg akart mutatni.95, 96

    A Defiance szövegében az erőszak próbára teszi és megtörni igyekszik az akaratot; a könyvfüzet Röderernek és Scharfnak tulajdonítja a zenét. A későbbi hallgatók közül többen a ritmikus szerkezetet és a szólót tartották emlékezetesnek, másvalakinél éppen e dalnál lankadt az érdeklődés. A következő Triumph at Dawn zenei szerzői ugyanők, ám a dalszöveg már harci képeken át jut el a zsarnokság megtöréséig. A gyorsulás egyeseknek a dal erejét adta; mások a lemez legerősebb részeihez mérve egyszerűbbnek, kisebb súlyúnak találták. Az első öt szám így a tempók váltakozásán és két eltérő ellenállástörténeten át érkezik a középső átvezetéshez.97, 98

    Az Introduction másfél percében a lemez hangja új irányba fordul, mielőtt megszólal a Sky Turned Red. A részben latin szöveg Krull nevéhez, a hangszerelés az Atrocityhoz kötődik. A következő dalban Scharf és Röderer zenéjére Krull egy romok között emlékező alak történetét írta; a Sky Turned Red már az előfelvételen is szerepelt. Az énekes később felidézte, miben különbözött a demó a végleges megszólalástól, és a klasszikus hatásokról szólva Wagnert is említette. A hallgatók egy része az átvezetés és a kórusszerű rész határán érezte ezt a kapcsolatot, egy értékelés pedig a Götterdämmerunggal vont párhuzamot. Másoknak a lassú, doomos refrén és az erősen tagolt versszak ellentéte volt a meghatározó. Konkrét, azonosított partitúrahely továbbra sem áll rendelkezésre.99, 100

    A Necropolis az emberi pusztítás képétől a temető felé halad. Scharf és Röderer dalában a szóló és a refrén más-más hallgatók figyelmét vonta magára; a közvetlenebb death metalos szerkezetet is megtörik a hirtelen tempóváltások. Ezután az A Prison Called Earth a bezártságot az egész földi létre tágítja. Röderer szerzeményének elején a demó egyik későbbi kritikusa billentyűs akkordokat hallott, amelyekből súlyos gitárhang bontakozik ki, majd a záró riff fokozatosan lelassul. A vendégének azonban megosztotta a hallgatókat: volt, aki az operai szólamot szívesebben hallotta volna hangsúlyosabban az előtérben.101, 102

    A tizedik darabban visszatér Röderer nyitótémája. A repríznek saját sáv jut, így a zenei keret akkor is észrevehető, ha valaki addig elsősorban az egyes számokban figyelte a gitárt vagy a dobot. A kazettán és a hanglemezen itt véget ér a műsor. A tizenegy tételes CD viszont még eljátszik valamit abból a közegből, amelyből az első album stúdióját is választották. Az Archangel zenéje Chuck Schuldineré. A részletes nyomtatott kredit Krull szövegét és az Atrocity átdolgozását külön rögzítette. Krull a feldolgozásról Schuldinerrel közvetlenül egyeztetett, később részben újraírt szövegről beszélt.103, 104

    Gianna Possehl képe sötét, száraz rózsákat vitt a borítóra. A kísérőfüzetben a rózsák mellé egy német aforizma került, amelyet Arthur Schopenhauernek tulajdonítottak: ha a holtakat arról kérdeznék, vissza szeretnének-e térni, fejüket ráznák. Christian Bruch öt külön zenészportréja ugyanazon a kiadványon félreérthetetlenül emberi arcokat tett a zene mellé. A német felirat a borítón a rózsák fölötti sávban olvasható. Az amerikai kiadáson ugyanott már a Longing for Death állt.105

    Koppenhágában egy fanzin kérdezője a Deathwish szóval próbálta visszaadni a címet. Krull az amerikai Longing for Death alakot említette, és arról beszélt, mennyi minden esik ki, ha a német szót egyetlen rövid angol kifejezésbe zárják. 2004-ben már azt is elmondta, hogy az angol feliratot a zenekar akarata ellenére használták. Később az expresszionista irodalmat, a háborúk emlékezetét és a német nyelv sötétebb, költői kifejezőerejét hozta fel, amikor megpróbálta megmagyarázni, miért ragaszkodott az eredetihez.106

    1992-ben a német boltokban már 131,8 millió CD fogyott, az előző év 104,2 milliója után. A kazetta 78,4 millióról 58,2-re, a hanglemez 23,8 millióról 5,1-re esett. A Bundestag későbbi összesítésében a CD az eladási érték 74 százalékát adta az előző év 62 százaléka után. Épp akkor került a boltokba a DCC és a MiniDisc is. A postán küldött kazetta közben olyasmit vitt, ami sokszor sem CD-n, sem más eladható kiadásban nem létezett: demót, próbát, koncertet vagy egy másik rajongó által összegyűjtött számokat.107

    Dima Andreyuk és Mark Riddick visszaemlékezéseiben a kazettát boríték, címzés és levél kíséri. A fanzin ugyanahhoz a hallgatóhoz másik úton jutott el. Az Atrocityval készült telefonos beszélgetés egy kis lapban és az országos Rock Hard vagy Metal Hammer kritikája között nagy volt a különbség a szerkesztés idejében és a terjesztés erejében. A zenekar számára mindegyik alkalom volt arra, hogy ne csak a borító és a kiadó mondjon valamit a lemezről. Ugyanezekben az években a Nuclear Blast, a Century Media, a Roadrunner és az 1991-es alapításúként számon tartott Massacre más-más méretben kezdett dolgozni a keményzenével. Az első Atrocity-kazetták és a későbbi többszörös kiadások e változó terjesztés két külön végén voltak.108

    A kiadás kézbe vehető példányai között apró, de fontos különbségek maradtak. A Roadrunner európai CD-jén az RR 9128. 2 és RR 9128 2 katalógusszám-változat egyaránt olvasható; a hátlap 47:22 játékidőt közöl, miközben az adatbázisban szereplő részidők összege 47:15. A Defiance szerzői adataiban az adatbázis eltér az eredeti kísérőfüzettől, amely Röderert és Scharfot nevezi meg. Az amerikai RRD 9128-as CD az angol címet is használja, a kazetta és az LP tízszámos műsorából pedig hiányzik az Archangel. A közös első tíz szám sorrendjében a lemez visszatér ahhoz a dallamhoz, amellyel elkezdődött.109

    A lemez 1992-ben több területen és hordozón indult útnak. Európában Roadracer- és Roadrunner-hanglemez, normál és promókazetta, az Egyesült Államokban kazetta és CD került a nyilvántartásokba, mellettük lengyel Metal Mind- és thaiföldi Roadrunner-kazetta is szerepel. A történet később újabb formátumokkal folytatódott: a Metal Mind 2007-ben számozott, remaszterelt CD-t adott ki, a Massacre pedig 2020-ban új vinylkiadásokat készített. Az adatbázis ezenkívül két, évszám nélkül nyilvántartott európai Roadrunner-utánnyomást különböztet meg.110

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    09 / 10

    Két naptár

    Az 1992-es év a zenekar történetében a Roadrunner-lemez éve. Egy későbbi adatsor szeptember 22-ét adja meg. Az elsődleges kiadási tanúk alapján az év biztos. A koncertjegyzék október 19-én már Párizsba viszi az együttest. Holland és belga fellépések után Stockholm és Koppenhága következik, majd Berlin, Hamburg, Ludwigsburg és München. A további őszi állomások között Lengyelország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia is helyet kap. Az európai út hazai állomásán a Rockfabrik neve áll, ahol Krull néhány évvel korábban az első saját fesztiválját rendezte.111, 112

    A későbbi kiadási nyilvántartások az Atrocity második albumát 1992. szeptember 22-ére, egy keddi napra teszik. Ugyanerre a napra keltezik a Cannibal Corpse Tomb of the Mutilated című albumának Metal Blade-féle amerikai CD-kiadását is. A két eltérő hangzású death metal-lemez időpontja így a retrospektív katalógusok lapjain találkozik; az egyidejűség a műfaj akkoriban egymás mellett élő zenei útjait rajzolja ki.133

    A szeptemberi napok változása a Stuttgart-Schnarrenberg mérőállomás adataiban különösen élesen látszik. Szeptember 22-én a maximum 27,7 fokig emelkedett, a napsütés több mint kilenc órán át tartott, és 3,4 milliméter csapadék hullott. Egy nappal később, szeptember 23-án a hőmérséklet már csak 18,3 fokig jutott, a napsütés ideje egy óránál is rövidebb volt, és 1,6 milliméter esőt mértek. A két nap eltérő mérési képét DWD-eredetű adatok helyi másodközlése őrizte meg.134

    Az EB/METRONOM korabeli hirdetése november 27-től 30-ig írja ki Berlin, Hamburg, Ludwigsburg és München dátumát. A Deicide, az Unleashed, az Atrocity és a Malevolent Creation közös neve mellé a nyomtatott hír azt tette, amire a közönségnek akkor szüksége volt: hol és mikor lesz a koncert. A mai koncertjegyzék ugyanezeknek a városoknak több helyszínét október végén sorolja. Varsó esetében a nap is eltér a különböző közlésekben. Az előre közölt koncertdátum és az utólag összeállított eseménysor két külön nyoma az útnak.113

    Koppenhágában a Nagual munkatársa a Deicide és a Gorefest társaságában adott fellépés alkalmával beszélt Krull-lal. A beszélgetést a szerkesztő szerint kint, zajos környezetben vették fel. A színpadi ugrások szabályozására is rákérdeztek. Krull annyit világossá tett, hogy ő maga nem volt ellensége a közönség szokásának. A következő évben a fellépések folytatódtak: a jegyzék márciusban Karlsruhét rögzíti Morgoth mellett, áprilisban német és svájci helyeket a Dark Millenniummal, júniusban pedig Kölledát a Pyogenesis társaságában.114

    A turnét már a kész második lemez után járta az Atrocity. Az Aberration szerkesztője egy párizsi fellépés után beszélt Krull-lal; az énekes azon az estén fáradtságuk miatt kevésbé sikeresnek érezte a koncertjüket, és különféle hallgatói reakciókat idézett fel. Ez az azonnali, közeli benyomás inkább változatos fogadtatást mutat, mint amire az album későbbi hírnevéből lehetne következtetni.115

    Az 1993-as korai ismertető már a két Atrocity-lemez közötti elmozdulásra figyelt: a death, a grind és a doom szerinte szorosabban fonódott össze, mint a bemutatkozáson. Később egy keltezetlen bírálat a zenei témák egymásba alakulását állította előtérbe. A gyors, egyhangos futamokat akkordok váltják fel, több gitármenet halad egyszerre, a robbanásszerű éneket pontos dobok tartják össze. A produkció korlátait ez a kritikus sem hallgatta el, mégis a nagy léptékű zenei gondolkodást és a halkabb énekmegoldásokat tartotta figyelemre méltónak.116

    Az új évezredben egyre gyakrabban a korai album lett a mérce, amelyhez az Atrocity későbbi fordulatait viszonyították. A Taste of Sin kislemezt bíráló szerző a Longing for Death iránti rajongásából indult ki; a Willenskraftban részleges visszakanyarodást, a Werk 80-ban újabb irányváltást hallott. Más visszatekintők nem ezt a pályafordulatot, hanem a Todessehnsucht belső hangulatát figyelték. Egy értékelés az Unspoken Names és az A Prison Called Earth technikai súlyát a sötét keret erősítőjének tekintette. Akadt ugyanakkor olyan hallgató, aki a zenészek tudását és a veszélyes tempókat nagyra becsülte, mégsem érezte mindenütt egységesnek a lemez eltérő hangulatait.117

    A 2000-es évek fórumain és zenei adatbázisaiban a hallgatók mind több részletet próbáltak szavakba foglalni. A thrashriffek, blastbeatek, lassú atmoszferikus szakaszok és önálló basszusötletek váltakozását egyikük a lemez erényének tartotta; egy másiknak az első találkozáskor éppen a bonyolultság jelentett akadályt. Később ez utóbbi Michael Schwarz precizitását és a lassabb részek belső rendjét ismerte el, de a vendégéneket szívesebben hallotta volna nagyobb térrel. A Celtic Frost neve az operai és extrém éneket egymás mellé helyező korábbi példaként került elő. Egy harmadik értelmezésben a komor atmoszféra és a riffek mellett különösen a nyitó motívum visszatérése adott összetartást a lemeznek.118

    A figyelem idővel a hangszeres részletek felé is fordult. Egy 2013-as kritika szerzője a pergő, a tamok és a basszus apró kitérésein követte a zenei mozgást; Krull énekhangja számára a Napalm Death Harmony Corruption-korszakát idézte. Egy 2011-es írás a basszus és a dob szerepében találta meg a szokatlan gitármenetek követhetőségének kulcsát. A floridai death metal és a német thrash párhuzama több helyen visszatért, de eltérő hangsúlyokkal: volt, aki a ritmusszekció tartását emelte ki, míg egy 2018-as értékelés a nyitótételből végigvonuló vezérmotívumot hallotta szinte az egész albumon. Utóbbi az Atheist Unquestionable Presence és az At the Gates The Red in the Sky Is Ours című lemezeihez mérte a vállalkozás léptékét.119

    A borító száradó rózsái felől sokan más zenei világot vártak. Egy 2018-as szerző visszaemlékezésében már az 1992-es bolti találkozáskor elég volt a kép, hogy kezébe vegye a lemezt; később az A Prison Called Earth vált számára a meghatározó darabbá, a Defiance viszont kevésbé győzte meg. Egy 2026-os fórumozó hosszú ideig a Das Ich-hel közös Die Liebe alapján ítélte meg az Atrocityt, és emiatt távol maradt tőle. A későbbi gótikus arculatot és a Todessehnsucht borítóját látva erősebb death–doom jelenlétre számított, végül azonban a lassabb és dallamos részeket ritkábbnak, a death metalt pedig meghatározóbbnak hallotta. Tisztességes lemeznek tartotta, de úgy vélte, nemigen fog hamar visszatérni hozzá.120

    A korong mellett a kiadvány képe is több helyre eljutott. A rózsák és a füzetben a halál utáni visszatérésről szóló gondolat más irányból közeledett ugyanahhoz a témához, amelyet a nyitó versben az ágtól elszakadó levél jelölt. A fényképet meg lehetett látni előbb, mint hogy valaki hallotta volna a különös ritmust, az operai éneket vagy a tizedik sávban visszatérő kezdést. Akinek a borító jelölte ki az első várakozást, a lemez végére saját válasza lehetett rá.121, 122

    ← Előző fejezetKövetkező fejezet →A könyv elejeOldal teteje
    10 / 10

    A lemez részévé lett emlékek

    Krull 2012-ben idézte fel azt az augsburgi esetet, amikor elmondása szerint az ifjúságvédelemnél felhívásnak értették a Todessehnsucht szót, és kezdeményezték a lemezbemutató leállítását. A történet szereplőinek nyilvános emlékezetében az énekes változata maradt fenn. Ugyanaz a szó, amelyet Koppenhágában nehéz volt lefordítani, Augsburgban szerinte olyan következménnyel fenyegetett, amely jóval a lemez zenéjén kívül esett.123

    A korai death metal után az Atrocity lemezei egyre eltérőbb hangzások felé fordultak. A Blut 1994-ben sötétebb képeket keresett; a Die Gottlosen Jahre későbbi visszaemlékezései külön történetként őrizték az erdélyi legendákat és a videóforgatást. A Calling the Rain a különféle hangok és hangszerelések szerepét növelte, a Willenskraft idején már az elektronikus eszközök és az új stúdiómódszerek kerültek elő, a Werk 80 pedig feldolgozások felé vitte a zenekart. Ezeket a változásokat sokan továbbra is az 1992-es albumhoz mérték. Egy korai death metalos korszakot kedvelő kritikus ezért nehezebben követte az új műveket; más hallgatók a Todessehnsucht sötét atmoszférája után a Blut és a Calling the Rain felé is nyitottak maradtak.124, 125

    2004-ben, az Atlantis idején Krull már egy hosszú, kísérletező pálya részeként tekintett vissza az első két nagylemezre. A vele interjúzó Tosso Bauer ugyanakkor egy későbbi felállás tapasztalatait hozta a beszélgetésbe. Krull elmondása szerint 2007 táján új feladat kezdett körvonalazódni: össze kellett gyűjteni a régi fényképeket és filmeket az egykori tagoktól, ismerősöktől és munkatársaktól. A Die Gottlosen Jahre eredetileg rövidebbnek készült, végül többórás lett, és még így sem fért bele minden történet. Az 1992-es Todessehnsucht emlékezete a későbbi interjúkban is új megvilágításba került: 2018-ban az expresszionista irodalom, 2022-ben a négy demódal, 2023-ban az angolra változtatott cím kapott hangsúlyt.126

    A négy 1991-es felvétel az album után is megmaradt. Krull a Mastersoundban őrizte a szalagokat. Az Unspoken Names előbb hozzáférhetővé vált, a társai hosszabb ideig vártak. A teljes anyag új kiadását eredetileg 2021 novemberére tervezték, a járvány alatti vinylgyártási fennakadások miatt 2022 januárjára csúszott. Krull a remasztert frissítésként írta le, mert az eredeti felvétel hangját már a maga idejében is értékesnek tartotta. A későbbi bíráló a billentyűs indítások, a feszes dobjáték és a finoman különböző albumverziók felől hallgatta végig ugyanazt a négy számot. Ami 1991-ben a következő lemez egyik feltétele volt, 2022-ben megmutatta, mi minden állt készen már a kiadó döntése előtt.127, 128

    A címadó dallamnak a tizedik számig kell várnia, hogy újra a saját nevén szólaljon meg. Addig más dalok szerkezete, emberi hangok és tempók kerültek közé. A repríz után a CD még ad egy idegen eredetű darabot, a rövidebb album ott ér véget, ahol visszatalált az elejéhez. A füzet szélén Fautspach, Stuttgart és Ludwigsburg sorrendje ugyanaz marad. Amikor a zene a kezdő témához visszaér, már tudni lehet, mi minden történt a három név között.129, 130

    ← Előző fejezetA könyv végeA könyv elejeOldal teteje

    Források és hivatkozások · 134

    A teljes, forrásokkal és forráskritikával ellátott jegyzetek az alábbiakban olvashatók. A regény felső indexe egyúttal közvetlenül az adott jegyzet saját, teljes oldalát nyitja.

    Történeti és dokumentációs jegyzetek · 117

    001. Az eredeti 1992-es CD-füzet stúdiókreditjei és Krull felvételi visszaemlékezése

    Regényhely: A nevek a füzet szélén — Három helységnév áll egymás közelében a Todessehnsucht első kiadásának kísérőfüzetében

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti 1992-es Roadrunner-CD 2. füzetoldala három külön munkafázist nevez meg: Mainstreet Studio, Fautspach (felvétel), Daylight Studios, Stuttgart (keverés), Bauer Studios, Ludwigsburg (maszterelés). A kredit az elvégzett munkákat és a helyszíneket elsődlegesen bizonyítja, de nem közli a felvétel és a keverés napra pontos hosszát. Alex Krull korabeli nyilatkozata szerint a promókazetta stúdiójában mintegy négy hetet töltöttek a nagylemez felvételeivel, és az anyagot további két héten át, egy másik, stuttgarti helyen keverték.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Underground Empire, 1991
    3. Aberration, 1993
    4. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    002. Stuttgart és Ludwigsburg zenetörténeti helyei — korabeli albumstúdiók

    Regényhely: A nevek a füzet szélén — A nyomtatott sorok szerint a felvétel az erdővidéki Fautspachban kezdődött

    Dokumentált bizonyító részletek: A stuttgarti Stiftskirche orgonájának 1381-es írásos nyoma és a württembergi udvari zene szerveződése a települések külön történeti rétegét jelzi. A helyszínek zenetörténeti párhuzama elbeszélői szerkesztés; ebből nem következik, hogy a zenekar a stúdiókat e történet miatt választotta volna. A 18. századi fejlődéshez hozzátartozik a stuttgarti és ludwigsburgi udvari székhelyek váltakozása. Az udvari zenészek és a kanonokok együttműködése a 15. században kimutatható, a württembergi udvari kápolna 1495-re már énekeseket, kapellknabékat, trombitásokat és más hangszereseket foglalkoztatott.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés
    2. Prof. Dr. Joachim Kremer · La Didone abbandonata (Stuttgart 1763) – Niccolò Jommelli · Landesarchiv Baden-Württemberg / Prof. Dr. Joachim Kremer · Történeti szakismertető; tárgyidő 1753–1769
    3. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete · Stadt Ludwigsburg – városháza · 1704–1992 (áttekintő helytörténet; online kiadás dátuma nincs megadva)
    4. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója
    5. Underground Empire, 1991

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    003. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A legrégebbi réteg a Neckarhoz visz

    Dokumentált bizonyító részletek: A Stuttgart városa által közölt történeti áttekintés Bad Cannstattnál, a Neckar kanyarulatában Kr. u. 90 körüli római erődöt azonosít; a Liudolfhoz kapcsolt 950 körüli ménesalapítást hagyományként, nem biztosan adatolt alapító eseményként kezeli. A 12. századi névemlítés és a 13. századi városi jogi fejlődés külön időréteg. A 14. század eleji grófi rezidencia- és sírhelyáthelyezés a Stiftskirche körüli építészetet és városfejlődést is érintette. Ez helytörténeti háttér, nem az Atrocity személyes zenetörténete.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21
    2. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    004. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete

    Regényhely: Udvar, város, erdő — Eberhard Ludwig 1704

    Dokumentált bizonyító részletek: A felhívás a kastély közelében új letelepedők számára telket és építőanyagot, valamint időben korlátozott közteherviselési kedvezményeket ajánl. Eberhard Ludwig württembergi herceg eleinte csupán vadász- és nyári tartózkodásra alkalmas kastélyt kívánt építeni az Erlachhof területén; a rezidenciakastély építését 1704-ben kezdték. Az ismertetés három lényegesen eltérő évszámot kapcsol a várossá váláshoz: 1704 a rezidenciakastély alapkövének ideje; 1709-ben Eberhard Ludwig első telepeseket csábító felhívása; 1718. szeptember 3-án hercegi rescriptum a városi státuszról, a rezidencia és harmadik württembergi főváros rangjáról. Eberhard Ludwig további ösztönzőként hivatali épületek építtetésére hívta fel közigazgatási egységeit, amelyeket kegyenceinek ajándékozott; a város növekedéséhez az állami-hivatali apparátus és az udvari patronázs is hozzájárult.

    Forrásadatok:

    1. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete · Stadt Ludwigsburg – városháza · 1704–1992 (áttekintő helytörténet; online kiadás dátuma nincs megadva)
    2. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)
    3. Stadt geworden! – forrásválogatás a várossá válásról · Stadtarchiv Ludwigsburg / városi kiadványok · 2018 (várostörténeti digitális bemutatás)
    4. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    005. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A szabályos utcák, a piac és a jellegzetes polgárházak lassan városi alakot adtak Ludwigsburgnak, a megélhetést mégis sokáig az udvar jelenléte vagy távozása határozta meg

    Dokumentált bizonyító részletek: Az udvar 1764–1775 közötti újbóli jelenlétéhez kapcsolódóan az 1774-es lakosságszám 11 607-re ugrott; az udvar távozását ismét nagy visszaesés követte (PDF 52–53.). A tanulmány szerint a lélekszám 1718-ban 600, 1733-ban 5668, de az 1733-as udvar-visszaköltözés után mintegy 2443 főre zuhant (PDF 51., nyomtatott 53. o.). Eberhard Ludwig halála után a lakosság fele elhagyta a várost, mert utóda, Carl Alexander Stuttgartból kormányzott; ez a múzeum visszatekintő, nagyságrendi közlése, nem közvetlenül igazolt korabeli háztartás-összeírás. Carl Eugen 1764-ben ismét Ludwigsburgot választotta rezidenciájának, és az eredeti városrészt Carlsstadttal bővítette.

