Interjú

Tommy Talamanca

FELOLVASÁS
SADIST · CRUST (1997) · EXKLUZÍV INTERJÚ

Tommy Talamanca

A Crust keletkezése Tommy Talamanca visszaemlékezéseiben

13 kérdés és 13 válaszTommy Talamanca · Guitars / Keyboards
Sadist — Crust (1997)

Interjúarchívum

← Vissza az albumtanulmányhoz🎙 Interjúarchívum

A történet megosztása

Interjú

Olvasási mód:
01 / 13

Kérdés 1

1. Ha visszatekintetek a Tribe és a Crust közötti időszakra, milyen személyes élmények, aggodalmak vagy társadalmi kérdések foglalkoztattak benneteket a genovai hétköznapokban? Volt köztük olyan, amit zenekarként közösen dolgoztatok fel, és ami végül esetleg a Crust témáiban vagy zenei motívumaiban is megjelent?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A Tribe megjelenése és a Crust kiadása közötti időszak valószínűleg a zenekar történetének egyik legviharosabb szakasza volt. Drasztikus tagcsere történt, amely kétségtelenül új energiát hozott a zenekarba, ugyanakkor a zenekar működtetésének módját is megváltoztatta; ezekhez a változásokhoz idővel, fokozatosan alkalmazkodtunk. Ennek eredményeként a Crust, amelyet Andyvel – az első albumunk basszusgitárosával – nagyon gyorsan írtunk meg, rendkívül szélsőséges és különösen dühös lemez lett. Valószínűleg elég jól tükrözi az akkori légkört.
02 / 13

Kérdés 2

2. A Tribe megjelenése után az 1996-os felállással már elkezdtetek beszélgetni a következő album zenei irányáról, dalszövegeiről és témáiról, vagy a Crust koncepciója csak a tagcserék után alakult ki? Szeretnénk pontosabban megérteni ezt az átmenetet: voltak olyan ötletek, amelyeken még a távozó tagokkal dolgoztatok, és amelyek túlélték a változásokat, majd végül felkerültek az elkészült albumra?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A tagcserét követően Andyvel tudatosan úgy döntöttünk, hogy nem használunk fel olyan zenei ötleteket, amelyeket nem mi magunk szereztünk. A Tribe idejére gyakorlatilag én lettem a zenék egyedüli szerzője, nem hiúságból, hanem egyszerűen azért, mert az új tagoknak – bár kiváló zenészek voltak – nem volt metalzenei hátterük. A válság nem sokkal az album megjelenése után kezdődött. Ma a Tribe olyan lemez, amelyet nemcsak a rajongók, hanem a zenekritikusok is nagyra tartanak, de a valóság az, hogy megjelenésekor a progresszív death metal nem volt népszerű, és sok kritikus nem értette vagy nem értékelte a lemezt. Ez, valamint a dobos fizikai problémái arra késztettek bennünket, hogy technikailag egyszerűbb anyagot írjunk; közben azonban rengeteg frusztráció kezdett felgyülemleni a zenekarban. Ezért hangzik a Crust ennyire erőszakosnak a Tribe-hoz képest: valószínűleg egyfajta felszabadulást jelentett egy művészileg kevés örömet adó időszak után.
03 / 13

Kérdés 3

3. Amikor összeállt a Crustot felvevő felállás, Trevor és Oinos csatlakozásával, valamint Andy visszatérésével, hogyan kezdődött a közös alkotómunka? Az eredeti lemezborító kísérőadatai szerint az összes zene szerzője Tommy Talamanca. Hogyan működött ez a gyakorlatban? Tommy hozta a zenei alapokat, riffeket és dallamokat, amelyeket aztán közösen dolgoztatok ki a próbateremben, vagy más módszerrel dolgoztatok? Mennyi időtök volt arra, hogy új felállásként összecsiszolódjatok és kidolgozzátok a dalokat a felvételek előtt, és visszatekintve mennyire volt intenzív ez az időszak?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A Crusthoz kötődő időszak valószínűleg a zenekar egyik legtermékenyebb és művészileg legkielégítőbb korszaka volt. Andy visszatérése és két hihetetlen zenész, Trevor és Oinos érkezése valódi újjászületést jelentett a zenekarnak. Bár igaz, hogy a dallamokat mindig én írtam, a Cruston szinte minden ritmikai ötlet Andytől származott, Oinos dobolása pedig az az elem volt, amelynek köszönhetően minden tökéletesen összeállt.
04 / 13

Kérdés 4

4. Miután a Tribe-ot Angliában, a Rhythm Recording Services stúdióban rögzítettétek, a Crust felvételeihez a hollandiai Harrow Productionst választottátok. Hogyan született meg ez a döntés? Ismertetek ott készült lemezeket, kaptatok személyes vagy szakmai ajánlást, vagy a kiadó javasolta a stúdiót? Arra is kíváncsiak vagyunk, kik vettek részt a döntésben, és végül mely szempontok bizonyultak a legfontosabbnak.