    Forrásadatok:

    1. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete · Stadt Ludwigsburg – városháza · 1704–1992 (áttekintő helytörténet; online kiadás dátuma nincs megadva)
    2. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)
    3. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    006. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: Udvar, város, erdő — Württemberg 1495-ben lett hercegség

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1618–1648 közötti harmincéves háborúban a város a forrás becslése szerint a körülbelül tízezres korábbi népességről mintegy 4500 főre esett vissza; ez a háborús terhek és járványok együttes következménye volt. Württemberg 1495-ös hercegséggé emelését a reformáció és reneszánsz 16. századi folyamata követte. A harmincéves háború és járványok a község helyi történeti emlékezetében súlyos pusztítást okoztak; a forrás Schöllhütte egy időre teljes elnéptelenedését említi, pontos év nélkül.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21
    2. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    007. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A beutelsbachi kanonokok 1321 táján kerültek Stuttgartba

    Dokumentált bizonyító részletek: A korai udvari zenei élet meghatározó tagjai között a forrás Sebastian Virdungot és a 16. század elején Heinrich Fincket nevezi meg. A beutelsbachi kanonoki közösséget 1321 körül költöztették Stuttgartba, a stiftskirchei orgona első biztos nyoma 1381-ből való.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    008. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A rendtartásban 1618-ban öt zenész állt egy zenemester mellett

    Dokumentált bizonyító részletek: A forrás szerint 1618-ban alakították meg a Stiftsmusik intézményét, kezdetben egy mester és öt zenész részvételével, az egyházi ének kíséretére is; a harmincéves háború, különösen az 1634-es nördlingeni csata nyomán pénzügyi visszaesés következett. Az 1650-es évektől Philipp Friedrich Boeddecker munkája és az új orgona berendezése a többkórusos és hangszeres templomzene helyi újjáéledését mutatja.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    009. A ludwigsburgi udvar zenei élete — Jommelli és Noverre

    Regényhely: Udvar, város, erdő — 1728-ban a zenekart Ludwigsburgba helyezték át

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1761-ben Ludwigsburgban létesített Académie des Arts és a württembergi udvari opera kiemelt kulturális intézmények voltak. A forrás szerint Niccolò Jommelli operakarmesteri megbízatása 1754-től kapcsolódik a hercegi udvarhoz, és az 1750-es, 1760-as években nagyszabású színpadi és egyházzenei műveket komponált és szólaltatott meg. Carl Eugen időszaka a színház, az opera, a balett és a zenészképzés kibővülését hozta, többek között Niccolò Jommelli és J. G. Noverre balettmester működésével. A két uralkodó, Eberhard Ludwig és Carl Eugen alatt a kastély összesen 28 éven keresztül szolgált württembergi rezidenciaként; ez összesített időtartam, nem a két uralkodó folyamatos és azonos évekre eső tartózkodása. Carl Eugen 1764-ben ismét Ludwigsburgot választotta rezidenciájának, és az eredeti városrészt Carlsstadttal bővítette.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés
    2. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)
    3. Prof. Dr. Joachim Kremer · La Didone abbandonata (Stuttgart 1763) – Niccolò Jommelli · Landesarchiv Baden-Württemberg / Prof. Dr. Joachim Kremer · Történeti szakismertető; tárgyidő 1753–1769

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    010. Prof. Dr. Joachim Kremer — A stuttgarti harmadik változatot 1763

    Regényhely: Udvar, város, erdő — 1763

    Dokumentált bizonyító részletek: A stuttgarti harmadik változatot 1763. február 11-én, Carl Eugen herceg 35. születésnapján játszották a Hoftheaterben. A befejezés Jean Georges Noverre koreográfiájával és Florian Deller zenéjével előadott „La Gloria e il trionfo di Nettuno” balettbe fordult át, amely az esti díszvacsorához kapcsolódott.

    Forrásadatok:

    1. Prof. Dr. Joachim Kremer · La Didone abbandonata (Stuttgart 1763) – Niccolò Jommelli · Landesarchiv Baden-Württemberg / Prof. Dr. Joachim Kremer · Történeti szakismertető; tárgyidő 1753–1769

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    011. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A Sechselberg múltját őrző községtörténet első biztosabb írásos támpontja az 1027-es, II

    Dokumentált bizonyító részletek: A települések történeti első említése eltérő mélységű: Lutzenberg 1407, Kallenberg 1408, Schöllhütte 1459. Althütte mint önálló község csak 1819-ben jött létre (ekkor Lutzenberg, Kallenberg, Nonnenmühle és Voggenhof résztelepülésekkel), addig az Unterweissachhoz kapcsolódó közigazgatási és bíráskodási rendszerhez tartozott.

    Forrásadatok:

    1. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    012. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet

    Regényhely: Udvar, város, erdő — Andreas Kieser 1686-os ábrázolásán Fautsbach néven szerepel a falu

    Dokumentált bizonyító részletek: Sok család otthon faragott gereblyéket, amelyeket vándorárusítással értékesítettek; egy 1855-ös egyházi okiratra hivatkozó közlés mintegy 40 ezer elkészített gereblyét említ. A harmincéves háború és járványok a község helyi történeti emlékezetében súlyos pusztítást okoztak; a forrás Schöllhütte egy időre teljes elnéptelenedését említi, pontos év nélkül. Külön üvegtörténeti egység foglalkozik az egykori olvasztókemencékkel és a helynév „Hütte” utótagjával: az üvegkészítés valódi, korábbi megélhetési ágazat volt, és a környék több településneve is ehhez hasonló történeti munkamegosztásra vezethető vissza. A gereblyekészítő műhely bemutatója, a később hozzáadott bognárműhely és az eredeti tanterem helyén kialakított történeti bemutató a kézzel végzett munka, szerszámhasználat és a mezőgazdasági élet együttes gazdaságtörténeti értelmezését segítik.

    Forrásadatok:

    1. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója
    2. Fautsbach: Sechselberg, Althütte – 1686-os levéltári ábrázolás · Landesarchiv Baden-Württemberg, Hauptstaatsarchiv Stuttgart · 1686 (eredeti térképi/ábrázolási forrás)
    3. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    013. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás — A Heimat-Museum 1988

    Regényhely: Udvar, város, erdő — Az 1873-ban épült althüttei iskolában 1888

    Dokumentált bizonyító részletek: A Heimat-Museum 1988. április 30-án nyílt meg az 1873-ban emelt egykori iskolaépületben. A honlap fontos alkotmánytörténeti összefüggést említ: az általa Württemberg-Badenben kezdeményezett, fegyveres katonai szolgálat kényszere ellen irányuló jogi szabályozás gondolata 1949-ben, módosított megfogalmazással bekerült a Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvénye 4. cikkének (3) bekezdésébe, a lelkiismereti alapon történő fegyveres szolgálatmegtagadás védelmeként.

    Forrásadatok:

    1. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    014. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás

    Regényhely: Udvar, város, erdő — Az erdőből jött a vezetékes víz is

    Dokumentált bizonyító részletek: Fautspachban a Lambach-féle történeti vízpumpa két Ochsenhau-forrás 0,77 liter/másodperces vízhozamát használta; a múzeumi ismertetés szerint a készülék 1929-től vezetéken szolgáltatott vizet. A második, a Strümpfelbachtal természetvédelmi térségben, Nonnenmühle közelében található berendezés 1937-től Althütte vízellátásában játszott szerepet, 63 liter/perc kapacitással.

    Forrásadatok:

    1. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok
    2. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója
    3. BKZ – a cikk szerzője nem azonosított · Holpriger Start in eine gemeinsame Zukunft – Fautspach/Sechselberg közigazgatási reform · Backnanger Kreiszeitung (BKZ) · 2021 (visszatekintő cikk az 1971–1972-es eseményekről)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    015. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet

    Regényhely: Udvar, város, erdő — A Sechselbergben 1971

    Dokumentált bizonyító részletek: Az akkori sechselbergi testület Althüttével, Murrhardttal és a Weissacher Tal településeivel is tárgyalt; ezzel a végső döntés nem egyszerű, előzetes konszenzusból következett. 1971. május 23-án Sechselbergben és részeiben lakossági véleménynyilvánítást tartottak, és a leadott szavazatok több mint 58%-a Althüttét részesítette előnyben. 1971. május 27-én Walter Sipple althüttei és Peter Beck sechselbergi polgármester a waldenweileri Rößle vendéglőben írta alá az egyesülési szerződést. Gotthold Muff egykori sechselbergi tanácstag szerint a helyiek nem egyetlen központ felé fordultak: Sechselberg egy része a Weissacher Tal, másik része Althütte, Fautspach inkább Murrhardt felé tájékozódott, Waldenweiler pedig megosztott volt. A jelenlegi Althütte 1971. július 1-jén jött létre, amikor az addig különálló Althütte és Sechselberg község önként egyesült.

    Forrásadatok:

    1. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója
    2. BKZ – a cikk szerzője nem azonosított · Holpriger Start in eine gemeinsame Zukunft – Fautspach/Sechselberg közigazgatási reform · Backnanger Kreiszeitung (BKZ) · 2021 (visszatekintő cikk az 1971–1972-es eseményekről)
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, amerikai CD és kísérőfüzet.

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    016. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Amikor 1816-ra az udvar végleg távozott, a városban már többféle megélhetést kellett egymás mellett fenntartani

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1816 után udvari rezidencia nélkül maradt Ludwigsburg gazdasági alkalmazkodásának korábbról hozott alapját a várostörténeti és múzeumi feldolgozások a selyem-, bőr-, fém- és posztóipar próbálkozásaival írják le. Az 1736–1737-es dologházhoz és árvaházhoz kapcsolt posztóüzem tartósabban működött; az 1758-ban alapított porcelánmanufaktúra 1824-ig maradt fenn. A helyőrség fejlődése és a kaszárnyák a bolti keresletet is alakították. A várostörténeti összefoglalók eltérő kezdőévet jelölhetnek a kaszárnyaépítésre (1736) és a garnizonváros intézményes korszakára (1737); ezek nem cserélhetők fel.

    Forrásadatok:

    1. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968
    2. Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete · Stadt Ludwigsburg – városháza · 1704–1992 (áttekintő helytörténet; online kiadás dátuma nincs megadva)
    3. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)
    4. Stadt geworden! – forrásválogatás a várossá válásról · Stadtarchiv Ludwigsburg / városi kiadványok · 2018 (várostörténeti digitális bemutatás)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    017. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016 — Az 1846

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — A stuttgarti és ludwigsburgi iparos számára a nyersanyag és a vízierő hiánya mellett a szállítás is megszabta, mekkorára nőhet a műhelye

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1846. október 1-i Ludwigsburger Tagblatt híradása szerint a Stuttgartból érkező próbaszerelvény szeptember 30-án jutott el Ludwigsburgba; az ünnepi megnyitót október 15-én tartották. A Cannstatt–Untertürkheim–Esslingen vasútépítés 1845-ben, a Cannstatt–Stuttgart–Ludwigsburg szakasz 1846 októberében zárult. Bergan bemutatja az 1836-os kormányzati előkészítést és a Neckar menti lehetséges nyomvonalak vitáját: Carl Seeger és később Alois Negrelli a korábbi Cannstatt-központú koncepcióhoz kötődő útvonalakat vizsgálta, Karl Etzel 1844-es tervével viszont a Stuttgart–Prag–Zuffenhausen–Ludwigsburg tengely került előtérbe. Stammheim és Zuffenhausen például Ludwigsburg Oberamtjához, más részek Cannstatthoz, Stuttgart Amtjához.

    Forrásadatok:

    1. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016
    2. Das S-Bahn Netz im Stuttgarter Raum / frühere industrielle Verkehrsachsen · Landeshauptstadt Stuttgart – historische Statistik · 2009-es statisztikai történeti munka

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    018. Das S-Bahn Netz im Stuttgarter Raum / frühere industrielle Verkehrsachsen

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Az iparosodással a vasút felé nyíló városrészek sem egyforma ütemben gyarapodtak

    Dokumentált bizonyító részletek: Az iparosodás a 19. század közepétől településenként erősen eltérő növekedést hozott. 1851–1900 között Stuttgart rezidenciavárosi magjában kb. +248%, Gaisburgban +428%, Bad Cannstattban +298% a közölt növekedés; ez eltérő kiinduló lakosságú települések arányszáma, nem abszolút főszám. Az 1820-as Walcker-orgonaépítő műhely, az 1824-es Nast-nyomda, a fémmegmunkáló, szövő- és későbbi élelmiszeripari üzemek a fokozatos kézműves–ipari átalakulás konkrét állomásai (PDF 54.). A katonai jelenlét tartós súlyát mutatja az 1910-es 5113 fős helyőrség 22 774 fős polgári népesség mellett (PDF 55.).

    Forrásadatok:

    1. Das S-Bahn Netz im Stuttgarter Raum / frühere industrielle Verkehrsachsen · Landeshauptstadt Stuttgart – historische Statistik · 2009-es statisztikai történeti munka
    2. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968
    3. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    019. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 1968

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — A világháború után a helyőrség leépülésével munkahelyek tűntek el

    Dokumentált bizonyító részletek: A gazdasági világválságot nem lehet elmosni az általános „iparosodás” mögött: 1927-ben 114, 1930-ban 111, 1933-ban 109, 1937-ben 98 ipari üzemet vesz számba a tanulmány (Schifferer, 1968, nyomtatott 70., 73. és 79. o.). A tanulmány az 59–60. oldalon sorolja az 1921–1928 közötti ipari telekvásárlások példáit, a 60–61. oldalon pedig külön ismerteti a Wüstenrot építőtakarék-pénztár 1928-as ludwigsburgi áttelepülésének körülményeit.

    Forrásadatok:

    1. Otto Schifferer · Die wirtschaftliche Entwicklung Ludwigsburgs von der Gründung der Stadt bis zum Beginn des 2. Weltkrieges · Ludwigsburger Geschichtsblätter, Heft 20 (1968), S. 53–80.

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    020. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Stuttgart léptéke közben gyorsan változott

    Dokumentált bizonyító részletek: A Stuttgart városának 2020-as történeti áttekintése által megőrzött népességi adatok a 19. század végi és 20. század eleji nagyvárosiasodást mutatják: az 1871 körüli 91 ezer lakosból 1910-re mintegy 286 ezer lett. A Cannstattal történt egyesülés, az állami színházak 1912-es megnyitása, majd a Weissenhofsiedlung, a Tagblatt-Turm és a Kaufhaus Schocken eltérő évtizedek városépítészeti és kulturális nyomai. A forrás intézményi visszatekintés; nem önálló, korabeli lakossági összeírás és nem metalzenei forrás.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    021. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — A nyilvános városi zene több helyen tudott közönséget szerezni

    Dokumentált bizonyító részletek: A Stiftsmusik intézménytörténete a Liederkranz 1824-es megalakulását, a Liederhalle 1864-es megnyitását és a városi hangversenyélet bővülését mutatja be. A Stuttgarter Musikschule története szerint 1857 februárjában huszonkét muzsikus és zenekedvelő támogatta a zeneiskola alapítását, majd április 15-én Sigmund Lebert vezetésével megindult az oktatás. Ezek az intézménytörténeti adatok egy szélesedő polgári zenekultúra tanúi; nem igazolnak közvetlen zenei hatást a száz évvel későbbi Atrocityra.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés
    2. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    022. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936)

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — 1896-tól Királyi Konzervatórium néven működött a stuttgarti iskola

    Dokumentált bizonyító részletek: Az intézmény 1896-tól Königliches Konservatorium für Musik in Stuttgart néven működött; a szakmai és amatőrképzési utak 1921-ben elváltak egymástól. A hivatásos képzés Württembergische Hochschule für Musik néven folytatódott, míg az amatőr szárny tanárai és diákjai új konzervatóriumi szervezetben maradtak.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    023. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — 1933 után a gyárakat és a közigazgatást a diktatúra saját céljaihoz igazította

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1944-es légi támadások nagy rombolást és körülbelül 4500 halálos áldozatot követeltek, köztük a forrás szerint mintegy 700 kényszermunkást. A nemzetiszocialista évek forrásrészét nem lehet sem kihagyni, sem kulturális díszletként kezelni: a városoldal a politikai-társadalmi kirekesztést, több mint 500 úgynevezett „eutanázia”-áldozatot, az 1941 végétől elhurcolt körülbelül 2500 württembergi és stuttgarti zsidó lakost, valamint az 1943 márciusában elhurcolt számos szinti és roma embert is megnevezi.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    024. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg — A múzeum szerint Ludwigsburg viszonylag épen maradt a háborúban

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Ludwigsburgban több épület élte túl a háborút

    Dokumentált bizonyító részletek: A múzeum szerint Ludwigsburg viszonylag épen maradt a háborúban. 1945-ben először francia, majd amerikai szövetséges egységek vették át az ellenőrzést; a katonai épületek ideiglenes befogadó- és internálási célokra is szolgáltak. Az udvar elvesztése után hosszú időre a helyőrségi funkció, majd a 20. századi ipar alakította tovább. A lényegi történeti megállapítás, hogy az Atrocity helyi működési régiójának városi tereiben a barokk örökség, a két világháború és a katonai infrastruktúra, az iparosodás és a hidegháborús amerikai jelenlét egymásra rétegződött.

    Forrásadatok:

    1. 300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)
    2. Stadtentwicklung Ludwigsburg – garnizonból civil város, Pattonville és 1970–1990 · Stadt Ludwigsburg / városfejlesztési tanulmány · 2011 körüli (történeti visszatekintés)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    025. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Otthonra ugyanakkor egyre több embernek volt szüksége

    Dokumentált bizonyító részletek: Baden-Württemberg állam 1952-ben a korábbi Baden, Württemberg-Baden és Württemberg-Hohenzollern egyesítéséből született. A huszadik század első felének urbanizációját háborús veszteségek, lakóhelyváltások és menekülthullámok törték meg; a szerző a második világháborúra kb. 320 000 háborús halottat, köztük 40 000-nél több civil áldozatot közöl a mai tartomány területére. Ezek az események a konkrét történeti szereplőkkel szerepeljenek a későbbi helyi korrajzban, kitalált családi kapcsolat vagy Atrocity-személyes hatás nélkül. 1945 után Stuttgart gazdasága, új önkormányzata és közintézményei újjáépültek; 1952-től Baden-Württemberg tartomány fővárosa. 1956-ban megnyílt az új városháza, a Liederhalle és a televíziótorony; a modernizáció során ugyanakkor több korábbi történelmi épületet elbontottak.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21
    2. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    026. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Ludwigsburg délkeleti peremén 1954-ben az amerikaiaknak épült Pattonville, lakásokkal és iskolával

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1950-es–1960-as években az ipari fejlődés és a munkaerőhiány a külföldi munkavállalók bevándorlásával járt: először Olaszországból, majd Jugoszláviából, Spanyolországból, Portugáliából és Törökországból. A kaszárnyaállomány miatt a II. világháború után jelentős amerikai katonai jelenlét szerveződött itt; 1954-ben a város délkeleti peremén a Pattonville-együttest építették ki, katonai iskolával és lakónegyeddel.

    Forrásadatok:

    1. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016
    2. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)
    3. Stadtentwicklung Ludwigsburg – garnizonból civil város, Pattonville és 1970–1990 · Stadt Ludwigsburg / városfejlesztési tanulmány · 2011 körüli (történeti visszatekintés)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    027. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Karl Adler operaénekest és tanárt 1933-ban zsidó származása miatt eltávolították a Neues Konservatorium vezetéséből

    Dokumentált bizonyító részletek: Karl Adler operaénekes és pedagógus vezette a Neues Konservatorium für Musik intézményt, majd 1933-ban zsidó származása miatt eltávolították vezetői pozíciójából. Az intézmény feloszlott és nemzetiszocialista vezetés mellett alakult újra; 1936-ban a gleichschaltungi rendszer keretében ismét feloszlatták, vagyonát a náci Kraft durch Freude keretében működő új iskola kapta.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés
    2. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    028. Zeitreise: Festspiele im Schloss – Ludwigsburger Schlossfestspiele

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — A ludwigsburgi kastélyban 1932-től indultak rendszeres koncertek

    Dokumentált bizonyító részletek: Az állami kastélykezelő történeti idővonala az 1932-től a ludwigsburgi kastélyban rendezett hangversenyekhez köti a Schlossfestspiele előzményeit. A második világháború után 1947-ben a Schlosskonzerte/Mozart-Tage keretében összesen 34 koncertet tartottak, nem egyetlen estén. A stuttgarti zeneiskola intézménytörténete külön szál: 1951-ben ifjúsági, 1953-ban felnőtt képzés indult, ezek 1968-ban szervezeti közösséget alkottak, 1976-tól városi fenntartásban működtek. A két intézmény fejlődése párhuzamos történeti háttér, nem közös intézmény.

    Forrásadatok:

    1. Zeitreise: Festspiele im Schloss – Ludwigsburger Schlossfestspiele · Staatliche Schlösser und Gärten Baden-Württemberg · 1932 és 1947-es történeti adatok
    2. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    029. Total Normahl – a Winnenden/Stuttgart régió punkja — Egy azóta is őrzött jegy 1977

    Regényhely: A műhelyek és az állomások — Hans-Peter Haag 1971 októberére tette egyik első koncertjét az Erna Schmidt együttessel

    Dokumentált bizonyító részletek: Egy azóta is őrzött jegy 1977. szeptember 28-i AC/DC-koncertet azonosít a Gustav-Siegle-Hausban. A dokumentum Hans-Peter Haag koncertszervezői életútját olyan első kézből közölt emlékekre építve mutatja be, mint az 1971 októberében egy stuttgarti katolikus közösségi teremben megtartott „Erna Schmidt”-koncert: az 1970-es évek legeleji helyi szervezés gyakorlati és pénzügyi kereteit is részletezi. A felidézett személyes történetben Dan Peter 1976-os angliai punkélményét követően Stuttgartban, a Fanny-Leicht-Gymnasium körül már 1977-ben The Beauties néven szerveződött együttes.

    Forrásadatok:

    1. Total Normahl – a Winnenden/Stuttgart régió punkja · Region Stuttgart · 2015-05-07
    2. Meister seines Fachs – Hans-Peter Haag, Music Circus · Region Stuttgart · Későbbi portré, 2015 körüli
    3. Wie der Punk nach Stuttgart kam – sajtógyűjtemény · Stuttgartpunk.de / Simon Steiner kutatási projekt · 2017-es gyűjtőoldal és másodközlések

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    030. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Az olajárválságok után a munkanélküliség olyan számokban jelent meg, amelyekből a növekedés korábbi ütemét már nehéz volt visszaolvasni

    Dokumentált bizonyító részletek: Az NSZK munkanélküliségi rátája Schildt közlése szerint 1974-ben 2,6 százalékra, 1975-ben 4,7 százalékra, majd az átmeneti enyhülés nyomán 1979–1980-ban 3,8 százalékra alakult; a második olajválság után 1982-ben már 7,5 százalékot ért el. A Zöldek az 1980-as szövetségi választáson még 1,5 százalékot értek el, 1983-ban viszont már 5,6 százalékkal jutottak a Bundestagba.

    Forrásadatok:

    1. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989 · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2002 körüli áttekintés; 1970–1989-es korszak

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    031. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Az 1977-es német ősz Stuttgart-Stammheimet is az országos hírekbe vitte

    Dokumentált bizonyító részletek: A hetvenes évek végére a szovjet SS–20 rakéták telepítésére válaszul a NATO 1979 decemberében a nyugat-európai közepes hatótávolságú fegyverek telepítését és az erről szóló tárgyalások lehetőségét egyszerre rögzítette. A belbiztonság történetéhez a hetvenes évek fegyveres szélsőbaloldali terrorcsoportjai, köztük a RAF, továbbá az 1977-es, „német őszként” ismert események tartoznak.

    Forrásadatok:

    1. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989 · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2002 körüli áttekintés; 1970–1989-es korszak
    2. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    032. Wie der Punk nach Stuttgart kam – sajtógyűjtemény

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — A stuttgarti punk első, 1977 és 1983 közé eső évei nem fértek el egyetlen klub falai között

    Dokumentált bizonyító részletek: A kialakuló hálózat Stuttgart, Tübingen, Ludwigsburg, Böblingen és Pforzheim irányába is szerveződött. A cikk szerint Steiner három éven át közel 120 egykori résztvevőt kérdezett meg, és 1977–1983 közötti stuttgarti punkközegből fanzinokat, koncertszórólapokat, lemezeket, kazettákat és fényképeket dolgozott fel.

    Forrásadatok:

    1. Wie der Punk nach Stuttgart kam – sajtógyűjtemény · Stuttgartpunk.de / Simon Steiner kutatási projekt · 2017-es gyűjtőoldal és másodközlések

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    033. Ox-Fanzine szerkesztősége — CHAOS Z – interjú a stuttgarti punk/újhullámos színtérről

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — A Karls-Gymnasiumban 1978-ra teszik a Normahl első fellépését

    Dokumentált bizonyító részletek: A környék punkfellépéseinek helyszíneit részben ifjúsági és alternatív központokként írja le; egy 1983. január 19-i, stuttgarti Mausefalle-beli fellépést a Chaos Z búcsúkoncertjeként idéz fel, ahol már későbbi Fliehende Stürme-dalok is elhangzottak. Az 1980-as első koncertjüket a sindelfingeni ifjúsági házhoz és a Normahl/Fehlprodukt fellépéséhez köti. A cikk az 1978-as stuttgarti Karls-Gymnasiumban megtartott fellépést a Winnenden környéki Normahl zenekar születésének nevezi meg. Ez a rövid forrás együtt olvasható, de nem olvasztható össze ellenőrizetlenül az Ox Fanzine Chaos Z-interjújával: az utóbbi Andreas Löhr személyes visszaemlékezése a Normahllal közös 1980-as fellépésről; a Region Stuttgart cikke a Normahl korábbi, 1978-as kezdő fellépését jelöli meg.

    Forrásadatok:

    1. Ox-Fanzine szerkesztősége · CHAOS Z – interjú a stuttgarti punk/újhullámos színtérről · Ox-Fanzine #153 · 2020 körüli online interjú (a közzététel pontos napja nem ismert)
    2. Total Normahl – a Winnenden/Stuttgart régió punkja · Region Stuttgart · 2015-05-07

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    034. SKEEZICKS – Als Hardcore neu war — Ox-Fanzine #159

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Nagold és Tübingen környékén a klubok és ifjúsági házak emléke Armin Hofmann számára a Skeezicks és az X-Mist történetével fonódott össze

    Dokumentált bizonyító részletek: Hofmann elmondása szerint testvére már korán magnós és saját készítésű hangszeres házi felvételi kísérleteket folytatott; később a Tübingen/Nagold környezetben fanzin, az ExtremMist, majd X-Mist néven ismert kazettás kiadói és levelezési kapcsolatháló épült ki. Hofmann szerint Nagold elhelyezkedése az észak-olaszországi és amszterdami koncerthálózat közötti útvonalon fontos volt a turnézó hardcore-zenekarok közlekedése szempontjából.

    Forrásadatok:

    1. SKEEZICKS – Als Hardcore neu war · Ox-Fanzine #159 · 2021 körüli online interjú

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    035. Geschichte der Rockfabrik Ludwigsburg — A klubot Thomas Müller (későbbi Filimonova néven) és Udo Heller 1984

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — 1983

    Dokumentált bizonyító részletek: A klubot Thomas Müller (későbbi Filimonova néven) és Udo Heller 1984. március 2-án nyitotta meg, eredetileg Country & Western szalonnak; az intézményi magyarázat szerint a Stuttgart környékén állomásozó amerikai katonák számára volt fontos találkozóhely. A Rockfabrik intézményi története szerint: 1983. november 30-i megnyitás egy korábbi hűtőgépgyár csarnokában; rockközpont, nem hagyományos diszkó; az intézmény saját közlése a magazinokkal, ügynökségekkel, kiadókkal fenntartott kapcsolatokról. Az oldal saját sikertörténetében a zenei magazinokkal (Metal Hammer, Rock Hard, Heavy), lemezkiadókkal, koncertügynökségekkel, zenekarokkal és menedzserekkel kialakított együttműködést hangsúlyozza.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Rockfabrik Ludwigsburg · Rockfabrik Ludwigsburg · A helyszín hivatalos története
    2. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet
    3. Bericht über 20 Jahre Longhorn · LKA Longhorn – archívum · Későbbi helyszíntörténeti közlés (2004)
    4. Rockfabrik Ludwigsburg – Geschichte: intézményi történet · Rockfabrik Ludwigsburg – hivatalos helytörténeti oldal · A webes közzététel napja ismeretlen; az intézmény 1983-as alapítását tárgyalja
    5. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    036. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936)

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Ludwigsburgban 1985-ben egy új, hangos zenekar már többféle közönség közelében próbálhatott

    Dokumentált bizonyító részletek: A turnészervezés különösen fontos emberi/részvevői története: Krull elmondása szerint első underground fesztiválját 1989 októberében a ludwigsburgi Rockfabrikban rendezte; 1990 júniusára egy másodikat tervezett, Carcasst akart főzenekarnak. Nem bizonyítja, hogy az Atrocity melyik napon lépett fel a Longhornban, milyen hangzást hallott vagy kivel találkozott. A szokatlan zene befogadása és a Sodommal közös turné jó hangulata saját tapasztalata szerinti érv; a közönség néha értetlennek tűnt, de ezt a zene eredetiségével is összefüggésbe hozza. Ez kifejezetten dokumentált kulturális és intézményi folyamat, amelyet nem szabad pusztán „folyamatos fejlődésnek” simítani. 1945 után az oktatás ismét átalakult: 1951-ben ifjúsági zeneiskola, 1953-ban idősebbeknek és felnőtteknek szóló képzés kezdődött; ezek 1968-ban Stuttgarter Musikschule e.V. szervezetté egyesültek.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal
    2. Geschichte der Rockfabrik Ludwigsburg · Rockfabrik Ludwigsburg · A helyszín hivatalos története
    3. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet
    4. Peardrop, 1990
    5. Underground Empire, 1991

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    037. Holocaust, 1991 vagy 1992

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Az első felállás még thrashből indult, és az Instigator nevet használta

    Dokumentált bizonyító részletek: Krull közlése szerint a zenekar első neve Instigator volt; az Atrocity névre váltáskor egy azonos nevű brit punkcsapatról nem tudtak. Az 53. oldalon Alex Krull a korai Instigators-időszakot eredetileg kevésbé technikás, thrashesebb stílusú zenekarként idézi fel, majd a személyi és irányváltás után 1988 tájékára helyezi a nagyobb fordulatot. A technikai death metalban a Watchtower és a Coroner nevével jelzett összetettséget a Napalm Death/Morbid Angel-féle súlyossággal összeegyeztető szándékot nevezi meg; a zenekar tagjainak teljes személyes inspirációs listájaként nem olvasható. Saját közlése szerint a zenekar 1985-ben Instigator néven alakult; a kérdésre felsorolja a korabeli tagokat (Alex Krull, Matze Röderer, Richard Scharf, Oli Klasen, Migge Schwarz), majd a 7 hüvelykes kislemezt és a Hallucinationst.

    Forrásadatok:

    1. Holocaust, 1991 vagy 1992
    2. Slayer, 1991
    3. Blasphemous, 1991
    4. Nagual, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    038. Peardrop, 1990

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — Mathias Röderer, vagy ahogy a beszélgetésekben hívták, Matze, azzal kezdte a változás magyarázatát, hogy Alexszel gyorsabb és brutálisabb zenét szerettek volna, ehhez pedig…

    Dokumentált bizonyító részletek: Matze hangsúlyozza, hogy nem teljesen új hangzásról, hanem korábbi törekvéseik logikus fejlődéséről van szó: Alexszel együtt gyorsabb és brutálisabb zenét akartak, de azonos ambíciójú társakat nehéz volt találni. Saját közlése szerint a zenekar 1985-ben Instigator néven alakult; a kérdésre felsorolja a korabeli tagokat (Alex Krull, Matze Röderer, Richard Scharf, Oli Klasen, Migge Schwarz), majd a 7 hüvelykes kislemezt és a Hallucinationst. Megemlíti a korábbi Migge dobost, aki önálló, nem átlagos hangzásra törekedett, és az új basszusgitárost, OLI-t, aki a kijelentés szerint 1989 februárja óta velük játszott. A fennmaradt kreditsor szövege: „Mathias Röderer, Richard Scharf and Oliver Klasen play Gibson and Steinberger guitars and bass guitars exclusively.”

    Forrásadatok:

    1. Peardrop, 1990
    2. Blasphemous, 1991
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    039. Melanie Arndt — Schildt szerint a csernobili reaktorkatasztrófa 1986

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — 1986

    Dokumentált bizonyító részletek: Schildt szerint a csernobili reaktorkatasztrófa 1986. április 26-án fordulópontot jelentett, növelte a radioaktív veszélytől való félelmet és a nukleáris energiával szembeni közvélemény-ellenállást, miközben az NSZK önálló környezetvédelmi szövetségi minisztériumot hozott létre. Április 28-án a svédországi Forsmark atomerőmű műszereinek mérései nyomán Nyugat-Európában előtérbe került a baleset híre.

    Forrásadatok:

    1. Melanie Arndt · Auswirkungen der Katastrophe von Tschernobyl auf Deutschland · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2016-04-18 (visszatekintés); 1986 esemény

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    040. Maastricht Treaty – a későbbi EU alapító szerződése — Az utóbbi 1987

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — 1987

    Dokumentált bizonyító részletek: Az utóbbi 1987. július 1-én lépett hatályba, és az egységes piac, a többségi döntési lehetőség és a parlament befolyásának erősítése felé mozdította a közösségeket. A 20. századi közlekedésben külön fordulat az 1978. augusztus 17-i új állomási biztosítóberendezés, az 1978. október 1-jén meginduló Stuttgart-Schwabstraße–Ludwigsburg S-Bahn, az 1980. szeptember 27-i marbachi S4-bővítés, az 1981. május 30-i bietigheimi S5, valamint az 1987. október 8-án átadott központi buszállomás és akadálymentes Franck-gyalogoshíd (nyomtatott 160. o.). A régi pályaudvari épületet 1987 októberében bontották le; a város 1990 novemberében adott engedélyt az új építéshez, az 1991 májusában ténylegesen kezdődő munkát az eredeti fejlesztő helyett végül a DIBAG vitte tovább. A Heimat-Museum 1988. április 30-án nyílt meg az 1873-ban emelt egykori iskolaépületben.

    Forrásadatok:

    1. Maastricht Treaty – a későbbi EU alapító szerződése · European Union – official founding agreements · 1992-02-07 (aláírás), 1993-11-01 (hatálybalépés)
    2. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016
    3. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    041. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — A nyugati országrész gazdasági és szociális vitái közben a béke- és ökológiai mozgalmak szereplői már intézményekben is jelen voltak

    Dokumentált bizonyító részletek: A szovjet afganisztáni beavatkozás 1979-ben, a lengyelországi hadiállapot 1981-ben és az Egyesült Államok Reagan-korszaka közben a nyugatnémet kormányok tovább igyekeztek fenntartani az NDK-val való intézményi kapcsolatokat. A helyi, békés részvétel, az ökológiai kockázatok elleni szerveződés és az új zöld politikai mozgalom között fokozatos kapcsolat alakult ki. Az 1989. október 30-ra datált, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának szánt NDK-gazdasági helyzetelemzés az állami válság gazdasági dimenziójának közvetlen iratnyoma; a gazdasági számokat és az elemzés pontos következtetéseit a jelen galériafelirat NEM ismerteti.

    Forrásadatok:

    1. Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989 · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2002 körüli áttekintés; 1970–1989-es korszak
    2. Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90 · Bundesarchiv · 1989–1990 események; későbbi hivatalos archívumi bemutató

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    042. Die harten Anfänge: METAL HAMMER in den Achtzigern

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — 1986-ban Metallica- és Slayer-lemezek kerültek ugyanannak a sajtónak a lapjaira, amely a hallgatókat gyorsaságról, énekről és dobhangról tanította vitatkozni

    Dokumentált bizonyító részletek: Az esseni Kreator Pleasure to Kill című művét a korszak hangzásvilágának egyik legszélsőségesebb, a későbbi death metal felé vezető határjelenségeként értelmezi. A szerző felidézi Mille Petrozza korábbi producerrel, Horst Müllerrel kapcsolatos elégedetlenségét, majd Harris Johns Pleasure to Kill-felvételeken végzett munkáját. Az 1987-es Into the Pandemonium műfaji újdonságát Fischer a női és operai énekhang, a kürt, hegedű és csellók, illetve a metálzenén túli hangszeres színvilág megjelenésével magyarázza. A korszak extrémmetáljában ezt szokatlannak tartotta; 2010-es visszatekintésében azt is megjegyzi, hogy az évtizedekkel későbbi gothic/black metal világban már megszokottabbá vált az ilyen eszköztár.

    Forrásadatok:

    1. Die harten Anfänge: METAL HAMMER in den Achtzigern · Metal Hammer · 2014-09-23
    2. Tom G. Warrior – visszaemlékezés a Celtic Frost Into the Pandemonium kísérleteire · Blabbermouth.net / Blistering.com interjúmásodközlés · 2010 körüli zenészinterjú
    3. Nuria Hochkirchen · Kreator: 40 Jahre Pleasure to Kill – thrash/death határ · Metal Hammer · 2026-04-01

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    043. Rock Hard – Über uns — Rock Hard

    Regényhely: Mielőtt megtelt volna a klub — A dortmundi Rock Hardot Holger Stratmann és Uwe Lerch 1983-ban még fanzinként indította

    Dokumentált bizonyító részletek: A szerkesztőség saját történeti közlése szerint az újság 1983-ban Uwe Lerch és Holger Stratmann fiatal rajongók kezdeményezéseként, fanzinként indult. A lap saját állítása szerint 1987-ben az első országos terjesztésű német fanzinné vált. Saját kronológiája szerint az első nagy koncert Nina Hagen 1987. december 14-i fellépése volt. A Nina Hagen-koncert dátumát ez is 1987. december 14-re helyezi, így ugyanaz az esemény két, egymással összefüggő intézményi elbeszélésben szerepel, nem két független elsődleges 1987-es bizonyítékként. Az 1985-ös flexibilis hangmelléklet és „Soundcheck”, az 1986-ban jelentős Metallica/Slayer-albumok visszhangja, valamint az 1989-es, Dortmundban megrendezett jubileumi koncert a nyomtatott heavy metal sajtó új nyilvánossági infrastruktúrájának egyes bizonyítható elemei.

    Forrásadatok:

    1. Rock Hard – Über uns · Rock Hard · Hivatalos szerkesztőségi visszatekintés
    2. Die harten Anfänge: METAL HAMMER in den Achtzigern · Metal Hammer · 2014-09-23
    3. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet
    4. Bericht über 20 Jahre Longhorn · LKA Longhorn – archívum · Későbbi helyszíntörténeti közlés (2004)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    044. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — 1989-ben a Blue Blood hétcolos volt az a tárgy, amelyet magukkal vihettek, ha valakinek meg akarták mutatni, hová jutottak a próbákon

    Dokumentált bizonyító részletek: A Blue Blood kislemezben Krull a brutális és technikai zene tudatos összekötésének első kísérletét látja; ekkor még színpadon is játszották a dalokat, ugyanakkor azóta továbbfejlődött a zenekar. [A Blue Blood és a következő album zenei különbsége] A régi „Blue Blood” kislemez anyagát Krull egy korai, a brutalitást és technikai igényességet összehozni próbáló lépcsőnek tekinti: úgy érzi, ugyanazokat a dalokat akkori tudásukkal már másképp írnák és jobban játszanák. A fanzinek és underground önszerveződések társadalmi fontosságáról beszél; a saját, „Rockfabrik Live” nevű dél-német regionális laphoz írt munkáját és a saját koncertszervezést is említi. [00:09:38–00:15:02] A Ludwigsburg környéki Rockfabrik több visszaemlékezésben a korai Atrocity körüli találkozóhely és helyi koncertközeg.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Depth of Pain, 1992
    3. A dokumentumfilm teljes szerzői kreditsora nincs megállapítva · Die Gottlosen Jahre – háromórás Atrocity-pályatörténeti dokumentumfilm · Atrocity hivatalos diszkográfia, DVD (2012) · 2012 (DVD)

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    045. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Az első saját underground fesztiválját Krull 1989 októberében rendezte ugyanitt

    Dokumentált bizonyító részletek: A turnészervezés különösen fontos emberi/részvevői története: Krull elmondása szerint első underground fesztiválját 1989 októberében a ludwigsburgi Rockfabrikban rendezte; 1990 júniusára egy másodikat tervezett, Carcasst akart főzenekarnak. Egy koncerttervből öt rendezvény lett három országban, végül összesen kilenc országra terjedő út.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    046. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — A Blue Blood postán is rendelhető maradt

    Dokumentált bizonyító részletek: A Depth of Pain 1992-es korabeli Krull-interjújában a Blue Blood még postán rendelhető kislemezként jelenik meg; a négyezret meghaladó eladást maga a zenész állítja, nem független számadás igazolja. Krull a régi dalokat az addig megszerzett hangszeres tapasztalat fényében újraírhatónak és újrajátszhatónak tartja. A Die Gottlosen Jahre későbbi dokumentumfilmjének korai visszaemlékezéseiben a pincében, majd hideg gazdasági épületben/garázsban zajló próbák és a levelezéses kazettacsere külön gyakorlati keretet adnak. A két időréteg nem azonos: a film visszatekintés, a Depth of Pain a korszak közeli közlés.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. A dokumentumfilm teljes szerzői kreditsora nincs megállapítva · Die Gottlosen Jahre – háromórás Atrocity-pályatörténeti dokumentumfilm · Atrocity hivatalos diszkográfia, DVD (2012) · 2012 (DVD)

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    047. Morrisound és Sunlight — két különböző death metal hangkép

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Tampában, a Morrisound falai között Scott Burns a gyors és sűrű death metal hangzásának részleteivel dolgozott

    Dokumentált bizonyító részletek: A korábbi kisebb stúdió nyolcsávos Otari gépén kezdődött az Obituary *Slowly We Rot* felvétele; a későbbi 56th Street-i Morrisoundban fejezték be. A Skogsberg által leírt meghatározó fordulat a Nihilist 1988-as második demója volt, amelynél a később Sunlight-hangzásként azonosított gitár- és dobarány kialakulni kezdett. Skogsberg elbeszélése szerint már a hetvenes években kísérletezett házi felvételekkel, a nyolcvanas években nyolcsávos magnóval kezdett együtteseket. A múzeumi kronológia a Morbid Angel Altars of Madness felvételét 1988 decemberére, a tampai Morrisound stúdióba helyezi, az 1989. május 12-i megjelenést és az Earache kiadót közli. A feszes gitárhangzás és a dobütések határozott elkülönülése a cikk szerkesztői hangképértelmezése; a technikai módszerek részletei a Burns által mondottakra külön visszavezethetők.

    Forrásadatok:

    1. Tampa Bay Museum of Metal – Morbid Angel Altars of Madness · Tampa Bay Museum of Metal · Múzeumi online kronológia; tárgyév 1989
    2. Sam Retzer · Scott Burns: The Definition of Death Metal · Tape Op Magazine · 2026-os későbbi Scott Burns interjú
    3. Death metal och kommunism – Tomas Skogsberg / Sunlight Studios · Proletären · 2015 körüli interjú

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    048. Nuclear Blast Records – About Us — Nuclear Blast Records

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Dortmundban Robert Kampf 1988-ban a Century Media megalapításával nyitott új utat a zenekaroknak

    Dokumentált bizonyító részletek: A kiadó saját szövege szerint Markus Staiger 1987-ben alapította a Nuclear Blast Recordsot Németországban, eredetileg a punk és hardcore színtér iránti érdeklődésből. A Century Media saját leírása szerint 1988-ban Dortmundban ténylegesen „bedroom label”-ként, kisléptékű otthoni vállalkozásként indult. Grewe elmondása szerint a kiadóknak és magazinoknak szétküldött anyagokra sokáig nem kaptak választ, míg Robert Kampf a frissen formálódó Century Media részéről érdeklődött. Egy következő lemezhez akkor még azt is felvetette, hogy Scott Burns Németországban dolgozzon velük; ez 1991-es terv, nem az 1992-es lemez tényleges stúdiókreditje. 35–38. sor. Az 1987-es punk/hardcore kezdet a dél-német extrém metal intézményes kiadói közegét segít értelmezni.

    Forrásadatok:

    1. Nuclear Blast Records – About Us · Nuclear Blast Records · Hivatalos kiadótörténet
    2. Century Media Records – The Label · Century Media Records · Hivatalos kiadótörténet
    3. Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások · Voices from the Darkside · Későbbi résztvevői interjú, weboldal dátuma bizonytalan
    4. Peardrop, 1990

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    049. Bericht über 20 Jahre Longhorn — LKA Longhorn – archívum

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Stuttgartban ugyanakkor már egészen más gitár- és ritmusvilágokat is lehetett hallani

    Dokumentált bizonyító részletek: Az Einstürzende Neubauten szereplése a Longhornban a stuttgarti koncertvilág műfaji tágulását segít dokumentálni: az intézmény 1980-as évekbeli történeti forrásaiban a rock, punk és más alternatív műfajok mellett avantgárd, ipari jellegű produkciók is helyet kaptak. A stuttgarti fellépés helyszíne az LKA Longhorn, a fellépő társzenekar a The Young Gods. Az 1988-as fellépők közül a soul Bobby Womackot, az industrial/new wave The Neon Judgementet, az Einstürzende Neubautent, az Uriah Heepet, Bo Diddley-t, valamint a country Truck Stopot és a brit punk The Exploitedet is megnevezi. Müller felidézi, hogy a 80-as évek elején a Stuttgart környéki amerikai katonai létesítményekben élő vendégkör a más klubokban tapasztalt bejutási tilalmak miatt saját találkozóhelyet keresett.

    Forrásadatok:

    1. Bericht über 20 Jahre Longhorn · LKA Longhorn – archívum · Későbbi helyszíntörténeti közlés (2004)
    2. Einstürzende Neubauten – 1988-as LKA Longhorn fellépés kronológiája · From The Archives – koncertkronológia · Kronológia, eredeti esemény 1988-07-04

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    050. Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — 1989

    Dokumentált bizonyító részletek: November 9-én a fal megnyitását, 17-én Hans Modrow kormányfő első kormánynyilatkozatát, december 3-án az SED Központi Bizottságának határozatát követik a gyűjtemény tételei. A galéria 1989 júniusából a nyugatnémet állandó képviseletnek az NDK belső állapotáról küldött jelentését, majd 1989. szeptember 20-i, ellenzéki csoportokról szóló jelentését is felsorolja.

    Forrásadatok:

    1. Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90 · Bundesarchiv · 1989–1990 események; későbbi hivatalos archívumi bemutató

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    051. Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — 1990 februárjában már a választást készítették elő

    Dokumentált bizonyító részletek: Április 6-án Sabine Bergmann-Pohl népkamarai elnökké választásához, április 12-én Lothar de Maizière kormányalakításához kapcsolódó forrásnyomok következnek. A galéria a külpolitikai dimenziót a február 21-i, a kettő plusz négy tárgyalások előkészítéséről szóló Germelmann-feljegyzéssel jelöli; a belpolitikai intézményi döntést az 1990. augusztus 23-i népkamarai csatlakozási határozat, az augusztus 25-i parlamenti elnöki levél és az augusztus 31-i Schäuble–Krause egyesülési szerződésaláírás. A cikk elbeszélésének közvetlen jogi csúcspontja: a berlini fal 1989. november 9-i megnyitása, az 1990. augusztus 31-i egyesülési szerződés, majd 1990. október 3-ának a szerződéssel törvényes egységnappá válása.