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Amikor leszerződtünk a holland Displeased kiadóhoz, maguk a kiadó vezetői választották ki a stúdiót. Akkoriban ez így működött: a kiadók állták a lemezek előállításának valamennyi költségét, és általában ők döntötték el, melyik stúdióban vegyen fel a zenekar. Ez csak a 2000-es években változott meg, amikor megalakult a Nadir Music Studios. Azóta a zenekar mindig inkább maga kívánta kézben tartani a saját mesterfelvételeinek elkészítését.
05 / 13

Kérdés 5

5. Tommy, egy korábbi interjúban arról beszéltél, hogy a Tribe utáni időszak dühösebb korszak volt a zenekar számára, és tudatosan azt akartátok, hogy a Crust hangzása élőben is működjön. Mi állt e düh mögött, és milyen személyes tapasztalatok, zenei hatások vagy körülöttetek zajló események formálták az album zenéjét? Trevor, a dalszövegek írásakor milyen történetekből, személyes élményekből vagy a körülötted zajló világ eseményeiből merítettél? Eszetekbe jut olyan dal, amelyben ezek a hatások különösen erősen jelentek meg, akár zeneileg, akár szövegileg?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Az eredeti tagokkal együtt nagyon súlyos jogi problémákkal kellett szembenéznünk. Ezek végül a javunkra rendeződtek, de személyes szinten így is rendkívül nehéz időszak volt. Az ügyek elsősorban Andyt és engem érintettek, az új tagokra szerencsére csak közvetetten hatottak. Mégis mindenki úgy reagált, hogy ezt a dühöt a zenébe, és mindenekelőtt a dalszövegekbe csatornázta. A Tribe-ig a dalszöveg mindig másodlagos szerepet játszott a zenekarban, különösen a bemutatkozó lemezen. Egy olyan erős személyiségű énekes érkezésével azonban, mint Trevor, a szövegek végre a zenekar igazi szellemiségét, vagyis a death metalosabb oldalát kezdték tükrözni.
06 / 13

Kérdés 6

6. Emlékeztek, mikor foglaltátok le a hollandiai Harrow Productions stúdiót, és milyen volt 1997 tavaszán megérkezni oda, majd eltölteni az első napokat a stúdióban? Milyen volt a légkör, és mennyit változtak még a dalok a felvételek során? Volt olyan szám, amely az eredeti elképzeléshez képest drámaian, akár a felismerhetetlenségig átalakult? Az eredeti booklet a Sadistet tünteti fel producerként, Harry Wijeringet pedig hangmérnökként. Ez a munkamegosztás hogyan működött a gyakorlatban: ki irányította a zenei döntéseket, és Harry mennyiben járult hozzá kreatívan a felvételekhez és a végső hangzáshoz?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Harry nagyon fontos szerepet játszott a Crust elkészítésében. Elég világos elképzelésünk volt arról, hogyan kellene megszólalnia az albumnak, de még nem volt elég tapasztalatunk ahhoz, hogy tudjuk, miként valósíthatjuk meg a stúdióban a lehető leghatékonyabban az ötleteinket. A Crust produkciója nem tökéletes, viszont nagyon jellegzetes, és hatásosan közvetíti azt a klausztrofób érzést, amelyet az albummal kelteni akartunk. Személyesen felügyeltem az album elkészítésének minden szakaszát, beleértve a keverést és a maszterelést is. Ettől kezdve olyan munkamegosztás alakult ki a zenekarban – és ez a mai napig fennáll –, amelynek révén nemcsak a lemezeink producere, hanem hangmérnöke is én lettem.
07 / 13

Kérdés 7

7. A Crust hollandiai stúdiófelvételei során milyen szerepet játszott a Displeased Records a munka megszervezésében és finanszírozásában? A kiadó biztosította a költségvetést és határozta meg a rendelkezésetekre álló időt, vagy ezeket a döntéseket a zenekarra bízta? Emlékeztek, hány nap jutott a felvételre, a keverésre és az utómunka többi részére? Mennyire szólt bele a kiadó a folyamatba és a művészi döntéseitekbe? Tudtatok szabadon, a várakozások és határidők miatti túlzott nyomás nélkül a zenére összpontosítani?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A Displeased fedezte a produkció és a promóció valamennyi költségét, beleértve a borítógrafika és a promóciós videóklip elkészítését is. A költségvetés nagyjából háromhetes stúdiómunkát tett lehetővé, ami egyébként elegendő volt. Gyorsabbak lettünk a stúdióban, és mindenekelőtt technikailag is sokat fejlődtünk. A kiadó teljes művészi szabadságot adott nekünk, de az igazat megvallva ez minden kiadónkkal így volt, mert számunkra a művészi szabadság mindig is megkérdőjelezhetetlen feltételnek számított.
08 / 13