    Forrásadatok:

    1. Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90 · Bundesarchiv · 1989–1990 események; későbbi hivatalos archívumi bemutató
    2. Der Tag der deutschen Einheit – 1990. október 3. dokumentumai · Bundesarchiv · 1990-10-03 (esemény), 2015 (bemutató)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    052. Der Tag der deutschen Einheit – 1990. október 3. dokumentumai — Az 1953

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Az új ünnep egy régi nap helyére került

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1953. augusztus 4-i törvény (BGBl. I 1953, S. 778) június 17-ét a Német Egység Napjává és törvényes ünneppé tette. Az 1953. június 17-i keletnémet tiltakozás a munkanormák emeléséhez és az ellátási nehézségekhez kapcsolódott. Baden-Württemberg 1952-ben Baden, Württemberg-Baden és Württemberg-Hohenzollern egyesítéséből született. A népességtörténeti tanulmány a mai tartomány területét vizsgálja történeti metszetekben.

    Forrásadatok:

    1. Der Tag der deutschen Einheit – 1990. október 3. dokumentumai · Bundesarchiv · 1990-10-03 (esemény), 2015 (bemutató)
    2. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    053. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — A Carcass koncertje köré tervezett út még nem létezett, amikor Krull a meghívásról beszélt velük

    Dokumentált bizonyító részletek: Egy koncerttervből öt rendezvény lett három országban, végül összesen kilenc országra terjedő út. A szervezői/zenészi terheket súlyosnak, de sikeresnek írja le, átlagosan kb. ötszáz látogatót, egy csehszlovákiai koncertre kétezer embert említ. A Nuclear Blasttal kötött szerződést korabeli üzleti szervezési kérdésnek nevezi; a Carcasszal közös koncertút nagyobb fellépéseit saját emlékei szerint idézi fel, a csehszlovákiai Ostravában körülbelül kétezer fős közönségről beszél. A megjelölt időszakot nem lehet konkrét háborús eseményhez vagy naphoz külön bizonyítás nélkül hozzárendelni. [8. o., korai turnészervezés és műfaji helyzet] Krull az Atrocity–Carcass-turnét személyesen kedvező élményként idézi fel, a párizsi koncertet emeli ki.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Spikehead, 1991
    3. Blasphemous, 1991

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    054. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — A Hallucinations stúdióját is a turnénaptár mellé kellett írni

    Dokumentált bizonyító részletek: Az amerikai Morrisound döntésének hátterében több elvetett lehetőséget nevez meg: Harris Johns az időbeosztás miatt nem fért össze a már tervezett Carcass-turnéval, Fleming Rasmussen túl drága lett volna, a zenekar korábban Scott Burns keverésén gondolkodott, majd úgy döntött, az egész első LP-t Floridában veszik fel. A felvételi út valódi személyes kapcsolatait említi: az Obituary dobkészletet adott használatra, a helyszínen Incubus-, Obituary-, Deicide- és Morbid Angel-tagokkal találkoztak (különböző közelséggel). A Hallucinations a tampai Morrisound stúdióban, Scott Burns részvételével készült; a felvételt feszítettnek, de sikeresnek értékelte, és hangsúlyozta a továbblépés igényét. Krull felidézi az Instigators-demó önálló elkészítését, a Carcass-turnét és a Hallucinations turnék közé illesztett, megközelítőleg 5–7 napos floridai felvételét.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Holocaust, 1991 vagy 1992
    3. Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09
    4. Tampa Bay Museum of Metal – Morbid Angel Altars of Madness · Tampa Bay Museum of Metal · Múzeumi online kronológia; tárgyév 1989

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    055. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Az első lemezen végig lehet követni egy lány tragikus történetét

    Dokumentált bizonyító részletek: Krull elmondja a Hallucinations Giger-borítójának kiválasztását: absztrakt képet kerestek, Dalí és Giger neve merült fel, végül egy konkrét Giger-alkotást választottak, Krull személyesen telefonált a művésznek, és előzetes kazettát küldött neki. A Hallucinations anti-drog-koncepcióját részletesen ő maga magyarázza: saját absztinens és drogellenes álláspontjából indult ki, a témát egyetlen dalnál nagyobbnak érezte, ezért zenekartársainak egész albumra épülő, fiktív történetet javasolt. A Hallucinations drogfüggőségi történetét egy fiatal lány társadalmi és családi körülményeihez kapcsolja, megnevezve a szövegek konkrét elbeszélő tétjét. A történet egy hátrányos környezetben felnövő lányról szól, aki gyermekkori traumák után függőségbe kerül és meghal; a szövegek társadalomkritikai hangsúlyát nyomatékosítja, nem kizárólag az áldozatot hibáztatja.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Blasphemous, 1991
    3. Peardrop, 1990

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    056. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — A megjelenés után Krull az első hat hét forgalmát mintegy tizenhatezer példányra becsülte

    Dokumentált bizonyító részletek: A szokatlan zene befogadása és a Sodommal közös turné jó hangulata saját tapasztalata szerinti érv; a közönség néha értetlennek tűnt, de ezt a zene eredetiségével is összefüggésbe hozza. Krull saját meghatározása szerint a zenekar nem szokványos death metalt játszik, hanem eredetiséget, összetett megoldásokat és brutalitást akar egyszerre. A zenekar a hangszeres szólamokat már a demókban aprólékosan megkomponálta és elrendezte, mert az összetettség mellett is meg akarták tartani a brutalitást.

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    057. Underground Empire, 1991

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — Amikor az Underground Empire kérdezője a Watchtowert és a Morbid Angelt tette egy mondatba az Atrocityval, Krull használhatónak találta a hasonlatot

    Dokumentált bizonyító részletek: Példaként Watchtower és Sieges Even szerepel a kérdezőnek adott válaszban, de Matze hozzáteszi, hogy ez a technikás zene önmagában nem elsődleges cél. A kérdező „Watchtower meets Morbid Angel” összehasonlítását elfogadható újságírói megfogalmazásnak mondja, de mindkét zenekar puszta utánzását elutasítja. Az interjú személyes visszaemlékezést közöl; a stúdióhelyszínek és a feladatkörök elsődleges tanúja az 1992-es albumkísérőfüzet. (Underground Empire, 18. o.) A Hallucinations és a Todessehnsucht között Krull szerint a zenekar a két év alatt művészileg sokat fejlődött. A klasszikus hallgatói érdeklődést az alkotói keverék egyik lehetséges hatásaként említi, de hozzáteszi: a létrejövő Atrocity-zene a zenekartagok saját döntéseinek terméke. Underground Empire, 5. szám (forrásazonosító: ATR-TOD-01-006).

    Forrásadatok:

    1. Underground Empire, 1991
    2. Peardrop, 1990
    3. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    058. Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások

    Regényhely: Október a Rockfabrikban — A német zenekarok útjai a stúdió és a terjesztés között többfelé ágaztak

    Dokumentált bizonyító részletek: Grewe az 1990 tavaszi Autopsy/Pestilence turnét a Century Media akkori terjesztési hálózatának földrajzi korlátaihoz köti: elmondása szerint ezért főként német, osztrák és svájci koncertekre jutottak el, a belga/holland fellépéseken más zenekar váltotta őket. A cikk Scott Burnst és Randy Burnst két külön szakemberként említi, eltérő munkáik kapcsán (The Eternal Fall EP keverése / Cursed lemez keverése). A szerkesztett történeti narratíva szerint Cees Wessels 1980-ban Hollandiában alapította a Roadrunnert, kezdetben sokféle zene licencelésével; a 80-as évek közepén erősödött a metalprofil, létrejött a New York-i iroda, és az 1987-es King Diamond–*Abigail* áttörés után a 80-as évek végi death metal különösen fontos lett.

    Forrásadatok:

    1. Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások · Voices from the Darkside · Későbbi résztvevői interjú, weboldal dátuma bizonytalan
    2. Metal Hammer, 2017
    3. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    059. Operation „Ace Guard” – Golfkrieg und deutsche Proteste 1991

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Irak 1990

    Dokumentált bizonyító részletek: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 660-as határozata azonnali iraki kivonulást követelt; az amerikai csapatfelvonulás „Desert Shield” művelete a térségben jelen lévő szövetségesek védelmét célozta. A Bundesarchiv szerint a német egységek 1991 márciusában tértek vissza; a törökországi szövetségi területen folyó szolgálat nem vált közvetlen csatává, a várt fegyveres összeütközések nem következtek be. Ez ugyanazon személyes/állami keret új, egymástól független fanzinbeli tanúsítása, amelyet a Depth of Pain interjú részletesebben fejt ki. [8. o., Németország és a háború] A berlini fal leomlásáról szóló kérdésre Alex az egykori keletnémet területek átmenetét keserű, rövid megjegyzéssel értékeli: a kivívott szabadság után az anyagi szempontok kerültek előtérbe.

    Forrásadatok:

    1. Operation „Ace Guard” – Golfkrieg und deutsche Proteste 1991 · Bundesarchiv · 1991 (esemény; későbbi levéltári bemutató)
    2. Spikehead, 1991

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    060. Dejan Djokić — Az 1990-es jugoszláv választások után az 1991

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A délszláv állam történetének korábbi rétegei az 1912 és 1921 közötti átrendeződéshez, az 1941-es felosztáshoz és a háború utáni újjászervezéshez vezettek vissza

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1990-es jugoszláv választások után az 1991. júniusi szlovén és horvát függetlenségi nyilatkozatok, majd a horvátországi háború eltérő nagyságú erőszakhullámokkal jártak. A tanulmány a szlovén határátkelők 1991. júniusi elfoglalását, a jugoszláv néphadsereggel történt összecsapásokat, majd a horvátországi 1991–1992-es háborút és az 1992-ben Bosznia-Hercegovinában kiteljesedő harcot egy összefüggő folyamatként sorolja fel. Az 1960–1970-es évekbeli jugoszláv munkavállalói migráció korábbi németországi családi és ismeretségi hálózatai ekkor kifejezetten segítették a menekülő emberek útkeresését és első kapcsolatait. Jugoszlávia 1912–1921 között, konfliktusok, diplomáciai egyeztetések és belpolitikai változások nyomán szerveződött állammá; 1941-ben német, olasz és szövetséges megszállás alatt felosztották, majd a második világháború után újra egyesült.

    Forrásadatok:

    1. Dejan Djokić · Über Grenzen und Gedenken – Jugoszlávia felbomlása · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2021-11-29; tárgyalt időszak 1991–1992
    2. Jochen Oltmer · „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2023-01-20; tárgyalt korszak 1991–1992
    3. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    061. A Sodom–Atrocity-turné — az 1991-es fellépésjegyzék

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — 1991

    Dokumentált bizonyító részletek: Január 19. és február 6. között 16 Sodommal jelölt fellépést sorol az oldal: Osnabrück, Bréma, Hamburg, Berlin, Nürnberg, Frankfurt, Ludwigshafen, Winterthur, Bécs, München, Stuttgart–Longhorn, Kaufbeuren, Jena, Kassel, Lichtenfels és Oberhausen. Tavasszal Aue és lengyelországi Metal Mania/Bytom térség, júniusban Ludwigshafen–Pforzheim, júliusban Bamberg (Morbid Angel, Dismember), augusztusban keletnémet helyszínek, szeptemberben holland és belga Sinister-közös állomások, végül Dortmund és Meer szerepelnek. Visszaemlékezése szerint a Sinister tagjai egy közös turnén meghallgatták az előfelvételt és lelkesedtek érte; ebből nőtt ki az a lehetőség, hogy Matze Rödererrel együtt elkészítse/producerként jegyezze a Sinister első albumát, a Cross the Styxet.

    Forrásadatok:

    1. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés
    2. Depth of Pain, 1992
    3. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet
    4. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    062. Spikehead, 1991

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Krull a Spikeheadnek még örömmel beszélt Tampáról és Scott Burnsről

    Dokumentált bizonyító részletek: Ez ugyanazon személyes/állami keret új, egymástól független fanzinbeli tanúsítása, amelyet a Depth of Pain interjú részletesebben fejt ki. [8. o., Németország és a háború] A berlini fal leomlásáról szóló kérdésre Alex az egykori keletnémet területek átmenetét keserű, rövid megjegyzéssel értékeli: a kivívott szabadság után az anyagi szempontok kerültek előtérbe. A turnénehézségek konkrét okaként itt is megnevezi, hogy ő és egyes zenekartársai polgári szolgálati kötelezettséget teljesítenek.

    Forrásadatok:

    1. Spikehead, 1991

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    063. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Röderer tanult, Krull civil szolgálatot végzett

    Dokumentált bizonyító részletek: A korábbi Hallucinations sikeres amerikai Morrisound/Scott Burns-felvételeivel nem voltak elégedetlenek; azért választottak más irányt, mert a korabeli death metal albumok hangzását gyakran egymáshoz hasonlónak érezték, saját hangot akartak kialakítani. Ebben a próbákon végzett kemény munkának és a különböző személyes elképzelések közötti vitáknak nagy szerepet tulajdonít: öt ember öt eltérő véleményével kellett közös döntésre jutni. Matze és Richard zenei kezdeményező szerepe, öt különböző zenekari vélemény egyeztetése; munka/tanulás és civil szolgálat mellett heti három próbára épülő gyakorlat; a Hallucinations-érából örökölt sérelmes kiadói elszámolás Krull állítása szerint. [Előprodukció, stúdió, vállalt irányváltás] Krull beszámolója szerint a zenekar már kipróbált egy németországi stúdiót, amelyben a következő albumot akarták rögzíteni.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. Aberration, 1993
    3. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    064. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A lengyel koncertekről két különböző közönségszámot idézett fel: a Depth of Painben mintegy hatezret mondott egy Metal Mania-fellépésről, az Aberrationben nyolcezernél többet…

    Dokumentált bizonyító részletek: Kórházi, fogyatékossággal élő vagy idős emberekkel végzett munkát említ mint a szolgálat lehetséges formáit; saját helyzetükben több hónap további szolgálat és cserébe szabadság reményéről beszél. Felidézi a Carcasszal közös korábbi európai turnét és a Sodommal 1991 januárjában lebonyolított utat; emellett egy holland turnét, egy lengyelországi Metal Mania-fesztiválon elmondása szerint mintegy hatezer fős közönség előtti fellépést, valamint Masterrel, Pungent Stenchcsel, Morbid Angellel és Napalm Deathszel közös koncerteket említ. Egy másik, korábbi Depth of Pain-interjúban ugyanerről vagy hasonló lengyel eseményről közel hatezer főt mondott.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    065. Atheist interview – 1991 (Disposable Underground #3)

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Az Atheist Unquestionable Presence albumáról Steve Flynn még 1991-ben beszélt

    Dokumentált bizonyító részletek: Flynn 1991-ben arról beszél, hogy a Unquestionable Presence felvételéhez nem akartak eltérni a Morrisoundtól: a stúdió és Scott Burns az előző lemez óta ismert, kiszámítható hangminőséget kínált. Az 1991-es műfaji időmetszetben az Atheist Unquestionable Presence konkrét, 1991-es Steve Flynn-interjújával együtt, de önálló bizonyító típusként lehet bemutatni a bonyolultabb dalstruktúrák és progresszív harmóniák térnyerését. Különösen fontos az alkotói részletezés: Flynn elmondása szerint egy szerzemény alapteste és a gitárrészek viszonylag hamar, két-három hét alatt kialakulhatnak, de a dobmunka változtatásai sokszor körülbelül egy hónapos, vagy hosszabb folyamatot jelentenek. A kiadó a Death negyedik stúdióalbumaként azonosítja az 1991-es Human című művet, és annak összetett, progresszív hangszerelését, valamint önvizsgálóbb dalszövegvilágát hangsúlyozza.

    Forrásadatok:

    1. Atheist interview – 1991 (interjú Steve Flynn-nal) · Disposable Underground, 3. szám (1991) · Az eredeti 1991-es közlés online archiválása: 2022. szeptember 19.
    2. Human (1991) – Death, progressive death metal · Relapse Records · Későbbi kiadói ismertető, tárgyév 1991

    Forráskritikai határ: Az 1991-es Steve Flynn-interjú a zenész saját visszaemlékezése a zenekar munkafolyamatairól, nem független stúdiónapló. A Death Human című albumáról szóló későbbi Relapse-ismertető külön kiadói értékelés, nem bizonyít közvetlen alkotói kapcsolatot a két zenekar között.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    066. Paradise Lost – Gothic (1991), kiadói zenetörténeti leírás

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Az 1988-ban alakult Paradise Lost az 1990-es Lost Paradise után az Academy Studiosban, 1990 végén és 1991 elején rögzítette a Gothicot

    Dokumentált bizonyító részletek: A Peaceville által közölt korai anyag szerint a My Dying Bride 1990-es Towards the Sinister demója, a God Is Alone 1991-es kislemezanyaga és az 1992-es első nagylemez, As the Flower Withers egy fokozatosan kialakuló, súlyos, lassabb és szertartásosabb brit death/doom nyelv fontos állomásai. Az interjú szerkesztőjének zárójeles azonosítása szerint a Paradise Lost 1991. április 14-én a ludwigsburgi Rockfabrikban játszott. A Peaceville a Paradise Lost 1988-as indulását, az 1990-es Lost Paradise album sötét, death metalból kinövő, tempóban lelassított és melodikus-gitáros atmoszféráját a brit underground átrendeződésének első fontos szakaszaként írja le. A Gothic munkálatait 1990 végére és 1991 elejére, a yorkshire-i Academy Studiosba helyezi; az album 1991-es kiadását a gothic doom metal kialakulásának meghatározó pontjaként mutatja be.

    Forrásadatok:

    1. Paradise Lost – Gothic (1991), kiadói zenetörténeti leírás · Peaceville Records · Későbbi hivatalos zenekar-/albumismertető
    2. My Dying Bride – korai Peaceville-korszak és As the Flower Withers · Peaceville Records · Kiadói zenekartörténet
    3. Greg Mackintosh: Paradise Lost – Live in Ludwigsburg, 1991 · rockmetal.pl · 2021-es későbbi zenészinterjú
    4. Geschichte der Rockfabrik Ludwigsburg · Rockfabrik Ludwigsburg · A helyszín hivatalos története

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    067. Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A Morgoth Cursed albumánál Sebastian Swart a Fields of the Nephilim sötét gothic rockját említette zenei referenciaként

    Dokumentált bizonyító részletek: A cikk Scott Burnst és Randy Burnst két külön szakemberként említi, eltérő munkáik kapcsán (The Eternal Fall EP keverése / Cursed lemez keverése). Ennél is fontosabb a zenei eredetről tett személyes nyilatkozata: a zenekar az akkor hallgatott sötét gothic rockot, különösen a Fields of the Nephilim hangulatát és megjelenítésének eszközeit tanulmányozta, és ez szerepet kapott a Cursed sötétebb légkörében. A négy felvétel 1991-es keverését Falk Gruber és Alex Krull közös munkájához köti; a 2021-es újramaszterelést Alex Krullnak tulajdonítja. A korábbi Hallucinations sikeres amerikai Morrisound/Scott Burns-felvételeivel nem voltak elégedetlenek; azért választottak más irányt, mert a korabeli death metal albumok hangzását gyakran egymáshoz hasonlónak érezték, saját hangot akartak kialakítani.

    Forrásadatok:

    1. Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások · Voices from the Darkside · Későbbi résztvevői interjú, weboldal dátuma bizonytalan
    2. Aberration, 1993
    3. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    068. Szerző nem azonosított

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — 1991 szeptemberében négy darab került arra a korai szalagra, amellyel az Atrocity a Roadrunnerhez fordult

    Dokumentált bizonyító részletek: A Rock Hard szerint az eredeti 1991-es demóanyag a következő négy szerzemény korai felvételét tartalmazza: „Sky Turned Red”, „Unspoken Names”, „Defiance”, „A Prison Called Earth”. Krull szerint például a Sky Turned Red albumverziója némileg másként hangzik, mint a demó; ő ezt a nyersebb kezdeti variánsok értékének tekinti. Az Atrocity-interjú vonatkozó része a Rock Hard 18–19. oldalán olvasható. (Rock Hard, 18. o.) A legfontosabb közlés szerint Alex Krull visszaemlékezése alapján 1991 szeptemberében Roadrunner Records részére promóciós szalagot vettek fel. A négy felvétel 1991-es keverését Falk Gruber és Alex Krull közös munkájához köti; a 2021-es újramaszterelést Alex Krullnak tulajdonítja.

    Forrásadatok:

    1. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    2. Alexandra Michels · ATROCITY – „Unspoken Names (Demo 1991)”: eredeti 1991-es előfelvételek ismertetése · Rock Hard – Alexandra Michels · 2021-11-25
    3. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    069. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Krull a Depth of Painnek januárra tervezett felvételkezdésről és áprilisra várt albumról beszélt

    Dokumentált bizonyító részletek: Név szerint Psychotic Waltz, Primus, Mozart és Wagner, illetve klasszikus zenei megoldások kerülnek elő. Hallgatói kedvencei között több hagyományos heavy metal zenekart említ, például Raven, Judas Priest, Iron Maiden, továbbá a Laibach, Death és Entombed mellett elektronikus/tánczenei lemezek hallgatásáról is beszél. Krull a műfaji önazonosság kérdését és a zenei referenciákat is érintette. A death metal megnevezést Krull önmagában elégtelennek érzi: a saját zenében klasszikus zenei megoldásokat, progresszív és technikás irányokat, Nasty Savage és Watchtower jellegű referenciákat emleget. Több zenei változatosságot, szélsőséges tempóváltásokat, blastbeateket és lassú részeket ígér.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    070. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — Ugyanebben az időben Krull a Nocturnus The Key című lemezét, Mike Browning korai Morbid Angeljét és a Type O Negative zenéjét is említette

    Dokumentált bizonyító részletek: A kedvencek között Nocturnus/The Key, a korai Morbid Angel és Mike Browning, Psychotic Waltz, továbbá Type O Negative kerül szóba; utóbbi zenekarnál a dalszövegekkel fenntartása van. A korábban undergroundnak számító művészek nagylemezig jutását (például Morbid Angel, Carcass, Massacre, Master, Immolation) egyszerre tartja természetes előrelépésnek és a régi önszerveződő világ átalakulásának. Corpus Christi nevű mellékprojektjében dobosként és énekesként írja le szerepét.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. Holocaust, 1991 vagy 1992

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    071. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A Longhorn jegyzéke 1991

    Dokumentált bizonyító részletek: Hallgatói kedvencei között több hagyományos heavy metal zenekart említ, például Raven, Judas Priest, Iron Maiden, továbbá a Laibach, Death és Entombed mellett elektronikus/tánczenei lemezek hallgatásáról is beszél. Név szerint Psychotic Waltz, Primus, Mozart és Wagner, illetve klasszikus zenei megoldások kerülnek elő. Az 1991. augusztus 29-i Sonic Youth–Nirvana-koncertet is megnevezi; a „nem lelkesített fel mindenkit” típusú benyomás az oldal visszatekintő leírása, nem objektív közönségmérés. Az 1990. október 9-i Napalm Death, október 30-i Exodus és december 10-i Kreator, illetve az 1991-es Dark Angel (április 2.), Sepultura (június 6.), Bad Brains (június 26.) és Bad Religion (június 27.) fellépései jól mutatják, milyen sokféle kemény zenei közeg járt a régió koncertinfrastruktúrájában (PDF 116.).

    Forrásadatok:

    1. Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet
    2. POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004 · LKA Longhorn, saját pályázati dokumentáció · 2006-os archívumi összeállítás, eredeti koncertlista 1987–2004
    3. Aberration, 1993
    4. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    5. Metal Hammer, 2017

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    072. Nuclear Blast és Roadrunner — Krull nyilatkozata és a hivatalos időrend

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A Blue Blood és a Hallucinations még a Nuclear Blastnál jelent meg

    Dokumentált bizonyító részletek: A korabeli Aberration és Nagual interjúkban Krull a Nuclear Blasttal való szerződéses elégedetlenségét és az elszámolás körüli vitát saját álláspontjaként ismerteti. A Hallucinations 30–40 ezer eladott példánya zenészbecslés, nem igazolt könyvelési adat. A Roadrunner mellett a szélesebb terjesztés és az esetleges tengerentúli turnélehetőség érveit sorolja fel; az említett többalbumos megállapodás részletes jogi feltételeit az interjú önmagában nem dokumentálja. A zenekar hivatalos életrajza a váltás időrendjét támasztja alá, de nem függetlenül dönti el az anyagi vitát.

    Forrásadatok:

    1. Aberration, 1993
    2. Nagual, 1993
    3. ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet) · Atrocity – hivatalos weboldal · Eredeti online közlés dátuma nincs megadva
    4. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    073. Metal Hammer, 2017

    Regényhely: Egy év két nagylemez között — A Roadrunner olyan nemzetközi katalógust épített, amelyben a súlyos metal többféle iránya eljutott országokon át a hallgatókhoz

    Dokumentált bizonyító részletek: Alex Krull visszaemlékezése szerint a Todessehnsucht felvételeit Németországban készítették, a lemezt maga a zenekar producerelte, a Roadrunner Records pedig biztosította a stúdiómunkához szükséges anyagi hátteret. A szerzői és technikai adatok az eredeti kiadás borítóján és kísérőfüzetében szerepelnek. Az eredeti Roadrunner-kiadás borítóján az „ATROCITY” név olvasható. A kiadó művészlistájának és növekedésének ez az időrétege fontos az 1992-es Atrocity–Roadrunner-szerződés tágabb zenei és iparági megértéséhez, de a cikk NEM állít külön Atrocity-specifikus szerződésmotívumot vagy személyes Conner–Krull kapcsolatot. A korábbi Hallucinations sikeres amerikai Morrisound/Scott Burns-felvételeivel nem voltak elégedetlenek; azért választottak más irányt, mert a korabeli death metal albumok hangzását gyakran egymáshoz hasonlónak érezték, saját hangot akartak kialakítani.

    Forrásadatok:

    1. Metal Hammer, 2017
    2. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Forráskritikai határ: Alex Krull visszaemlékezése közvetlen alkotói tanúság a felvételek helyszínéről és produceri hátteréről; önmagában nem igazolja a kiadó belső döntéshozatalát, a szerződés pontos feltételeit vagy egy külön személyes Conner–Krull kapcsolatot.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    074. Werner Brachat-Schwarz — Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete

    Regényhely: A felvétel három helye — Baden-Württemberg 1992-ben lépte át a tízmilliós küszöböt

    Dokumentált bizonyító részletek: A szöveg szerint 1992-ben a nettó bevándorlás mintegy 70 százaléka külföldi állampolgárhoz kötődött, az 1992 végi külföldi állampolgárok aránya pedig 12,4% lett, az 1991 végi 11,5%-hoz képest (PDF 3.). A tanulmány két, egymástól elkülönítendő vándorlási adatot közöl: a tanulmány szerint 1989–1992 között a külföldről a tartományba érkező vándorlási többlet közel 470 000 fő, 1990–1992-ben az új keleti szövetségi tartományokból érkező nettó többlet mintegy 90 000 fő volt (PDF 6., nyomtatott 8. o.). A szerzők hangsúlyozzák, hogy az 1989–1991 közötti különösen erős bevándorlás után az 1992-es pozitív vándorlási egyenleg hozzávetőleg 125 ezer főre mérséklődött; a népesség növekedésének döntő tényezője továbbra is a bevándorlási többlet volt.

    Forrásadatok:

    1. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)
    2. Wirtschafts- und Sozialentwicklung in Baden-Württemberg 1993 – 1992 adatok · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg · 1994 körüli statisztikai kiadvány (1992-es adatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    075. Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany

    Regényhely: A felvétel három helye — A Bundesbank év végi beszámolója a nyugatnémet gazdaság lassulását rögzítette

    Dokumentált bizonyító részletek: A nyugatnémet munkaerőpiaci kép szerint 1992 augusztus végétől november végéig a szezonálisan kiigazított regisztrált munkanélküliek száma kb. 100 000-rel, megközelítőleg 1,95 millióra emelkedett (7. oldal). A nyugatnémet reál-GDP 1992. harmadik negyedévében az előző negyedévhez képest, szezonális és munkanap-hatásokra igazítva 0,5%-kal esett (5., 31. oldal; a 34. oldali GDP-táblázat megerősíti). A gazdasági visszaesés 1991 végén emelkedő rövidített munkaidőben jelentkezett, 1992-ben a rövidített munkaidős foglalkoztatás éves átlaga a megelőző évhez képest több mint kétszeres emelkedést mutatott; az 1993-as erős recessziós számok külön, későbbi időpontok.

    Forrásadatok:

    1. Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany · Deutsche Bundesbank · 1992-12 (eredeti megjelenés)
    2. Wirtschafts- und Sozialentwicklung in Baden-Württemberg 1993 – 1992 adatok · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg · 1994 körüli statisztikai kiadvány (1992-es adatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    076. Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany

    Regényhely: A felvétel három helye — Az egyesítés után a keleti tartományok még súlyosabb munkaerőpiaci veszteségekkel éltek

    Dokumentált bizonyító részletek: A 38. oldali munkaerőpiaci táblázat szerint a keleti tartományokban 1992 novemberében kb. 1,0865 millió regisztrált munkanélküli szerepelt, emellett 235 600 rövidített munkaidőben foglalkoztatott volt; e két csoportot a jelentés nem azonos kategóriaként kezeli. A 32. oldali nyugatnémet munkaerőpiaci táblázat szezonálisan igazított 1992. novemberi regisztrált munkanélküliséget 1,947 millió fő körüli értéken, a rövidített munkaidős állományt mintegy 478 ezer főként mutatja; a szöveg ezt kerekítve 1,95 millió, illetve 480 ezer főként tárgyalja.

    Forrásadatok:

    1. Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany · Deutsche Bundesbank · 1992-12 (eredeti megjelenés)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    077. Maastricht Treaty – a későbbi EU alapító szerződése — A Maastrichti Szerződést 1992

    Regényhely: A felvétel három helye — Maastrichtban 1992

    Dokumentált bizonyító részletek: A Maastrichti Szerződést 1992. február 7-én írták alá, de az oldal szerint csak 1993. november 1-jén lépett hatályba. A hivatalos közlés az európai gazdasági és monetáris unió előkészítését, a polgárság/intézményes uniós állampolgárság, a közös külpolitikai és belügyi együttműködés elemeit és a Parlament társdöntési lehetőségeit emeli ki. Az olasz líra és a brit font EMS-árfolyammechanizmusból történt kikerülését, a spanyol peseta és a portugál escudo leértékelését külön említi; ezeket nem szabad általános, egységes európai pénzügyi „összeomlásnak” nevezni. Az 1992-es Európai Monetáris Rendszer válságánál (8–10. oldal) a jelentés az őszi árfolyam-kiigazításokat és intervenciókat követi.

    Forrásadatok:

    1. Maastricht Treaty – a későbbi EU alapító szerződése · European Union – official founding agreements · 1992-02-07 (aláírás), 1993-11-01 (hatálybalépés)
    2. Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany · Deutsche Bundesbank · 1992-12 (eredeti megjelenés)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    078. Dejan Djokić — Über Grenzen und Gedenken – Jugoszlávia felbomlása

    Regényhely: A felvétel három helye — Délkelet-Európában közben az 1991-es szlovén és horvát konfliktus után Bosznia-Hercegovinában is háború kezdődött

    Dokumentált bizonyító részletek: A 2023-as tanulmány szerint 1992 nyarára mintegy 2,2 millió embert, az akkori bosznia-hercegovinai lakosság körülbelül felét kényszerítették lakóhelye elhagyására. A tanulmány a szlovén határátkelők 1991. júniusi elfoglalását, a jugoszláv néphadsereggel történt összecsapásokat, majd a horvátországi 1991–1992-es háborút és az 1992-ben Bosznia-Hercegovinában kiteljesedő harcot egy összefüggő folyamatként sorolja fel. A „Duldung” nem teljes jogú tartózkodási engedély, hanem a kitoloncolás időleges felfüggesztése volt. A délkeleti európai háború elől menekülők, a német újraegyesítés utáni belső vándorlás, az egykori szovjet térségből érkező áttelepülők és a lakóhelyi elosztási szabályok együtt alakították a régiót.

    Forrásadatok:

    1. Dejan Djokić · Über Grenzen und Gedenken – Jugoszlávia felbomlása · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2021-11-29; tárgyalt időszak 1991–1992
    2. Jochen Oltmer · „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2023-01-20; tárgyalt korszak 1991–1992
    3. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    079. Jochen Oltmer — „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen

    Regényhely: A felvétel három helye — A háború évei alatt Baden-Württemberg a befogadás fontos helye lett

    Dokumentált bizonyító részletek: A cikk szerint a németországi menedékkérelmek száma 1990-ben hozzávetőleg 190 ezer, 1991-ben csaknem 260 ezer, 1992-ben körülbelül 440 ezer volt. A későbbi, 1995-ös tartományi adatsor Baden-Württembergben 47 943, 1996-ban 60 000 boszniai háborús menekülőt sorol fel, akik nem nyújtottak be menedékkérelmet. Hasonlóan a teljes 350 ezres német befogadási szám a boszniai háború egészére vonatkozó visszatekintő összesítés, nem az 1992-ben egyszerre jelen lévő menekültek száma.

    Forrásadatok:

    1. Jochen Oltmer · „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2023-01-20; tárgyalt korszak 1991–1992
    2. Thomas Prenzel · Vor 30 Jahren: Die rassistisch motivierten Ausschreitungen von Rostock-Lichtenhagen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2022-08-17; 1992-08 esemény

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    080. Thomas Prenzel — Vor 30 Jahren: Die rassistisch motivierten Ausschreitungen von Rostock-Lichtenhagen

    Regényhely: A felvétel három helye — Augusztus 22-én Rostock-Lichtenhagenben rasszista támadás kezdődött a menedékkérők fogadóhelye és a szomszédos épület lakói ellen

    Dokumentált bizonyító részletek: Augusztus 24-én a menedékkérők fogadóhelyét kiürítették, de a vietnami lakóház vált az új fő célponttá. A Rostockban 1992. augusztus 22-én összegyűlő több ezres tömegből a befogadóállomást és a közeli vietnami szerződéses munkások lakóépületét kövekkel, gyújtóeszközökkel támadták.

    Forrásadatok:

    1. Thomas Prenzel · Vor 30 Jahren: Die rassistisch motivierten Ausschreitungen von Rostock-Lichtenhagen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2022-08-17; 1992-08 esemény
    2. Jochen Oltmer · „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2023-01-20; tárgyalt korszak 1991–1992

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    081. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016 — Az új, 46 millió német márka értékűként leírt, kb

    Regényhely: A felvétel három helye — A württembergi városok között 1846 óta közlekedett vonat

    Dokumentált bizonyító részletek: Az új, 46 millió német márka értékűként leírt, kb. 10 000 m² bérelhető területű „Bahn-Passage Ludwigsburg” üzleti és szolgáltatóközpontot 1992. november 19-én avatták fel (nyomtatott 160–161. oldal, PDF 144–145.). A nyomtatott 133. oldal szerint már 1846 novemberében színházi különvonat segítette a ludwigsburgi nézők stuttgarti előadáslátogatását: ez konkrét, közlekedés és kulturális élet közti kapcsolat. A tanulmány a mai Baden-Württemberg területét vizsgálja történeti metszetekben. Baden-Württemberg állam 1952-ben a korábbi Baden, Württemberg-Baden és Württemberg-Hohenzollern egyesítéséből született. A helyek és dátumok együttesen azt mutatják, hogy a korai Atrocity 1990-re ténylegesen többországos underground turnéhálózatban működött; az adott közös fellépések pontos lefolyását nem ismerteti a jegyzék.

    Forrásadatok:

    1. Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016
    2. Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)
    3. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés
    4. EB/METRONOM, 1992

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    082. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés

    Regényhely: A felvétel három helye — Amíg a pályaudvar köré üzletek szerveződtek, Stuttgartban a tartomány igazgatása, az ipar és a kulturális intézmények maradtak egymás közelében

    Dokumentált bizonyító részletek: A dátum az 1980-as évek végi helyi kulturális intézményrendszerhez tartozik, és nem azonos az épület építésének évével. A második, a Strümpfelbachtal természetvédelmi térségben, Nonnenmühle közelében található berendezés 1937-től Althütte vízellátásában játszott szerepet, 63 liter/perc kapacitással. A közigazgatási egyesítés tényleges napja 1971. július 1. volt, amely egybevág a 06-010 önkormányzati történettel. Ezek az események a konkrét történeti szereplőkkel szerepeljenek a későbbi helyi korrajzban, kitalált családi kapcsolat vagy Atrocity-személyes hatás nélkül. 1945 után Stuttgart gazdasága, új önkormányzata és közintézményei újjáépültek; 1952-től Baden-Württemberg tartomány fővárosa. 1956-ban megnyílt az új városháza, a Liederhalle és a televíziótorony; a modernizáció során ugyanakkor több korábbi történelmi épületet elbontottak.

    Forrásadatok:

    1. Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21
    2. Stuttgart-Mitte – a városmag története · Landeshauptstadt Stuttgart · városrészi történeti áttekintés
    3. Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója
    4. Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok
    5. BKZ – a cikk szerzője nem azonosított · Holpriger Start in eine gemeinsame Zukunft – Fautspach/Sechselberg közigazgatási reform · Backnanger Kreiszeitung (BKZ) · 2021 (visszatekintő cikk az 1971–1972-es eseményekről)
    6. Das S-Bahn Netz im Stuttgarter Raum / frühere industrielle Verkehrsachsen · Landeshauptstadt Stuttgart – historische Statistik · 2009-es statisztikai történeti munka
    7. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, amerikai CD és kísérőfüzet.

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    083. POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004

    Regényhely: A felvétel három helye — Az 1992-es stuttgarti koncertévad a később közreadott helyszíni naptárban egymástól eltérő zenei estékkel bontakozik ki

    Dokumentált bizonyító részletek: Az album eredeti megjelenési éve körül az 1992-es koncertlista pontos dátumai között szerepel a február 9-i Overkill, március 16-i Prong, március 29-i Carcass és „Gods of Grind” megjelölés, április 16-i Paradise Lost, június 11-i Obituary, szeptember 21-i Testament, október 25-i Sodom és december 13-i Helmet.

    Forrásadatok:

    1. POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004 · LKA Longhorn, saját pályázati dokumentáció · 2006-os archívumi összeállítás, eredeti koncertlista 1987–2004
    2. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés
    3. EB/METRONOM, 1992
    4. Atrocity – Concert Archives: 1990–1992 közötti koncertadatok · Concert Archives – közösségi eseményarchívum · 1990–1992 (történeti koncertévek)

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    084. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart

    Regényhely: A felvétel három helye — A város zenei élete más épületekben is változott

    Dokumentált bizonyító részletek: A forrás szerint Martha Schuster 1978–1991 között orgonistaként, Manfred Schreier 1978–1994 között kantorként működött; így a stuttgarti liturgikus és koncertzenei hagyomány a vizsgált 1985–1992-es korszakban is intézményesen tovább élt. A város 1976-ban átvette az intézményt. A történet 1992-es csomópontja a Rotebühlzentrum központi irodai, oktatási és koncerttermeinek megszerzése, miközben a városrészekben az oktatás tovább decentralizálódott. Már az alapításkor két különböző társadalmi és zenei igényt szolgált: a művészképző ágon hivatásos zenészeket készítettek fel, a „Dilettantenschule”-ban pedig különböző korú amatőrök hangszeren és énekelni tanulhattak. A beutelsbachi kanonoki közösséget 1321 körül költöztették Stuttgartba, a stiftskirchei orgona első biztos nyoma 1381-ből való.

    Forrásadatok:

    1. Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés
    2. Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal
    3. Musik der Jahrhunderte – történet (1978–1992) · Musik der Jahrhunderte Stuttgart · Hivatalos intézménytörténet
    4. Stuttgart bei Nacht – historische Clubszene 1970er–1990er · Landeshauptstadt Stuttgart · 2024-es hivatalos városi tanulmány, adatbázis 2023 és korábbi

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    085. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Regényhely: A felvétel három helye — Falk Gruber a Mainstreet Studióban az Atrocityval együtt dolgozott a felvételen

    Dokumentált bizonyító részletek: A közeli stúdió választásának hétköznapi előnye volt, hogy a tagok időnként hazamehettek aludni, ahelyett, hogy hosszú, elszigetelt külföldi felvételen kellett volna maradniuk. Az 1992-es CD-kísérőfüzetben közölt kreditsorok: `Produced by Atrocity`; `Recorded at Mainstreet Studio, Fautspach`; `Engineered by Falk Gruber and Atrocity`; `Mixed at Daylight Studios, Stuttgart`; `Mixed by Alex Krull`; `Engineered by Florian Brugger`; `Mastered at Bauer Studios, Ludwigsburg`; `Mastered by Gerd Puchelt & Alex Krull`; `Keyboards and Sequencer by Alex Krull`. A 19. oldalon külön megnevezi a két gitárost, Matzét és Richardot mint a zenei ötletek elsődleges kezdeményezőit, miközben hangsúlyozza, hogy az egész zenekar hozzáteszi a maga javaslatait, és Krull maga is próbált zenei részeket hozni.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Aberration, 1993
    3. Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    086. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Regényhely: A felvétel három helye — A szalagok következő állomása a Daylight volt Stuttgartban

    Dokumentált bizonyító részletek: A maszterelés a Bauer Studios stúdióban Gerd Puchelt és Alexander Krull nevéhez van rendelve. Az 1992-es CD-kísérőfüzetben közölt kreditsorok: `Produced by Atrocity`; `Recorded at Mainstreet Studio, Fautspach`; `Engineered by Falk Gruber and Atrocity`; `Mixed at Daylight Studios, Stuttgart`; `Mixed by Alex Krull`; `Engineered by Florian Brugger`; `Mastered at Bauer Studios, Ludwigsburg`; `Mastered by Gerd Puchelt & Alex Krull`; `Keyboards and Sequencer by Alex Krull`. A keverést Alexander Krull végezte a Daylight Studio helyszínen; a hangtechnikai munkában Florian Brugger szerepel. Saját elmondása szerint a promókazetta stúdiójában mintegy négy hetet töltöttek a nagylemez felvételeivel, és az anyagot további két héten át, egy másik, stuttgarti helyen keverték.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Aberration, 1993
    3. Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09
    4. ATROCITY – Todessehnsucht: eredeti stúdiómunka és kreditek a kiadó közlésében · Massacre Records – 07/2020 kiadói híroldal · 2020-07 (honlap hónapja)

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    087. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Regényhely: A felvétel három helye — A két gitárt Röderer és Scharf játszotta

    Dokumentált bizonyító részletek: Az albumcímadó zenéje Mathias Rödererhez, szövege Krullhoz kapcsolódik; `Unspoken Names` zenéje Röderer és Oliver Klasen, szövege Krull; `Defiance` zenéje Röderer és Scharf, szövege Krull. `Godless Years` zeneszerzői sorában Scharf, Klasen, Schwarz és Röderer olvasható; külön hangsúlyozni kell a kollektív zeneszerzői szerepet. A 19. oldalon külön megnevezi a két gitárost, Matzét és Richardot mint a zenei ötletek elsődleges kezdeményezőit, miközben hangsúlyozza, hogy az egész zenekar hozzáteszi a maga javaslatait, és Krull maga is próbált zenei részeket hozni. Az eredeti CD-kísérőfüzet két különböző rendeltetésű kreditsort közöl: a 02. oldali összesítő daljog/szerzői kijelentés nem mossa el a 07. oldali saját hangszerelési és szövegkredit sorát; ebből önmagában nem vonható le végleges szerzői jogi következtetés.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    4. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.
    5. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    088. Négy vendégénekes az 1992-es CD eredeti kreditjeiben

    Regényhely: A felvétel három helye — A füzet négy regisztert sorol a vokál mellé: Robert Russ kontratenor, Stefan tenor, Johannes bariton és Florian Lothe basszus hangját

    Dokumentált bizonyító részletek: A Roadrunner 1992-es CD-füzetének második képtételén a CROONERS-vendégek négy énekregiszterrel szerepelnek: Robert Russ kontratenor, Stefan tenor, Johannes bariton és Florian Lothe basszus. Stefan és Johannes vezetékneve a megőrzött kis felbontású sorból nem bizonyítható teljes biztonsággal. A négy hang négy vokális közreműködő, nem teljes szimfonikus zenekar. A 2007-es visszatekintésben említett nagyobb hangszerelési elképzelést és annak pénzügyi akadályát résztvevői emlékezésként kell kezelni, nem a bookletben közölt produkciós tényként.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Metal Mind Productions, 2007. MASS CD 1072 DG, kísérőfüzet, visszatekintés.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    089. Eredeti zenekari, felvételi és képkreditek az 1992-es CD-ben

    Regényhely: A felvétel három helye — Ha az öt zenészportréról valaki átfordította az oldalt, a munkamegosztás másik rendjéhez ért

    Dokumentált bizonyító részletek: A CD-füzet 2. oldala az öt tagot és a három helyszínen közreműködő technikai munkatársakat külön sorokban dokumentálja: Falk Gruber a fautspachi felvételnél, Florian Brugger a stuttgarti keverésnél, Gerd Puchelt a ludwigsburgi maszterelésnél jelenik meg. Az eredeti felirat szerint a producer az Atrocity; Krull billentyűket és szekvenszert is jegyez. A 4–7. oldalakon a dalok egyedi Music/Lyrics/Arranged sorai szerzőt és hangszerelést különítenek el. Gianna Possehl a borító és rózsafotók, Christian Bruch a zenekari fotók kreditjében szerepel. A közös produceri sor nem törli az egyéni munkamegosztást.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    4. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    5. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.
    6. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    090. Depth of Pain, 1992

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A Hallucinations hallgatója egyetlen történet fonalát követhette

    Dokumentált bizonyító részletek: A Depth of Pain 1992-es nyilatkozatában Krull a Hallucinations összefüggő, droghasználatról szóló fiktív történetét elkülöníti a második lemez különálló, költőibb dalszövegeitől. Az 1992-es eredeti CD 5–7. füzetoldala dalonként közli a szövegeket és a Music/Lyrics/Arranged krediteket. A címadó és a reprise visszatérése a nyomtatott dallistán is követhető. A tematikus értelmezés a tényleges szöveghelyekhez kötött, és nem teszi a Todessehnsuchtot a Hallucinationshoz hasonlóan egyetlen elbeszélésű konceptlemezzé.