Kérdés 8

8. Amikor közel harminc év távlatából újra meghallgatod a Crustot, szerinted mi az a meghatározó zenei hatás vagy alkotói elképzelés, amelynek köszönhetően az album ma is ennyire sajátosnak és frissnek hat? Engem különösen a megállíthatatlan agresszió, a nyugtalanító atmoszféra és a billentyűs hangszerek kivételesen hangsúlyos használatának találkozása ragad meg: olyan zenét teremt, amely egyszerre vonzza és taszítja a hallgatót. Mennyire tudatosan alakítottátok ki ezt a különleges zenei világot? Milyen szerepet szántatok a billentyűknek: nem csupán a súlyos gitárhangzás megtámasztásában, hanem az album karakterének önálló formálásában is?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A ránk jellemző stílus mindig is a metal agressziójának és annak a nyugtalanságnak az ötvözésén alapult, amelyet egy bizonyos fajta, az 1970-es és 1980-as évekből származó hangzás idéz elő – különösen a progresszív rocké, de nem kizárólag azé. Ezért soha nem magának az elektromos gitárnak tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, hanem sokkal inkább az atmoszférának és annak, hogyan lehet azt megteremteni. Röviden: számunkra egy hangszer csak hangszer. Ha egy szitár segít nyugtalanító érzést kelteni, akkor szitárt használunk. Ugyanígy használhatunk szintetizátort vagy valamilyen keleti ütőhangszert is.
09 / 13

Kérdés 9

9. Az 1990-es évek olasz metalszíntere rendkívül sokszínű volt, a zenekarok gyakran egészen egyéni zenei utakat jártak. Amikor 1996–1997 körül formálódott a Crust, belülről hogyan éltétek meg ezt a közeget? Milyen személyes és szakmai kapcsolatban álltatok más olasz metalzenekarokkal, a jól ismert nevekkel és a mélyebb underground szereplőivel egyaránt? Mennyire voltak fontosak számotokra a fanzine-ek, a kazettacsere és a kisebb koncertek, amikor már a nemzetközi kiadói és turnélehetőségek is megnyíltak előttetek? Voltak olyan zenekarok, barátságok vagy közös élmények, amelyek meghatározták, mit jelentett nektek akkor az olasz metalközösséghez tartozni?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Az időszak egyik legkedvesebb emléke számomra az a turné, amelyen az akkori olasz színtér két nagyszerű zenekarával, a Necromass-szal és a Detestorral játszottunk együtt. Szerencsére a Necromass ma is aktív, és még mindig remek zenekar. Egészen más korszak volt – bizonyos értelemben nagyon is testi, fizikai élményeken alapult. A metalzenének pedig éppen ezt nem szabad elveszítenie: a koncertek fizikai valóságát, azt az emberi élményt, hogy nem egy gép vagy Ethernet-kábel, hanem érzelmek kapcsolnak össze bennünket, még ha ezek látszólag agresszívek is.
10 / 13

Kérdés 10

10. Tommy, korábbi interjúkban elmondtad, hogy a Sadist dalai nem mindig gitárriffből indulnak ki: olykor egy billentyűs dallam vagy más zenei ötlet jelenti a kiindulópontot. A Crustot hallgatva úgy érzem, a gitár és a billentyűs hangszerek szinte egyenrangú szerepet játszanak a különös, nyugtalanító atmoszféra megteremtésében; ha visszafogottabban használtátok volna a billentyűket, egészen más album születhetett volna. Mennyire volt jellemző a Crust dalaira, hogy billentyűs hangszeren kidolgozott ötletből indultak ki? Emlékszel olyan számra, amelynek zenei karakterét döntően ez a megközelítés formálta?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A Crust bizonyos értelemben különös kivétel maradt a pályafutásunkban, mert számos dal valójában Andy ritmikai ötleteiből született. Ilyen például a nyitószám, a „Perversion Lust Orgasm”, amely valószínűleg az egyik legfelvillanyozóbb dalunk, amikor élőben játsszuk. Vannak számok, amelyekben a billentyű a mozgatórugó, és az egész dal egyetlen dallamtéma köré épül, ilyen a „Christmas Beat” vagy az „I rape you”; más dalokban viszont a klasszikus gitárriff viszi előre a zenét, mint a „The Path” esetében.
11 / 13