    Forrásadatok:

    1. Depth of Pain, 1992
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    4. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    5. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    091. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A nyitányban Krull az ágtól elváló levél képét tette Röderer zenéjéhez

    Dokumentált bizonyító részletek: Az albumcímadó zenéje Mathias Rödererhez, szövege Krullhoz kapcsolódik; `Unspoken Names` zenéje Röderer és Oliver Klasen, szövege Krull; `Defiance` zenéje Röderer és Scharf, szövege Krull. `Godless Years` zeneszerzői sorában Scharf, Klasen, Schwarz és Röderer olvasható; külön hangsúlyozni kell a kollektív zeneszerzői szerepet.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    093. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Amikor a Godless Years elindul, az elmúlás képeit az ember saját hatalmának képei váltják fel

    Dokumentált bizonyító részletek: Az albumcímadó zenéje Mathias Rödererhez, szövege Krullhoz kapcsolódik; `Unspoken Names` zenéje Röderer és Oliver Klasen, szövege Krull; `Defiance` zenéje Röderer és Scharf, szövege Krull. `Godless Years` zeneszerzői sorában Scharf, Klasen, Schwarz és Röderer olvasható; külön hangsúlyozni kell a kollektív zeneszerzői szerepet. Nem helyettesíti az album és a dalok szerzőségi mezőit. Az eredeti CD-kísérőfüzet a „Todessehnsucht”, „Godless Years”, „Unspoken Names” és „Defiance” dalok szövegét, továbbá darabonkénti „Music”, „Lyrics” és „Arranged” kreditsorait tartalmazza.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    095. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Az Unspoken Namesnek a demón még címet kellett adnia az egész négyesnek, a kész albumon harmadikként jut ideje a kimondhatatlan körül maradni

    Dokumentált bizonyító részletek: Az albumcímadó zenéje Mathias Rödererhez, szövege Krullhoz kapcsolódik; `Unspoken Names` zenéje Röderer és Oliver Klasen, szövege Krull; `Defiance` zenéje Röderer és Scharf, szövege Krull. `Godless Years` zeneszerzői sorában Scharf, Klasen, Schwarz és Röderer olvasható; külön hangsúlyozni kell a kollektív zeneszerzői szerepet. A szerzői és technikai adatok az eredeti kiadás borítóján és kísérőfüzetében szerepelnek. Az eredeti Roadrunner-kiadás borítóján az „ATROCITY” név olvasható.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    2. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    3. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    097. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A Defiance szövegében az erőszak próbára teszi és megtörni igyekszik az akaratot; a könyvfüzet Röderernek és Scharfnak tulajdonítja a zenét

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti CD 5. oldala a Defiance zenéjét Mathias Rödererhez és Richard Scharfhoz, a szövegét Alex Krullhoz rendeli. A 6. oldalon a Triumph at Dawn zenéjénél szintén Röderer és Scharf, a szövegnél Krull olvasható. A hangszeres vezető szólamokra külön Lead-kreditek is utalnak; ezek nem önálló teljes dalszerzői névsorok. A két dalban eltérő képekkel megjelenő erőszak- és ellenállástéma a nyomtatott dalszövegek értelmezése, nem korabeli politikai események konkrét ábrázolásának dokumentált szerzői vallomása.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    3. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    099. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Az Introduction másfél percében a lemez hangja új irányba fordul, mielőtt megszólal a Sky Turned Red

    Dokumentált bizonyító részletek: A `Triumph at Dawn` és `Sky Turned Red` zenéjénél Röderer és Scharf; a szövegeknél Krull szerepel. A közös turnéról, az albumról és a két producer szerepéről szóló közlés a megszólaló 2022-es visszaemlékezése, nem egykorú független tanú. A képen több dalszöveg mellett `Lead: Röderer` és `Lead: Scharf` rész-kreditek láthatók: ezek az eredeti konkrét hangszeres/szóló megjelölések, de nem változtatják meg a teljes ötös felállást. Az eredeti CD-kísérőfüzetben a „Triumph at Dawn”, „Introduction”, „Sky Turned Red” és „Necropolis” külön szöveg- és közreműködői blokkokban szerepel. A Sky Turned Red Wagner-kapcsolatát, valamint a német nyelvű cím és szöveg eltérő fogadtatását külön megnevezi. A megszólaló Alex Krull; a kérdező feltételezését nem lehet automatikusan átvenni saját emlékként.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.
    3. Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09
    4. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    101. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A Necropolis az emberi pusztítás képétől a temető felé halad

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1992-es CD-füzet 6. oldalán a Necropolis zeneszerzői sorában Richard Scharf és Mathias Röderer, a szövegnél Alex Krull szerepel. A 7. oldal az A Prison Called Earth zenéjét Röderernek, szövegét Krullnak, hangszerelését az Atrocitynak tulajdonítja. A két szám szövegbeli pusztulás- és bezártságképei a megőrzött dalszöveganyagból értelmezhetők. A hangszeres tempóváltások, a demó- és albummix különbségei, illetve a vendégének arányai önálló hallgatói kritikai megítélések; a nyomtatott kredit nem bizonyítja azokat.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.
    3. Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    103. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A tizedik darabban visszatér Röderer nyitótémája

    Dokumentált bizonyító részletek: Az Archangel Death-feldolgozását Chuck Schuldinerrel megbeszélt ötletként, részben újraírt szöveggel említi; a közölt eredeti lemezkredit a szerzői szerepeket külön rögzíti. Az `Archangel` oldalcím saját szöveges kreditje `Music: Schuldiner`, `Lyrics: Krull`, `Arranged by Atrocity`, miközben a 02. oldal összesítő sorában `Archangel by Chuck Schuldiner` olvasható. Az 1992-es Death-feldolgozásnál az Archangelt eredetileg Chuck Schuldiner régebbi, 1985 körüli dalának nevezi, amelyet Chuck állítása szerint addig nem kívánt megjelentetni.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.
    3. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.
    4. Orpheus Spiliotopoulos (az interjúban Eleni is kérdez) · Alex Krull – interjú az Atlantis idején · Metal Temple · 2004-06-13
    5. Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    105. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Gianna Possehl képe sötét, száraz rózsákat vitt a borítóra

    Dokumentált bizonyító részletek: Az 1992-es Roadrunner-CD külső cím- és füzetképei a sötét rózsamotívumot, a zenekari portrékat és a fizikai hanghordozó feliratait őrzik. A 8. képtételen Arthur Schopenhauer nevével közölt német aforizma a halottak életbe való visszatérésének elutasításáról szól; ez az albumhoz kapcsolt, ténylegesen nyomtatott filozófiai paratextus. A füzeten szereplő idézet nem bizonyítja, hogy Krull olvasta az eredeti művet, és nem nevezhető valamennyi dal közvetlen filozófiai forrásának.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.
    2. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 1. képtétel.
    4. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 8. képtétel.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    106. Nagual, 1993

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Koppenhágában egy fanzin kérdezője a Deathwish szóval próbálta visszaadni a címet

    Dokumentált bizonyító részletek: A német nyelvű Todessehnsucht-címről Krull kifejezetten azt állítja, hogy az amerikai piacon a zenekar szándéka ellenére angol címre változott; szerette volna megtartani az eredetit. Alex a német nyelvű szövegek korai használatát kifejezetten az 1992-es albumhoz kapcsolja; saját szerzői megközelítését a súlyos történelmi témák, a világháborúk és az expresszionista irodalom inspirációjával magyarázza. Alex válaszában pontosít: a német szót nem lehet egyszerűen pontosan visszaadni angolul, és Amerikában az albumot „Longing for Death” címen nevezik. A később a Blue Blood és Hallucinations határáról tett más nyilatkozatokkal összefüggésben vizsgálandó. [7. o., a Todessehnsucht / Longing for Death cím] A kérdező „Deathwish”-ként próbálja angolra fordítani a német Todessehnsucht címet.

    Forrásadatok:

    1. Nagual, 1993
    2. Orpheus Spiliotopoulos (az interjúban Eleni is kérdez) · Alex Krull – interjú az Atlantis idején · Metal Temple · 2004-06-13
    3. Nem igazolt · Interview: Atrocity (2013) – Alex Krull · The Moshville Times · 2013-04; nap nem ellenőrzött
    4. Markus Endres · Atrocity – Interview mit Alex Krull und Thorsten „Tosso” Bauer zu „Okkult II” · metal.de · 2018-07-18
    5. Michael (a cikk szignója; teljes név nem igazolt) · Atrocity with Alexander Krull (vocals) – interview · MetalBite · 2023-02-02

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    107. Bericht der Bundesregierung über die Lage der Medien 1994, Drucksache 12/8587

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — 1992-ben a német boltokban már 131,8 millió CD fogyott, az előző év 104,2 milliója után

    Dokumentált bizonyító részletek: Az ágazati szövetség mért és az állami jelentésben összesített darabszámai: 1991-ben 104,2 millió, 1992-ben 131,8 millió CD; 1991-ben 78,4 millió és 1992-ben 58,2 millió műsoros magnókazetta; 1991-ben 23,8 millió és 1992-ben mindössze 5,1 millió nagylemez. A szövetségi jelentés szerint a CD a hanghordozók értékforgalmának 1991-ben 62, 1992-ben 74, 1993-ban 79 százalékát adta (PDF 203., B 123–124. táblázat és elemzés).

    Forrásadatok:

    1. Bericht der Bundesregierung über die Lage der Medien 1994, Drucksache 12/8587 · Deutscher Bundestag · 1994-10-20
    2. Dutch Pearce · Analog Archives – Dima Andreyuk és a Tape Dealer (1984–1994) · Decibel Magazine · 2020-08-31
    3. SKEEZICKS – Als Hardcore neu war · Ox-Fanzine #159 · 2021 körüli online interjú
    4. History of Phonograms 1951–2000 – 1992 DCC / MiniDisc · IFPI Greece · Későbbi iparági kronológia

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    108. Nuclear Blast Records – About Us — Nuclear Blast Records

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Dima Andreyuk és Mark Riddick visszaemlékezéseiben a kazettát boríték, címzés és levél kíséri

    Dokumentált bizonyító részletek: A lap saját állítása szerint 1987-ben az első országos terjesztésű német fanzinné vált. A bevezetőben külön megszólaló Mark Riddick saját fiatalkori emlékezésében hangsúlyozza, hogy a kilencvenes évek elején a hozzá hasonló rajongók, zenekarok és kisebb disztribútorok közti kazettacsere olyan extrém zenékhez adott hozzáférést, amelyek a főáramú bolti csatornákon kevésbé voltak jelen. A kijelentés Riddick 2020-ban felidézett személyes tapasztalata, nem minden egyes európai város vagy zenekar bizonyított terjesztési története. A határ az Atrocity 1992-es lapszámainak külön, eredeti források szerinti vizsgálatát is megőrzi; 1984-es szerkesztői visszaemlékezést nem tüntetünk fel 1992-es konkrét interjúk bizonyítékaként. A Massacre Records későbbi, az albummal összefüggő kiadói közlései külön dokumentumok, ezért bizonyító erejük elkülönítendő a korabeli interjúkétól.

    Forrásadatok:

    1. Nuclear Blast Records – About Us · Nuclear Blast Records · Hivatalos kiadótörténet
    2. Century Media Records – The Label · Century Media Records · Hivatalos kiadótörténet
    3. Metal Hammer, 2017
    4. Rock Hard – Über uns · Rock Hard · Hivatalos szerkesztőségi visszatekintés
    5. Die harten Anfänge: METAL HAMMER in den Achtzigern · Metal Hammer · 2014-09-23
    6. Massacre Records – kiadóazonosítás · MusicBrainz · Adatbázisrekord, frissítve 2019
    7. Dutch Pearce · Analog Archives – Dima Andreyuk és a Tape Dealer (1984–1994) · Decibel Magazine · 2020-08-31
    8. Peardrop, 1990
    9. Underground Empire, 1991
    10. Depth of Pain, 1992

    Forráskritikai határ: A helytörténeti, levéltári vagy intézményi közlés a térség dokumentált múltját írja le; nem bizonyít személyes, közvetlen alkotói hatást az Atrocity későbbi zenéjére. A hagyományként közölt részleteket nem szabad bizonyos dátummá emelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    109. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A kiadás kézbe vehető példányai között apró, de fontos különbségek maradtak

    Dokumentált bizonyító részletek: A két katalógusszám-írásmód az eredeti Roadrunner-CD hátlapján olvasható. A közölt 47:22-es összjátékidő és a nyilvántartott dalhosszakból adódó 47:15 külön adat; eltérésük nem bizonyít eltérő keverést. A szerzői krediteknél az eredeti CD-füzetet kell elsődlegesnek tekinteni. A kazettakép tíz címet sorol, a Roadrunner CD 11. bónuszdalaként látható `Archangel` itt nem szerepel. A 05 és 06 képek a tényleges, két oldalszámú fizikai audiokazetta képei: RR 9128 4 / oldalszám 1 és 2; a felsorolt számsorrendet az eredeti kísérőfüzet sorrendje is rögzíti.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 1. képtétel.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.
    4. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    5. Discogs · Atrocity – Todessehnsucht. A hivatalos kiadások leírásai, 14 rekord.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    110. Atrocity: Todessehnsucht. Metal Mind Productions, 2007. MASS CD 1072 DG, kísérőfüzet, visszatekintés.

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A lemez 1992-ben több területen és hordozón indult útnak

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti 1992-es CD tizenegy tételt tartalmaz, a kazetta és a Roadracer-LP oldalcímkéi tízet: az Archangel az eredeti CD bónuszdala. A különböző formátumok dátumai és területi besorolásai a megőrzött kiadásrekordokra, nem a dallista puszta látványára támaszkodnak. A kazettakép tíz címet sorol, a Roadrunner CD 11. bónuszdalaként látható `Archangel` itt nem szerepel. A Roadracer RR 9128-as kiadásához tartozó eredeti kazetta- és LP-oldalcímkék a tízszámos kiadást dokumentálják (forrásazonosító: S-BK-1992-ROADRACER-02–04).

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Todessehnsucht. Metal Mind Productions, 2007. MASS CD 1072 DG, kísérőfüzet, visszatekintés.
    2. ATROCITY – Todessehnsucht: eredeti stúdiómunka és kreditek a kiadó közlésében · Massacre Records – 07/2020 kiadói híroldal · 2020-07 (honlap hónapja)
    3. Discogs · Atrocity – Todessehnsucht. A hivatalos kiadások leírásai, 14 rekord.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    111. A kiadás éve és az őszi turnénaptár — a napra pontos dátum korlátja

    Regényhely: Két naptár — Az 1992-es év a zenekar történetében a Roadrunner-lemez éve

    Dokumentált bizonyító részletek: A zenekar hivatalos életrajza a Todessehnsucht Roadrunner-kiadását 1992-re teszi. Az őszi turnénaptár október 19-én Párizs, október 25-én Stockholm, október 26-án Koppenhága, október 27–30-án pedig Berlin, Hamburg, Ludwigsburg és München állomásait sorolja. A pontos napra megadott megjelenés ezeknél gyengébben igazolt. Az őszi rész október 19-én Párizs/Espace Ornano, 20-án Katwijk/Scrum Club, 21-én Leuven/Lido, 22-én Tilburg/Noorderligt, 25-én Stockholm/Fryshuset (Therion is), 26-án Koppenhága/Pumpehuset, 27-én Berlin/Huxley's, 28-án Hamburg/Markthalle, 29-én Ludwigsburg/Rockfabrik és 30-án München/Nachtwerk állomást tartalmaz.

    Forrásadatok:

    1. ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet) · Atrocity – hivatalos weboldal · Eredeti online közlés dátuma nincs megadva
    2. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés
    3. Underground Empire, 1991

    Forráskritikai határ: A lemez 1992-es megjelenése alátámasztott, a szeptember 22-i napra viszont nem ismert korabeli, napra keltezett Roadrunner-bizonyíték. A visszatekintő kiadási adat nem válhat elsődleges tanúvá.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    113. Az 1992-es nyomtatott turnéhirdetés és a későbbi koncertarchívum eltérései

    Regényhely: Két naptár — Az EB/METRONOM korabeli hirdetése november 27-től 30-ig írja ki Berlin, Hamburg, Ludwigsburg és München dátumát

    Dokumentált bizonyító részletek: Az EB/METRONOM 1992-es, 41. oldali korabeli hirdetése a Deicide–Unleashed–Atrocity–Malevolent Creation turné Berlin, Hamburg, Ludwigsburg és München állomásait 1992. november 27–30-ra hirdeti meg. Ezzel szemben a zenekar későbbi hivatalos koncertarchívuma az ugyanezen városokat érintő eseményeket október végére teszi. A nyomtatott előzetes program a meghirdetést, az utólagos adatbázis a rekonstruált fellépésdátumot tanúsítja; nem lehet hallgatólagosan összekeverni őket. Varsó dátumeltérése is nyitott történeti kérdésként marad.

    Forrásadatok:

    1. EB/METRONOM, 1992
    2. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés

    Forráskritikai határ: Az adott állítást csak a konkrétan feldolgozott forrásrész tartalmáig lehet igazoltnak tekinteni. Egy bibliográfiai rekord vagy hivatkozás önmagában nem bizonyít minden hozzákapcsolt történeti részletet.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    114. Nagual, 1993

    Regényhely: Két naptár — Koppenhágában a Nagual munkatársa a Deicide és a Gorefest társaságában adott fellépés alkalmával beszélt Krull-lal

    Dokumentált bizonyító részletek: A Nagual 1993-as nyomtatott interjújához fűzött szerkesztői beszámoló szerint az Atrocity a Deicide és a Gorefest társaságában adott koppenhágai koncert alkalmával nyilatkozott. A szabadban rögzített, zajjal terhelt beszélgetés Krull személyes nyilatkozata; a közönség színpadi ugrásaira vonatkozó kérdés nem azonos hivatalos rendezvényszabállyal. A zenekar későbbi fellépésjegyzéke 1993 tavaszára Karlsruhét Morgoth mellett, áprilisra német/svájci helyszíneket a Dark Millenniummal, júniusra Kölledát Pyogenesis társaságában sorolja; ezek külön, utólagos naptári rekordok.

    Forrásadatok:

    1. Nagual, 1993
    2. ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    115. Aberration, 1993

    Regényhely: Két naptár — A turnét már a kész második lemez után járta az Atrocity

    Dokumentált bizonyító részletek: A közvetlen 1992 utáni, koncerten megtapasztalt reakciókról vegyesen szól: a lemezt hallgatók közül sokan értékelték a különbségeket, de az adott párizsi este hangulatát saját fáradtságuk miatt kevésbé sikeresnek érzékelte. A nyitó szerkesztői szöveg azt állítja, hogy a kérdező egy Európában turnézó, a Todessehnsuchtot népszerűsítő Atrocityvel találkozott, és egy párizsi fellépés után beszélgetett Alex Krull énekessel.

    Forrásadatok:

    1. Aberration, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    121. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 1. képtétel.

    Regényhely: Két naptár — A korong mellett a kiadvány képe is több helyre eljutott

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti Roadrunner-CD borítója a barna-vörös rózsás, organikus képi motívumot közli, a 8. füzetkép pedig Arthur Schopenhauer nevével jelölt, a halottak visszatérési vágyát tagadó gondolatot tartalmaz. A címadó és a tizedik sáv repríze a nyomtatott dallistából követhető. A kép, az aforizma és a szerkezeti visszatérés kapcsolata irodalmi értelmezés: a képek nem bizonyítják, hogy a kész album minden hallgatója ugyanazt a jelentést olvasta ki belőlük.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 1. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 8. képtétel.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    123. Eckart Maronde — Atrocity – Interview mit Alexander Krull zu „Die Gottlosen Jahre”

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — Krull 2012-ben idézte fel azt az augsburgi esetet, amikor elmondása szerint az ifjúságvédelemnél felhívásnak értették a Todessehnsucht szót, és kezdeményezték a lemezbemutató…

    Dokumentált bizonyító részletek: Eckart Maronde 2012-es metal.de-interjújában Krull a Todessehnsucht cím augsburgi fogadtatásáról külön, utólagos személyes emléket mesél: állítása szerint egy ifjúságvédelmi értelmezés a lemezbemutató plakátját öngyilkosságra felhívásként félreolvasta, ezért a rendezvény leállítása is felmerült. A Nagual korabeli beszélgetésében a német cím jelentése más nyelvi közegben külön magyarázatra szorult. A történet a megszólaló változata; önálló augsburgi hivatali iratot a fennmaradt anyag nem igazol.

    Forrásadatok:

    1. Eckart Maronde · Atrocity – Interview mit Alexander Krull zu „Die Gottlosen Jahre” · metal.de · 2012-05-02
    2. Nagual, 1993

    Forráskritikai határ: A korabeli interjú résztvevői vagy újságírói közlés: a személyes emlékek, jövőre vonatkozó tervek és becsült adatok nem azonosak a független kiadói vagy stúdiónaplós igazolással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    124. ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet)

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A korai death metal után az Atrocity lemezei egyre eltérőbb hangzások felé fordultak

    Dokumentált bizonyító részletek: Saját hallgatói emlékezése szerint az első album túl gyors death metalja kevésbé, a második lemez sötétebb atmoszférája már kifejezetten tetszett neki; a Blut és Calling the Rain maradtak a személyes kedvencei. Az 1996-os stúdiós „sok órás sampler”, a későbbi turnétechnika és a fesztiválperformansz a későbbi időszakhoz tartozik: nem bizonyítja, hogy a Todessehnsucht 1992-es felvételén ugyanazokat a berendezéseket, stúdiómódszereket vagy színpadi eszközöket alkalmazták. A későbbi korszak értékelései a feldolgozott dalok eltérő megszólalását, az utólag megítélt piaci sikert, a vendégének szerepét és a kísérő látványvilágot is tárgyalják. Ezek nem az 1992-es lemezfelvételre vonatkozó közvetlen tanúvallomások.

    Forrásadatok:

    1. ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet) · Atrocity – hivatalos weboldal · Eredeti online közlés dátuma nincs megadva
    2. Atrocity – Nuclear Blast: korai kiadói zenekari háttér · Nuclear Blast – hivatalos kiadói előadói profil · Eredeti profiloldal napja ismeretlen
    3. A dokumentumfilm teljes szerzői kreditsora nincs megállapítva · Die Gottlosen Jahre – háromórás Atrocity-pályatörténeti dokumentumfilm · Atrocity hivatalos diszkográfia, DVD (2012) · 2012 (DVD)
    4. Az eredeti oldalon nem igazolt · Atrocity – workoholics on tour (Alex Krull) · Schwermetall.ch · 2007–2008 fordulója; eredeti nap ismeretlen
    5. Nem igazolt · Interview: Atrocity (2013) – Alex Krull · The Moshville Times · 2013-04; nap nem ellenőrzött

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    126. DJ In Extremis — Atrocity (VO) – Alex Krull és Thorsten „Tosso” Bauer interjúja

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — 2004-ben, az Atlantis idején Krull már egy hosszú, kísérletező pálya részeként tekintett vissza az első két nagylemezre

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti oldalon a zenekar a 2017 utáni, 2018-as lemezelőkészületek mellett az 1992-es Todessehnsucht megjelenésének 25 éves évfordulóját említi, az albumot saját pályájának mérföldköveként értékeli és további történeti interjúkat helyez kilátásba. Később a dokumentumfilmben felhasznált archívumról beszél; elmondása szerint a projektet 2007-ben kezdték, eredetileg jóval kisebb best-of jellegű anyagnak szánták, de a felhívás nyomán a zenészek, barátok és ismerősök jelentős mennyiségű régi képet és filmet küldtek. Az Atlantis-lemez születésére vonatkozó későbbi zeneszerzői és stúdióválaszokban Tosso a melodikusság és brutalitás egyensúlyáról beszél, Krull pedig a különböző tagi ötletek közös feldolgozásáról, de ezeket kifejezetten a 2004-es album alkotási rendjére vonatkoztatják; az 1992-es dalok szerzőségi megosztására nem vihetők át.

    Forrásadatok:

    1. DJ In Extremis · Atrocity (VO) – Alex Krull és Thorsten „Tosso” Bauer interjúja · Spirit of Metal / DJ In Extremis · 2004-05
    2. ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet) · Atrocity – hivatalos weboldal · Eredeti online közlés dátuma nincs megadva
    3. Eckart Maronde · Atrocity – Interview mit Alexander Krull zu „Die Gottlosen Jahre” · metal.de · 2012-05-02
    4. Markus Endres · Atrocity – Interview mit Alex Krull und Thorsten „Tosso” Bauer zu „Okkult II” · metal.de · 2018-07-18
    5. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    6. Michael (a cikk szignója; teljes név nem igazolt) · Atrocity with Alexander Krull (vocals) – interview · MetalBite · 2023-02-02
    7. Atrocity honlapszerkesztés – konkrét személy nem igazolt · ATROCITY – 25 years „TODESSEHNSUCHT” album & history report · Atrocity hivatalos honlapja · 2018 eleje körül; pontos keltezés nem ismert
    8. A dokumentumfilm teljes szerzői kreditsora nincs megállapítva · Die Gottlosen Jahre – háromórás Atrocity-pályatörténeti dokumentumfilm · Atrocity hivatalos diszkográfia, DVD (2012) · 2012 (DVD)

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    127. Szerző nem azonosított

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A négy 1991-es felvétel az album után is megmaradt

    Dokumentált bizonyító részletek: A négy 1991-es előprodukciós felvétel a későbbi újrakiadási dokumentációban önálló eredetű szalagként szerepel. A 2021-re tervezett, végül 2022-ben megvalósult megjelenés nem változtatja át a demófelvételt 1992-es albumkiadássá. A négy demódalból a többi három csak később került közreadásra; a koronavírus-járványhoz kapcsolódó vinylgyártási zavar miatt az eredetileg 2021 novemberére várt megjelenés 2022 januárjára tolódott. Az eredeti demószalagokat Krull a Mastersound stúdióban őrizte; az „Unspoken Names” korábban már előkerült és remasterelték.

    Forrásadatok:

    1. Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26
    2. Alexandra Michels · ATROCITY – „Unspoken Names (Demo 1991)”: eredeti 1991-es előfelvételek ismertetése · Rock Hard – Alexandra Michels · 2021-11-25

    Forráskritikai határ: A későbbi interjú/visszaemlékezés az elbeszélő nézőpontját rögzíti. Az 1992 után csatlakozó zenészek értékeléseit nem szabad az 1992-es felvételek közvetlen tanúvallomásaként kezelni.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    129. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A címadó dallamnak a tizedik számig kell várnia, hogy újra a saját nevén szólaljon meg

    Dokumentált bizonyító részletek: Az eredeti CD-dallista a címadó Todessehnsuchtot elsőnek, a reprise-t tizediknek, az Archangelt tizenegyedik bónuszként sorolja. A címadó visszatérésének értelmezése a hallgatott mű szerkezetére vonatkozik; a felvétel vagy a bónuszdöntés motivációjára nem nyújt önálló bizonyítékot.

    Forrásadatok:

    1. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.
    2. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.
    3. Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.

    Forráskritikai határ: Az eredeti hordozó feliratai, dal- és kreditsorai elsődleges dokumentumok; önmagukban nem igazolják a felvételi döntések indítékát, és az elmosódott apróbetűket nem egészítjük ki találgatással.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    131. Concert Archives: Blind Guardian és Iced Earth, Rockfabrik, Ludwigsburg, 1992. szeptember 20. (retrospektív koncertadatbázis). Az EB/Metronom 39. számának 42. oldaláról közölt korabeli szövegben az időpont és a helyszín olvasható; az összecsúszott hasábok miatt a fellépők hozzárendelése továbbra is bizonytalan.

    Regényhely: A felvétel három helye — Az 1992-es stuttgarti koncertévad a később közreadott helyszíni naptárban egymástól eltérő zenei estékkel bontakozik ki

    Dokumentált bizonyító részletek: A koncertadatbázis 1992. szeptember 20-ra a ludwigsburgi Rockfabrikban Blind Guardian és Iced Earth fellépését tartja nyilván. Ez később rögzített műsoradat, nem közvetlen 1992-es helyszíni napló, belépőjegy vagy szemtanú-beszámoló. A szövegben felidézett Rockfabrik-állomásból nem következik, hogy az Atrocity részt vett ezen az estén, vagy kapcsolatba került volna a fellépő zenekarok tagjaival.

    Forrásadatok:

    1. Concert Archives: Blind Guardian és Iced Earth, Rockfabrik, Ludwigsburg, 1992. szeptember 20. (retrospektív koncertadatbázis). Az EB/Metronom 39. számának 42. oldaláról közölt korabeli szövegben az időpont és a helyszín olvasható; az összecsúszott hasábok miatt a fellépők hozzárendelése továbbra is bizonytalan.

      A korabeli lapról közölt szöveg a dátumot és a helyszínt támogatja; a fellépőneveknél a korabeli hasábkép ellenőrzése még hiányzik.

    Forráskritikai határ: A visszatekintő koncertnaptár a helyszín programjáról tanúskodik; ebből önmagában nem következik Atrocity-fellépés vagy konkrét személyes találkozás az adott időpontban.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    132. POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004; LKA Longhorn saját, 2006-os történeti koncertjegyzéke, 117. o. 1992. szeptember 21.: Testament; szeptember 22.: GWAR. A 117. oldal 2006-ban közölt, visszatekintő helyszíni koncertlista, nem 1992-es plakát.

    Regényhely: A felvétel három helye — Az 1992-es stuttgarti koncertévad a később közreadott helyszíni naptárban egymástól eltérő zenei estékkel bontakozik ki

    Dokumentált bizonyító részletek: A Longhorn 2006-os visszatekintő koncertjegyzéke az 1992. szeptember 21-i Testament és a szeptember 22-i GWAR fellépést tünteti fel Stuttgartnál. Ugyanebben a listában februárban Overkill, márciusban Prong és a Gods of Grind/Carcass, áprilisban Paradise Lost, júniusban Obituary, októberben Sodom és decemberben Helmet szerepel. A későbbi intézményi koncertnaptár a helyszín programozási sokféleségét dokumentálja, nem igazol személyes Atrocity-részvételt vagy a lemez 1992. szeptember 22-i bolti megjelenését.

    Forrásadatok:

    1. POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004; LKA Longhorn saját, 2006-os történeti koncertjegyzéke, 117. o. 1992. szeptember 21.: Testament; szeptember 22.: GWAR. A 117. oldal 2006-ban közölt, visszatekintő helyszíni koncertlista, nem 1992-es plakát.

    Forráskritikai határ: A különböző helyszíni programnaptárak és visszaemlékezések nem olvaszthatók egyetlen bizonyított koncerttörténetté; a programban szereplő fellépés és egy zenekar tagjainak jelenléte külön állítás.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    133. 1992. szeptember 22. — utólagos katalógusadat, nem korabeli kiadói bizonylat

    Regényhely: Két naptár — A későbbi kiadási nyilvántartások az Atrocity második albumát 1992

    Dokumentált bizonyító részletek: Az Atrocity és a Cannibal Corpse két eltérő lemezének 1992. szeptember 22-i kiadási napját csak későbbi katalógusadatok kapcsolják össze. A Cannibal Corpse-kiadás adata nem tanúsítja a Roadrunner Atrocity-lemezének első bolti napját.

    Forrásadatok:

    1. Cannibal Corpse: Tomb of the Mutilated. Metal Blade Records, amerikai kiadás; 1992. szeptember 22. MusicBrainz – kiadási adatlap (retrospektív). Eredeti 1992-es kiadói naphirdetés közvetlenül nem ellenőrzött.
    2. Encyclopaedia Metallum – Cannibal Corpse, Tomb of the Mutilated. Kiegészítő retrospektív albumadatlap; nem bizonyít közvetlen zenekari kapcsolatot az Atrocityval.

    Forráskritikai határ: A lemez 1992-es megjelenése alátámasztott, a szeptember 22-i napra viszont nem ismert korabeli, napra keltezett Roadrunner-bizonyíték. A visszatekintő kiadási adat nem válhat elsődleges tanúvá.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    134. Schnarrenberg 1992. szeptember 22–23. — közvetített napi időjárási adatok

    Regényhely: Két naptár — A szeptemberi napok változása a Stuttgart-Schnarrenberg mérőállomás adataiban különösen élesen látszik

    Dokumentált bizonyító részletek: A közvetített adatsor a stuttgarti Schnarrenberg-mérőállomás 1992. szeptember 22-i 12,9/27,7 °C-os minimumát/maximumát, 3,4 mm csapadékát és 9,3 óra napsütését, másnap a 13,7/18,3 °C-ot, 1,6 mm-t és 0,9 órát sorolja. A két nap nem azonos, és az adatsor helyszíne sem a fautspachi stúdió.

    Forrásadatok:

    1. Wetter Ludwigsburg: DWD-től származtatott Stuttgart-Schnarrenberg (állomáskód: 04928) napi történeti adatsor, 1992. szeptember. Szept. 22.: minimum 12,9 °C, maximum 27,7 °C, csapadék 3,4 mm, napsütés 9,3 óra; szept. 23.: minimum 13,7 °C, maximum 18,3 °C, csapadék 1,6 mm, napsütés 0,9 óra. Napi összesítések, nem a lemezpiaci megjelenés órájára vagy Fautspach időjárására vonatkozó adatok. A DWD 04928-as eredeti napi adatsora azonosítható; a két napi nyerssor összevetése még hiányzik.

      Forráshely: DWD Climate Data Center, 04928-as állomás, 1992. A részletes mérési időintervallum elsődleges ellenőrzése nyitott.

    Forráskritikai határ: A Stuttgart-Schnarrenberg értékek DWD-eredetű másodközlésből származnak; az eredeti 04928-as adatcsomag azonosított, de a napi nyerssorok külön még nem ellenőrzöttek. Az adatok nem bizonyítják a zenészek személyes időjárás-élményét.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    Kritikai és ismertetői jegyzetek · 17

    092. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.)

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A nyitányban Krull az ágtól elváló levél képét tette Röderer zenéjéhez

    Dokumentált bizonyító részletek: A kritikus szerint a gitárok a nyitómotívum hangjaira reagálva fejlesztik a későbbi dalok dallami alapját; a Godless Yearsbe való átmenetet külön említi, a lemez vége felé pedig a vezérmotívum visszatérését hallja. Kiemeli a sötét bevezetést, a Godless Years és Unspoken Names párosát, a Sky Turned Red kórusszerű hatását és a Necropolis sűrített szerkezetét.

    Forrásadatok:

    1. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum · 97%

      Lassú, torzított nyitótéma, élő dobhang, a refrain és a repríz szerepe; a Wagner-párhuzam hallgatói észrevétel.

    2. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum · 90%

      Szimfonikus indítás, ritmikus ének, gitárszóló és visszatérő nyitótéma.

    3. Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

      A nyitómotívum variációi, a Godless Yearsbe való átmenet, a Sky Turned Red klasszikus asszociációja és a Necropolis közvetlenebb szerkezete.

    4. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    094. Christian Popp — Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past)

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Amikor a Godless Years elindul, az elmúlás képeit az ember saját hatalmának képei váltják fel

    Dokumentált bizonyító részletek: A Hallucinationshoz képest szervezettebbnek hallja a lemez technikás hangzását. Kiemeli a sötét bevezetést, a Godless Years és Unspoken Names párosát, a Sky Turned Red kórusszerű hatását és a Necropolis sűrített szerkezetét.

    Forrásadatok:

    1. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    2. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    096. Fabien — Todessehnsucht – Chronique @ Fabien

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Az Unspoken Namesnek a demón még címet kellett adnia az egész négyesnek, a kész albumon harmadikként jut ideje a kimondhatatlan körül maradni

    Dokumentált bizonyító részletek: A „Necropolis” és „Sky Turned Red” tördeltebb tempóváltásait, az „Unspoken Names” és „Triumph at Dawn” gyorsuló, agresszív lüktetését külön kezeli, Death „Archangel” dalának feldolgozását az énekes és zenekari tiszteletadásaként értékeli. Az „Unspoken Names” és az „A Prison Called Earth” szerinte erős példák a technikai írásmódra, a „Defiance” és a „Necropolis” pedig olyan, első hallásra rétegzett, a későbbi figyelmes hallgatás során beérő dalok, amelyek az egész anyag tartósságát mutatják.

    Forrásadatok:

    1. Fabien · Todessehnsucht – Chronique @ Fabien · Spirit of Metal · 2007-03-26 · 15/20

      A nyitány és a repríz közrefogta, technikás death metal; Unspoken Names, A Prison Called Earth és a CD-bónusz.

    2. ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

      A német cím olvasata, a klasszikus árnyalat és a hangszeres teljesítmény, valamint a hangzás egységét érintő fenntartás.

    3. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum · 90%

      Szimfonikus indítás, ritmikus ének, gitárszóló és visszatérő nyitótéma.

    4. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    098. ElectricOne — Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne)

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A Defiance szövegében az erőszak próbára teszi és megtörni igyekszik az akaratot; a könyvfüzet Röderernek és Scharfnak tulajdonítja a zenét

    Dokumentált bizonyító részletek: A Defiance és kisebb mértékben a Triumph at Dawn szerinte gyengébb a többi szerzeménynél. A „Necropolis” és „Sky Turned Red” tördeltebb tempóváltásait, az „Unspoken Names” és „Triumph at Dawn” gyorsuló, agresszív lüktetését külön kezeli, Death „Archangel” dalának feldolgozását az énekes és zenekari tiszteletadásaként értékeli.

    Forrásadatok:

    1. ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

      A német cím olvasata, a klasszikus árnyalat és a hangszeres teljesítmény, valamint a hangzás egységét érintő fenntartás.

    2. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    3. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum · 97%

      Lassú, torzított nyitótéma, élő dobhang, a refrain és a repríz szerepe; a Wagner-párhuzam hallgatói észrevétel.

    4. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum · 90%

      Szimfonikus indítás, ritmikus ének, gitárszóló és visszatérő nyitótéma.

    5. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    100. ElectricOne — Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne)

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — Az Introduction másfél percében a lemez hangja új irányba fordul, mielőtt megszólal a Sky Turned Red

    Dokumentált bizonyító részletek: A későbbi kritikák különböző értelmezésekkel emelik ki a középső Introduction átvezetését és a Sky Turned Red kórusszerű megszólalását. Egy szerző Wagnerhez és a Götterdämmerunghoz vont hangulati párhuzamot; Christian Popp inkább a szerkezet és a sötét hangzás szempontjából tárgyalja ezeket a részeket. Az 1992-es füzet szerint az Introduction szövege Krullhoz, hangszerelése az Atrocityhoz, a Sky Turned Red zenéje Rödererhez és Scharfhoz tartozik. Az említett Wagner-hasonlat nem azonosít ellenőrzött partitúrahelyet, kottából átvett konkrét idézetet.

    Forrásadatok:

    1. ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

      A német cím olvasata, a klasszikus árnyalat és a hangszeres teljesítmény, valamint a hangzás egységét érintő fenntartás.

    2. Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

      A nyitómotívum variációi, a Godless Yearsbe való átmenet, a Sky Turned Red klasszikus asszociációja és a Necropolis közvetlenebb szerkezete.

    3. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    4. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum · 97%

      Lassú, torzított nyitótéma, élő dobhang, a refrain és a repríz szerepe; a Wagner-párhuzam hallgatói észrevétel.

    5. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    102. ElectricOne — Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne)

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A Necropolis az emberi pusztítás képétől a temető felé halad

    Dokumentált bizonyító részletek: Maronde a „Sky Turned Red” kórusszerű köztes énekrészét, az „A Prison Called Earth” billentyűs akkordokkal indító, majd erős gitárakkordokba vezető szerkezetét emeli ki. A Sky Turned Red kórusos megoldását klasszikus/operai feszültséggel, a Necropolist inkább közvetlenebb death metal szerkezettel kapcsolja össze. Maronde szerint a „Sky Turned Red”, „Unspoken Names”, „Defiance” és „A Prison Called Earth” demóváltozatai érdemben ugyanazt a négy zeneszámot képviselik, mint az egy évvel későbbi album megfelelő felvételei, de a részletek és hangzás az előprodukció képét mutatják. A kritikus saját, elvont szóhasználatával a ritmikus frazeálás és az egyes hangok rezgésének előérzete szinte „narratív” mozgást hoz létre; a gitárszólamok nem puszta tömbszerű háttérként működnek, hanem dallamos történetszálakat rajzolnak az összetett ritmusszerkezet fölé.

    Forrásadatok:

    1. ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

      A német cím olvasata, a klasszikus árnyalat és a hangszeres teljesítmény, valamint a hangzás egységét érintő fenntartás.

    2. Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

      A nyitómotívum variációi, a Godless Yearsbe való átmenet, a Sky Turned Red klasszikus asszociációja és a Necropolis közvetlenebb szerkezete.

    3. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    4. Eckart Maronde · Atrocity – Unspoken Names (Demo 1991) – Review · metal.de · 2022-01-22

      Az 1991-es Unspoken Names demó négy dalának elemzése és összevetése az 1992-es albumverziókkal.

    5. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum · 97%

      Lassú, torzított nyitótéma, élő dobhang, a refrain és a repríz szerepe; a Wagner-párhuzam hallgatói észrevétel.

    6. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum · 90%

      Szimfonikus indítás, ritmikus ének, gitárszóló és visszatérő nyitótéma.

    7. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    104. Fabien — Todessehnsucht – Chronique @ Fabien

    Regényhely: A tíz szám és az, ami utána jön — A tizedik darabban visszatér Röderer nyitótémája

    Dokumentált bizonyító részletek: Kedvencének az A Prison Called Earth-t nevezi meg, a reprise-t a nyitótéma visszatérésének tartja, az Archangelt tiszteletteljes Death-feldolgozásnak hallja. Kiemeli a Death „Archangel” című dalának feldolgozását a CD-változat végén. A stúdió és gyártói kredit itt kritikusi közlés: az eredeti booklet kreditsorával összevethető, de a méltató jelzők a szerző véleményei.

    Forrásadatok:

    1. Fabien · Todessehnsucht – Chronique @ Fabien · Spirit of Metal · 2007-03-26 · 15/20

      A nyitány és a repríz közrefogta, technikás death metal; Unspoken Names, A Prison Called Earth és a CD-bónusz.

    2. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    112. Christian Popp 2018-as kritikája és az utólag közölt megjelenési nap

    Regényhely: Két naptár — Az 1992-es év a zenekar történetében a Roadrunner-lemez éve

    Dokumentált bizonyító részletek: Christian Popp 2018. október 3-i metal.de-kritikája 9/10 pontot adott, és a borító által kiváltott saját 1992-es bolti érdeklődését idézte fel. A cikkben szereplő 1992. szeptember 22-i kiadási nap utólagos adat, nem korabeli Roadrunner-igazolás. A lap utólagos adatsora 1992. szeptember 22-ét jelöli meg kiadási napként, de ez önmagában nem elsődleges megjelenési dokumentum.

    Forrásadatok:

    1. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    Forráskritikai határ: A lemez 1992-es megjelenése alátámasztott, a szeptember 22-i napra viszont nem ismert korabeli, napra keltezett Roadrunner-bizonyíték. A visszatekintő kiadási adat nem válhat elsődleges tanúvá.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    116. Disposable Underground, 1993

    Regényhely: Két naptár — Az 1993-as korai ismertető már a két Atrocity-lemez közötti elmozdulásra figyelt: a death, a grind és a doom szerinte szorosabban fonódott össze, mint a bemutatkozáson

    Dokumentált bizonyító részletek: A korabeli 1993-as ismertető a bemutatkozó lemezhez képest szorosabb death/grind/doom szintézist dicsér, míg a másik kritikában a gitárfutamok és akkordmenetek egymásba kapcsolódása, illetve a halkabb énekrészek kerülnek előtérbe. Ezek külön szerzői vélemények, nem a zenekar hivatalos műfaji meghatározása. A gitárjáték elemzésében külön hangsúlyt kapnak a gyors, egyhangos futamok és az erőteljes akkordmenetek egymásba illeszkedő, részben párhuzamos dallami szerepei. A kritikus külön kedvezően értékeli a visszafogottabban megszólaló, „európai” jellegű halkabb énekmegoldásokat.

    Forrásadatok:

    1. Disposable Underground, 1993
    2. Nincs szerzőnév feltüntetve · ATROCITY – Longing for Death (önálló, dátum nélküli online értékelés) · Death Metal Underground / deathmetal.org · Nincs · Az eredeti kritika megjelenési ideje nem igazolt

      Egymást variáló témák, kromatikus gitármenetek, ritmikus kontrasztok és a produkció korlátai.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    117. Nathan Robinson visszatekintése — a Taste of Sin kritikája nem a lemez pontszáma

    Regényhely: Két naptár — Az új évezredben egyre gyakrabban a korai album lett a mérce, amelyhez az Atrocity későbbi fordulatait viszonyították

    Dokumentált bizonyító részletek: A szerző a Longing for Death-et személyes kedvencének és az extrém metal nagy jelentőségű albumának nevezi, későbbi műfajváltásukat nem minden esetben kedveli, a Willenskraftot visszakanyarodásként, a Werk 80-at újabb irányváltásként látta. Az „Unspoken Names” és az „A Prison Called Earth” szerinte erős példák a technikai írásmódra, a „Defiance” és a „Necropolis” pedig olyan, első hallásra rétegzett, a későbbi figyelmes hallgatás során beérő dalok, amelyek az egész anyag tartósságát mutatják. Zeneileg nagyra tartja a képzett hangszeres játékot, a bonyolult hangszerelést és a veszélyesnek hallott sebességet. Fabien a Hallucinations korábbi technikai death metal irányából egy sűrűbb, nagyobb ívű és tágabb eszköztárú második lemez felé vezető zenei elmozdulást emeli ki.

    Forrásadatok:

    1. Nathan Robinson · Atrocity – Taste of Sin (külön album kritikájának retrospektív utalása) · Metal-Rules.com · 2000-12-01 · 2,7/5 (Taste of Sin)

      A szerző a Longing for Death-et kedvenceként használja a későbbi kislemez megítéléséhez.

    2. Fabien · Todessehnsucht – Chronique @ Fabien · Spirit of Metal · 2007-03-26 · 15/20

      A nyitány és a repríz közrefogta, technikás death metal; Unspoken Names, A Prison Called Earth és a CD-bónusz.

    3. ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

      A német cím olvasata, a klasszikus árnyalat és a hangszeres teljesítmény, valamint a hangzás egységét érintő fenntartás.

    Forráskritikai határ: A 2,7/5 pontos értékelés a Taste of Sin kislemezé, nem a Todessehnsucht albumé. A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    118. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.)

    Regényhely: Két naptár — A 2000-es évek fórumain és zenei adatbázisaiban a hallgatók mind több részletet próbáltak szavakba foglalni

    Dokumentált bizonyító részletek: A három megőrzött Encyclopaedia Metallum-hallgatói írás eltérő hangsúlyokat rögzít. Egyikük a szimfonikus nyitást, a gitárszólókat, a thrashes és atmoszferikus szakaszok váltakozását, valamint a kezdő motívum visszatérését értékelte. Egy másik a többszöri meghallgatás során fedezte fel Michael Schwarz ritmikai pontosságát és a Sky Turned Red eltérő léptékű részeit, de az operai vendégéneket túl halknak tartotta. A harmadik megítélésben a bonyolultság és a komor hangulat viszonya kapott szerepet. Ezek személyes, eltérő dátumú kritikák, nem korabeli konszenzus.

    Forrásadatok:

    1. MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum · 90%

      Szimfonikus indítás, ritmikus ének, gitárszóló és visszatérő nyitótéma.

    2. Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum · 96%

      Schwarz ritmusai, a Sky Turned Red kétféle léptéke és túl halknak ítélt operai vendégének.

    3. arrrrrrrach: Longing for some fuckin amazing death metal!! (2004. július 31.) · Encyclopaedia Metallum · 95%

      A thrashes riffek, a blast, a lassabb atmoszféra és az Archangel együtt.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    119. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.)

    Regényhely: Két naptár — A figyelem idővel a hangszeres részletek felé is fordult

    Dokumentált bizonyító részletek: A cikk több későbbi zenekarral, valamint The Red in the Sky Is Ours és Unquestionable Presence albumokkal méri össze a Todessehnsuchtot; e párhuzamok nem automatikus történeti hatások. A kritika egyik központi érve, hogy a bonyolult, akár szokatlan szerkezetű gitármotívumokat a basszus és a ritmusszekció összetartja: a tempók, átvezetések, billentyűs közjátékok és vágások szerinte a keménység ellenére is koherens szerkezetet adnak. A kritikus szerint a gitárok a nyitómotívum hangjaira reagálva fejlesztik a későbbi dalok dallami alapját; a Godless Yearsbe való átmenetet külön említi, a lemez vége felé pedig a vezérmotívum visszatérését hallja. Wizard a második Atrocity-lemezt a német death metal és a thrashes/technikás death metal ötvözésének kiemelkedő darabjaként értékeli.

    Forrásadatok:

    1. SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum · 97%

      Lassú, torzított nyitótéma, élő dobhang, a refrain és a repríz szerepe; a Wagner-párhuzam hallgatói észrevétel.

    2. Wizard · Atrocity – Todessehnsucht · Sputnikmusic · 2011-09-24 · 4,5/5

      A gitárok bonyolult mozgását a basszus és a dob tartja össze.