Kérdés 11

11. Én 1997-ben, nem sokkal a megjelenése után hallottam először a Crustot, és a metalszíntér akkori sokszínűségében is kivételesnek éreztem a hangzását. Az extrém metal már akkor is megszámlálhatatlan irányzatra ágazott szét, ez a lemez mégis feltűnően újnak és frissnek hatott. Talán legközelebb az Eldritch 1998-as El Niño című albumánál tapasztaltam hasonló, nehezen megmagyarázható minőségi ugrást. Tommy, amikor először hallgattad végig a kész Crustot, te is úgy érezted, hogy a Sadist a Tribe-hoz képest teljesen új szintre jutott, miközben megőrizte sajátos zenei egyéniségét? Mire emlékszel, mit éreztél akkor, és szerinted mi volt a legfontosabb változás, amely ezt a különbséget eredményezte?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: A Crust a 2007-es Sadisttel együtt a mai napig a pályafutásunk egyik kedvenc albuma számomra. A Sadist valószínűleg a dalszerzői csúcspontunk, mert azon sikerült egyesítenünk minden különböző oldalunkat, a Crust viszont éles szakítást jelent az előző két albummal. Ugyanakkor tökéletes pillanatfelvétele a zenekar akkori állapotának. Az ereje ennyi év után is változatlan, ezért a zenekar stílusbeli fejlődésének sarkalatos pontjaként tekintek rá.
12 / 13

Kérdés 12

12. Számomra a Crust eredeti hangzása harminc év elteltével is különleges értéket képvisel. A lemez minden pillanatán érezni egy ihletett korszak sajátos karakterét, amelyet egy új felvétellel talán nem könnyű újrateremteni. Tommy, egy 2006-os interjúban azt mondtad, hogy bár magát az albumot szereted, a hangzásával elégedetlen vagy, és reméled, egyszer újrakeverheted. Most, a harmincadik évfordulóra már nem pusztán újrakeverést, hanem a teljes album újbóli felvételét tervezitek. Mi vezetett ehhez a döntéshez? Elsősorban az a cél, hogy megvalósítsátok azokat a hangzásbeli vagy zenei elképzeléseket, amelyek 1997-ben még nem álltak a lehetőségeitek között, vagy az azóta szerzett tapasztalatokkal egy egészen új dimenzióba szeretnétek emelni az egész lemezt? Az eredeti Crust mely elemeit tartod feltétlenül megőrzendőnek?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Újra felvenni az egyik albumunkat – egy olyan lemezt, amely nemcsak nekünk, hanem az azt szerető rajongóknak is rendkívül sokat jelent, különösen a kelet-európai rajongók közül sokaknak – óriási kihívás. Ezért az új kiadásra inkább a történelem egy darabja előtti tisztelgésként kell tekinteni, nem pedig az eredeti leváltásaként. A célunk az, hogy a mai Sadist tagjai játsszák el a harminc évvel ezelőtti albumot. Nemcsak két új zenész van a zenekarban, hanem Trevor és én is megváltoztunk azóta, személyesen és szakmailag egyaránt. Ugyanakkor nagyon hűséges tisztelgés lesz: igyekszünk pontosan úgy megszólaltatni az albumot, ahogyan eredetileg megírtuk, és a lehető legszorosabban követni az eredeti kottákat. Valószínűleg a produkcióban lesz a legszembetűnőbb a különbség, amelyet a zenekar legutóbbi albumainak színvonalára emelünk.
13 / 13

Kérdés 13

13. Tommy, korábban elmondtad, hogy a Crust eredeti hangzásával nem voltál teljesen elégedett. Ha visszatekintesz az akkori személyes élményekre, a zenekaron belüli változásokra és az alkotói döntéseitekre, ma mit tartasz az album legnagyobb és legmaradandóbb erényének? Volt olyan döntés, amelynek valódi jelentőségét csak évekkel később ismerted fel, és amely szerinted hozzájárult ahhoz, hogy a lemez oly sok hallgató számára klasszikussá váljon?

Válasz · Tommy Talamanca

Tommy: Úgy gondolom, a Crust legfőbb ereje a hozzáállásában rejlik. Nyers ereje és dühe ennyi év után is változatlan. Amikor meghallgatom az első két albumot, gyakran azon kapom magam, hogy arra figyelek, szerintem mit írhattunk vagy játszhattunk volna meg jobban. A Crust esetében azonban – amely természetesen korántsem tökéletes – ez nem történik meg, mert az energiája mindennél fontosabb. Ez az album valóban megtestesíti egy zenekar erejét, és számomra kizárólag ez számít.

Interjúarchívum

← Vissza az albumtanulmányhoz🎙 Interjúarchívum

A történet megosztása