    3. Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

      A nyitómotívum variációi, a Godless Yearsbe való átmenet, a Sky Turned Red klasszikus asszociációja és a Necropolis közvetlenebb szerkezete.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    120. Christian Popp — Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past)

    Regényhely: Két naptár — A borító száradó rózsái felől sokan más zenei világot vártak

    Dokumentált bizonyító részletek: A 2018-as metal.de-szerző a borítótól elinduló személyes emléket és az A Prison Called Earth kiemelését írja le; a későbbi hallgatói értékelés pedig a képi világ alapján elképzelt death/doom helyett inkább death metalnak hallotta a lemezt. Különálló nézőpontokat tanúsítanak, nem egységes fogadtatást. A szárított rózsákat mutató borító és az együttes későbbi gótikus iránya alapján előzetesen death/doom-gothic keverékre számított, ám hallgatás közben azt tapasztalta, hogy a lassabb, dallamos részek viszonylag szórványosak, a lemez uralkodó zenéje számára death metal marad.

    Forrásadatok:

    1. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    2. agymosott09 · Atrocity – Todessehnsucht (AOTD olvasói értékelés, fórumüzenet) · Index Fórum – Metal Hammer H · 227257 · 2026-08-26 · 77/100

      A rózsás borító és a későbbi gótikus hírnév mást ígért a hallgatónak, mint a többnyire death metalos műsor.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    122. Christian Popp — Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past)

    Regényhely: Két naptár — A korong mellett a kiadvány képe is több helyre eljutott

    Dokumentált bizonyító részletek: Kedvencének az A Prison Called Earth-t nevezi meg, a reprise-t a nyitótéma visszatérésének tartja, az Archangelt tiszteletteljes Death-feldolgozásnak hallja. A szárított rózsákat mutató borító és az együttes későbbi gótikus iránya alapján előzetesen death/doom-gothic keverékre számított, ám hallgatás közben azt tapasztalta, hogy a lassabb, dallamos részek viszonylag szórványosak, a lemez uralkodó zenéje számára death metal marad.

    Forrásadatok:

    1. Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03 · 9/10

      A borító vásárlásra ösztönző hatása; szervezettebb hangzás, az A Prison Called Earth kiemelése, fenntartás a Defiance és a Triumph at Dawn iránt.

    2. agymosott09 · Atrocity – Todessehnsucht (AOTD olvasói értékelés, fórumüzenet) · Index Fórum – Metal Hammer H · 227257 · 2026-08-26 · 77/100

      A rózsás borító és a későbbi gótikus hírnév mást ígért a hallgatónak, mint a többnyire death metalos műsor.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    125. Nathan Robinson — Atrocity – Taste of Sin (külön album kritikájának retrospektív utalása)

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A korai death metal után az Atrocity lemezei egyre eltérőbb hangzások felé fordultak

    Dokumentált bizonyító részletek: A szerző a Longing for Death-et személyes kedvencének és az extrém metal nagy jelentőségű albumának nevezi, későbbi műfajváltásukat nem minden esetben kedveli, a Willenskraftot visszakanyarodásként, a Werk 80-at újabb irányváltásként látta. A Todessehnsucht történetéhez a visszatekintő értékítélet és a 2000-es recepciós időréteg releváns.

    Forrásadatok:

    1. Nathan Robinson · Atrocity – Taste of Sin (külön album kritikájának retrospektív utalása) · Metal-Rules.com · 2000-12-01 · 2,7/5 (Taste of Sin)

      A szerző a Longing for Death-et kedvenceként használja a későbbi kislemez megítéléséhez.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    128. Eckart Maronde — Atrocity – Unspoken Names (Demo 1991) – Review

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A négy 1991-es felvétel az album után is megmaradt

    Dokumentált bizonyító részletek: Maronde szerint a „Sky Turned Red”, „Unspoken Names”, „Defiance” és „A Prison Called Earth” demóváltozatai érdemben ugyanazt a négy zeneszámot képviselik, mint az egy évvel későbbi album megfelelő felvételei, de a részletek és hangzás az előprodukció képét mutatják. Ez NEM a teljes Todessehnsucht-album ismertetője és nem 1991-es sajtócikk: egy 2022-ben közreadott, 1991-es demóról szóló kritika, amely négy korai dalt az 1992-es végleges lemezhez mér.

    Forrásadatok:

    1. Eckart Maronde · Atrocity – Unspoken Names (Demo 1991) – Review · metal.de · 2022-01-22

      Az 1991-es Unspoken Names demó négy dalának elemzése és összevetése az 1992-es albumverziókkal.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    130. Nicholas Vahdias — Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992)

    Regényhely: A lemez részévé lett emlékek — A címadó dallamnak a tizedik számig kell várnia, hogy újra a saját nevén szólaljon meg

    Dokumentált bizonyító részletek: A kritikus saját, elvont szóhasználatával a ritmikus frazeálás és az egyes hangok rezgésének előérzete szinte „narratív” mozgást hoz létre; a gitárszólamok nem puszta tömbszerű háttérként működnek, hanem dallamos történetszálakat rajzolnak az összetett ritmusszerkezet fölé.

    Forrásadatok:

    1. Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

      A nyitómotívum variációi, a Godless Yearsbe való átmenet, a Sky Turned Red klasszikus asszociációja és a Necropolis közvetlenebb szerkezete.

    Forráskritikai határ: A kritikus vagy hallgató saját ízlésítéletét és későbbi emlékezetét dokumentálja; nem a zenekar szándékát, nem az 1992-es teljes sajtóvisszhangot és nem reprezentatív hallgatói felmérést.

    Vissza a regényhez · Jegyzet külön oldalon

    Teljes forrásjegyzék

    Teljes forrásjegyzék

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 2. képtétel.

    Underground Empire, 1991

    Aberration, 1993

    Szerző nem azonosított · ATROCITY – Brutal und in die Fresse (interjú Alex Krull-lal) · Rock Hard, Vol. 416 · Rock Hard Vol. 416 · 2022-01-26

    Geschichte der Stiftsmusik Stuttgart · Stiftsmusik Stuttgart · Intézményi online történeti áttekintés

    Prof. Dr. Joachim Kremer · La Didone abbandonata (Stuttgart 1763) – Niccolò Jommelli · Landesarchiv Baden-Württemberg / Prof. Dr. Joachim Kremer · Történeti szakismertető; tárgyidő 1753–1769

    Von Herzögen, Schlössern und Kasernen – Ludwigsburg várostörténete · Stadt Ludwigsburg – városháza · 1704–1992 (áttekintő helytörténet; online kiadás dátuma nincs megadva)

    Die Gemeinde Althütte – az Althütte és Sechselberg községi történet · Gemeinde Althütte, Rems-Murr-Kreis · község történeti összefoglalója

    Stuttgart schreibt Geschichte – hivatalos stuttgarti történeti áttekintés · Landeshauptstadt Stuttgart · 2020-07-21

    300 Jahre – 300 Dinge: Planstadt Ludwigsburg · Ludwigsburg Museum · 1704-től a modern korig (online múzeumi kiállítás)

    Stadt geworden! – forrásválogatás a várossá válásról · Stadtarchiv Ludwigsburg / városi kiadványok · 2018 (várostörténeti digitális bemutatás)

    Otto Schifferer · Die wirtschaftliche Entwicklung Ludwigsburgs von der Gründung der Stadt bis zum Beginn des 2. Weltkrieges · Ludwigsburger Geschichtsblätter, Heft 20 (1968), S. 53–80.

    Fautsbach: Sechselberg, Althütte – 1686-os levéltári ábrázolás · Landesarchiv Baden-Württemberg, Hauptstaatsarchiv Stuttgart · 1686 (eredeti térképi/ábrázolási forrás)

    Heimat-Museum Althütte – munka, üveghuták, helyi vízellátás · Heimatkulturverein Althütte · 1988-as múzeumalapítás és korábbi helyi történeti adatok

    BKZ – a cikk szerzője nem azonosított · Holpriger Start in eine gemeinsame Zukunft – Fautspach/Sechselberg közigazgatási reform · Backnanger Kreiszeitung (BKZ) · 2021 (visszatekintő cikk az 1971–1972-es eseményekről)

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, amerikai CD és kísérőfüzet.

    Ludwigsburger Geschichtsblätter, 2016

    Das S-Bahn Netz im Stuttgarter Raum / frühere industrielle Verkehrsachsen · Landeshauptstadt Stuttgart – historische Statistik · 2009-es statisztikai történeti munka

    Geschichte der Stuttgarter Musikschule I (1857–1936) · Stuttgarter Musikschule · Történeti online intézményi oldal

    Stadtentwicklung Ludwigsburg – garnizonból civil város, Pattonville és 1970–1990 · Stadt Ludwigsburg / városfejlesztési tanulmány · 2011 körüli (történeti visszatekintés)

    Werner Brachat-Schwarz · Von 3 auf 11 Millionen – Baden-Württemberg népességtörténete · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg / Statistisches Monatsheft · 2018, 5. szám (történeti sorozatok)

    Zeitreise: Festspiele im Schloss – Ludwigsburger Schlossfestspiele · Staatliche Schlösser und Gärten Baden-Württemberg · 1932 és 1947-es történeti adatok

    Total Normahl – a Winnenden/Stuttgart régió punkja · Region Stuttgart · 2015-05-07

    Meister seines Fachs – Hans-Peter Haag, Music Circus · Region Stuttgart · Későbbi portré, 2015 körüli

    Wie der Punk nach Stuttgart kam – sajtógyűjtemény · Stuttgartpunk.de / Simon Steiner kutatási projekt · 2017-es gyűjtőoldal és másodközlések

    Innere Entwicklung der Bundesrepublik bis 1989 · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2002 körüli áttekintés; 1970–1989-es korszak

    Ox-Fanzine szerkesztősége · CHAOS Z – interjú a stuttgarti punk/újhullámos színtérről · Ox-Fanzine #153 · 2020 körüli online interjú (a közzététel pontos napja nem ismert)

    SKEEZICKS – Als Hardcore neu war · Ox-Fanzine #159 · 2021 körüli online interjú

    Geschichte der Rockfabrik Ludwigsburg · Rockfabrik Ludwigsburg · A helyszín hivatalos története

    Auszeichnungen – Das LKA Longhorn in Stuttgart · LKA Longhorn · Hivatalos klubtörténet

    Bericht über 20 Jahre Longhorn · LKA Longhorn – archívum · Későbbi helyszíntörténeti közlés (2004)

    Rockfabrik Ludwigsburg – Geschichte: intézményi történet · Rockfabrik Ludwigsburg – hivatalos helytörténeti oldal · A webes közzététel napja ismeretlen; az intézmény 1983-as alapítását tárgyalja

    ATROCITY – Tour (hivatalos történeti fellépés- és turnéarchívum) · Atrocity – hivatalos weboldal · 1988–1993 közötti történeti fellépések, mai archív megjelenítés

    Peardrop, 1990

    Holocaust, 1991 vagy 1992

    Slayer, 1991

    Blasphemous, 1991

    Nagual, 1993

    Melanie Arndt · Auswirkungen der Katastrophe von Tschernobyl auf Deutschland · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2016-04-18 (visszatekintés); 1986 esemény

    Maastricht Treaty – a későbbi EU alapító szerződése · European Union – official founding agreements · 1992-02-07 (aláírás), 1993-11-01 (hatálybalépés)

    Wege zur deutschen Einheit – fotók és dokumentumok 1989/90 · Bundesarchiv · 1989–1990 események; későbbi hivatalos archívumi bemutató

    Die harten Anfänge: METAL HAMMER in den Achtzigern · Metal Hammer · 2014-09-23

    Tom G. Warrior – visszaemlékezés a Celtic Frost Into the Pandemonium kísérleteire · Blabbermouth.net / Blistering.com interjúmásodközlés · 2010 körüli zenészinterjú

    Nuria Hochkirchen · Kreator: 40 Jahre Pleasure to Kill – thrash/death határ · Metal Hammer · 2026-04-01

    Rock Hard – Über uns · Rock Hard · Hivatalos szerkesztőségi visszatekintés

    Depth of Pain, 1992

    A dokumentumfilm teljes szerzői kreditsora nincs megállapítva · Die Gottlosen Jahre – háromórás Atrocity-pályatörténeti dokumentumfilm · Atrocity hivatalos diszkográfia, DVD (2012) · 2012 (DVD)

    Tampa Bay Museum of Metal – Morbid Angel Altars of Madness · Tampa Bay Museum of Metal · Múzeumi online kronológia; tárgyév 1989

    Sam Retzer · Scott Burns: The Definition of Death Metal · Tape Op Magazine · 2026-os későbbi Scott Burns interjú

    Death metal och kommunism – Tomas Skogsberg / Sunlight Studios · Proletären · 2015 körüli interjú

    Nuclear Blast Records – About Us · Nuclear Blast Records · Hivatalos kiadótörténet

    Century Media Records – The Label · Century Media Records · Hivatalos kiadótörténet

    Morgoth (2000 körüli interjú) – Cursed és dark/gothic kölcsönhatások · Voices from the Darkside · Későbbi résztvevői interjú, weboldal dátuma bizonytalan

    Einstürzende Neubauten – 1988-as LKA Longhorn fellépés kronológiája · From The Archives – koncertkronológia · Kronológia, eredeti esemény 1988-07-04

    Der Tag der deutschen Einheit – 1990. október 3. dokumentumai · Bundesarchiv · 1990-10-03 (esemény), 2015 (bemutató)

    Spikehead, 1991

    Nihilistic Holocaust; kérdező személyneve nem igazolt · ATROCITY Interview – Hallucinations From The Past · Nihilistic Holocaust Webzine · 2015-05-09

    Metal Hammer, 2017

    Operation „Ace Guard” – Golfkrieg und deutsche Proteste 1991 · Bundesarchiv · 1991 (esemény; későbbi levéltári bemutató)

    Dejan Djokić · Über Grenzen und Gedenken – Jugoszlávia felbomlása · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2021-11-29; tárgyalt időszak 1991–1992

    Jochen Oltmer · „Geduldet” und „rückgeführt”: Schutzsuchende aus den postjugoslawischen Kriegen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2023-01-20; tárgyalt korszak 1991–1992

    Atheist interview – 1991 (interjú Steve Flynn-nal) · Disposable Underground, 3. szám (1991) · Az eredeti 1991-es közlés online archiválása: 2022. szeptember 19.

    Human (1991) – Death, progressive death metal · Relapse Records · Későbbi kiadói ismertető, tárgyév 1991

    Paradise Lost – Gothic (1991), kiadói zenetörténeti leírás · Peaceville Records · Későbbi hivatalos zenekar-/albumismertető

    My Dying Bride – korai Peaceville-korszak és As the Flower Withers · Peaceville Records · Kiadói zenekartörténet

    Greg Mackintosh: Paradise Lost – Live in Ludwigsburg, 1991 · rockmetal.pl · 2021-es későbbi zenészinterjú

    Alexandra Michels · ATROCITY – „Unspoken Names (Demo 1991)”: eredeti 1991-es előfelvételek ismertetése · Rock Hard – Alexandra Michels · 2021-11-25

    POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004 · LKA Longhorn, saját pályázati dokumentáció · 2006-os archívumi összeállítás, eredeti koncertlista 1987–2004

    ATROCITY – Bio (hivatalos zenekari pályatörténet) · Atrocity – hivatalos weboldal · Eredeti online közlés dátuma nincs megadva

    Wirtschafts- und Sozialentwicklung in Baden-Württemberg 1993 – 1992 adatok · Statistisches Landesamt Baden-Württemberg · 1994 körüli statisztikai kiadvány (1992-es adatok)

    Bundesbank Monthly Report, December 1992 – The economic scene in Germany · Deutsche Bundesbank · 1992-12 (eredeti megjelenés)

    Thomas Prenzel · Vor 30 Jahren: Die rassistisch motivierten Ausschreitungen von Rostock-Lichtenhagen · Bundeszentrale für politische Bildung (bpb) · 2022-08-17; 1992-08 esemény

    EB/METRONOM, 1992

    Stuttgart-Mitte – a városmag története · Landeshauptstadt Stuttgart · városrészi történeti áttekintés

    Atrocity – Concert Archives: 1990–1992 közötti koncertadatok · Concert Archives – közösségi eseményarchívum · 1990–1992 (történeti koncertévek)

    Musik der Jahrhunderte – történet (1978–1992) · Musik der Jahrhunderte Stuttgart · Hivatalos intézménytörténet

    Stuttgart bei Nacht – historische Clubszene 1970er–1990er · Landeshauptstadt Stuttgart · 2024-es hivatalos városi tanulmány, adatbázis 2023 és korábbi

    ATROCITY – Todessehnsucht: eredeti stúdiómunka és kreditek a kiadó közlésében · Massacre Records – 07/2020 kiadói híroldal · 2020-07 (honlap hónapja)

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 5. képtétel.

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 6. képtétel.

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 7. képtétel.

    Atrocity: Todessehnsucht. Metal Mind Productions, 2007. MASS CD 1072 DG, kísérőfüzet, visszatekintés.

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 4. képtétel.

    Atrocity: Todessehnsucht. Roadrunner, 1992. RR 9128 2, európai CD és kísérőfüzet.

    Atrocity: Todessehnsucht. Dalszövegek; Alex Krull.

    SoundsofDecay: I drift like a falling leaf (2013. november 4.) · Encyclopaedia Metallum

    MisterSquiggles: Atrocious Masterpiece (2008. április 5.) · Encyclopaedia Metallum

    Nicholas Vahdias · Atrocity – Todessehnsucht (Longing for Death) (1992) · Death Metal Underground · 2018-06-16

    Christian Popp · Atrocity – Todessehnsucht (Blast From The Past) · metal.de · 2018-10-03

    Pestbesmittad: Refined brutal complexity (2008. március 21.) · Encyclopaedia Metallum

    Fabien · Todessehnsucht – Chronique @ Fabien · Spirit of Metal · 2007-03-26

    ElectricOne · Atrocity – Todessehnsucht (ElectricOne) · DeBaser · 2007-11-05

    Eckart Maronde · Atrocity – Unspoken Names (Demo 1991) – Review · metal.de · 2022-01-22

    Orpheus Spiliotopoulos (az interjúban Eleni is kérdez) · Alex Krull – interjú az Atlantis idején · Metal Temple · 2004-06-13

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 1. képtétel.

    Atrocity: Longing for Death. Roadrunner, 1992. RRD 9128, 8. képtétel.

    Nem igazolt · Interview: Atrocity (2013) – Alex Krull · The Moshville Times · 2013-04; nap nem ellenőrzött

    Markus Endres · Atrocity – Interview mit Alex Krull und Thorsten „Tosso” Bauer zu „Okkult II” · metal.de · 2018-07-18

    Michael (a cikk szignója; teljes név nem igazolt) · Atrocity with Alexander Krull (vocals) – interview · MetalBite · 2023-02-02

    Bericht der Bundesregierung über die Lage der Medien 1994, Drucksache 12/8587 · Deutscher Bundestag · 1994-10-20

    Dutch Pearce · Analog Archives – Dima Andreyuk és a Tape Dealer (1984–1994) · Decibel Magazine · 2020-08-31

    History of Phonograms 1951–2000 – 1992 DCC / MiniDisc · IFPI Greece · Későbbi iparági kronológia

    Massacre Records – kiadóazonosítás · MusicBrainz · Adatbázisrekord, frissítve 2019

    Discogs · Atrocity – Todessehnsucht. A hivatalos kiadások leírásai, 14 rekord.

    Disposable Underground, 1993

    Nincs szerzőnév feltüntetve · ATROCITY – Longing for Death (önálló, dátum nélküli online értékelés) · Death Metal Underground / deathmetal.org · Nincs · Az eredeti kritika megjelenési ideje nem igazolt

    Nathan Robinson · Atrocity – Taste of Sin (külön album kritikájának retrospektív utalása) · Metal-Rules.com · 2000-12-01

    arrrrrrrach: Longing for some fuckin amazing death metal!! (2004. július 31.) · Encyclopaedia Metallum

    Wizard · Atrocity – Todessehnsucht · Sputnikmusic · 2011-09-24

    agymosott09 · Atrocity – Todessehnsucht (AOTD olvasói értékelés, fórumüzenet) · Index Fórum – Metal Hammer H · 227257 · 2026-08-26

    Eckart Maronde · Atrocity – Interview mit Alexander Krull zu „Die Gottlosen Jahre” · metal.de · 2012-05-02

    Atrocity – Nuclear Blast: korai kiadói zenekari háttér · Nuclear Blast – hivatalos kiadói előadói profil · Eredeti profiloldal napja ismeretlen

    Az eredeti oldalon nem igazolt · Atrocity – workoholics on tour (Alex Krull) · Schwermetall.ch · 2007–2008 fordulója; eredeti nap ismeretlen

    DJ In Extremis · Atrocity (VO) – Alex Krull és Thorsten „Tosso” Bauer interjúja · Spirit of Metal / DJ In Extremis · 2004-05

    Atrocity honlapszerkesztés – konkrét személy nem igazolt · ATROCITY – 25 years „TODESSEHNSUCHT” album & history report · Atrocity hivatalos honlapja · 2018 eleje körül; pontos keltezés nem ismert

    Concert Archives: Blind Guardian és Iced Earth, Rockfabrik, Ludwigsburg, 1992. szeptember 20. (retrospektív koncertadatbázis). Az EB/Metronom 39. számának 42. oldaláról közölt korabeli szövegben az időpont és a helyszín olvasható; az összecsúszott hasábok miatt a fellépők hozzárendelése továbbra is bizonytalan.

    POP.FORUM club.award – 20 Jahre Musikkultur in Stuttgart: Konzerte 1987–2004; LKA Longhorn saját, 2006-os történeti koncertjegyzéke, 117. o. 1992. szeptember 21.: Testament; szeptember 22.: GWAR. A 117. oldal 2006-ban közölt, visszatekintő helyszíni koncertlista, nem 1992-es plakát.

    Cannibal Corpse: Tomb of the Mutilated. Metal Blade Records, amerikai kiadás; 1992. szeptember 22. MusicBrainz – kiadási adatlap (retrospektív). Eredeti 1992-es kiadói naphirdetés közvetlenül nem ellenőrzött.

    Encyclopaedia Metallum – Cannibal Corpse, Tomb of the Mutilated. Kiegészítő retrospektív albumadatlap; nem bizonyít közvetlen zenekari kapcsolatot az Atrocityval.

    Wetter Ludwigsburg: DWD-től származtatott Stuttgart-Schnarrenberg (állomáskód: 04928) napi történeti adatsor, 1992. szeptember. Szept. 22.: minimum 12,9 °C, maximum 27,7 °C, csapadék 3,4 mm, napsütés 9,3 óra; szept. 23.: minimum 13,7 °C, maximum 18,3 °C, csapadék 1,6 mm, napsütés 0,9 óra. Napi összesítések, nem a lemezpiaci megjelenés órájára vagy Fautspach időjárására vonatkozó adatok. A DWD 04928-as eredeti napi adatsora azonosítható; a két napi nyerssor összevetése még hiányzik.

    A zenekar hivatalos csatornái és adatlapjai

    Hivatalos weboldalInstagramMetal Archives

    Kapcsolódó albumok

    Death — Individual Thought Patterns (1993)Massacra — Signs of the Decline (1992)Disincarnate — Dreams of the Carrion Kind (1993)
    A cikk megosztása
    FacebookXWhatsAppTelegramRedditE-mail
    OPEN METAL ALBUM LIBRARY · Hírlevél

    Ne maradj le az új albumismertetőkről

    Értesülj az új albumismertetőkről és zenei kutatásokról.

    Feliratkozás a hírlevélre

    A feliratkozás a Brevo külső oldalán történik. Az e-mail-címedet ott adod meg, nem ezen a honlapon. Adatvédelmi tájékoztató.

    Vissza az archívumhoz · Open Metal Album Library

    Keresés ebben a könyvben

    Források és hivatkozások

    Teljes jegyzet megtekintése